Ma volt a szülinapom és sikerült ezt nem szokványosan ünnepelni, már reggel 7-kor bulizásba fogtam. Benyomtam a HAPPY-t és táncra perdültem :)) Sütött a nap, szólt a zene, minden adott volt egy tökéletes napkezdethez. Aztán reggeliztem egy szelet tortát egy finom kávéval 😀
A munkába magammal vittem egy lufit, amit kaptam, mert MIÉRT NE?! 🙂 Vittem buborék fújót is 😀 Játszani, élvezni az életet, akárhány éves legyek is, ezt biztos, hogy meg akarom őrizni mindig 🙂
Kicsit sikerült túladagolnom a tortaevést is az elmúlt 2 napban, hát fogalmazzunk úgy, hogy nem voltam szégyenlős 😀 Sacher <3 az egyik nagy kedvencem. Tízóraira és ebédre azért toltam fehérjét (túrót) meg jó sok csirkemellet is, hogy azért a fehérje kvóta is meglegyen a mai napra 🙂
Este kicsit későn értem haza és nagyjából 2 kávé kellett ahhoz, hogy életképes állapotba hozzam magam az edzés idejére. Az edzésben ez volt a 2. hetem utolsó edzése, szerdától durvulás következik, pedig már ez sem volt semmi!!!! Mentek a guggolások 55-65 kilóval és a felhúzások is, bár 72,5-be most nem maxoltam ki a témát, mert nem éreztem azt az erőt, valamit akartam hagyni szerdára is 😀
A mai alkalommal is volt vicces dolog, egy lány jött oda és kérdezte meg, hogy nem akarok-e versenyre menni, meg hogy milyen erős vagyok, nagyon ritka az ilyen. Mi van az emberekkel manapság?! 🙂 Még tanácsot is kért tőlem, hogy nézzem meg, jól csinálja-e a merevlábas felhúzásokat. Annyira cuki <3 🙂
A mai alkalommal is volt vicces dolog, egy lány jött oda és kérdezte meg, hogy nem akarok-e versenyre menni, meg hogy milyen erős vagyok, nagyon ritka az ilyen. Mi van az emberekkel manapság?! 🙂 Még tanácsot is kért tőlem, hogy nézzem meg, jól csinálja-e a merevlábas felhúzásokat. Annyira cuki <3 🙂
Aztán nem tudom mi volt pontosan a baj, az alvás hiány vagy a nem megfelelő kajálás, de az edzés második felében olyan szinten voltam sz.rul, mint már rég. Az utolsó edzésblokkban konkrétan eljött egy olyan pont, amikor szinte perverz vágyat éreztem arra, hogy egy edző üvöltözzön velem, hogy csináljam már végig a feladataimat, mert annyira rosszul voltam már szinte minden egyes ismétléstől a negatív húzódzkodásoknál (+5 kg-val) meg az egykezes fekvőknél, pláne a Pendlay evezésnél, hogy öröm volt nézni. Szenvedtem, rohadtul szenvedtem, szinte már sírni volt kedvem, annyira. A performansz kedvéért jól mutatott volna mellettem egy üvöltöző edző. Mint valami filmben. Teljes letargia. Szenvedéseim csúcsfokán megszólalt a fülemben a Metallica: “Where do I take this pain of mine? I run but it stays right by my side.” Annyira odaillett, hogy az valami mesés. Mindennek ellenére k.rva kemény voltam és erőmhöz és akaratomhoz mérten végigküzdöttem az egészet. Persze az intervallum blokkot azért lehagytam, idő és energia hiányában. Tényleg teljesen lemerültem, még a súlyokat se bírtam egyedül levenni a rúdról 😀 Holnap megpróbálok majd valami extrán jót pihenni, készülvén a szerdai Thor gymre. Meg visszatérni a normál kajáláshoz, amit megszoktam és szeretek 🙂
És itt is köszönöm még egyszer mindeninek a kedves, inspiráló és szeretetteljes jókívánságokat. Őszintén sokat jelentenek nekem. 🙂
0 hozzászólás