…..és nem a boldogságtól. A mai edzés az ilyen volt. Egyszerűen olyan szintű szomorúság tört rám, mire felsétáltam az öltözőbe, hogy majdnem sírva fakadtam. 🙁 Hát igen, ez is az edzés része: képes megborítani az embert nagyon pozitív irányba, de akár szomorúságba is. Nem csoda, persze, hiszen elérkeztem a 4. héthez. A szomorúság, ami alapvetően idegrendszeri fáradtságból fakad, az edzésterv egyenes következménye. Túl vagyok a “shock week”-nek keresztelt 3. héten, és a testem, minden általános jókedvem és lelkesedésem ellenére bizony jelezte, hogy nagyon fárasztó edzéseket nyomtam le teljes erőből.
Egy dologra gondoltam, miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet: embrace the process – nekem ez a szókapcsolat továbbra is tökéletesen kifejezi, hogy mit jelent számomra ez az egész… Még annak is képes vagyok örülni, hogy szomorú vagyok, mert egyszerűen ez által is érzem, hogy élek, és érzem, ahogy hatnak rám dolgok. De ez most egy olyan alkalom, amikor azt is érzem, hogy ezt az érzést, ezt a szomorúságot magamhoz akarom ölelni és megélni minden mélységével….. Szóval épp szomorú dalokat hallgatok és próbálok csak lassacskán túljutni a szomorú érzéseimen.
Elfáradtam, és ez is volt a cél. Zsolt azt mondta, hogy teljesen természetes, hogy nem ezen az utolsó héten fogom a 110%-omat hozni. Majd ha vége ennek, akkor lesz egy deload, ami után újból lehet felfelé szárnyalni.. Tudom, hogy így is lesz.
Nem hajtottam ma magam agyon, és Zsolt azt tanácsolta, hogy a többi edzésemnél se erőltessem túl. Nyomjam annyival, amennyi megy, és ne lepődjek meg, ha épp nem megy.
Ahogy nem ment ma a húzódzkozás, a TGU (hazudok, mert megcsináltam 20 kilóval!!!!!!! ellenben kétszer is ledobtam a súlyzót mert nem ment..), a fekvőtámasz +10 kilóval……. a sima guggolás 60 kilóval legalább ment. Meg szerencsére a box squat is, 65 kilóval. Ment volna a 70 is, de majd máskor.
Ami még nagyobb issue viszont: a törzserőm hiánya. Amiket hetek óta többször is leírtam itt is, mert éreztem, végre realizálódott a gyakorlatban is. Nem is a gyengeséggel van baj, hanem azzal, hogy meg kell tanuljam, hogyan kapcsoljam be a törzsem, hasam különböző részeit nagy magabiztossággal egy-egy teljes testes gyakorlatba. Pontosan tudom, hogy ez az a terület, ami a további fejlődésem szempontjából meghatározó, eddig is éreztem, hogy ide sokkal több munkát kell fektetni. Nem csupán arról van szó, hogy mennyire kockás épp a hasam a zsírpárnáim alatt, hanem arról, hogy képes vagyok-e munkára fogni azokat az izmokat, amik kellenek egy-egy gyakorlathoz. Például a TGU-hoz. Vagy a guggoláshoz. Meg a felhúzáshoz.
Egy komoly tanulási procedúra kell nekem ahhoz, hogy megtanuljam ezt, és erre sokkal több hangsúlyt kell majd fektetnünk. Szóval ez egy idegrendszeri szintű fejlesztés is, a hatékony agy-izom kapcsolat kiépítése a cél. Szerencsére a testtudatommal nincs baj, ráadásul ennek megtanulása által is még jobban tudom mélyíteni ezt a dolgot. A mai gyakorlatok világosan megmutatták, hogy jelenleg a testem más területeivel kompenzálom a törzserőm hiányát, vélhetően csípőből, lábból, vállból. Érdekes felismerések ezek!
Egyébként nem mondanám, hogy ez a tény annyira rosszul érint lelkileg, ezt csak egy fontos feladatnak tekintem, amit meg fogok tanulni, és ami csakis a hasznomra válik. Nem lomboz le, sokkal inkább örülök annak, hogy sejtjük mi lehet a probléma, amire akarunk és tudunk is megoldásokat találni! Ez az, amit nagyon szeretek a PowerBuilder edzéstervben és Zsoltban.
Szóval mit gyakoroltunk ma? Kilégzés-belégzés! A hasizom folyamatos feszesen tartása mellett.. Elképesztően fárasztó és hihetetlen mennyire nem ment 😀 Persze fáradt is voltam, de.. hát szóval basszus. Szóval lesz ezzel munka. Meg a szalagos gyakorlat, amikor határozottan kellett volna éreznem a törzsem által igényelt munkát, de nem éreztem, mert más izmaimmal oldottam meg. There is room for improvement.
Ami a kaját illeti, ma ezeket fogyasztottam:
reggelire: ittam egy kávét pici kókusztejjel, és lájtos körözöttet ettem uborkával és csirkesonkával
ebédre: sonkába tekert pulykamedalion brokkolival és gombával
délután: ittam egy kávét pici kókusztejjel és ettem fél doboz cottage cheese-t kevés vaníliás fehérjével elkeverve, meg ettem egy db cukormentes, diétás kekszet + nassoltam natúr mandulát és földimogyit
edzés után: ettem még 3 db kekszet (ezt sürgősen el kell távolítsam itthonról, mert túlságosan finom :D), és csináltam egy adag tejberizst!!!!!! ahhhhhhhh 🙂 igazi vaníliával + édesítővel főztem és a végén fahéjjal megszórtam.
Ezen felül kortyoltam némi banánturmixot, de most tényleg csak visszafogottan. Lefekvés előtt még meg fogok inni egy adag csokis fehérjét.
Összességében így ettem ma 112 g szénhidrátot, 57 g zsírt és 135 g fehérjét (1528 kalória – hát nem túl sok)
0 hozzászólás