Soha nem késő – ezt tanultam kezdő coach-ként

A babánk megszületésével úgy érzem, korszakzáró (és -nyitó) állomáshoz érkezem hamarosan az életemben. Hogy mérföldkő-e akár a saját személyiségem fejlődése szempontjából (a gyermekvállalásra megérni, úgy éreztem, az volt), az majd utólag kiderül (elég nagy a valószínűsége), nagyon kíváncsian várom. Megyünk előre tovább az úton, semmi sem lesz már a régi, jön valami nagyon új és ez így is van rendben.

Úgy éreztem, hogy ennek kapcsán jó lenne, ha meg tudnék fogalmazni valamiféle tanulságot, valami nagyon elemi/általános bölcsességet, amit az életemnek ebben a szakaszában megértettem, megtapasztaltam és szeretném tovább adni a gyerekünknek is. De ez csak akkor lehet hiteles és igazi, ha magától jön, ezt nem tudom erőltetni. Márpedig a belső késztetés és szándék ellenére, ez a tanulság idáig még nem jött.

Egészen két nappal ezelőttig, amikor is egy egész estés beszélgetés után ért egyfajta megvilágosodás és úgy éreztem végre, van valami, amit fontosnak tartok megőrizni és továbbadni.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy előtte egy rövid összegzést szeretnék adni arról, hogy miket tanultam gyakorló coachként az elmúlt 5 hónapban. Mert bár tudjátok, hogy elvégeztem a coach képzést, nagyon kevés feedback-et adtam arról, hogy miket tanultam abból, hogy elkezdtem dolgozni is ebben a szerepben emberekkel. Veletek.

A legjobb dolgok, amiket coach-ként eddig megtapasztaltam

A coach képzésbe tavaly nyáron olyan általános állapotban kezdtem bele, amikor úgy éreztem, hogy az egész életem kerek és egész, tele voltam tettvággyal, energiával, tenni akarással, szenvedéllyel. Ugyanebben az állapotban várandós lettem, ami miatt a munka, képzés, hétköznapok és az első trimeszter fáradtsága mellett maradó energiáim fókuszát elsősorban magamra, magunkra, a pihenésre kellett tereljem a szakmai munkában való elmélyedés helyett. Nem tudtam tehát azzal a lendülettel belevágni ebbe az útba, ahogyan eredetileg terveztem. Ez persze okozott bennem belső konfliktusokat, de végül megértettem és elfogadtam, hogy ez pontosan így volt a legnagyobb rendben, nem kell siettetnem semmit.

Aztán ahogy telt az idő, majd szeptemberben túljutottam a vizsgán, amihez már kellett éles coaching tapasztalatot vinni, szépen lassan elkezdődött a coach-csá válásom. Elkezdtem megtapasztalni milyen is az, amikor segítő szerepben ott ülhetek egy-egy beszélgetésen veletek, a tapasztalatok és tanulságok pedig azonnal elkezdtek jönni.

1. tudom, hogy Jó úton járok

A boldogság és az elégedettség szavak között vacilláltam, amikor megpróbáltam megfogalmazni, hogy mit is éreztem egy-egy ülés után. Az elején, az újdonság varázsával, a felhők felett lebegés elégedett-boldog érzése volt az, ami egy-egy alkalom után elragadott. Aztán ez szépen elkezdett csillapodni és most már a jó úton járok az, ami leginkább kifejezi számomra azt, amit ilyenkor érzek.

Jó úton járok, mert találtam egy olyan hivatást, ami úgy munka, hogy nem érzem annak.

Jó úton járok, mert találtam egy olyan hivatást, amit hitelesen, a saját megélt tapasztalataimra alapozva tudok képviselni.

Jó úton járok, mert a módszer, amivel dolgozom működik és ezt fantasztikus dolog első kézből látni.

Jó úton járok, mert úgy érzem, hogy coach-ként végre azokért a célokért dolgozhatok, amikért úgy érzem érdemes. Amiért nem kell kompromisszumokat kötnöm és mások céljai alá rendelődnöm, mint mondjuk egy vállalati környezetben. Coach-ként csinálhatom azt, amit én fontosnak tartok. Például, segíthetek abban, hogy ha úgy érzed megrekedtél az életedben, akkor kibogozd, mi is lehet az előbbre lépésed valódi akadálya és segíthetek megtalálni a számodra legmegfelelőbb megoldást az előrelépéshez.

Jó úton járok, mert úgy érzem coach-ként segíthetek abban, hogy az életükkel és önmagukkal elégedett, a nehézségekkel bátran szembemenő emberek egyre többen legyenek. Mert hiszek abban, hogy minden egyes egyéni tanulás, tanulság és így végig járt út, hozzájárul ahhoz, hogy a világ egy jobb hely legyen. Hogy kiegyensúlyozottabb, stresszmentesebb, pozitívabb, optimistább és összességében egészségesebb emberek legyetek (talán ti is egyetértetek, hogy ebből elég nagy a deficit itthon sajnos).

2. együtt dolgozhatok a Célcsoportommal

Végre emberekkel dolgozhatok! Pár évvel ezelőtt kezdődött az a folyamat, amikor felfedeztem azt, hogy az aktuális állásomban mi volt az, amit a leginkább szerettem. Nem, nem a papírmunkát és a sablonos szövegek írását (pályázatíró és projektmenedzserként), hanem leginkább azt, hogy a munkámban foglalt célok elérése érdekében a legkülönbözőbb emberekkel kerültem kapcsolatba és kellett köztük sok esetben mediálnom, közvetítenem, hogy a közös célt magas szakmai színvonalon előállíthassuk. Rájöttem, hogy az emberi részét élveztem a legjobban az egészben, de hát a pályázatírás nem az a munkakör, ahol ezt el lehet mélyíteni. De annyi különböző történettel, motivációval találkoztam, hogy sok inspirációt nyertem még így is.

Szóval valahogy így kezdődött, aztán eljött az idő, hogy ezt egy, az én szememben hasznosabb és fontosabb szakmára, a coaching-ra cseréljem, ahol az egyéni sorsok alakulását közvetlenül segíteni is tudom. Az a bizonyos higher purpose, vagyis a magasabb rendű célokért való, embereket segítő munka így a mindennapjaim részévé válhatott.

Emlékszem az első olyan alkalomra, ami után azzal a gondolattal a fejemben távoztam a coaching ülésről, hogy “basszus, mennyire jó már, hogy a célcsoportommal egymásra találtunk”. Kereslet és kínálat tökéletes összhangja jött létre.

Hiszen ki vagyok én, ha arról van szó, hogy olyan emberre van szükséged, aki pontosan érti, hogy milyen fajta változásra vágysz és segíteni is tud neked?

30 éves vagyok, túl egy hatalmas változáson, amit saját magam erejével valósítottam meg 2 évvel ezelőtt és építettem újra ezután az életemet, végre először az életemben szem előtt tartva azt, ami számomra igazán fontos. Hallgatva a legbelsőbb ösztöneimre, nem félve változástól végre saját kezembe vettem az irányítást az életem felett ahelyett, hogy a körülményeim áldozatának tekintettem volna magam.

Az érdeklődési köröm pedig az egészséges, kiegyensúlyozott élet, ennek mindenféle vonatkozásával együtt: testi egészség, lelki harmónia, a vélt vagy valós belső vagy akár társadalmi elvárások felismerése, megértése és a sztereotíp gondolkodás sutba dobása, a saját értékeink mellett való kiállás és ennek mindenféle vonatkozásai, egy éltető párkapcsolat kialakítása és a család, és persze egy olyan munka és életút kialakítása, ami épít minket és amit nem is érzünk munkának.

Az emberek pedig, akikkel együtt dolgoztam ezidáig, éppen ezen mentalitás mentén élik vagy szeretnék élni életüket, ezért is találhattunk egymásra. Ezek a gondolatok egyébként nem is kötődnek életkorhoz, mégis, az eddigiek szerint nagyjából hozzám hasonló korú emberekkel dolgozhattam együtt. Mindenképpen célom az, hogy a kör bővülhessen, pár sorral lejjebb le is írom, hogy miért.

3. folyamatosan tanulhatok Saját magamról

A coach szakma, ahogyan azt a képzésen is megtanulhattuk, egyfajta hozzáállás és módszertan plusz egy hatékony eszköztár, amit aztán mindenki a saját személyiségének megfelelően tölt meg tartalommal. Vannak persze általános érvényű korlátok, küszöbök, amiket érdemes szem előtt tartani, mert sokkal hatékonyabban szolgálják a coaching folyamatot, tehát a velünk dolgozó emberek személyes előremenetelét.

Intenzív tanulás saját magam számára minden egyes alkalom. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy valaki coach lehessen, bizony kell a személyiségében egy fajta érettség, illetve az a hozzáállás, hogy nem a saját egoját tartja elsődlegesnek, hanem az ügyfele érdekeit képes előtérbe helyezni a munka során.

Az a célom, hogy hatékonyan tudjak segíteni, ehhez pedig folyamatosan figyelnem kell saját magamra is. Miként fogalmazok, miként reagálok és miként biztosítom a támogatottam számára a folyamatos figyelmem. A coaching folyamat a coach számára is munka, főleg így a legelején, ezt még sokkal intenzívebben tapasztalom. Most kezd csak el kialakulni a saját coaching stílusom, biztos kell hozzá néhány év meg pár száz/ezer ülésalkalom, hogy kiforrja magát a dolog. Vannak szilárd alapjaim az életfelfogásomban és a személyiségemben, de pályakezdő vagyok még.

Mindezzel együtt pontosan épp azért tud annyit adni számomra ez a munka, mert nem csak másokkal teremtek értékes és alapvetően a bizalomra építő, személyes kapcsolatot, hanem magammal is folyamatosan szembesülök. Reflektálhatok a saját viselkedésemre, változtathatok, vagy kísérletezhetek is akár. Számomra ez nagyon nagy ajándék és ezt más munkában még soha nem tapasztalhattam meg ennyire intenzíven. Coachként bizony a saját bőrömet is vásárra viszem és ezt nagyon élvezem. :)

szeretném, hogy tudd: Soha nem késő

Az eddigi tapasztalataim olyan emberekhez köthetőek, akik nagyjából hasonló helyzetben vannak, mint én voltam azelőtt, hogy változtattam az életemen, mégis, egy nagyon fontos megértésre jutottam a napokban. Ezt pedig emberként, nőként, társként, anyaként, barátként és természetesen coach-ként is képviselni szeretném.

Az én üzenetem az, hogy tudd: soha sem késő változtatni. Soha nem késő tanulni magadról. Soha nem késő tanulni másoktól. Soha nem késő tenni a boldogságodért.

Mert mindegy, hogy 25 éves vagy vagy 50 vagy 75, minden egyes nap, hónap és pláne év(!), amit stresszben, boldogtalanul, kényszerű kompromisszumok és lemondások között töltesz, elfecsérelt idő.

A boldogság, a kiegyensúlyozott élet, az hogy örömmel várd, hogy felkeljen a Nap reggelente és csinálhasd a dolgod és boldogan élhesd az életed, minden életszakaszodban ugyanolyan fontos. Az életed értékes.

Személyes beszélgetésekben sokaknak elmondtam már, hogy számomra mi volt az az egyetlen, döntő kérdés, ami a legmeghatározóbb volt számomra, amikor egy-egy döntési helyzetben vacilláltam (Megtegyem, ne tegyem? Mit nyerek, mit veszíthetek?), és amikor ez a kérdés felmerült bennem, már egy szikrányi kétségem sem volt a helyes válaszban és az azt követő döntéseimben. A kérdés pedig így hangzott:

Jó, jó, félek a változástól és az ismeretlentől, de… mi van, ha végre boldog lehetek?

Ha úgy érzed, a legkisebb lehetősége is megvan annak, hogy akár egy kicsivel is jobb legyen holnap, mint ma, akkor arra szeretnélek biztatni, hogy legyél bátor és cselekedj. Cselekedni nem csak azt jelenti, hogy fenekestül felforgatsz mindent. Sokak számára ekkora változás, mint amilyet mondjuk én is végigvittem, nem feltétlen szükséges. Picit tisztítani érdemes viszont a képet, amit látsz magad előtt és el kell kezdeni rendet rakni magadban (és ha kell, akkor bizony változtatni!), aminek akkor lesz meg a számodra legjobb eredménye, ha képes vagy azt szem előtt tartani, ami számodra fontos.

Érthető, ha félsz: a nehézségek minden életkorban tűnhetnek ugyanolyan nagynak és egyik nehézség sem összemérhető a másikkal, hiszen egész egyszerűen mások vagyunk, másként működünk. Minden akadály, amit magad előtt látsz, lehet releváns és valós. Mindegy, hány éves vagy és mik a körülményeid. Férfi vagy-e vagy nő. Ami fontos egy ilyen helyzetben, hogy próbálj kitekinteni az akadály mögül (lásd meg a lehetőségeidet) és a legfontosabb, hogy próbálj bízni: elsősorban magadban, hiszen – bár lehet, hogy te magad nem vagy benne biztos, én viszont tudom – tele vagy tapasztalattal és értékekkel, amikre nyugodtan támaszkodhatsz, ha tenni akarsz a boldogabb életért. Ami még ezen felül nagyon sokat tud adni: bízz a környezetedben is, hogy meglásd, sosem vagy egyedül és a te boldogságod mások számára is fontos.

Hidd el, mindig lehet másként élni, és ha egy ajtót becsuksz magad mögött, elengedsz valamit és tovább tudsz lépni, akkor nem egy sötét szobában fogsz állni, hanem azonnal új ajtók fognak nyílni előtted. Mert az élet ilyen: keresi a továbblépés lehetőségeit, nem reked meg, hanem mindig megy tovább. Ha megrekedsz valahol, pláne huzamosabb időre, akkor az élet igazi értelme veszik ki belőled.

Én soha nem éreztem magam ennyire élettel telinek, mint mióta képes voltam változtatni. Nem a nehézségek tűntek el, hanem én lettem erősebb, érettebb, felkészültebb, bátrabb, döntésképesebb, tapasztaltabb.

Mert a boldogság a hétköznapokban nem azt jelenti, hogy folyton a felhők felett lebegsz, hanem azt, hogy képes vagy dönteni arról, hogy miként állsz hozzá az élethez, a körülményeidhez, a környezetedhez és természetesen magadhoz.

A boldogság egy életmód.

Emberként, nőként, társként, anyaként, barátként és coach-ként is ez az, amiben maximálisan hiszek és amit képviselek.

A boldogság egy életmód.

Ha tetszett, oszd meg!
Share on Facebook0Pin on Pinterest0Share on Google+0Share on Tumblr0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>