Városvédő hétvégét tartottam

Pénteken ugye nyomtam egy “lájtos” kis edzést a teremben, szombaton pedig részt vettem az utolsó CRITICAL MASS-en. Kicsit aggódtam, hogy a vasárnapi futásomra elfáraszt-e a bicózás, de szerencsére nem volt belőle gondom, kár lett volna kihagyni a CM-et. Nagyon kellemes kis menet volt, élveztem, hogy olyan helyen tekerhettünk, ahol amúgy hétköznap nem lehet (út közepén meg ilyenek). Isteni idő volt és óriási tömeg, nagyon jó hangulat. És csak egyszer jöttek nekem 😀 Jó volt nagyon a bringaemelés része is, különösen, hogy az amúgy felhős és esőre hajló időben PONT AKKOR SÜTÖTT ODA A RÉTRE A NAP, amikor felemeltük a bicikliket :))) Szép volt nagyon. Aztán lazán hazatekertem, útközben meg is áztam picit. Hazaérkezés után nyújtottam és bekrémeztem a lábaimat, hogy minimalizáljam bármiféle izomláz lehetőségét és ettem szénhidrátot meg ittam fehérje turmixot, elkezdtem készülni a másnapra.

Szerencsére nyugisan végigaludtam 8 órát, úgyhogy viszonylag kipihenten ébredtem. Felkelés után kávé és svéd mandulatorta reggeli gyanánt 😀 Aztán elkezdtem a hidratálást, fél óránként megittam 2,5 dl vizet, így a délelőtt folyamán 1-1,5 l vizet legurítottam, készültem a futásra, ami 13:30-kor rajtolt. Ettem egy almát is, fél 11-kor pedig egy sonkás szendvicset és egy adag zabkását, amiben csokis fehérjét kevertem el. Gondosan összeválogattam az mp3-aimat, felrajzoltuk a karomra a BOSTON feliratot és rendbe szedtem magam, a hajamat kontyba fogtam, hogy ne zavarjon. 

A gondos kajálással nagyon jó energiaszintet sikerült elérnem a verseny kezdetére – fél 1-re értünk ki amúgy. Bemelegítettem ugrálással, ezzel-azzal. Mikrofonban szólították a rajthoz a nevezőket, ami nem úgy volt kialakítva, ahogy azt előzetesen leírták, pl. hiába volt zónamatricája mindenkinek, nem voltak zónák. Szerencsére csupa hasonló tempójú futóval voltam egy blokkban a mezőny hátsóbbik felében 🙂 Aztán visszaszámlálás és RAJT, persze a mezőny hátsó része ekkor még meg se moccant 🙂 Aztán lassacskán elindultunk. Miután áthaladtunk a rajtvonalon és halkult a dübörgő zene, megpróbáltam bekapcsolni a kis mp3-amat, hogy a gondos válogatásom segítsen az utamon. De csak nem akart indulni a zene a fülembe.. Ja, mert hogy a gondos válogatás sz@rt sem ér, ha otthon hagyom a memóriakártyát a lejátszóból 🙂 Nagyjából ennek felismerésével telt az első 500 méter :)) Mérhetetlen csalódottságot éreztem azt kell, hogy mondjam 😀 SZERENCSÉRE vittem magammal a telefonomat, amin van egy edzős playlistem, úgyhogy gyorsan orvosoltam a helyzetet! Mondjuk a telómat nem tudom olyan jól továbbpörgetni, ha lassú/nem jó zene megy, de azért jobb érzés volt így, hogy nem hallottam a saját légzésem, terelte kicsit a gondolataimat is. Felfutottunk az Árpád hídra. Az első km hamar eltelt, 7 percesre sikeredett. Megnyugtatott nagyon, hogy tömegben futok és bár sokan voltak előttem, mögöttem is sokan voltak 🙂 A 2. km is jól ment, bár látszódott, hogy ez a fél2-es kezdés, a tűző nap kemény lesz. Aztán leértünk a rakpartra, ahol aztán tényleg telibe a napsütés meg a forró beton. Csodálatos volt a hatalmas futó tömeg látványa, ahogy az út ráfordult a partra 🙂 Tartottam a 7 perces km-t. A 3. km-nél is csak a forróságra emlékszem, aztán elértük a vizet, ahol be is toltam két pohárral, ehhez persze bele kellett sétálni, ami egy picit kizökkentett a ritmusomból és nehéz volt visszaállni. Aztán szerencsére pont egy jó szám jött a fülemre, az jó pillanatban feldobott. A Margit híd alatti hűvös nagyon kellett, aztán jöttek a túloldalon szembe a futótársak, 4-5 emberrel pacsiztam is 🙂 Imádtam a hangulatot, tényleg, de ott elkezdtem azért szenvedni, nem láttam, hogy mikor jön a visszafordító. Aztán jött. A Margit hídra felfelé volt a legkeményebb. Amikor hiába a hidratálás, k.. meleg volt és a híd baszki, az EMELKEDIK. ÁÁáááááááá! Ott küzdöttem, egy kis séta is belefért a híd alatti hűvösben, aztán még pár lépés erejéig a hídon. Tényleg csak ezt éreztem, hogy KÜZDÖK MINT ÁLLAT 😀 Aztán a Sziget bejáratánál ott várt anyukám egy fotó erejéig, az nagyon jó volt :)) Ám ekkor még hátra volt 2 egész kilométer. Becsületemre legyen mondva, megállás nélkül toltam le, de nagyon hosszúnak tűnt, még akkor is, mikor már láttam a célt. Befutóra nem maradt energiám, örültem, hogy megérkeztem 🙂 De nagyon örültem!
Természetesen a nyújtás sem maradt el a verseny után.
Amúgy most estére kezdem csak el felfogni ezt az egészet 🙂 Arra emlékszem a cél után, hogy hihetetlenül szomjas voltam, ki volt száradva a szám. Tényleg nyári meleg volt, márpedig én önként sose megyek napon, délben futni. Ennek ellenére elégedett vagyok a nettó 50:27-es eredményemmel, most már van egy teljesen hivatalos kiindulási alapom 🙂 Mert hogy ez az eredmény arra inspirál, hogy TÖBBET és GYORSABBAN fussak :)))) Úgyhogy utána is nézek, hogyan is kéne ehhez hozzáfogni. A cél 2 szigetkör idén és egy NIKE félmaraton váltóban 🙂  

Szóval IGEN, MEGCSINÁLTAM!!!!! :))))))))) Kihoztam magamból a jelenlegi maximumomat! 🙂