Miután reggel kipróbáltam, hogy a meglévő nadrágjaimat anélkül is le tudom-e húzni magamról, hogy kigombolnám őket, és sikerült, úgy döntöttem, hogy új nadrág után kell nézzek. Este eljutottam vásárolni és szerencsére találtam olyan fazont, ami jó lett rám, és egy számmal kisebb. (Kicsit van bennem ilyen jajnemármegint érzés, mert az elmúlt 1 évben folyamatosan új ruhákat kellett vennem és az anyagilag se mindegy, de végeredményben persze nem panaszkodom 🙂 ) Ez eléggé WHAT THE F.CK és persze meglepetésként is ért, hiszen a súlyom persze nem változott radikálisan.. Összességében viszont az elmúlt hónapok alapvetően egészséges étkezése, a jó kis rendszeres erőedzések, az épülő izomzatom viszont folyamatosan alakították a testem, és talán az elmúlt 2 hét is átlendített egyfajta küszöbön, aminek az eredménye egy új nadrág lett 😀 Szóval ez egy non-scale victory! 🙂
Tegnap edzésnap volt, és nagyon NAGYON nagyon nehezen ment. Alapvetően lelki okokból, másrészt meg ez a két edzésnap egymás után jelentett egy kicsi extra terhelést. NAGYON fáradtnak érzem magam. Na és ilyenkor jó, hogy az ember mellett ott egy edző, aki támogatja. Zsolt nélkül tegnap képtelen lettem volna végigcsinálni az edzést (inkább haza is mentem volna :D) így viszont olyan sikerélmények értek, amik extra örömökre adtak okot.
Ami fontos, hogy a vállproblémámat megbeszéltük és kaptam egyrészt útmutatásokat, hogy mire figyeljek még jobban az egyes gyakorlatoknál, másrészt tanultam olyan korrekciós gyakorlatot is, ami révén megtanulom a megfelelő izmokat munkába állítani pl. fekvőtámasz közben, így remélem, hogy majd enyhülni fog a dolog.
Kaptam minipacsit, mert úgy tűnik a húzódzkodásom már nagyon szépen fejlődik, gyakorlatilag lábujjhegyről, rugaszkodás nélkül fel tudom húzni már magam! Továbbra is félelmetes érzés 🙂
TGU-ztam 17,5 kilóval, és olyan lelki energiákat kellett hozzá összeszednem magamból, hogy sikerüljenek a felállások, amik, úgy éreztem, hogy tényleg extra erőfeszítéseket igényeltek tőlem – emiatt is nagy dolog, hogy végül végigcsináltam a kitűzött ismétlésszámot. Az ilyen élményekből nagyon jól tudok építkezni.
Hasonló volt a helyzet a fekve nyomással egykezes súlyzókkal. Most jött a 2×15 kiló, még sosem csináltam ennyivel. Mivel a 14 nem okozott egyébként különösebb nehézséget, a 15-ről sejtettem, hogy bennem van. Aztán a bemelegítés után az első próbálkozás egész egyszerűen nem sikerült. Nem voltam ott se fejben, se energiákban. DE NEM ADTAM FEL. Adtunk magamnak 2-3 perc pihenőt, aztán újra próbálkoztam, és persze SIKERÜLT 🙂 Zsolt is mosolygott ezerrel, örült nagyon, meg hát persze én is. Jó kis pillanat volt! Aztán szépen-lassan, kellő időt hagyva magamnak, megcsináltam a maradék sorozatokat is.
A végén a pörgetőt már tényleg nem kívántam magamnak, de nem voltam rest és lenyomtam. Ott már aztán tényleg minden fáradtság a nyakamba szakadt. De végül jól eső érzéssel távozhattam a THOR-ból.
Az étkezésem a tegnapi napon úgy nézett ki, hogy napközben minimál szénhidrátot ettem meg sok fehérjét, mert edzés után este szülinapozásra mentem és tudtam, hogy ott majd pótolom a szükséges CH adagot (meg egy kicsit többet is :D). Ma pihinap volt és minden gond nélkül visszatértem a rendszerhez, és egy csomó tervem van arra nézve, hogy a jövő héten mit főzzek. Igyekszem össze is szedni a recepteket meg összeírni egy-egy komplett napot. Szóval jól boldogulok úgy érzem, remélem meglesz az eredménye is 🙂
0 hozzászólás