Minimalizmustól a színekig - színtanácsadáson jártam

A héten a legcsajosabb dolgot csináltam, mióta anya lettem – leszámítva talán a júniusi BSB koncertet 😀 – színtanácsadáson jártam Mengyán Eszternél (Holy Duck blog, van aki még nem ismeri?)

Na de hogyan is jutottam el idáig?

A minimalista, de funkcionális ruhatár iránti igényem már néhány éve felmerült (5 év alatt 3 költözés elég jól megedzi az embert). Jó nagy szelektálást csináltam kb. 4 éve, pusztán a saját érzéseimre hagyatkozva, de a konmarizáshoz nagyon hasonló szellemiségben. Több zsák ruhát ajándékoztam oda egy lánynak, és határtalan boldogsággal töltött el, hogy minden aktuális, szezonnak megfelelő, ruhám befért végre 3 fiókba és egy akasztós szekrénybe. Na de ez még csak az út eleje volt.

Amikor 2,5 éve átmenetileg egy kisebb, egyszobás lakásba költöztünk, akkor ez a rendszer nagyjából maradt is. A minimalizmus és a funkcionalitás irányába ekkor más módon tettem lépéseket: egyrészt tovább szelektáltam a ruháimat, hogy ne kelljen azzal foglalkozni, hogy vajon jó lesz-e, amit választok: biztosra akartam menni. Három baba mellett nem fért bele az időmbe a válogatás meg egy fölös döntési helyzet. Másrészt, tettem egy kísérletet arra, hogy redukáljam a ruhatáram színeit: vettem egy csomó egyszínű fehér felsőt, mert nagyon tetszett ez a megoldás. Egyszerűbb mosni és a választás is ugyanolyan egyszerű maradt.

A ruháim mennyisége aztán az új házunkba költözéssel tovább csökkent. Tudatosan választottam hozzá szekrényt: egy akasztós rész + 3 fiók, ennyi helyem van a szezonra. Plusz az előszobában a kabátok.

Minimalista ruhatáram őrzője

Már egy ideje szemeztem a színtanácsadás gondolatával, mert nagyon ésszerű dolognak tartom: ha fenntartható ruhatárat szeretnél, akkor töltsd meg olyan darabokkal, amik tutira hozzád passzolnak. Ha pedig nem tudod melyik színek állnak jól, akkor a színtanácsadás segíteni fog neked ebben. Én eleinte azt gondoltam, hogy a fehér oké lesz. De idővel kiderült persze, hogy az “oké” messze van még az “AHA!”-tól.

Még májusban foglaltam az időpontot Eszterhez, és közben el is jutottam oda, hogy ha kinyitottam a fiókomat, akkor kb utáltam minden egyes darabot, ami benne van 😀 A testem is változott megint, ahogy az életvitelem is más, mint mondjuk tavaly ilyenkor, amikor állandó hajtásban voltam az edzőképzés miatt. Most a családom, a ház, a fészek(sz)építés az elsődleges, nem pedig a munka, a testedzés na és a megfelelési kényszer.

Ahogy az életünk változik, változik a ruhatárunk is. Kisgyerek mellett simán belefér néhány ÉV, amikor ha a fene fenét eszik sem fogod tudni rávenni magad, hogy minden egyes nap ‘full nőiesbe’ nyomjad. De nem is a nőiesség a lényeg, hanem te. Hiszen, hogy ki miként nőies, az egyéni. Nekem sose volt fontos, hogy manikűröztessek, de a hajamat pl. festettem és festem most is. Alap sminkre szívesen szánok időt, de sokkal többre nincs igényem. Szeretem a sportosat és a szép ruhákat is. Szóval én szívesen kalandozok a nőiesség skáláján. De magassarkú cipőt nem kérek.

A család és a ház meg a napi dolgok mellett egyre világosabban érzem a szükségét annak, hogy magamra is több figyelmet és energiát fordítsak. Nagyon “kényelmesen” tudom élni az életemet énidő nélkül meg magamat mellőzve, de tudom, hogy sokkal jobban érzem magam, ha foglalkozhatok a töltődésemmel (sport, munka, kikapcsolódás – ezek mind idetartoznak jelenleg), plusz ha úgy érzem egyben van az, ami kívül látszik és ami belül van.

A színtípusom felfedezése (mert tényleg olyan volt mint egy mini kalandozás) Eszter segítségével ebben segít engem. Elindít egy belső utazáson afelé, hogy saját magam és a külvilág számára is láthatóvá tegyem magam.

Több mint 2 órát voltam Eszternél. A hajamat és a mellkasomat fehér kendővel letakartuk és végig próbáltunk soksoksok színes kendőt az arcomhoz, és már az első daraboktól elég egyértelműen látszott, hogy mi az, ami jó (élettel telivé, sugárzóvá tesz) és mi az ami teljesen rossz (sápaszt, eltüntet). Eszter egyébként sugárzó és kedves ember, és persze nagyon profin csinálja a színtanácsadást, könnyen megtaláltuk a közös hangot.

Sajnos nincs az a filter, ami vissza tudná adni a színek valódiságát monitoron keresztül – A képen egyébként épp az őszi színek vannak rajtam.

Végül Eszter az “Igazi Tavasz” színtípusba sorolt, ami tele van csodálatos élénk, meleg színekkel, plusz néhány őszi árnyalat még az, ami befigyel. A nap hátralévő részében és azóta is azt figyelgetem, hogy a körülöttem lévő színek mennyire passzolnak bele ebbe a palettába. A BKV kék busz színe például egész jó 😀 Na és persze hazaérve ránéztem a ruhatáramra, és egész konkrétan 1 db ruha belőle az, ami a színtípusomnak megfelelő. Minden más az szürkít, sápaszt, szóval van hova fejlődni. A ruhatáramat fokozatosan újra fogom építeni a minimalizmust és a funkcionalitást továbbra is szem előtt tartva, csak most már színekkel együtt.