Kisgyerek mellett rendszeresen sportolni? 3 dolog, ami segít neked! (2. rész)

A kétrészes posztom első részében arról írtam, hogy mik azok a külső körülmények, amikkel szembesülsz akkor, amikor kisgyerekes anyaként megpróbálod a sportot rendszeresíteni az életedben. Ebben a részben pedig megnézzük, mit is tehetsz magadért!

Állandó fáradtság, a saját időd feletti kontroll hiánya és az állandóan változó körülmények. Ez egy elég kemény trió. Ember (anya) legyen a talpán, aki ebben meg tudja találni a helyet magának!

Jó hírem van!

Nem reménytelen a helyzet, talán ezért is vagy itt, mert hiszel benne te is! Ezt megerősítem számodra: a vágyakból tettek lesznek, ha ügyesen csinálod!

Az alábbi lista 3 olyan tanulság, amit én a 3 kicsi gyerekünk mellett a saját bőrömön megtapasztaltam. Szeretném veled ezeket megosztani, hátha neked már könnyebb lesz általa!

Íme a 3 dolog, ami segíthet számodra abban, hogy rendszeresen el tudj járni sportolni, mozogni kicsi gyerek mellett is.

1) Engedd el a fáradtságot!

Ha zavar, hogy krónikusan fáradt vagy és legszívesebben aludnál a szabadidődben, amennyit csak bírsz – ráadásul mondjuk szorongsz a következő, rád váró éjszakától és a megszámlálhatatlan ébredéstől -, akkor igazából nem nagyon tudsz mást tenni, mint egyszerűen elfogadod, hogy ez van, és ez a dolog nem fog egyik napról a másikra javulni. Hosszú távon igen, biztosan! De így az út elején lehet, hogy még évekről beszélünk. Az nem kis idő.

Ha állandó körülményként tekintesz a fáradtságra, akkor az egy jó szemléletmód ahhoz, hogy ezzel a lendülettel túl is lépj rajta és engedd el.

Avagy: ennél fáradtabb már úgysem leszel. (De, de mindegy.)

Kisgyerek mellett sem lehetetlen!
Facebook posztom még 2017-ből, amikor 2 hónaposak voltak az ikrek

Mindenesetre, ha a fáradtságod ellenére a napodba beilleszted a sportot, azzal segítesz a testednek, hogy a fáradtsággal megbirkózzon. Mert ha okosan csinálod, a sport egy jófajta stresszhatást jelent majd számodra és segít a regenerációban. Feltölt élettel, energiával, jókedvvel! 🙂

2) Gyűjts magad köré segítséget és priorizálj!

Gyerek mellett sokáig nem te osztod be az idődet.

Ebben vannak átmenetileg javuló időszakok, amikor beáll mondjuk a nappali alvási menetrend, ám mindaddig tart ez, amíg az egészet borítja a mozgásfejlődés, és miután a hozzátáplálással (és az étkezések rendszeresítésével) jó struktúrát adtál a napotoknak, egy kellemes nyugalmi időszak után megint jön majd egy viharosabb, mert épp beköszönt a dackorszak. De a megbetegedéseket is ide sorolhatjuk.

A legjobb dolog amit tehetsz, hogy segítséget kérsz, és amint szabadidőd akad és van valaki, aki vigyáz a gyerekre, nem gondolkozol sokat, nem lelkizel, hanem fogod magad, felöltözöl edzős ruhába és elszaladsz sportolni. Mondjuk futsz egy kört vagy elmész a terembe egy órára. (Az otthoni edzést most direkt nem vettem ide. Arra próbállak biztatni, hogy az edzéssel egy kicsit szakadj is ki az állandó közegedből, ha lehet.)

Ezt értem a priorizálás alatt.

Hogy amint akad egy üresjárat, magadat helyezed végre az első helyre és elmész sportolni.

Életre edzelek!
Életre edzelek!

A lényeg, hogy alapvetően úgy állj hozzá, hogy keresd a lehetőségeket (mi fér bele?) és próbáld nem a korlátokat nézni (miért nem megy már megint?).

(Zárójelben azért idebiggyesztem, hogy az apáknak itt jó nagy szerep juthat, és ha eddig nem tetted volna, akkor bátran bízz abban, hogy ő is tökéletesen gondját fogja tudni viselni a gyereketeknek, amíg te kicsit feltöltődsz.)

3) Türelem és bizalom.

Ezzel a résszel pedig visszatérnék a posztom elején megfogalmazott üzenetemhez.

Rettentő  sok türelemre lehet szükséged ahhoz, hogy az énidődet rendszeresíteni tudd, pláne, ha kevés a segítséged.

Bíznod kell abban, hogy a folyamatosan változó körülmények időről időre alkalmasak lesznek arra, hogy abban a te igényeid is helyet kapjanak. A gyerekek nőnek, fejlődnek.

Napról napra jobb lesz, még ha most nem is tűnik úgy.

Ha próbálod a lehetőségeket nézni, akkor meg fogod tudni oldani akkor is, ha épp se férj, nagymama, se bébiszitter nem tud segíteni.

Akkor jön a kreatív része: hogy TRX állványt látsz-e a játszótéri hintában vagy megnézed, hogy melyik teremben biztosítanak gyerekfelügyeletet vagy lagymatag andalgás helyett tempósan lenyomsz mondjuk egy 10 kilométeres sétát a babakocsival és az alvó gyerekkel.

Ha falakba ütközöl, tanulj belőle, aztán menj tovább! Nézd meg mások hogyan csinálják, aztán csináld úgy, ahogy neked jó, ahogy neked belefér.

Itt van például egy videó rólam, amikor a kutyafuttatón álltam neki tornázni, alvó gyerekkel a babakocsiban.

Bizony Te vagy a változtatás kulcsa!

 

Konklúzió: ne parázz, anya!

Szeretném hogy tudd, normális dolog, ha olykor sajnálod magad azért, mert úgy érzed, nem fér bele az életedbe a rendszeres sport. Nem feltétlen a te hibád.

Olykor bármennyire is szeretnéd, nem fog sikerülni begyömöszölni a sportidőt.

A lényeg, hogy ne add fel a próbálkozást, mert csak így fog sikerülni rendszeresíteni.

Meg kell próbálj bízni magadban, hogy ne csak érezd, hanem tudd: ha a körülmények lehetővé teszik, akkor meg fogod oldani, ha igazán akarod.

Mi a titok? Komfortzónát elhagyni! Ahogy a gyereknevelés egésze is erről szól, úgy a sportolás rendszeresítéséhez is át kell lépni a saját határaidat, hogy újra tudj saját magad számára időt és teret biztosítani. Ha mellette a sport részét is okosan csinálod és nem hajtod túl magad, akkor maximálisan megéri majd a befektetett energia.

Életre edzelek!

Támogatásra van szükséged az életmódváltásban? Dolgozz velem!

További infókat a szolgáltatásaimról itt találsz.

Jelentkezz: anna@dontworryliftheavy.hu

A weboldal további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Bővebb információért ugrás az adatvédelmi tájékoztatóhoz

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close