Súlyzós edzés és várandósság – szabad-e súlyokkal edzenem?

A kis bab a pocakban egyre többet mozog, úgyhogy #‎anyutest‬ se maradhat le 🙂

Ma két dologról írok: egy rövid edzésbeszámolóval kezdem, aztán egy kérdésre válaszolok, amit minap az edzőteremben is feltettek nekem, avagy “Lehet-e súlyzós edzést csinálni várandósan?”

1. Ma reggel, néhány napos szünet után, ismét volt energiám összeszedni magam és lemenni edzeni egy jót! Sőt, kifejezetten lelkes is voltam és ennek megfelelően jól is esett nagyon a reggeli edzés. Meg elég sok gondolat kavargott a fejemben reggel fél 5 óta (amikor is a kutyánk felébresztett) és a mozgás segített lenyugodni ilyen szinten is. A fél 5-ös keléshez pedig csak annyit, hogy: a sikeres emberek korán kelnek. Meg azok, akiknek sheltie-jük van 🙂 (ő bezzeg visszaaludt még egy órát, én már nem bírtam – és ez megy az óraátállítás óta..:) )

Mindenképp akartam egy közös fotót a jó öreg erőkeret barátommal, meg legfőként a barbellel, eléggé hiányoznak. Ennek örömére guggoltam is 3 sorozatot, jól esett! Üresen, súly nélkül persze. Nem éreztem egyáltalán megerőltetőnek, különben nem csináltam volna. További örömködés, hogy az edzés, torna segít őrizni a mobilitásomat – az “ass to grass” még mindig megy.

Súlyzós edzés, várandósság
Súlyzós edzés várandósan is

A szokásos gyakorlataimat végeztem egyébként, amikről nem is olyan rég írtam.

De a legjobb dolog, a legeslegelső dolog, amit éreztem, ahogy elkezdtem edzeni: végre a helyemen vagyok. Nem tudok jobb szót: normálisnak éreztem magam. Az edzés, a súlyzós edzés által lettem az, aki ma vagyok, és ezt a kapcsolatot akkor is ápolom, amikor várandós vagyok. Sőt, az edzés fog segíteni egyrészt visszatérni majd magamhoz, másrészt a testi-lelki regenerációban is, ha már velünk lesz a babci.

Örülök, hogy olyan családban nőhet majd fel, ahol az edzés ugyanúgy a mindennapok természetes része, mint mondjuk a fogmosás.

A kérdés: szabad-e, lehet-e várandósan súlyzós edzést csinálni?

Múltkor odajött egy lány hozzám a teremben, mikor az evezőpadon voltam és nagy lelkesen-csodálkozva kérdezte, hogy “ilyet szabad terhesen; súlyokkal edzeni?”.
Nem ő az egyetlen, aki amiatt aggódik, hogy ha várandós lesz, akkor abba kell (?) hagynia az edzést (és aki efelől érdeklődött tőlem), hiszen egyre több nő emelget élvezettel súlyokat manapság. Az életünk része. Azt válaszoltam, hogy amíg orvosilag, egészségügyileg más nem indokolja: IGEN, szabad.

Ha a várandósságod előtt is edzettél, és a babavárás mellett marad kedved és energiád sportolni, akkor nyugodtan csináld. Csináld a testi-lelki egészségedért.

Nem biztos, hogy kangoo-zni, ugrabugrálni, stb. lesz kedved (nekem a gondolatától is kiráz a hideg, hogy rázkódjon a pocakom, ezért is nem szeretek futni se, még a busz után se), de egy kellemes súlyzós edzést miért ne lehetne végezni? Nem kell versenyeredményeket hajszolni, de ha jól esik, nyugodtan csináld. Érezni fogod, hogy melyik gyakorlat hogyan esik, ha figyelsz magadra.

Én pl. hasizmot intenzíven terhelőt nem csinálok, és bár ma a nosztalgia kedvéért guggoltam, nem lesz egy darabig az edzéseim része a rudas guggolás. Elég nyomás nehezedik a kismedencémre ebben az állapotban, ezért nem terhelem tovább azzal, hogy a hátamra súlyokat pakolgatok pluszban. De: ha neked nincs ezzel gondod, akkor miért ne?

A lényeg az óvatosság és a folyamatos figyelem a testedre.

Nehéz a súlyzós edzés várandósság alatti pozitívumait olyan embernek magyarázni, aki súlyt még nem/alig fogott a kezébe, vagy nem ezt sportolja heti szinten. Az én testem egészen más terheléshez volt és van szokva, ezért nagyon nehezen viselném, ha időről-időre nem járhatnék le és nem érezhetném a vasat a kezemben. Engem nagyon feltölt, összetartja a testem, örömet okoz, regenerál.

A várandósságom alatt nem volt még olyan edzésem, ami rosszul esett volna, és ez éppen azért van, mert ésszel csinálom. De csinálom, mert szeretem! Ha csak heti 1x vagy 2x, akkor annyiszor.

A lényeg: az odafigyelés és az egyéni teherbírásod alapos ismerete.

Tök mindegy, hogy másvalaki épp 9 hónaposan is deadliftel, crossfittezik vagy maratont fut, esetleg 3-4 hónaposan még a séta (vagy a puszta létezés) is nehezére esik. Mindenki másként viseli. Magaddal, magatokkal foglalkozz, és tudni fogod mi tesz majd jót. Én azt mondom: tájékozódj és próbálkozz, ha úgy érzed. Fölöslegesen, félelemből ne hagyd abba azt, ami jól esik.

Lassan jön a 3. trimeszter számomra, amikor aztán egy fokkal megint nehezebbek lesznek a dolgok. Még nagyobb pocak, fáradtság, meg pár egyéb fincsi tünet az, amire számítok. Összességében az első 7 hónap tapasztalatai abszolút pozitívak számomra az edzés terén 

Hajrá anyutestek!

Leave a Reply

A weboldal további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Bővebb információért ugrás az adatvédelmi tájékoztatóhoz

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close