Edzést tartottam a Thorban! 
Nem bírok még aludni, fel vagyok pörögve a mai képzés adta élményáradattól. Azt a feladatot kaptam ugyanis, hogy tartsak egy edzést a csoport egy részének. Vártam már, és ma végre sor került rám.
Most jön a szokásos bevezető, hogy mennyire el is érzékenyültem attól, hogy a Thorban edzést tarthattam – ott, ahol eddig mindig csak alanya voltam edzéseknek, és amelyik helytől mennyi mindent kaptam életemben.
A képzés több mint felénél járunk már, és eszméletlen mennyiségű tudás az, amit eddig kaptunk.
Ez az edzés életem első igazi csoportos, funkcionális edzéstartása volt, de nem izgultam! Örültem, hogy végre próbára tehetem magam.
Egyfelől hatalmas szembesülés volt a másik oldalon állni végre, szembesülés mindazokkal a körülményekkel, amikre figyelni kell. Multitasking a javából. Kihívás, ami vonz és ami elé szívesen állok. #holdmybeer
Másfelől szembesülés volt saját magammal, és ez mindig értékes tapasztalat.
Az önismeret hatalmas kincs egy ilyen új helyzetben is. Felkészít a hosszú távú kihívásokra, amik az én személyiségemből adódnak (pl nem mindig tudok azonnal döntést hozni, sokszor nem vagyok elég határozott, ami ráadásul az alkalmazkodó személyiségemmel párosul) , ugyanakkor láttatni engedi a saját erősségeimet is (pl empátiám, alkalmazkodó képességem, feladatorientáltságom, elhivatottság) Messze nem véges a lista, ezekről még sokat tudnék írni, épp ezért érdekes egy ilyen új szerepben működni.
A kritikák, amiket kaptam, pontosan azt jelezték vissza, ahol én is érzem, hogy tartok ebben a tanulási folyamatban emberileg és szakmailag is. Ami ugye most kezdődött és ahogy látom, sose ér véget
Viszont még dicséretet és pozitív visszajelzéseket is kaptam, ami persze melengette a kis szívemet 
Nem vagyok reménytelen eset talán 
és továbbra is úgy érzem, hogy ott a helyem. Látom a következő lépcsőket, és ez nagy ajándék nekem.
Életre edzelek!
