A boldogság útja: ahogy én járom

Az elmúlt fél évben masszív és nagy változások zajlottak le az életemben. Rendesen elfáradtam, most jutok végre igazán levegőhöz, pihenhetek egy kicsit, így végre van alkalmam megfogalmazni azokat a legfontosabb tényezőket és általam alkalmazott elveket, amik előre vittek engem ebben a néhány hónapban és segítettek a változásokat véghez vinni.

Ez az én utam, és azért írok róla, mert szerintem sokat tudunk tanulni abból, ha megismerjük azt, hogy mások miként próbálnak boldogulni az életben. Én legalábbis nagyon sok történetet meghallgattam az elmúlt hónapokban és nagyon sokat tudtam meríteni mások életéből.

Változások alatt értem a teljes magánéletemet (egy válás kezdeményezése, valamint az új kapcsolatom építése), egy költözést, mindezzel együtt egy új életvitel kialakítását, valamint egy munkahelyváltást is. Ezek közül önmagában már 1 is épp elég egy évben bármelyikünk számára, nekem fél év alatt kijutott mindegyik. Nem szarral gurítok, mondhatjuk 🙂 De úgy voltam vele mikor belevágtam, hogy ez az év a változások éve, és a boldogságom a tét, végig kell csináljam.

Lássuk tehát:

1. Őszinteség

Mindenképpen ezzel kell kezdjem. Határozottan emlékszem arra a pillanatra idén, amikor úgy keltem fel, hogy tudatosult bennem: nem vagyok boldog. Emlékszem arra a pillanatra, amikor magammal szemben bevallottam, hogy problémáim vannak. Itt kezdődött minden. Az őszinteséggel. Még 3 olyan nap volt ezután, amíg azt gondoltam, hogy megpróbálom ezt tagadni a külvilággal szemben, “hátha elmúlik”, de aztán nem bírtam tovább, elemi erővel tört fel belőlem a változás iránti igény és az az igény, hogy végre boldog akarok lenni én is, és ezért komoly változásokat kell véghez vigyek.

Ez volt a változások kezdete, a férjemmel pedig lezajlott a “we need to talk” kezdetű beszélgetés. Zivataros hetek következtek ezután. Egy dolgot tettem viszont végre: kizárólag magamra figyeltem és a saját szempontjaimat tartottam szem előtt. Ami biztos, hogy ebben a kérdésben nem volt más választás, mint hogy én legyek saját magam számára a legfontosabb. Jó pár félelmet le kellett győzzek, illetve sok új szempontból meg kellett ismerjem magam, hogy végülis ki tudjak lépni ebből a kapcsolatból. Mert az “egész jó” sajnos nem egyenlő a boldoggal, és ezt én is beláttam. Hiába minden kötődés és szeretet, vannak dolgok, amik nem működtek, nem fognak változni, illetve ezen túlmenően nem is ez volt a legfontosabb, hanem az a tény, hogy azt éreztem: nem azt az életet élem, amire valójában vágyom. Nekem ehhez kellett lépéseket tennem.

Amíg végül eljutottam addig a gondolatig, hogy tényleg és végérvényesen el akarok válni tőle, folyamatosan és mindig következetesnek kellett lennem abban, hogy őszinte vagyok magamhoz. Semmi más nem számított. És igen, amikor az ember elkezd őszintének lenni magával szemben, akkor jöttek a félelmek, amik elkezdték aláásni azt, hogy cselekedni is merjek és azt az utat kezdjem járni, ami őszintén én magam vagyok.

2. Erő és hit az erőmben

Mit csinál az átlagember, amikor jönnek a félelmek? Megijed, visszalép két lépést, meggondolja magát, másik utat választ, szorong, retteg. Mit csináltam én? Foglalkoztam a félelmeimmel. Megértettem a félelmeimet, és megértettem azt, hogy miből táplálkoznak. Megtanultam különbséget tenni a külvilág által közvetített félelmek és a sajátjaim között. A félelmekkel való szembenézésnél sokkal rosszabb volt az a tény, hogy a változástól való félelemből nem cselekedtem korábban és nagyon sok idő telt el úgy, hogy úgy éltem, hogy azt hittem, hogy az életem boldog. Az nem ugyanaz, mintha tényleg boldog lett volna.

A félelmek nagyon szemét kis dolgok, mert észrevétlenül is ott vannak az ember gondolataiban és hártáltatják az előremenetelben. Akkor jött viszont a saját magamba és az erőmbe vetett bizalom és hit. Mert az erőben az a jó, hogy önmagát gerjeszti. Ha erős vagy, akkor hiszel abban, hogy erős vagy és ettől még erősebbé válsz 🙂 Az egyik legjobb dolog evör. Amikor az ember a saját útját akarja járni, ahhoz tényleg nagyon sok erő kell. Az elmúlt években saját magamba fektetett munka, melyben az erőedzéseknek is nagyon sok szerepe volt, megadták mindazt az erőt, ami korábban hiányzott belőlem. Erős lettem és képes lettem kezelni a félelmeimet. 

Ami viszont ezzel párban járt mindig: a türelem és az apró lépések elve, amit képviselek. A dolgoknak hagyni kell néha időt – mindent nem lehet rögtön (erőből) megoldani. Sokszor az adta a megoldást, ha bizonyos kérdéssel tudatosan nem foglalkoztam, ekkor az esetek 100%-ában magától megérett a megoldás előbb vagy utóbb. Az elengedés elve, amiről már korábban is írtam szintén a legjobb támaszom volt. Az őszinteség, a legbelső énem, a legőszintébb vágyaim végül mindig utat törtek maguknak. Én pedig megtanultam kezelni ezt a folyamatot, amíg ez lezajlott.

Ami még érdekes, hogy a félelmeket az emberek legyőzni akarják. Én viszont azt mondom: ne féljünk megélni őket. Nem véletlenül félünk, a félelem óvatosságra int, egy belénk kódolt dolog. Sokkal meghatározóbb, hogy tudjuk-e kezelni őket, vagy hagyjuk, hogy megbénítsanak minket és uralkodjanak rajtunk. Elég erős lettem ahhoz, hogy szembe merjek nézni velük. Vezérlőerőmmé vált az életemben, hogy a saját boldogságomért mindig meg kell tegyem, hogy szembenézek a félelmeimmel és őszinte vagyok magammal szemben és merek cselekedni is, ha szükséges.

3. Lehetőség látok a változásban

Ez is egy olyan dolog, amit végig hangoztattam, amikor félelmek merültek fel magamban bizonyos változások esetén. Ilyen volt például a munkahelyváltás nálam. A változás jó dolog. A változás lehetőség. Sokan vannak úgy, hogy megijednek, ha a korábban megszokott dolgok helyébe újak lépnek, vagy másként működnek mint korábban. Én változást akartam, de az ismeretlenbe tettem lépéseket, mikor elkezdtem ezt az egész folyamatot tavasszal. Bátor dolog volt. Büszke is vagyok rá, hogy megtettem, boldogabb ember vagyok most. Boldog ember vagyok 🙂

Nem féltem 180 fokot fordítani az életemen, nem féltem attól, hogy a korábban megszokott dolgaimat elengedjem, legyen szó a kényelmi szempontoktól, mindenféle aprócseprő megszokástól kezdve az ideáljaimig. Nagyban játszottam a játékot, all-in volt a javából. Amikor a régi dolgokat el tudja engedni az ember és nyitottan járja a világot, hirtelen feltárulnak olyan lehetőségek, amiket korábban észre sem vett. Én is így tettem, megspékelve az őszinteséggel és tudatossággal, melyek hozzásegítettek ahhoz, hogy végül úgy alakuljanak a dolgaim, ahogyan azokra mindig is vágytam. Ha őszinte vagy magadhoz, ebből fakadóan pedig tudod, hogy mit akarsz, akkor azok a dolgok fognak megtalálni, amikre vágysz. Ha a jó dolgokra koncentrálsz (gyakorlatilag egy szűrőt képezel, amikor a világra nézel), akkor a jó dolgokat fogod észrevenni, ez ennyire egyszerű.

4. Csak a legjobbal elégedek meg

Összességében, számomra a legtöbbet az segített, hogy mindig hallgattam az ösztöneimre és le tudtam vetni a félelmeim jelentős részét. Összességében nyitottabb lettem az életre, ezáltal gyakorlatilag be tudtam vonzani azokat a dolgokat, amik engem boldoggá tesznek. Az egész folyamatban nagyon sok szerepe volt egyébként minden olyan embernek, akik végig támogattak. Egy olyan barátnő, aki a végsőkig kitartott mellettem és csak az én érdekeimet nézte; minden olyan kolléga, akik a hétköznapokon átsegítettek; mindenki, aki elmesélte nekem a saját történetét (több nagyon erős nőt megismertem ebben az időszakban, akik jó példaként szolgáltak nekem), vagy azok, akivel online váltottunk pár szót és küldtek nekem pozitív energiákat; végül pedig a Szerelmem, aki tulajdonképpen egyesíti az előzőekben felsoroltakat: mellettem áll mindenben, átsegít a hétköznapokon, inspirál a saját példájával és éltet a szeretetével.

Hol is tartok most tehát? Biztos kíváncsiak páran 🙂

Olyan párkapcsolatban élek, amiről nem is hittem el, hogy ilyen létezik, amíg meg nem történt velem. Boldog vagyok 🙂 Hónapok óta gyakorlatilag sugárzom a boldogságtól és ezt a környezetem folyamatosan visszaigazolja. Soha ennyit nem mosolyogtam teli szájjal életemben 😀 Csodálatos megélni azt az összhangot, ami kettőnk között van. 🙂

Olyan az életvitelem, ami végre teret enged mindenféle dolognak, főleg annak, hogy olyan életritmusban éljek, ami nekem jó. Sokkal kevesebb a stressz, sokkal nagyobb a rend, több az idő a pihenésre, nem azt érzem, hogy a hétköznapok szürkék, hanem sokkal színesebbek, gördülékenyebbek, összességében és alapvetően boldogok és kiegyensúlyozottak. Ebben persze nagyon fontos szerepe van a Kedvesemnek is, hiszen most már együtt éljük az életünket.

Olyan munkahelyem lesz ősztől, amiben olyan munkát csinálhatok, amire már nagyon régóta vágytam egy olyan helyen, ahova mindig is vágytam. Egy új kihívás, amibe a legnagyobb örömmel vágok bele 🙂

  

2014 tehát a nagy változások éve nálam és tavaszról őszre minden meg is változott. Számomra az a sztoriban a kulcs, hogy ha az ember tudja mit akar, akkor tényleg nincs előtte akadály, és ha őszinte magához, akkor végül úgyis bevonzza azt, amire igazán szüksége van (az én tudatalattim legalábbis gondoskodott róla:), illetve az, hogy én például mindig hallgattam az ösztöneimre, ami nagyon megbízható tanácsadónak bizonyult. 

A nagy kérdés persze, mikor lezajlanak ezek a dolgok, hogy mi is visz tovább? A válasz pedig ugyanez: az őszinteség, az erő és az erőmben való hit, az, hogy szembe merek nézni a félelmeimmel, csak a legjobbal elégszem meg, illetve még egy fontos elv:

“Vágyakozz arra, amid van”

Most, hogy úgy élem az életem, ahogy vágytam rá korábban, az egyik legfontosabb, hogy ezt a vágyat éltessem is. Szerintem sokan abba a hibába esnek, hogy ha elérik azt, amit szeretnének, akkor elkényelmesednek. Olyan ez szerintem, minthogy ha van egy szép kerted, akkor nem elég, hogy mikor megkaptad, akkor szép volt, hanem azt folyamatosan gondozni kell és arra vágyni, hogy az a kert mindig szép legyen. A vágy élteti a kertet, mert ha neked fontos, akkor dolgozni is fogsz érte.

Nem megelégszem mindazzal, ami van, hanem folyamatosan éltetem is ezeket a kapcsolatokat. Legyen szó szerelemről, munkáról, hobbiról. Szerintem ez nagyon fontos. Azt hiszem ez jelenti azt, hogy szenvedéllyel élem az életem. Szeretem azt, amim van és amiket csinálok, vágyom rájuk, mert boldoggá tesznek, és folyamatosan akarom is csinálni őket, ezért folyamatosan teszek is azért, hogy jól működjenek.