Szigorú napirend vagy ritmus? Így csináljuk mi.

A bejegyzés A szülés utáni első 6 hét valósága című bejegyzés folytatása. Abban arról írtam, hogy mik a legnagyobb kihívások, amikkel nekünk és a többi kisbabás szülőnek meg kell küzdenünk és hogy mik azok a módszerek, amik segítettek, hogy “túléljük”. A mostani bejegyzésben pedig konkrétumokat hoztam: elmesélem, hogy mi hogyan alakítjuk ki  a napirendünket. A következő posztban pedig tippeket adok majd arra, hogy hogyan teheted könnyebbé a kisbabás napokat saját magatok számára.

“Kezdd úgy, ahogy folytatni szeretnéd.”

A babavárás közepén, amikor a férjemmel beszélgettünk arról, hogy milyen ritmusban szeretnénk élni családként az életünket, akkor a rugalmasság és a következetesség volt a két legfontosabb szempont, amit azonosítottunk. Nem mondom, rugalmasságra ebben az időszakban sokkal többször van szükség, de első babánál szerintem ez teljesen normális, hiszen most tanuljuk egymást.

Az első 6 hét arra volt jó, hogy gyakorlatot szerezzünk a következetességben és a rugalmasságban, így most, amikor a baba elkezdett fejlődni és egyre jobban reagálni a világra, az a ritmus, amit létre szerettünk volna hozni, egyre szebben és hatékonyabban működni is tud (hogy aztán szépen fel is boruljon, annak rendje-módja szerint 🙂 ). Ez persze folyamatos kísérletezés eredménye, mindig kreatívnak kellett lenni, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, amik működnek.

Bármiféle életritmust is alakít ki egy család magának, az akkor fog működni, hogy ha hiteles. Ha nem görcsölésből áll, hanem passzol a család tagjainak a személyiségéhez és igényeihez.

Nálunk a rendszer, a rendszeresség és a struktúra, nem csak a gyerek miatt fontos, hanem magunk miatt is. Ugyanakkor, a túlzott merevség pártján sem állunk, hiszen tudjuk, hogy az élet ennél spontánabb, illetve figyelnünk kell a kisbabánk igényeire is. Ezért merev napirend helyett egy rugalmas – életszerű – ritmus kialakítására törekszünk. De ebben igazából az a legjobb, hogy eddig is eszerint éltük az életünket és ezután is hasonlóképp szeretnénk, csak most már családként.

3 MÓDSZER, AMI segít nekünk a napirend kialakításában:

1. A KÖLCSÖNÖS IGÉNYEK KIELÉGÍTÉSÉN ALAPULÓ IGÉNY SZERINTI SZOPTATÁS.

Bár mielőtt megszületett a baba, azt gondoltam, hogy nem ez lesz az, ami számomra működni fog, mégis, a megszületése után rájöttem, hogy az igény szerinti szoptatás az, amit a legőszintébb szívből fel tudok vállalni. Szerencsére a szoptatás remekül megy már az 1. naptól kezdve és erre nagyon büszke is vagyok. Büszke vagyok rá, mert ezt két dolognak köszönhetem azon felül, hogy szerencsére anatómiai akadályaink nincsenek: még várandósság alatt sokat olvastam a szoptatás helyes technikájáról, a szoptatás biológiájáról és még a kórházban kértem és kaptam segítséget is ezzel kapcsolatban, amikor úgy éreztem, hogy nem megy jól. Már az első naptól kezdve nem engedtem abból, hogy a baba helyes technikával szopizzon, ezért nem is alakult ki problémánk. Plusz, az igény szerintiség is nagyon jól támogatta a tejtermelődést, a kereslet-kínálat kialakulását, ezért soha nem aggódtam amiatt, hogy a baba éhes maradna vagy nem lenne elég a mennyiség vagy nem lenne elég tápláló a tej számára.

Az igény szerinti szoptatás számomra azt is megtestesíti, hogy az anyai kompetenciáim a saját birtokomban és irányításom alatt vannak – ellentétben pl. a szüléssel, ahol mindenki más gyakorolt, ill. akart hatalmat gyakorolni a testem felett, függetlenül attól, hogy én miket éltem meg.

A babánk kizárólag anyatejet kap, ami szerintem szuper, de nem gondolom, hogy ha anyatejjel nem tudnám etetni valami miatt, akkor bármiben is hiányt szenvedne. Az a lényeg, hogy ne legyen éhes és tudjon fejlődni, a módszer végeredményben úgy is mindegy; a szeretetünk, a gondoskodásunk, az anyai minőségünk nem ezen múlik.

Elképzelni se tudom az időre való etetést és nem is értem miért kéne pont az evéssel rendszerhez szoktatni a gyereket, mikor a felnőtteknél is annyira változó, hogy mikor és mennyit esznek. Meg hát a babánál az anyamell sokkal több mint puszta étel: megnyugvás és a világba vetett bizalom alapja az első időkben. Sok sírást megelőzünk, ill. orvosolunk a szoptatással és szerintem ez a világ legtermészetesebb dolga.

Ugyanakkor kölcsönös is a dolog, mert az én és a férjem igényeinek a kielégítését is segíti. A gyerek kap például cumit is, sőt: cumisüvegből evett már többször lefejt anyatejet. Mert a kizárólagos szoptatás és az anyatej jó, de nekem is jár a pihenés és ezek az eszközök segítenek bennünket ebben. Ennek köszönhetően tudtunk már kettesben eltölteni minőségi időt, ami hatalmas ajándék volt ám!

Nem az a lényeg, hogy a különböző nevelési iskolák által hirdetett eszközöket dogmatikusan alkalmazzuk, hanem az, hogy éljünk.

Így bár az iszsz iskolába és a “kötődő nevelésbe” nem fér bele semmiféle cumihasználat, a mi életünkbe bizony belefér és egyelőre szuperül működik,  nem lett cumizavaros a gyerek. Erre mondtam azt, hogy friss szülőként, az első hetekben amit azonnal megtanultunk, hogy elvek helyett működő megoldásokat kell alkalmaznunk a túlélésünk érdekében.

2. AZ ALVÁS – EVÉS – ÉBRENLÉT/JÁTÉK – ALVÁS NAPI RITMUSA.

A kezdetektől törekedtünk arra, hogy ezt a ritmust létrehozzuk és bár nem mindig voltunk benne következetesek 100%-osan, azért az esetek többségében ezt a rendszert próbáltuk hozni. A 7. héten figyeltem meg, amikor a baba is elkezdett már jobban érdeklődni a külvilág iránt, elkezdett látványosabban fejlődni, hogy ez a ciklus szép szabályosan is képes volt már lefutni napjában többször így azt gondolom, hogy egyre jobban tudunk rá támaszkodni, tudunk vele tervezni és jó alapot ad a későbbi változásokhoz is. Mert hát a napirend arra jó, hogy aztán módosuljon, nem igaz?

A ritmus lényege, hogy az alvást az esetek többségében evés követi, aztán ébrenlét és játék, majd ismét pihenés/alvás. De nem esünk kétségbe akkor sem, ha a gyerek éhes, aztán 1 óra múlva megint éhes lesz, mert ez esetben az igény szerintiség szellemében megetetem. Viszont ha ezt a rendszert követem, akkor jó eséllyel könnyen kitalálom, hogy mi a baja a kicsikének, fáradt-e már vagy éhes-e, stb. A lényeg, hogy számunkra ez a ritmus jó kereteket ad a mindennapok végig viteléhez, de nem írja felül a baba igényeit és ez nagyon fontos.

3. AZ EGYÜTTALVÁS.

Első héten, a 3. átsírt éjszaka után, amit külön szobában alvással próbáltunk tölteni, a férjem azt mondta, hogy a következő éjszakát úgy töltjük, hogy a baba bejön velem az ágyba, ő pedig átmegy a kanapéra, ami a gyerekszobában van. Ez volt az első nyugis éjszakánk. Ezután még próbálkoztunk azzal, hogy én a kanapén, a gyerek pedig a neki szánt kiságyban aludt, de félmegoldás volt, nem tudott annyira pihentető lenni mint az, hogy éjjel együtt vagyunk. Ezután másnap megrendeltük a babaöblöt.

Szóval a baba most mellettünk alszik, mindhárman egy szobában, és ennek is köszönhetjük azt, hogy az éjszakáink már az első 6 hétben is egész elfogadhatóak voltak. A minőségi alvással nem fért össze ugyan a 3-4x-i (vagy többszöri) ébredés a szoptatás miatt, de még így is ez a megoldás volt az egész család számára a lehető legjobb és ennek köszönhetően végül az én alvásom is hozzárendeződött ehhez a ciklushoz, tehát a hetek múlásával egyre kevésbé terhelt meg.

Ami segített még a nyugodt éjszakák kialakításában, és talán ez az egyetlen, aminek az időpontjához leginkább ragaszkodni szoktunk: az esti fürdetés rituáléja. Ugyanakkor, ha úgy alakul a nap, hogy a baba már fáradt és inkább aludna a fürdetés idején, akkor csak emiatt nem keltjük fel.

Ha az altatásról van szó, az biztos, hogy képtelen lennék sírni hagyni a gyereket, hogy megszokja az egyedül alvást (meg amúgy is). Annyira picike még. Majd ha érettebb lesz, akkor próbálkozunk újból a kisággyal (nem sírni hagyós módszerekkel), addig meg így alszunk, mert a pihentető alvás az egész család alapvető érdeke. Jelenleg ott tartunk egyébként, hogy a kezdeti 3-4 nagyjából hasonló időben történt ébredése szép lassan lecsökkent 1-2 db-ra. Tévhit, hogy a babáknak át kell aludniuk az éjszakát; egész egyszerűen nem így vannak programozva. Remélem azért valamikor bekövetkezik, nem volna ellenemre :-), de egyelőre rendben vagyunk így, nem stresszelünk rajta.

Ezeknek köszönhetően kialakítottuk szépen a napirendünket, ami szóban benne rejlik már ugye a következetesség – mi pedig hozzáadtuk még a rugalmasságot is, hiszen a merev ragaszkodás mesterségesen kitalált időpontokhoz biztosan nem működne számunkra. Pont emiatt aztán, egy átlagos hétköznap, mégis hasonló időpontokban történnek ugyanazok a dolgok (pl. éhezik meg a baba, tudok megebédelni, fürdetünk este, stb.), a rendszer tehát magától beáll. Így lesz a napirend számunkra egy mindannyiunk igényeit kielégítő, rugalmas életritmus.

a napirend része a szelfi is :D
Szelfizünk 🙂

Ha úgy érzed, hogy coach-ként a fentiekkel kapcsolatos problémáid vagy egyéb nehézségeid kapcsán a segítségedre lehetek, akkor keress meg bátran!

Bővebb infó itt: Coach neked!

One thought on “Szigorú napirend vagy ritmus? Így csináljuk mi.

Leave a Reply

A weboldal további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Bővebb információért ugrás az adatvédelmi tájékoztatóhoz

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close