IMG_0325

A kód neve: Hashimoto tireoiditis

Több mint 2 héttel ezelőtt írtam utoljára. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy össze tudjam magam szedni ismét és egy összeszedettebb, átgondoltabb bejegyzést tudjak megfogalmazni. Mert ezt szeretném. Mert nekem is voltak most nagyon negatív napjaim, az elmúlt két hét nagyon furcsán kiszakított a jól megszokott életemből, de nem ezeken a napokon akartam írni. 
Kezdődött azzal, hogy 3 héttel ezelőtt, most már orvos által is kimondásra került az, amit a laboreredményeim alapján sejteni lehetett: autoimmun pajzsmirigy gyulladásom van, avagy Hashimoto tireoiditis (thyreoiditis). Aztán ami azóta történt: rengeteget olvastam erről, meg voltam beteg is 2 hétig és alig gyógyultam. Nagyon nehezen tűrtem ezt a lassú gyógyulást, nem értettem, miért ilyen nehéz ez most. Mondjuk antibiotikumot nem kaptam, tehát kvázi “önerőből” gyógyultam nagyrészt. De rettentő lehangoló állapot volt.
Aztán megérkezett hozzánk Zseni, az új családtagunk :) Persze kihagyhatatlan, hogy itt is bemutassam őt <3

Na de a lényeg.

1. Nagy elánnal…
Nagy elánnal kezdtem az új évbe: kemény diétával és egy hozzápasszintott edzéstervvel vágtam bele abba, hogy végre lepucoljam magamról az utolsó néhány kilót, amiről tudjuk, hogy akárhogy is, de keményebb munkát jelent mint az előtte lévő 10(-20-30) kg. Úgy éreztem, hogy ez egy olyan dolog még, amit szeretnék megtenni magamért: szerettem volna definiáltabban látni az elmúlt 2,5 évben magamra fordított energiák eredményét és kicsit szálkásabb fizikumra vágytam. Tényleg soha ennyire odafigyelve nem csináltam még étkezést azt hiszem, már ami a szigorúságát illeti.

Közben úgy éreztem, hogy 2015-ben, amikor is épp 1 hónap múlva 30 éves leszek, ideje mélyrehatóbban foglalkozni bizonyos egészségügyi kérdésekkel: meg akartam nézetni, hogy van-e inzulin rezisztenciám, illetve még bejött az, hogy kérek vizsgálatot a pajzsmirigyemre is. Jártunk gyógytornásznál, voltam fogorvosnál is kezelésen, így egyrészt elkezdtem megelőző lépéseket tenni, másrészt pedig pótoltam, ami elmaradt.

Az étkezésemre következetesen október óta figyelek, fokozatos kalóriamegvonást kezdtünk ezzel együtt, Zsolt által írt étkezési terv mentén. Nagyjából 1 kg-t sikerült lefaragni, aztán a további megvonással még egyet. A folyamatos megvonásról persze tudható, hogy nem járható út hosszú távon, hiszen a visszájára sülhet el. Ennek ellenére a januári diéta még keményebb volt mint eddig. Bírtam is amúgy, bár a fáradtság jelei mutatkoztak azért nálam (pl. következetesen minden hétvégén egyik délután aludni akartam, amivel nincs gond, csak előtte ez nem volt ilyen határozott igényem – nem véletlenül.) A kilók viszont igen nehezen kezdtek olvadni. Az első héten persze rögtön lement 1 kg, aztán hetekig stagnált a súlyom. 1 hónappal később, január végére végül megint tudtam fogyni, hirtelen lement még 1 kg rólam, a női test ciklikus működésével összhangban. Nagy része zsír formájában. Aztán lebetegedtem és hopp még egy kg mínusz, meg egy számmal kisebb nadrágméret. Mondjuk nem így akartam volna, ez kicsit hirtelen volt. Az utolsót leszámítva azért a fogyás lassú üteme furcsa volt, hiszen nem normális 1300-1500 kalóriákon élni annak ellenére, hogy viszonylag alacsony, kb 1350 kcal (tehát relatíve alacsony) a BMR-em, mert picike vagyok. A mindennapi élet és a kemény sport bizony megkövetelik azt, hogy rendes mennyiségeket egyek, negatív kalóriamérleg mellett pedig elvileg gyorsabban kellett volna fogynom, ha működik a matek.

Ám de…


2. A Hashimoto tireoiditis-ről

Elmentem a vérvételre és a pajzsmirigy értékeim egyértelműen utaltak arra, amit orvos is kimondott később: autoimmun pajzsmirigy alulműködésem van. Ehhez  5 hormont néztek: TSH-t, T3-at, T4-et, anti-thyeroglobulint és antiTPO-t. A TSH magas értéke és az antiTPO kiugróan magas értéke egyértelműen a Hashimoto autoimmun betegségre utaltak.

A Hashimoto autoimmun pajzsmirigy gyulladás lényege, hogy a szervezet megtámadja az ember pajzsmirigyét, mert valami miatt kialakult ez a hibás folyamat, hogy az immunrendszer a saját testre támad és “ellenségként” ismeri azt fel, a célpont pedig a pajzsmirigy. A betegség lefolyása, hogy idővel a pajzsmirigy teljes szövete eltűnik és megszűnik a hormontermelés. A Hashimoto sajátosságai közé tartozik, hogy a tünetek a pajzsmirigy alul- és túlműködésében egyaránt jelentkezhetnek, de nagyon egyénfüggő, hogy ki mit tapasztal meg ezzel kapcsolatban. Pontosan azért, mert a pajzsmirigy olyan fontos szervünk, amely a testünkben zajló minden folyamattal kapcsolatban áll a komplett emésztéstől kezdve a vércukorszint szabályozáson, menstruációs ciklus kezelésén át, az alváson, a gondolkodáson keresztül a stresszkezelésig (csak hogy néhányat említsek).

Akinél fény derül a Hashimoto-ra, egy dologgal szembesül: ellentmondások tömkelegével. Én is, hasonlóan a sorstársaimhoz, elkezdtem ezerrel olvasni a neten, elkezdtem bújni a cikkeket, blogokat, fórumokat. Ennek eredményeként azt találtam, hogy feszültség van a hagyományos nyugati orvoslás és az egyéb irányzatok között abban a tekintetben, hogy miként állnak a Hashimoto betegekhez. Feszültség van aközött, hogy az autoimmun pajzsmirigy gyulladás az kizárólag a pajzsmirigy dolga vagy egy komplexebb folyamat.

Az én első tapasztalatom az első orvossal, akinél jártam, ugyanez volt. Az álláspont: kezeljük kizárólag a tüneteket. Anélkül írt fel pajzsmirigy gyógyszert (kezelendő az alulműködést), hogy előtte bármiféle egyéb vizsgálatot elvégzett volna. Például, célszerű ilyenkor pajzsmirigy ultrahangot csinálni, ezt az orvosnál én vetettem fel mint lehetőség (“olvastam, hogy célszerű”), javaslatom pedig helyeslésre talált, szóval ez lesz a következő köröm majd, hogy kiderüljön hogy is állok a Hashimoto előrehaladottságának tekintetében. Emellett azt mondta, hogy ha 3 hónap múlva visszamegyek, akkor majd ismét csinálni kell labort, de pl. az antiTPO értékét (tehát a betegség autoimmun részét) “már nem kell nézni”. Számomra ez furcsa, hiszen teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy van egy autoimmun állapot, azt nem tartja szükségesnek kezelni. Pedig a nők körében az autoimmun eredetű pajzsmirigy gyulladás szinte tömeges méreteket ölt lassan! A teljes káosz nem csak itthon jellemző: egy főleg amerikai tagokból álló Hashimotos facebook csoporthoz csatlakoztam és a tapasztalatok ott is egybevágnak az itthoniakkal. Szomorú ez nagyon.

Amit tudni lehet, hogy ezt az autoimmun betegséget jelenleg még gyógyítani nem tudják, a tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy jól kezelhető a dolog: odafigyeléssel és gyógyszer kombinációjával (ahol pl az alulműködés súlyosabb tüneteket ölt és hormonpótlás szükséges) gyakorlatilag normál életvitelt lehet folytatni. Odafigyelésen pedig többek között szigorú diétát, magamra való odafigyelést, tudatos stresszkezelést értek. Sok Hashimotósnál az a tapasztalat, hogy a szigorú diéta az autoimmun folyamatot teljesen le tudja csillapítani (bár megszűnésről itt sem beszélhetünk jelen állás szerint).


Most már talán érthető, hogy miért voltam annyira kiborulva. Éljek ezentúl Hashimoto betegséggel megpecsételve? Hogyan kerüljem azt el, hogy betegségtudatom alakuljon ki? Már nem is vagyok normális, átlagos ember?

3. Out of society.

Ha sokat olvas az ember a Hashimotoról, akkor az alábbi dolog biztos szembeköszön majd: a betegség összefüggést mutat az emésztéssel és bizonyos ételintoleranciákkal. Többek között – az én olvasatomban legalábbis – általánosan elfogadott, hogy  a Hashimoto betegséget jelentősen enyhíti (sokak szerint gyógyítja), ha az illető átáll gluténmentes étkezésre. A gluténérzékenység/intolerancia sok esetben együtt jár más ételekre való érzékenységgel is, amiknek a feloldása, enyhítése a betegség szempontjából fontos. Emiatt, mire az orvosi konzultációra mentem, elvégeztettem egy 226 tételes vérvizsgálaton alapuló ételintolerancia tesztet. A tesztcsomag postán érkezett, otthon saját magam a kapott készletben lévő tűvel megszúrtam az ujjam, a vért a kapott kis kémcsőbe vezettem, majd lezártam, összeraktam a pakkot, amit egy futár vitt el. 3 nappal később megjött az eredmény.

Figyeljetek, ez vicces lesz: a teszt alapján érzékeny vagyok többek között: a TOJÁSra! 😀 (a fehérjére jobban), a tehéntejre en bloc, mandulára, mogyoróra, krumplira, búzára, árpára (gliadinra nem), borsóra, zellerre. Csak hogy egy néhányat említsek, mert van még egy pár ezeken kívül is. Például egyes halak. WTF.
Ami tuti tehát: tej-, tojás- és gluténmentesen kell étkeznem ezentúl. Hogy meddig? Van aki 3 hónapot mond (ez az ún. “eliminációs diéta”) és aztán egyes alapanyagok visszavezethetőek az étkezésbe.

Bizonyos ételek iránti túlérzékenységem hátterében az is állhat, hogy a diéta miatt meg az életmód miatt nagyon sokat fogyasztottam belőlük. Pl. rengeteg tojást, túrót ettem, tejsavó fehérjét ittam. Persze így is vannak olyan dolgok, amikből szinte soha nem ettem, mégis kimutatható az érzékenység (pl. búza, krumpli). Összességében ebből azt a következtetést vontam le, hogy hiába mondja nekem BÁRKI egy ételről, hogy na “AZ az igazán egészséges”, önmagában egészséges ételről nincs értelme beszélni. Minden ételt csak a kontextusában lehet egészségesként értelmezni, mert ez mindenkinél mást jelenthet. Mindenből lehet túl sokat fogyasztani. Annak ellenére okozhatsz a testednek rosszat, hogy nem is tudsz róla, mert mondjuk egy ilyen betegség megbonyolítja azt, hogy milyen területen jön ki az ételre való érzékenység. Nem feltétlenül emésztési problémákban, nekem például nem is volt. (ITT egy klassz kiadvány, aminek a 3. oldalán néhány lehetséges tünetet felsoroltak) Én például észrevettem, hogy januárban már elég rosszul aludtam. Sokat forgolódtam és nyugtalan is voltam annak ellenére, hogy amúgy az életemben elvileg minden rendben volt. Az elmúlt 1,5 hétben, mióta kiderültek ezek az érzékenységek és reggelire megettem az utolsó 2 tojásomat:) és azóta semmi olyat nem fogyasztottam, amire intoleranciát mutatott a teszt, sokkal jobban alszom, már nem is stresszelek éjjelente. Aztán ki tudja, hogy van-e összefüggés a kettő között?


Ha Hashimoto autoimmun betegséggel rendelkezünk (de szépen fogalmaztam :D), akkor egy fogalom, amivel találkozni fogunk a kutakodásaink során, az az autoimmun protokoll (AutoImmune Protocol) diéta. Az AIP-ról azt kell tudni, hogy rettentően szűk azon ételek köre, amit megenged. Én most tanácstalan vagyok kicsit, mert nem tudom, hogy elegendő-e lenne azokat az ételeket kihagyni, amikre intoleranciát jelzett a teszt vagy fogjam még szigorúbbra és full AIP-ot nyomjak. Fogalmam sincs, hogy mi szolgálná jobban az egészségem, és nehéz olyan orvost találni, aki holisztikusan képes szemlélni ezt a képet és egyáltalán megértené, hogy miről beszélek…

Az biztos, hogy ha ennyi alapanyagot kihagyok az étkezésemből, mint amit az AIP megkíván az embertől, akkor nagyon out-of-society étkezésem lesz. Én legalábbis így érzem. Mióta kiderültek ezek az intoleranciák és kerülöm ezeket az ételeket, gyakorlatilag ha bemegyek egy boltba, akkor azon ételek köre, amiket meg tudnék venni magamnak, jelentősen leszűkült. Otthagyhatom a komplett édesség pultot, pékség pultot, tejpultot, a húskészítményeket, a halaspultot is jobb, ha kerülöm. Ha az AIP szerint étkezem, akkor a zöldség-gyümölcs pult felét is figyelmen kívül kell hagynom. Na meg egy csomó fűszert. Szülinapi tortának pedig egy hatalmas steaket kérek, mert tojás, gabona, magok, stb. nélkül még sütni se lehet, köszi. Az ún. “gluténmentes élelmiszerek” pedig a vicc kategória. Meg amúgy minden élelmiszerben van (szerintem) felesleges cukor, keményítő (nálam a krumpli szintén kilőve), tejszármazékok, gabonaszármazékok.

Hogy mi marad? A kreativitásom, az elfogadás, az elengedés, a pozitív dolgok más területeken való megtalálása és megélése. Mert a kajakérdést sokkal praktikusabban kell kezelnem. Az edzés miatt jó lenne komplex szénhidrátokat fogyasztani, de ha még zabot se ehetek, még ez is rettentő mód leszűkül. Marad például a rizs, amire nem vagyok érzékeny – de ha túl sok rizst eszek, lehet, hogy úgy járok mint a tojással, tejsavóval… egy idő után már nem fogja tolerálni a szervezetem. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat kell átgondoljak. Nem könnyű feladat megmaradni keep calm-nak, de azért én megpróbálom.

Marad a tudatos előre tervezés, a főzés, a csomagolás, meg a magamra való odafigyelés, hogy ne parázzam túl. Arra hajlok jelenleg egyébként, hogy a saját étel-intoleranciáimat szűröm első körben, illetve gluténmentességet vezetek be.

Nem mondom, hogy nem sírtam el magam majdnem, amikor eszembe jutott, hogy miket nem ehetek nagyjából soha többé. Nehéz ez, mert a társadalmunkban és bennem is annyira mélyen benne van a közös étkezés mint összetartó erő, az élményeim, a jó emlékeim középpontjában nagyon sok esetben a közösen eltöltött vacsorák, ebédek, reggelik élménye áll. Nekem meg ezt most picit le kell tennem és át kell formáljam. Sok étel elhagyását az életmódváltás óta amúgy sem élek meg szerencsére lemondásként, szóval a sóvárgásom jelentős része egy nosztalgiaszerű fellángolás inkább, de azért nem jó érzés ezzel együtt. Ha például azt veszem, hogy a januári diétámban mennyire le volt szűkítve az elfogyasztható ételek köre, akkor az AIP szigor szinte még megváltás is..:) Mindenesetre nagyon nem könnyű. Próbáljatok csak belegondolni.

4. Sorsszerű?

Persze, amikor fény derült a Hashimotora hát bizony átgondoltam az egész eddigi életemet. Őszinte leszek: undor és utálat fogott el. A saját testem támad ellenem. Ez félelmetes ám. Mégis mit csináltam, hogy így legyen?

Tagadtam, nyeltem, visszafojtottam, nem mondtam ki dolgokat, háttérbe szorítottam saját magam, csöndben maradtam, tűrtem. Ha az ember utánajár annak, hogy milyen lelki dolgokat társítanak a pajzsmirigy rendellenességek mellé, akkor pontosan ezeket fogja találni, mint ami velem is volt. 


Mi váltja ki a betegséget? Az orvos szerint ez csak a genetika. Ja meg nem mellékesen a környezeti tényezők. Mint a krónikus stressz. Aki folyamatosan elnyomja saját magát, az bizony krónikus stressznek teszi ki a szervezetét. Ez voltam én. Igen, én is felvázoltam magamnak a saját életemet a Hashimotonak a narratívájában. Nagyon szépen kiadta az egészet.

Annyira banálisnak tűnik, de azért üdítően hatott a felismerés: biztos, hogy nem azóta lettem beteg, hogy életmódot váltottam 2,5 évvel ezelőtt. Sőt. Az életmódváltásom, a diéta és a sport, a magamra való odafigyelés, a végletekig menő őszinteség és saját magam felvállalása mind-mind segítettek abban, hogy a betegség ellenére sokkal jobban érezzem magam mint az előtte lévő években bármikor. Ez biztató jel és visszaigazolja azt, hogy a Hashimoto “odafigyeléssel”, vagyis leginkább saját magunkkal való törődéssel (megfelelő diétával, sporttal, az önismeret fejlesztésével) kezelhető, az általános állapot javítható.

Sorsszerű az még talán, hogy ha a kiváltó okokat keressük Hashimoto esetén, akkor a genetikán, az életmódon és a környezeti tényezőkön túl még bizonyos vírusfertőzések is szerepet játszhatnak benne. Döbbenettel olvastam, hogy a mononucleosis például tipikusan ilyen (Epstein-Barr vírus). Márpedig én 17 évesen jó néhány hetet kihagytam a suliból emiatt. Milyen jó is lett volna, ha az első időszakban nem szimpla mandulagyulladással kezelnek és nem hagyják elfajulni a dolgot. Sosem voltam még annyira beteg mint akkor. Szóval ez is egy trigger lehetett abban, hogy a Hashimoto kialakuljon nálam. Erre rakódott rá aztán 10 hosszú évnyi befelé fordulás, a boldogság látszatának erőltetése és az egészségtelen, mozgásszegény életmód. Eredmény: autoimmun pajzsmirigy gyulladás. Nájsz.

Lehet, hogy már nem tudom elkerülni, hogy folyamatosan gyógyszert kelljen majd szednem, és ezzel kicsit félelmetes szembesülnöm, de azért bízom magamban és mindent megteszek, ami csak tőlem telik :)

5. Az életem további alakulásáról

Tanulság, tanulság, tanulság. Örülök, hogy most derült ez ki, tényleg, de erről legutóbb is írtam. Mégis mit tudok ebből tanulni? Tényleg ezt érdemeltem? Átok ez vagy áldás?

Olvastam egy nagyon jó gondolatot a Hashimotoval kapcsolatban. Akinek Hashimotoja van, az képzelje el, hogy olyan mintha egy medve élne benne. Márpedig egy medve az durva :) Egy medve, ami rátámad a pajzsmirigyre, ha stressznek van kitéve, ha nem megfelelően van táplálva, ha nem figyelnek rá oda. Viszont békés, kezelhető, ha törődsz vele, nem basztatod, azaz jól eszel, nem stresszelsz.

A Hashimoto tanít: megtanít arra, hogy elfogadd, hogy nem mindig lesz könnyű.
Megtanít arra, hogy a tested meglepetéseket tud majd okozni, akár minden jó szándékod és odafigyelésed ellenére is.
Megtanít arra, hogy odafigyelj magadra és ne szorulj a háttérbe akkor, amikor nincs arra szükség.
Megtanít arra, hogy ne nyomd el magad.
Megtanít arra, hogy folyamatosan őszinte legyél magadhoz. Másként nem megy: ha nem jól kajálsz, ha nem szeded a gyógyszert, ha folytatod úgy, ahogy korábban, akkor nem fog működni a dolog.

A Hashimoto megtanít arra, hogy szeresd magad, bármilyen nehéz is legyen, mert a gyógyulásod alapja nem lehet más, mint a saját lelki egyensúlyod, békéd és harmóniád.

Élem tovább az életem, amit tényleg csak úgy tudok jellemezni a nehézségek ellenére is, hogy boldog és kiegyensúlyozott. Állandó örömforrásnak (na jó, néha bosszankodásnak is:D) pedig érkezett hozzánk egy új családtag, Zseni, a shetlandi juhászkutya, azaz sheltie. Akire ha ránézek, minden gondomat elfelejtem, annyira imádnivalóan édes és okos kutyus :)

Úton hazafelé Zsenivel :)
Az edzésekhez pedig szépen lassan visszatérek, ha már tényleg úgy tudok rá gondolni, mint örömforrás. Sajnos az elmúlt 2 hét betegeskedése erőből is sokat kivett belőlem, így a szombaton tartott próbaedzésemen, a szokásos súlyok 50%-ával dolgoztam és azok is kurva nehéznek tűntek. Tudom, hogy nehéz lesz megint építkezni elölről, de tudom, hogy jól reagál majd a szervezetem a sportra. Szeretem, de most nem ez a legfontosabb, időt kell adjak magamnak.

Ha tetszett, oszd meg!
Share on Facebook0Pin on Pinterest1Share on Google+0Share on Tumblr0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

4 thoughts on “A kód neve: Hashimoto tireoiditis

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>