Túl vagyok egy kisebb sokkon.

A baj talán nem akkora, mint elsőre hittük, de az biztos, hogy most kicsit foglalkoznom kell az egészségemmel behatóbban, hogy megelőzhessek esetleg komolyabb bajokat.

Voltam terheléses vércukor vizsgálaton szombaton, ahol inzulint is néztek és pajzsmirigyre is megvizsgáltak (utóbbit 5 hormonra). Az IR értékem jó, mint kiderült (elsőre ezt is sikerült többünknek is benézni, így aztán tényleg kisebb pánikhelyzet alakult ki nálam), de a pajzsmirigy rendben is van (még..) meg nagyon nem is. Szóval ezen a vonalon tovább vizsgálódom, megyek orvoshoz és megpróbálom kideríteni az eltérések okát. Tippem persze van, de a google-orvoslást a mai nappal befejeztem mindenesetre, I promise.

Mikor már azt hittem, hogy végre minden rendben lesz és a gondtalanság édes mámora vesz csak körül, nekem pedig semmi más dolgom nincs, hogy élvezzem, csináljam az életet a magam, a magunk ritmusában…… na akkor jött valami rossz. Azaz mondhatni: épp jókor. Amikor az életem minden része rendben van. Amikor boldog vagyok, amikor kiegyensúlyozottak a mindennapjaim. Amikor céltudatos tudok lenni és fegyelmezett. Amikor itt van már mögöttem ez a rengeteg lecke, amit tanultam magamról, az egyensúlykeresésről és -teremtésről, az elfogadásról, a türelemről, az elengedésről….. meg az életben fontos dolgokról.
Dühös voltam, csalódott, szomorú. Ugyanakkor nyugodt, bizakodó, szerencsés és boldog is. Még akkor is, amikor mindkét területre azt hittem, hogy rosszak lettek az eredmények. Most, hogy a pohár félig tele van, azért persze szebb színben látom a világot. Minden szar ellenére tudtam, hogy jó helyen vagyok, támogató környezetben és az életem jó irányba halad, jöjjön bármi.

Annyira vicces, hogy hasonlóan mint tavaly, amikor szintén a külsőségekkel kezdtem foglalkozni, jött valami sokkal elemibb és fontosabb… most sincs ez másként. Ki nem szarja le ilyenkor a külsőségeket, hogy ha lehet, hogy nem vagyok egészséges? Mi lehet ennél fontosabb? Ezért unom az idióta sztereotípiákat is, hogy csak az lehet jó ember (értékes, szerethető, jó szakember, jó anya, kiváló sportember, stb.), aki jól néz ki (fitt, szálkás, izmos). Hát a lófaszt. Megyek tovább az utamon, ami nehezített pálya, de én erős vagyok, mert persze szeretnék én is definiáltabb izmokat….. és keresem majd, hogy ezt milyen nekem való úton-módon tudom elérni, ha el tudom….. de akárhogy is, biztosan tudom, hogy soha nem ez lesz a legfontosabb dolog az életemben.

Jó érzés, hogy ebben a hirtelen jött kis bajban is mennyire sokan támogattak. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy mennyi emberhez tudok fordulni és mennyien figyelnek rám és aggódnak értem. Mindenki biztatott persze, hogy minden rendben lesz 🙂 Jelentem, az IR-t legalább elfelejthetjük, karban lehet tartani. Használ az izomépítés, az erőedzés és persze a betartott diéta is. Persze ezt tartani kell majd egy életen át, de ez nem gond. Aztán a pajzsmirigynek meg elkezdek utánajárni. Köszönöm Nektek, nagyon-nagyon, hogy aggódtok értem és támogattok.

Remélem nem ijesztettem meg senkit annyira, mint magunkat…. 🙂 Úgy érzem, hogy azért ez jó visszaigazolás számomra, hogy amit csinálok, az jó: hogy foglalkozom magammal, hogy utánajárok dolgoknak, hogy odafigyelek, hogy tudatosan élek. Szerencsére ez a tegnapi ijedtség is csak a szeretetet és a támogatást hozta felszínre minden szinten… én meg edzés helyett otthon bőgtem… Nem baj. Ne legyen ennél nagyobb baj.

A szélsőséges érzelmeket nem szeretem, megviselik, megterhelik az embert, de a tegnapi megmutatta azért, hogy mik a fontos dolgok az életben számomra, és hogy mennyire fontos, hogy ezeknek a dolgoknak éljek. Jó kis emlékeztető volt.

I just keep swimmin’…




4 hozzászólás

olgi88 · 2015-01-28 - 00:46

Szia Anna!

27 éves vagyok. Érzem itt az ideje, h az én életemben is megtörténjen a változás.
Példaként állsz előttem. Én is olyan bátor és erős nő akarok lenni, mint amilyenné te is váltál.
Soha ne bánj meg semmit! !!
Erőt adsz nekem a nehéz időszakokban.

    Anna · 2015-01-28 - 08:41

    Drága Olgi! (remélem nem tévedek a nevedet illetően 🙂 )
    Nagyon köszönöm, hogy írtál. Pont ezekben a nehéz napokban rendkívül sokat jelent nekem, még így ismeretlenül is. Tudod, sosem gondoltam volna, hogy engem valaha is a "bátor" és az "erős" jelzővel fognak illetni. Én is 27 éves voltam, amikor ráléptem az útra 🙂 Csak el kellett kezdeni. Bízz magadban, sokkal erősebb vagy, mint gondolod 🙂

    Köszönöm!!!!! <3

olgi88 · 2015-01-28 - 21:10

Anna!
A blogodat olvasva én egy erős és bátor nőt látok, aki nem félt semmitől és mert változtatni. Továbbra is olvasni fogom írásaidat 🙂 Még jelentkezni fogok az én történetemmel. Nem fogom feladni, ígérem neked!
Remélem egyszer személyesen is megismerhetem életvidámságot sugárzó személyiséged. 🙂

    Anna · 2015-01-29 - 09:51

    Jó ezt olvasni, ne is add fel sose, drukkolok neked és kíváncsi vagyok a történetedre! Én is csinálom tovább, úgy tűnik van értelme 🙂
    Még egyszer köszönöm <3, minden bizonnyal lesz rá alkalom valamikor! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder