Vasárnapi laza + pár gondolat

Tegnapra jutott egy jó kis felsőtest edzés, érzem is ma a hatását. Elővettem megint régebbi gyakorlatokat. Kezd formálódni a kis tricepszem, öröm bódottág van! Ma lábnap van tervben, ó je 🙂

Fentieket kiegészítem még pár gondolattal, ami mostanság a fejemben jár most, hogy megjött a nyár. Ez pedig az, hogy úgy érzem magam mint aki börtönből szabadult ki 🙂 Annyival jobb most a kis ruhákban, a kis nadrágokban, kis szoknyákban, csinosan. Hogy sokkal jobban ki tudom fejezni magam ilyen módon is 🙂 És nem kell 35 fokban farmernadrágban rohadnom, mert nem tudok szoknyát felvenni (mert összeértek a combjaim és csak harisnyával lett volna kényelmes, ami 35 fokban nem működik), mert a rövidnadrágok is olyan bénák, stb. Szóval ha még van is mit faragni magamon, mert szeretném látni egy “új veziómat” (ami nem erkölcsi értelemben jobb vagy épp esztétikai értelemben szebb (nálam a szépség elég komplex fogalom), csak más.), sokkal szabadabbnak érzem magam már, és ez óriási ajándék, ráadásul mindezt én magam értem el, önerőből, ami önbizalmat és energiát ad nekem 🙂

Meséltem már arról, hogy csíkos vagyok (stria)? Nagyon! 🙂 Elég gyengék a kötőszöveteim. Így számomra a súlyzós edzések tényleg nagyon nagyon használnak feszesség szempontjából is, nagyon jót tesznek nekem. (Meg piszkosul élvezem is persze:) ) De kizárólag futással vagy kizárólag diétával nem alakulnék ilyen jól. Sajnos vagy nem sajnos, de ez van. Amúgy számomra az, hogy csíkos vagyok sokkal nagyobb problémát jelentett már 5-10 éve is mint az, hogy meg voltam hízva. Persze sejtettem a kettő közötti kapcsolatot, de inkább a dolog igazságtalansága foglalkoztatott. Hogy más ember nem lesz csíkos, ha meghízik. Hogy vannak gyönyörű telt idomú nők. Miért nem én lehettem az, stb. De az évek csak elteltek én meg csíkosabb lettem. És most ugyanúgy ott vannak a csíkjaim. De egyáltalán nem zavarnak már. Nem determinálják a szépségemet. Nem determinálják az erőmet, vagy az önbizalmamat vagy a kedvességemet, empátiámat. Ott vannak, mert jelzik, hogy van egy életutam, egy történetem. Amit nem bánok. Mert akkor ma nem lehetnék ott, ahol most vagyok. Egy újjászülető Manóka 🙂 Ez is az életmódváltás velejárója, és egy nagyon jó tapasztalat. Én világ életemben szerettem tanulni, úgyhogy ezért is élvezem annyira ezt az egész folyamatot 🙂 Folyamatosan tanulok magamról, másokról, magam elfogadásáról, mások elfogadásáról, az előítéletek leküzdéséről, a tudatos másként hozzáállásról, stb. Azt hiszem erről összeszedek még pár gondolatot majd a jövőben.