diéta szoptatás alatt

Diéta szoptatás alatt?! 3 érv ellene, 3 érv mellette!

Diéta szoptatás alatt?!

íme 3+3 szempont, amit mérlegelj, mielőtt belevágsz!

Úgy érzed, sok idő eltelt már a szülés óta és te még mindig nem vagy a régi? Elárulom: nem is leszel már a régi, de ez nem baj, mert nem is kell, hogy az legyél. Anya lettél, ez hatalmas munka volt a tested számára, a “kiképzés” pedig azóta is nullhuszonnégyes.

Már több mint 3..6..12.. hónapja szültem. Változtatni akarok!

Természetes vágyként ott élhet benned, hogy egy jó kis diétával újra “formába lendülj”, hogy ha már a tested ugyanolyan nem is, legalább az érzés, ahogy érzed magad és éled a mindennapjaidat, hasonló legyen, mint korábban.

Ha maradt rajtad a szülés után még plusz, az teljesen természetes. Ha nem maradt egyáltalán, az is. Alkati kérdés.

Maradt rajtam pár kiló. Szeretnék végre lefogyni!

Oké! Ha te azok közé tartozol, akiken maradt, és diétázni szeretnél, hogy leadd, akkor szeretnék segíteni Neked azzal, hogy 3+3 szempontot felvetek, amit érdemes mérlegelned, mielőtt belefogsz.

ezeket a szempontokat mérlegeld, ha diétázni szeretnél szoptatás alatt

3 érv a diéta ellen

  1. Jó ha tudod, hogy a hormonháztartásod (többek között az emelkedett prolaktin szinted) vagy épp a pajzsmirigyed esetleges gyulladása és/vagy alulműködése természetes módon akadályozhatják a fogyást és ezért elmaradhat a vágyott sikerélmény. Ha úgy érzed, ezt a fajta kudarcélményt nem jól tolerálnád, akkor még várj a diétával.
  2. Nem jó ötlet a diéta akkor, ha nem egészséges mögötte a motivációd. Nem egészséges azért diétázni, hogy “visszakapd” a tested, nem egészséges akkor, ha egyébként nem szereted és/vagy fogadod el magad a fizikai valódban és a diétától várod a megoldást ehhez, illetve ha “kötelező”-nek érzed, hogy diétázz, mert úgy gondolod ez az elvárás.
  3. A kalóriabeviteled csökkenése hatással lehet a szoptatásra a tejmennyiség (és nem a minőség!) csökkenése miatt, ezért nem biztos, hogy elég hosszú távon fent tudod tartani a kalóriadeficitet, ami kudarcélményhez vezethet. Ha úgy érzed, ezt a fajta kudarcélményt nem jól tolerálnád, akkor még várj a diétával.
Értem, értem. Na de ezek után mi szólhat a diéta mellet, ha ez ilyen nehéz? 

Ha engem kérdezel, mi az, ami miatt mégis megérheti belevágni, akkor szerintem az, ha a helyére tudod tenni, hogy mit is adhat ilyen nehezített körülmények között számodra az étkezésre való odafigyelés. Hogy mit jelent ez pontosan?

3 érv a diéta mellett

  1. Anyaként a saját magadra fordítható idő hiánya az egyik talán legnehezebben elviselhető dolog, enni viszont kell. Szerencsére :-). Ha okosan diétázol, akkor minden egyes jól megválasztott étkezéssel adsz a testednek ÉS a lelkednek is egyszerre.
  2. Egy kényszeres elvárásoktól mentes étkezési rendszer kialakítása jó hatással lehet a tested megismerésére. A diéta jó eszköz lehet számodra arra, hogy megértsd mik a valós szükségleteid és hogy miként reagál a tested pl. a gondosabban megválasztott tápanyagbeviteledre, az esetleges kalóriadeficitre. Ha el tudod fogadni, hogy a hormonjaid miatt esetleg még nem tudsz fogyni és jó érzéssel vagy benne ebben a folyamatban, akkor mindenképpen nyert ügyed van. Azt se feledd, hogy akár tudsz fogyni, akár nem, a gondosan megválasztott diéta (ami nem fogyókúra!) mindenképp jót tesz az egészségednek.
  3. A diéta segíthet visszaadni a saját magad felett érzett kontrollt, ha már unod, hogy a hétköznapok mókuskereke akaratlanul is bedarál (kisgyerek mellett erre jó esély van). Ha érzelmi- és/vagy stressz-evés helyett tudatos döntésekre alapozod az étkezésed, akkor ez a gyakorlat a hétköznapokban is erőt fog adni számodra.

Nagyon fontos még, hogy ne siess. Ahhoz, hogy megérjen benned az egészséges elhatározás, bizony idő kellhet. Bárhogy is dönts, a lényeg, hogy a ne stresszelj feleslegesen, nem ér annyit az egész! 😉

Kajaötletekért ajánlom szeretettel a blog Receptek menüpontját vagy kövess az Instán!

Ha kérdésed van esetleg egy kis motivációra van szükséged, keress bátran e-mailben (dontworryliftheavy@gmail.com) vagy a Facebook oldalon üzenetben!

Mikor kezdhetek tornázni szülés után?

6 hét? 12 hét? 6 hónap? 1 év? …2 hét?

Naponta találkozom különböző fórumokon olyan kismamákkal, akik szeretnék tudni, hogy mikor is kezdhetnek újra edzeni/tornázni/mozogni szülés után.

Nekem 3 problémám is van ezzel a látszólag egyszerű kérdéssel. Nem mindegy ugyanis, hogy:

  • Milyen szülésről beszélünk: hüvelyi vagy császáros?
  • Mit értesz pontosan torna alatt?
  • Ki a kérdező?

Elárulom a titkot: nem lehet általánosságban választ adni erre a kérdésre. Nincs mindenkire egységesen érvényes időpont, amire azt mondhatjuk, hogy biztonsággal lehet alkalmazni.

Még azt se mondom, hogy várd meg a 6 hetet, mert én pl. szülés után 3 héttel kezdtem el mocorogni. Na de én ágyban fekve bokakörzéssel kezdtem és lassú sétával!

Jó, jó, de mégis mikor?

Ha szeretnéd tudni, hogy te, személy szerint, mikor kezdhetsz el mozogni a szülés után, akkor az alábbi dolgokat mérlegeld:

  1. A szülés után a testünk még hónapokig alakul. Rendeződnek vissza a belső szerveink és masszív hormonális változások alatt állunk. A relaxin hormon, ami a szüléshez termelődött a testben, hogy segítse azt ellazulni/tágulni, még mindig jelen van.

Akár hüvelyi, akár császáros szülésed volt, ez a hatás fokozottan érvényesülhet a medencefenék táján. Magyarán: inkontinenciától aranyérig minden által érintett lehetsz. A gáti területed, a medencefeneked még nem elég erős.

  1. Ha császárral szültél, akkor a legfontosabb, amit bármilyen hasonlóan komoly műtétnél javasolni lehet: adj magadnak időt a felépülésre. Nagyon érzékeny a tested, főleg az első hetekben. Ha hüvelyi úton szültél, a regenerációra és pihenésre való igény ugyanúgy fennáll.

A szülés utáni időszak trükkös: azért, mert adott pillanatban élettel telinek érzed magad, a tested nem biztos, hogy készen áll. Megváltozhatnak a testérzeteid is, pláne ha császárral szültél. Újra kell tanulnunk, hogy mi a normális és mi jelez valamiféle rendellenességet, túlterhelést. Pl. tompa fájdalmakat érezhetsz itt-ott.

  1. A hasizmaid jó eséllyel szét vannak nyílva. Ez kellett ahhoz, hogy a babádnak all-inclusive otthonául szolgálhasson :-). De tudod-e a módját hogyan ellenőrizd az állapotát? Amíg ez az állapot fennáll, fokozott például a sérv kialakulásának veszélye, ha tornával terheled. Ha nem kezeled egyáltalán, akkor hosszú távon lehet vele egészségügyi problémád.
  1. A baba világrajövetelével megváltozik a tested statikája. Megváltozik a tartásod. Újfajta terhelés ér. A gerinced, a hátad más módon terhelődik a baba gondozása (ringatása, szoptatás, stb.) kapcsán. A hasizmaid, amelyek hónapokig megnyúlt állapotban voltak, még nem nyújtanak megfelelő támaszt, ezért fájhat a derekad, a hátad, a nyakad.
  1. Megváltozik az életed: a fáradtság valószínűleg a legjellemzőbb dolog, amit érzel. Alváshiánnyal küszködsz. Meg kell barátkoznod a tested változásaival, a baba gondozása folyamatosan próbára teszi a monotonitástűrésed, a türelmed, érzelmileg rettentő leterhelt lehetsz. Ez egy stresszes időszak, amikor joggal vágysz egy kis egyedüllétre, kikapcsolódásra, feltöltődésre, de ez a stressz a testeden is lecsapódik.

Hogy milyen állapotban van a tested, a fenti 5 szempont alapján is látható: teljesen egyéni. Egyáltalán nem mindegy az sem, hogy milyen a sportmúltad, milyen volt a várandósságod, milyen fizikai állapotban vagy most (és ebből a plusz kilók csak az egyik szempont). Hogy ki milyen gyorsan képes regenerálódni, szintén emberenként változó.

Én hamar felépültem a műtétből, de az elmúlt hónapokra visszatekintve azért örülök, hogy apránként térek csak vissza a valódi sportoláshoz. A valódi regeneráció egy hosszú folyamat.

+1. Kérdés, ami kapcsán szeretném, hogy őszinte legyél magadhoz:

Mi a motivációd arra, hogy tornázz?

Úgy érzed, hogy meg kell felelj annak az ideálnak, hogy “fitt kismama” legyél? Vissza akarod kapni a “szülés előtti tested”? Ha hasonló gondolatok motoszkálnak a fejedben, akkor azt javaslom, hogy gondold át, hogy miért is sietteted a dolgot és akarsz másoknak (vagy akár magadnak?) megfelelni ahelyett, hogy a tested valós igényeit követnéd. Ha alapvetően azért szeretnél edzeni, hogy újra legyen valami, ami feltölt, hogy testi és lelki energiát nyerj, és hogy erősödj, akkor jó úton jársz!

5+1 tanács, hogy felmérd, felkészült-e a tested a szülés utáni torna elkezdéséhez:

  1. Bármilyen mozgást, terhelést is kezdesz el, kerülj tisztába azzal, hogy az adott mozgásforma milyen terhelést okoz a testednek. Ha bizonytalan vagy benne, kérdezd meg a szakembert, aki ezzel foglalkozik! Nem szerencsések a medencefeneket, a hasat, a gerincet terhelő, intenzív mozgásformák. De vannak olyan gyakorlatok, amik akár néhány héttel szülés után biztonsággal elkezdhetőek. Sőt, vannak testrészek, izmok, amiknek az erősítése gyorsítja a felépülést, pl. a hátad, feneked, medencéd és később a törzsed. A napi séták pedig szintén jó indikátorai lesznek az általános jóllétednek.
  2. Ha megerőlteted magad és “fura érzéseket”, sőt fájdalmat vagy akár vérzést tapasztalsz, akkor az adott terhelésre még nem áll készen a tested. Így voltam én a hordozással pl. 5 héttel a szülés után. 4 napig enyhe vérzést tapasztaltam utána és az aranyeres panaszaim is fokozódtak. Hetekre fel is függesztettem a próbálkozást, végül eladtam a hordozókendőmet :-)
  3. Ha a hétköznapi, ill. babával kapcsolatos teendők ellátása kapcsán már úgy érzed, hogy valami nem oké (pl. fájdalmat tapasztalsz az alhasi tájékon), nem biztos, hogy jó ötlet ezt további tornával terhelni. Nagyon jó ötlet szülés után 2-3 hónapon belül gyógytornászhoz fordulni, aki rád szabott gyakorlatokkal segít a panaszaidon enyhíteni és megerősíteni a gyengébb testrészeidet és akivel átbeszélheted a megfelelő stratégiát a fizikai aktivitásod növeléséhez.
  4. Szintén jó indikátora a fizikai jóllétünknek a gáti terület: ha vizeletcsepegést tapasztalsz vagy aranyeres panaszaid vannak, amik bizonyos terheléstől fokozódnak (pl. súlyosabb esetben úgy érzed, mintha alul ki akarnának esni a belső szerveid), akkor a hangsúlyt előbb ezek kezelésére helyezd és a terhelésből vegyél vissza!
  5. Legyenek kéznél szakemberek, akikhez fordulni tudsz, ha kérdésed van: gyógytornász, medencefenék-specialista, nőgyógyász, háziorvos – így első körben.

+1 Nem sietünk sehova. A lényeg, hogy a testünk hosszú távon is egészségesen tudjon működni.  Az sem baj, ha hónapokig nem érzed a motivációt magadban, hogy sport lady-vé avanzsálj. A fájdalmak és apró kellemetlenségek viszont nem normálisak, foglalkozz velük! Hosszú távon jó cél a mozgás és a sport beillesztése az életünkbe, ezért apró lépéseket érdemes tenni, de nem kell semmit elsietni. Az egészségünk sokkal fontosabb. 😉

Fokozatosság és odafigyelés szülés után

Fokozatosság és odafigyelés – ezek legyenek az elveid szülés után

Itt a december! Mit tehetsz, hogy ne merülj téli álomba?

A hideg idő egyre több embert ösztökél arra, hogy a szabadidejét fedett helyen – leginkább otthon – töltse. Sokan örülnek a télnek (jobbnál jobb téli sportokat lehet űzni!), ám a kevésbé elszántak számára ez a rendszeres testmozgás abbahagyásának kockázata lehet. Érthető, hiszen egyre korábban sötétedik (és ez még így lesz még néhány hétig!:-( ), kint sportolni meg ugyan kinek van kedve ilyen hidegben? Inkább egy kis forralt bort kérek. Ja meg sütit.

Ha te is úgy érzed, az elkényelmesedés küszöbén állsz, akkor adok néhány tippet, amik motivációul szolgálhatnak és segítenek abban, hogy a rendszeres testmozgás a mindennapjaid része maradjon a téli időszakban is.

Mióta életmódot váltottam és a mozgás az életem részévé vált, számos módon, formában, helyen és időben álltam neki mozogni. Mindig kerestem azt, ami épp motivál, ami képes kimozdítani és amit hétről-hétre újra és újra élvezettel tudok csinálni.

Ha jobban belegondolok, akkor télen nem is a hideg az, ami elsősorban visszatart az aktivitástól, sokkal inkább a sötétség meg az egész napos szürke idő. Munka után hazaérve, nehezebben szedi össze magát az ember, hogy aztán újra felöltözzön és nekiálljon egy kis mozgásnak. Én legalábbis sokat küzdöttem ezzel. Most, a várandósságom idején a néha hullámokban rámtörő fáradtság az, ami emlékeztet engem arra az időszakra, amikor a sport nem volt az életem része és a lustaság végül mindig győzött a csakazértislemegyekmozogni helyett.

Időzítsd a mozgást megfelelő időben és a megfelelő helyre

A legkézenfekvőbb megoldás, amit talán eddig is alkalmaztál: közvetlenül munka után menj mozogni. Keress olyan helyet, ami útba esik és akkor nincs kifogás, hogy fáradt vagy újra útnak indulni. A munka után végzett testmozgás a stresszlevezetés egyik legjobb módja lehet. Felfrissülve, felpezsdülve érhetsz haza és nem marad más dolgod, csak a pihenés. Ha jól esik, iktass be egy kis szaunázást. Hátránya lehet, hogy ez az egyik legnépszerűbb időpont a mozogolódók körében, ezért a legtöbb helyen zsúfoltság van.

Őszinte leszek: volt időszak az életemben, amikor ez a taktika bevált (és amikor az edzőtermet ráadásul a munkahelyem fizette, dejóisvolt!), de később, az esetek többségében én munka után egész egyszerűen túl fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy nekiálljak sportolni és a tömeg gondolata engem bizony visszatartott. Főleg, amikor még nulla önbizalommal kellett öltöznöm-vetkőznöm idegen nők között, akiket mindig szebbnek-jobbnak láttam, mint amilyennek magamat. (Ahogy az életmódom megváltoztattam, ez utóbbi szempont végül el is tűnt az életemből szerencsére.). Ilyenkor jó trükknek bizonyult, hogy minél előbb felvettem az edzős ruhámat (akárcsak a sportmelltartót meg a pólót), hogy rá tudjak hangolódni az elindulásra, na meg persze egy adag extra kávé segített újból kilépni a lakásból és elindulni az edzőterembe.

Egész évben beválik és ilyenkor, amikor már délután 4-kor sötét van és csak a hazaérés gondolata foglalkoztat, még jobb időpont lehet a kora reggel. Én a legjobban akkor érzem magam, ha már reggel túlvagyok egy pörgős edzésen – még most babavárósan is bevállaltam egy-egy korai edzésalkalmat, ha úgy éreztem, ez az, ami jól esett nekem. Szerencsések azok, akinek a korai felkelés nem okoz gondot, de erre is tudod edzeni magad, ha most még nehezen megy. Számomra még, ami ilyenkor egy előnye volt a mozgásnak, hogy kajával biztos nem volt leterhelve a gyomrom, általában egy kávét meg egy fél adag fehérjeshake-et, esetleg egy fél banánt szoktam ilyenkor enni edzés előtt. Jobban megy így. Húzódzkodni (a babavárás előtti időkben) például egyértelműen könnyebb volt relatíve üres gyomorral :-) Ha reggel végeztél, akkor tied az egész nap és este már csak a pihenés a jutalmad.

Ez a két variáció persze leginkább akkor él, ha már tudod, hogy mi az, amit rendszeresen szoktál és szeretsz is csinálni és el tudsz mellette köteleződni. Ám sokan gondolkodnak azon, hogy most kezdik csak a mozgást (jönnek az ünnepek, jön az újév, ajjajj!), és bizonytalanok abban, hogy mit is csináljanak, és egyáltalán van-e kedvük csinálni valamit.

Bár jómagam is otthon kezdtem a mocorgást, mégis, az otthoni – akár videóról végzett – tornát csak végső megoldásnak javaslom a kezdők számára. Mégpedig azért, mert általában, még a legjobb szándék mellett sem biztos, hogy megfelelő (vagyis leginkább kialakulatlan) a testtudatod ahhoz, hogy helyesen végezd az adott mozgást. Az otthoni jóga például nagyon jó alternatívának hangzik, de hozzáértő segítség nélkül egyáltalán nem biztos, hogy úgy tudod végezni a gyakorlatokat, ahogy az kell. A legtöbb lakásban szerintem nincs akkora tükör sem, amiben legalább magadat láthatnád. Én a kezdetek kezdetén a HIIT edzések nagy rajongója voltam, mert 10-20 perc alatt letudtam vele a mozgást és nagyon gyorsan fejlesztettek, de igazából a szerencsének köszönhetem, hogy nem lett belőle térdsérülésem mondjuk vagy nem ájultam el a nappali közepén egy-egy intenzívebb gyakorlat után. Ha már régóta sportolsz, akkor is csak óvatosan. Ha az időd, energiád és egyéb lehetőségeid szempontjából számodra mégis csak az otthoni edzés a legkézenfekvőbb alternatíva, akkor a maximális figyelem és a fokozatosság legyen a vezérlőelved.

A tél a teremben végezhető sportok kánaánja

Ha te bírod a hideget, akkor a futás jó alternatíva lehet (csak kérlek, megfelelő felkészültséggel állj neki és ne hibás mozgásmintára alapozd!), de a téli időszak bizony a jobbnál jobb benti sportok időszaka. Hadd ajánljak egyet, ez pedig a falmászás.

A falmászás igazi szerelemsport nekem, remélem néhány hónap múlva lesz alkalmam megint csinálni, mert én nagyon élveztem eddig minden egyes alkalmat, amikor voltam. Legfőként azért szeretem, mert divatos szóval élve nagyon funkcionális: úgy használom a testem, ahogy arra hivatott. MÁSZOK.

Ha tériszonyos vagy, akkor inkább a bouldert javaslom kezdésnek, itt nem kell magasra mászni. Ez a műfaj jobban igénybe veszi az izmaidat, de nagyon-nagyon mókás a hatalmas vastag szivacson hemperegni a pihenőidőben. Én mindig a gyerekfallal kezdem a mászást, ahol mindenféle figurákba (repülő, maci, autó, csillag!) lehet kapaszkodni, ez szerintem bármelyik felnőttnek is meghozza a kedvét. :-)

De ha úgy érzed, a falmászás mondjuk nem a te sportod, ám szívesen mozognál a punnyadás helyett, akkor a tél bizony a változatos csoportos órák terepe lehet számodra. Akár bikram jógáról van szó, akár egy lendületes hip-hop tánc óráról, biztos vagyok benne, hogy meg tudod találni magadnak azt, amiért érdemesnek találod kimozdulni a kanapéból. Ha többen vagytok, a motivációt is könnyebben fenn tudod tartani. Ha te az egyedül végzett sport híve vagy, akkor az úszás mindig jó alternatíva lehet, ha belefér az idődbe.

Ha mégis kimozdulnál, akkor pedig itt az ideje egy jó kis forralt borozással egybekötött korizásnak!

Nem baj, ha nincs kedved sportolni

Jó, egy kicsit azért baj. A sport jó, szükségünk van rá az egészégünk megőrzéséhez.

Bár a cikkemet azért írom, hogy ötleteket nyújtsak neked, hogy ha már nagyon nincs kedved semmit csinálni, akkor is össze tudd magad szedni, mégis, van az a helyzet, hogy se a tested, se a lelked nem kívánja most a mozgást.

A tél számodra a befelé fordulás, az olvasás, az elmélyedés időszaka inkább? Nincs ezzel baj.

Nincs ezzel baj akkor, ha már hónapok óta sportolsz és tudod mit jelent az, hogy néha extra erőfeszítést teszel annak ellenére, hogy nincs kedved mozogni, de mégis megteszed, mert tudod, hogy ez a testi-lelki egészségedet szolgálja. Aztán persze mindig örülsz, hogy megtetted.

Ha az életmódváltás elején vagy, akkor viszont csak óvatosan a hosszabb szünetekkel. Nagyon könnyű visszaesni abba az időszakba, amikor még a lehető legkönnyebb út az volt, ha mégsem mentél sehova. Én pontosan ismerem az érzést. Akár 2 hónap rendszeres kondizás után vígan és könnyen hagytam abba a sportot egyik napról a másikra, még évekkel ezelőtt, amikor még inkább egyfajta szükséges rosszként, mint feltöltést adó jóként álltam hozzá a sporthoz.

Ha úgy érzed, hajlamos vagy rá, akkor határozottnak kell legyél magaddal szemben. Jó trükk lehet, ha a mozgást mint egy találkozót ütemezed a naptáradban, és ahhoz minden körülmények között ragaszkodsz. Ha most csak heti egyszer, akkor annyiszor.

Adj időt magadnak, pihenj. Aztán folytasd ott, ahol abbahagytad. Ne törődj az olyan szlogenekkel, mi szerint a “nyári test télen készül”. Mi nem egy nyárra tervezzük az egészséges életmódot, hanem egész életünkre. Ha egy vagy két hét kimarad, az hosszú távon biztos, hogy nem fog számítani, de segíthet abban, hogy “rajta maradj az úton”. Azaz, hogy az életed része legyen a rendszeres sport.

A titok nyitja most is ugyanaz: figyelj magadra. Figyelj a saját igényeidre, ne törődj idegen emberek elvárásaival. Ne keress kifogásokat, járj inkább nyitott szemmel, ne zárkózz el a változtatástól és merj kipróbálni új dolgokat, akár most! Ha nem hagyod abba a sportot, annak a legnagyobb előnye, hogy nem kell újrakezdened. Meglátod, hogy a személyes egyensúlyod kialakításában az is sokat számít, hogy nem ijedsz meg akkor, ha a korábbi heti 3-5 edzés helyett, most csak 1 vagy 2 jut hetente. Ha hagyod pislákolni ezt a tüzet, az bizonyosan meghálálja magát: 1-2 hónap és újból sokkal könnyebb lesz az egész és nagyobb fokozatba kapcsolhatsz :-)

diéta szoptatás alatt

6 kérdés, hogy megtudd, egészségesen étkezel-e

Egy korábbi, a Precision Nutrition-ön közzétett cikk egyik számomra legmeglepőbb és legfontosabb része az a kérdéssor volt, amely megmutatta, hogy a táplálkozásunkban mik is lehetnek valójában a legfontosabb tényezők, ha azt akarjuk rá mondani, hogy egészséges.

Sokat szeretünk lovagolni azon, hogy ha valaki elkezd sportolni és szeretne változtatni a testkompozícióján (akár fogyni, akár hízni/izmosodni), akkor mikor is kéne ennie – szabad-e, kell-e szénhidrátokat ennie edzés előtt, kötelező-e edzés után a gyors fehérje és működik-e az anabolikus ablak egyáltalán.

Egy átlagembernek azonban, aki nem élsportoló és nem is versenyre készül, csak szeretne stresszmentesen, fölösleges lemondások nélkül élni úgy, hogy közben tudatosan táplálkozik, nem az időzítés a legfontosabb.

Ha szeretnél egészségesen étkezni, akkor először is nem az a legfontosabb, hogy tudd, mikor és mit eszel, ellenben sokkal fontosabb, hogy általában véve:

  1. Mennyit eszel? Annyit eszel, amitől kellemesen érzed magad? Tudsz egyensúlyt tartani?
  2. Hogyan eszel? Lassan, odafigyelve, nyugodt környezetben?
  3. Miért eszel? Éhes is vagy már, amikor eszel vagy csak stresszes, esetleg szomorú? Érzed-e, hogy a környezetedben (család, barátok, kollégák, diétás közösségek, média) nyomást gyakorolnak rád, hogy egyél akkor és egyed azt, amikor és amit ők mondanak? Van-e lelkiismeret furdalásod, amikor eszel bizonyos ételeket?
  4. Mit eszel? Mértékletességet tartasz és változatosan étkezel? Vagy szemetet eszel? 18 kimondhatatlan nevű összetevőből álló kajákat (aka chemical shit storm) eszel? “Paleo” ételeket? Egyáltalán: rád szabott a diétád vagy a tömeg után mész?
  5. Az 1-4. szempontokat következetesen tartod? Azaz legalább 80%-ban.
    Na és ez után következik az, hogy
  6. Mikor eszel? Reggelizel vagy nem? Eszel késő este/edzés előtt/után/stb.?

    A legfontosabb, hogy legyél tisztában azzal, hogy a fenti kérdések sorrendje számodra milyen. Ez függhet az életmódodtól (sportolsz? szeretnél izmosodni/fogyni? állandóan az irodában ülsz? a wc-re is autóval jársz?), az egészségi állapotodtól, az ismereteidtől (tudod-e mi az, hogy fehérje/zsír/szénhidrát, BMR, inzulin?), az önismeretedtől (tudsz-e különbséget tenni a környezeted elvárásai és a saját igényeid között?), az anyagi lehetőségeidtől, stb.

    A lényeg, hogy ne stresszelj és próbáld megtalálni a saját utad.

Coachként és életmódmentorként szívesen segítek neked, ha úgy érzed elakadtál, nem megy a fogyás vagy egész egyszerűen túl sok stresszel jár a mindennapokban az étkezésed kialakítása számodra.

Bővebb infó itt: Coach neked!

Mit tegyek, hogy lefogyjak?

Néhány héttel ezelőtt egy kedves ismerősömmel beszélgettem arról, hogy miként érdemes hozzáfogni az eredményes fogyáshoz. Az illető jár sportolni és próbál odafigyelni az étkezésére is. A ruháin érzi már a változást, de az igazi áttörés még várat magára, valami nem az igazi. Hozzám is intézte a kérdést, hogy mit kéne csinálnia, mit kéne (t)ennie, hogy gyorsabb ütemben tudjon fogyni?
Hogyan fogyjak le?
A válaszom nagyon egyszerű volt: kalóriadeficitet kell elérni. Kizárólag ennyi a “titok”, nem több. Több energiát kell, hogy felhasználjon a tested, mint amennyit magához vesz és fogyni fogsz.
Erre pedig az volt a válasza, hogy:

“azt már próbáltam és aztán mindig vissza is jött, amit leadtam.”

Gondolom sokan voltatok már hasonló helyzetben.
Pontosan itt van az a pont, ahol a fogyókúrát megkülönböztetjük az életmódváltástól.
Mert mi a fogyókúra? Ideiglenes kalória (és általában minőségi tápanyag) megvonás, ami súlyvesztéshez vezet.
Elérjük-e vele a kívánt célt? Elérhetjük vele, persze. Ha csak az elvesztett kilók számára koncentrálunk.
Ám mi fog történni ezután? Szépen lassan visszaáll minden a régi kerékvágásba, mert vége a “kúrának” és visszahízunk, mert nem változtattunk a szemléletmódunkon, az étkezéshez és úgy általában az élethez való hozzáállásunkon, nem tartjuk magunkat azokhoz az alapelvekhez, amivel az elért súlyt meg is lehet tartani.
Magyarán szólva nem váltottunk életmódot és várjuk a csodát, hogy azok a mindennapos gyakorlatok, amik szerint éltünk korábban, most nem fognak hízáshoz vezetni. Van egy rossz hírem: vissza fogsz hízni, ha nem változtatsz. Ha nem tanulsz, csak azt hiszed, hogy már mindent tudsz (hiszen sikerrel leadtál x kilót!) és bízol abban, hogy majd ez elég lesz ahhoz, hogy megtartsd a súlyt, amit elértél, akkor visszahízol. Ha nem figyelsz magadra és nem változtatsz alapvető berögződéseken, akkor fogyás ide vagy oda, visszahízol.
Nem akarok most nagyon mélyre menni az életmódváltás összetettségének körüljárásában. Elég csak annyi, hogy akkor nem hízol vissza, miután lefogytál, ha felismered azt az egyszerű dolgot, hogy ha már kisebb a súlyod, akkor kevesebb energia is elég ahhoz, hogy működjön. Ahhoz, hogy az elért súlyt megtartsd tehát, egy dolgot kell tenned: odafigyelned arra, hogy mit és mennyit eszel a továbbiakban.
Amint elkezdesz folyamatosan figyelni magadra, és remélhetőleg nem válik kényszeressé a számodra a dolog, egy idő után észre fogod venni, hogy a magadra – és a táplálkozásodra, mozgásra, testedre – való odafigyelés az életed természetes részévé válik. Ez az életmódváltás alapja. Rájössz, hogy ha ugyanazt eszed mint régen, visszahízol. Rájössz arra is, hogy ha csak néha eszel olyan dolgokat, amiket amúgy “nem kéne”, de az időd többi részében figyelsz magadra, akkor nem hízod vissza pikk-pakk a leadott súlyt, mert már tudod, hogy nem napok, hanem hetek, hónapok következetes kalóriatöbblete okoz tartós súlygyarapodást.Az életmódváltás lényege az, hogy figyelj az egyensúlyra.
Ahhoz, hogy a fogyásod hosszú távon is sikeres, fenntartható és egyénre szabott legyen, egy dolgot kell leginkább tenned: olvasni és tanulni. Olvasnod kell kalóriákról, tápanyagokról, ételekről, étkezési rendszerről, sportról, életmódról. (tipp: olvasd a blogom!). Így megismered mindazokat a módokat, ahogyan tényleg sikerrel és véglegesen meg tudsz szabadulni a többlet súlytól.
A következő, hogy próbálkoznod kell, amihez érdemes jegyzetelned, legalább 1-2 hétig, időszakonként pedig újra megismételni. Mennyi étel elfogyasztásától érzed magad energikusnak és mégis tudsz mellette fogyni? Reggelizz vagy ne? 5-6 étkezés vagy csak 3-4? Reggel egyél szénhidrátot vagy egyáltalán ne? Edzésnapon többet egyél és pihenőnapon kevesebbet vagy mindig ugyanannyit? Ki kell tapasztalnod, hogy mi válik be neked, mert sajnos nincs univerzális, mindenkire jól alkalmazható képlet.
Érdemes megtanulni főzni is, ha eddig nem tudtál, mert ha életmódot váltasz, akkor egyből rájössz arra, hogy az a leginkább biztos, amit te magad raksz össze. A rendelt étel, a bolti készétel – egy-két üdítő kivételtől eltekintve – jó részt lutri. (tipp: nálam is találsz recepteket itt!)
Tervezned kell. Nem kényszeresen, de készülni kell – minimum fejben! – hogy mit fogsz enni a következő napokban. Én azt mondom, emellett azért legyél rugalmas, mert meglásd, bármilyen étkezési rendszert is alakítasz ki, az élet hozhat váratlan helyzeteket!Végezetül, ami a legfontosabb: csinálni kell. Legfontosabb, hogy legyél magadhoz őszinte, dolgozz közben azon is, hogy szeresd magad. Becsüld meg magad és éppen emiatt dolgozz azért, hogy elérd a céljaidat. Legyél kitartó, a sikerhez általában nem egyenes út vezet, de biztosan mondom, hogy az életmódváltás az egyik legjobb út, amin saját magadért elindulhatsz!

egészség, egészséges életmód, edzés, fogyás
nyami 😉
Kérdésed van? Az ask.fm-en megtalálsz!
Don’t worry, lift heavy! az instagramon és a Pinteresten.
IMG_20150113_210209

Na mi a kulcsszó?

Természetesen a türelem.

A múlt hét volt a 3. hét a diétámban és büszkén mondhatom, hogy betűre pontosan tartottam és tartok azóta is minden leírtat. Egyetlen kivételes nap volt, a szombat, amikor családi és baráti ünneplésekre voltunk hivatalosak, szóval ez lett az official cheat day, amikor nyugodt szívvel megebédeltem egy isteni vadragu levest meg egy adag rozé kacsamellet baconbe tekert aszalt szilvával és hercegnő burgonyával, vacsorára pedig még egy jó kis marhahúsos melegszendvics is jutott meg némi rozé borocska. Ja meg két mini szelet paleo torta :) Itt sem volt szó arról, hogy elszálltunk volna a mennyiségekkel vagy a minőségekkel, csak ettünk valami olyasmit, amilyet mostanában nem eszünk a diéta miatt. Másnap pedig már ott folytattuk, ahol előző 2 nappal előtte abbahagytuk.

tonhalsaláta

csirke every day – bulgurral és ceruzababbal

Amikor elkezdtem a diétát, érdekes mód, nyilván az ünnepek miatt is, de az egyik félelmem az volt, hogy “jaj nem tudunk majd inni egy forró csokit se” meg “mi lesz azzal a kürtős kaláccsal, amit még akartunk enni”, magyarán szólva attól féltem, hogy most egy darabig (inkább úgy éreztem, hogy végleg) “oda az együtt evés öröme”. Szerintem ez a diétázók jelentős részénél egy alapvető félelem… mert sokan hajlamosak az örömérzetet evésből pótolni. Számomra is nagyon sokat ad egy-egy közös ebéd, vacsora, nagyon jó körítést egy jó beszélgetéshez, egy klassz estéhez. Az örömteli étkezés számomra az otthon, a család, a barátság és úgy általában véve az élet alapvető része. De: nekem most céljaim vannak a kajálással, úgyhogy úgy éreztem, ezt most félre kell rakjam. Aztán ahogy telt az idő az elmúlt hetekben, azt leszámítva, hogy a reggeli 3 tojásomat csak mintha feladatot teljesítenék megeszem, azért a közös főzés, a vacsorák, a “már megint csirkét eszünk” viccelődések és a közös küldetés ugyanúgy örömöt társítanak az étkezéseim mellé. Meg azért a reggeli kávét együtt isszuk meg, este együtt vacsorázunk, hétvégén pedig még a 3 tojás is finomabb :-)

Nem kell tehát attól félnem, hogy azért, mert rendszerben eszem, meghatározott időkben, ráadásul limitálva van azon ételek köre, amiket fogyasztok, megfosztanak attól, hogy élvezettel tudjak enni. A diéta egy folyamatos humorforrás is lett, nyilván, kibaszott unalmas tud lenni a sok tojás meg csirke meg rizs 😀 de nem vagyok megfosztva semmitől. De ez azért is van, mert egyébként teljesnek érzem magam és az életem is. Át kellett transzformáljam az evéshez való viszonyomat, de megoldottam, mert meg akartam oldani és mert tudtam, hogy nekem most mi a fontos. Ugyanúgy benne vagyok én magam is, aki vagyok, minden étkezésben, nem érzem úgy, hogy magamra erőltetnék valamit, sokkal inkább azt érzem, hogy magamévá tudtam tenni ezt az egész folyamatot és rendszert. Így nem is megterhelő.
De nem könnyű így sem, főleg ha a gyors eredmények elmaradnak (what a surprise). A legtöbbet ismételgetett szavam, saját magam számára is, a türelem volt. Reálisan kb. 1-1,5 kg-t kéne tudnom leadni (ez egyébként meg is lesz szerintem a 4. hét végére), hogy tartós is maradjon és értelme is legyen a dolognak, ne gyengüljek az edzésben se nagyon, stb. Nőknél reálisan kb 1 ciklusnyi időt ki kell várni egy étkezési rendszerrel (nem fogyókúráról (90 napos és társai) meg értelmetlen kúrákról beszélek), hogy kiderüljön, működik-e. Nehéz, basszameg, nehéz. 
Megnyugtat viszont többek között az alábbi két dolog:
1. Ha tükörbe nézek, akkor azt látom, hogy sportos testalkatom van! :) Imádom, a szép kerek vállaimat, az izmos karjaimat (sosem láttam még ilyen szép formásnak őket mint a napokban!), a brutális hátamat (köszike! :D), a formás vádlimat, a formálódó combjaimat, a csípőmet, a hasamat meg a fenekemet is :) Ebben a kemény és kitartó edzések mellett bizony hatalmas szerepe van annak, hogy az elmúlt hónapokban is mennyire jól sikerült étkezni. Az ősz elején vett ruháim kezdenek bőek lenni rám, habár a tavalyi télikabátom vállban és hátban épp szorosabb lett :) Az elmúlt hónapok odafigyelése révén is már változtam, alakultam sokat, így aztán bízhatok abban, hogy ha kitartok továbbra is, akkor tovább fogok alakulni.
2. Tegnap kezdtem az idei első edzésprogram 4/4. hetét. Olyan edzéseken vagyok túl, amikre nem is gondoltam, hogy képes leszek. FEJLŐDTEM megint. Az erőnapok (múlt hét vasárnap, ill. tegnap este) annyira sokat adnak: olyan guggolás sorozatokon vagyok túl, amikre korábban nem gondoltam, hogy képes lehetek. Hiába no, ilyen a jó edzésprogram-tervezés. A súlyok a rúdon most már nem félelmeket szimbolizálnak, hanem kihívásokat. A nehézség motivál, nem pedig megijeszt.
Életem legnehezebb deadlift sorozatait lenyomtam múlt héten, tegnap pedig ugyanennyi ismétlést kellett megcsináljak, csak a múlt hetinél nehezebb súllyal…… és KÖNNYEBBNEK éreztem! Na ez a nem semmi. 
Amikor ott állok egy 70 kg-s guggolás sorozat után és túl vagyok rajta és minden nehézség ellenére azt mondhatom, hogy sikerült, akkor egy percig nem foglalkoztat az, hogy amúgy hány kiló vagyok és hogy nem hibátlan a bőröm, hogy van rajtam zsír, hogy a kötőszöveteim gyengék és csíkos vagyok mint egy zebra…… mert ez a test ERŐS és képessé tesz ilyen nagy dolgok végrehajtására és ezért tökéletesen szerethető.

Ez a látvány fogadott a múlt heti deadlift sorozataim után, amikor kiterültem a padlón 😀

A diéta mellett azért nem könnyű. Amik nem igazán mennek most ismét, azok a fekvenyomások. Becsülettel próbálkozom mindig, de az erő napon nem tudok úgy teljesíteni, ahogy a guggolásban és a felhúzásban. Csinálom a kiegészítő erősítéseket, majd megint rá kell nézni a technikámra is, szóval semmiféle worry nincs a témában :) Ennyi kaja (1250-1450 kcal) mellett érezhetően nehezebbek az edzések.

Kitartok és dolgozom továbbra is. Keressük a megfelelő módszert a diétában, a megfelelő mennyiségeket, az arányokat. Zsolttal hetente többször konzultálunk, hogy a lassú tempó ellenére azért a célok felé folyamatosan közelítsünk. Valószínűleg emelünk majd a bevitelen hamarosan, hogy gyorsítsuk az anyagcserémet. Lehet, hogy módosítani kell majd a makrókat is. A múlt héten éreztem meg a legjobban, hogy a hangulatomra is befolyással van ez az egész, érezhetően ingerlékenyebb voltam. Utálatos érzés. A hétvégi pihenés, egy jó nagy alvás, segített ezen is.
Felvetettem, hogy egyébként az edzéseimen is módosítani kell egy kicsit: ki fogom egészíteni heti 1 vagy 2 nap HIIT-tel. Amúgy is azt érzem, hogy mozgáshiányom van, ez a téli bezártság nem annyira tesz jót. Hiányzik a gyors, pörgős edzés, erre a HIIT jó megoldás lesz. Meg persze edzésnapokon eleve többet ehetek, szóval emiatt is megéri :-)
Annak érdekében, hogy teljes körű képet kaphassak magamról, a héten inzulinrezisztencia mérésre is megyek és a pajzsmirigyemet is megvizsgáltatom. Mert tudnom kell, hogy hogy állok ezen a téren. Csinálom a dolgomat, de biztos segít majd, ha kiderül, hogy van-e bármi extra tudnivaló még magammal kapcsolatban, ami a diétában fontos lehet.
Ezen felül foglalkozom az egészségemmel más módokon is: jártunk például gyógytornásznál múlt héten. Nagyon megnyugtatott, hogy amiket sejtettem, sejtettünk, hogy a problémáim hátterében állhat (ropog a jobb vállam egy ideje, ill. be van feszülve a combizmom, ill. a csípőhajlítóm), arra a gyógytornász is azokat a dolgokat tanácsolta, amikkel mi már az edzéseinken dolgozunk (pl. lapocka, hát erősítése, ill. a hátsó mozgáslánc (fenék, combhajlítók) erősítése – erre utaltam is többször itt is korábban). Kaptam persze egy rakás házi feladatot, amit igyekszem nem elsumákolni pihi napokon sem és otthon megcsinálom őket, meg persze napközben is, amikor eszembe jut, átmozgatom a kis tagjaimat.
Azt már meg sem említem, hogy még fogorvosnál is jártam :-))))) Ennek a diétához csak annyi köze van, hogy a számmal eszek 😀

Szóval itt tartok most. Nyomom tovább, keresem a személyemre szabott, jó megoldásokat, a továbblépési lehetőségeket. Magyarán szólva mindig csak előre nézek, mert hát abba az irányba megyek! 😉

IMG_1665-001

Az étrendem tervezése

Végre kikristályosodott bennem, hogy mit is szeretnék, ahogyan azt a tegnapi bejegyzésben is írtam. Tudatos és tervezett étkezést szeretnék folytatni, ami hozzásegít engem ahhoz, hogy elérjem a céljaimat. Az elhatározás megvan, hátra van még viszont egy kis munka. Ez a munka pedig a tervezés maga, ami azért kell, hogy a hétköznapokban, munka mellett, elfoglaltságok mellett azzal kelljen a legkevesebb időt töltenem, hogy kitaláljam pontosan mit is tudok/fogok enni és mikor. Az ehhez szükséges bevásárlás és a főzés épp elég időt vesz majd el így is.
Többféle szempont mentén tervezek:
1) Makrotápanyagok, vagyis a fehérje, szénhidrát és zsír. Ebben a bontásban felírom a potenciális alapanyagokat (egy-egy alapanyagot a domináns összetevőjéhez sorolok), amikből majd összeáll az étkezésem. Olyanokat írok fel, amik illeszkednek az elképzeléshez, amiket már használtam, amiket ismerek és amikkel könnyen dolgozom. Nem feltétlenül most fogok kísérletezni a kakashere pörkölttel.
Fehérjék:
  • húsok: csirke, pulyka, disznó (marha, kacsa, liba)
  • halak: tonhal, lazac, afrikai harcsa, pisztráng, tőkehalfilé
  • tenger gyümölcsei: garnélarák
  • tojás
  • túró
  • (tej)
  • (natúr joghurt)
  • (sajt)

Szénhidrátok:

  • zab (pehely, -korpa, -liszt)
  • ide sorolom a zöldségeket: répa, gyökér, brokkoli, spenót, karfiol, káposzta (fehér, lila, kel), paradicsom, paprika (zöld, kaliforniai, kápia), karalábé, cékla, rukkola, saláta, retek, uborka, padlizsán, gomba
  • külön csoport a keményítő tartalmúak: lencse, bab, borsó, stb.
  • gyümölcsök: banán, alma, eper, áfonya (bár a gyümölcsök szerepe alapvetően az edzések környékére korlátozódik csak)
  • (tej)
  • (natúr joghurt)
  • (sajt)
  • (olajos magvak)
  • bulgur
  • rizs
  • krumpli
  • köles
  • tészta (teljes kiőrlésű, durum, csökkentett CH tartalmú)
  • lisztek, kenyérfélék

Zsírok:
  • olíva (olaj, bogyó)
  • kókuszzsír
  • olajos magvak
  • avokádó
  • (sajt) (keménysajtok preferáltak)
  • zsírosabb húsok
  • egyéb egyszeresen telített zsírok 
  • egyéb többszörösen telítetlen zsírok

A lista nem teljes, de kiindulási alapnak, ötletadónak jó.
2) Elkészítés módja. Az egyes tápanyagcsoportokhoz tartozó alapanyagok felsorolása után ötletelek azon, hogy miként lehet őket elkészíteni és ezeket is megpróbálom csokorba gyűjteni, mert a heti menüm összeállításában sokat segítenek.
Például, ebédre, csirkemell:
– natúr átsütve – különféle fűszerezéssel
– párolva
– valami speckó pácban sütve
– rántva (tk. liszttel, zabliszttel v. lenmagliszttel panírozva)
– kockára vágva pl. pörköltnek, zöldségekkel (lehetőségek tárháza nyílik egyből)
– kockára vágva valamiféle szószban, pl. paradicsomos, kókusztejes (indiai)
De ha gyorsan ideveszem még a darált hús lehetőségét is, akkor a teljesség igénye nélkül:
– fasírt
– “stefánia szelet”, jó kis főtt tojással a közepén
– bolognai ragu
– rakottas
3) A kombinációk. Ha minden ebédre másfélét eszek, akkor ez a pici lista is már legalább 9 napra nyújt ötletet. Ha az egyes elkészítési módok mellé adott köretet is variálom, ismét sokszorosára nő a lehetőségek száma. Minden adott a gasztronómiai élményekhez és a változatos étkezéshez!
Szeretném megkönnyíteni a dolgomat és csak két naponta főzni, terveim szerint a pihenő napon, ezért nagyobb adagot igyekszem majd egyszerre elkészíteni. Mivel pihenő napokon vissza kell venni a szénhidrát bevitelt, ezért megpróbálom ezt kreatívan megoldani. Példaként, rakott kelkáposztát főzök, de a rizst nem teszem bele az ételbe, hanem mellé rakom köretnek. Így, edzés utáni kajának tudok enni egy adagot külön rizzsel, de másnap, pihenő napon is jó lesz ebédre, mert a rakott kelem csak hús+zöldségből áll össze, extra szénhidrát nélkül.
Hasonlóképp átgondolom, hogy a többi étkezésre mik juthatnak alapanyagok és elkészítés alapján. Mivel számomra gond az elégséges mennyiségű kalória bevitele, így azon is próbálok gondolkodni, hogy milyen apró trükkökkel tudom felturbózni. Ma este pl. főzés közben eszembe jutott, hogy kókusztejből készült mártással, pihenőnapokon, az ebédemben megbúvó zsírmennyiséget tudom növelni. Vagy pl. a zöldséges ragumba csempészek olajos magvakat. A sült hús mellé teszek egy tükörtojást, ezzel a fehérje- és zsírbevitelt is növelem. Ha egyéb ötletek kellenek, akkor pedig bújom az internetet :) A lényeg egyébként, hogy a kitűzött 1700 kalória egy átlagos napi érték legyen és heti szintre vetítve jöjjön ki. 
Nincs-e ez az egész túltervezve?
Mindamellett, hogy a tervezést hasznosnak tartom, azt is fontosnak tartom, hogy a napi életritmusom, életvitelem is gördülékeny legyen és jól érezzem magam. Abban bízom, hogy egy-két nap alatt bele fogok tudni majd rázódni, felveszem a ritmust és nem lesz gond vele. Ha meg gond lesz, akkor kigondolom, hogy mit tudnék másképp/jobban csinálni. 
Felnézek azokra, akik képesek szigorú menetrend és előírások szerint étkezni, meg azokra is, akik képesek következetesen tartani az elhatározásaikat. Tavaly év végén voltak jó időszakok, amikor nem volt gondom a felvázolt rendszer betartásával, csak hosszú távon nem tudtam fenntartani, mert év vége volt meg anyámkínja és elfáradtam úgy overall mindenben. Nem volt kedvem főzni, satöbbi. Most úgy érzem, hogy menni fog, amit szeretnék, azon vagyok, hogy sikerüljön! :)
Mai ebédem: 20 dkg lazac, friss kevert salátával, szárított paradicsommal, olívaolajos öntettel

A sikeres fogyás – az vajon mi?

Ma volt egy rövidke gondolatmenésem a tumblrömön, ami annyi note-ot kapott, mint korábban egy bejegyzésem se. Olvastam egy cikket este, ami megihletett, és megértek bennem ezek a gondolatok.
Mi is a sikeres fogyás?
A nők számára, a hétköznapokban, a tömegmédiában és hasonló helyeken egyetlen egy dolog számít sikeres fogyásnak: az elegendő számú kilók leadása. Habár elsőre egyszerű lehet ezzel egyetérteni, én azt gondolom, hogy ennél sokkal de sokkal többről van szó. Azt gondolom, hogy le kell számolni ezzel a kommunikációval, mert ez csak megfosztja a nőket a saját sikereik megélésétől és csak további frusztrációkba hajszolja őket.
Elég, ha csak a saját történetemre gondolok. 
Igen, én is le akartam adni “kilókat”. Igen, az életmódváltásom során időről időre sikerként éltem meg, ha a számok a mérlegen változtak. Ám, talán már ez kiderült innen, hogy számomra soha nem ez volt a fő fókuszpont. A leadott kilók számán túl más dolgokat éltem meg sikerként: hogy mennyit tudok egyben lefutni, hogy hány burpee-t tudok megcsinálni egy HIIT-ben, vagy hogy épp sikeresen tudtam tartani a kitűzött étrendemet – vagy csak egészségesebb/jobb választásokat tettem az étkezéseim során. Vagy hogy nem voltam beteg 1 éve. Ha ragaszkodnom kéne ahhoz, hogy a fogyásom csak akkor lesz sikeres, ha elérem a (tegyük fel) 52 kilót, hát akkor bizony isten lehet, hogy folyamatos frusztrációba és megfelelési kényszerbe hajtanám magam. Erre nekem nincs szükségem. Tovább megyek. Azt gondolom, hogy felelőssége van minden olyan médiumnak, aki a nőket fogyásra, életmódváltásra biztatja. Ahol a sikert csak a kilók számában mérik, az nálam már eleve bukó, bocsi:) (Abba ráadásul nem is megyek bele, hogy mekkora a különbség a nők és a férfiak irányába folytatott kommunikációban….) Mert megtanultam, hogy a mérleg által mutatott szám csupán egy szelete az egész történetnek. Időről-időre elővehetjük, de koránt sem tükrözi a teljes történetet. Nem csak a kilókat meg a zsírt adtam le a testemből és nem csupán izmot szedtem fel. Az egész folyamat alatt nyertem erőt, energiát, önbizalmat, közelebb kerültem magamhoz, megismertem mit jelent a határaimat feszegetni, belekóstoltam a kemény munkába. Folyamatosan tanultam magamról és másokról. Megszabadultam néhány kiló zsír mellett a frusztrációmtól, az önbizalomhiányomtól. Szembe nézek a félelmeimmel és már sokkal bátrabban teszem. Amúgy is azt gondolom, hogy túlontúl sokat foglalkozunk azzal, hogy hogyan nézünk ki és hogyan néznek ki mások. A legfontosabbnak azonban épp a saját véleményünket látom ebben. Számomra ez egy nagyon jó visszajelzés magamról – mert azt gondolom, hogy ha nekem van egy véleményem egy másik emberről, az nem csupán őt, hanem magamat is jellemez. Az elmúlt hónapokban pedig egyre többet tanultam és tanulok magamról ily módon is. Miért vagyok negatív véleménnyel azokról a lányokról, akik csak tengenek-lengenek a teremben? Negatív véleménnyel vagyok-e a kövér emberekről? Irigykedem-e azokra a lányokra, akik “szerencsések” és vékonyak? Miért számít ez nekem? Számít ez nekem? Nagyon fontos kérdéseknek tartom ezeket, olyan kérdéseknek, amelyekről azt gondolom, hogy napi szinten nem merülnek fel nyíltan és a legritkább esetben beszélnek róla nyíltan. Azt gondolom, hogy a nők motiválása mellett arról is beszélnünk kell, hogy mennyire nem helyes dolog a folyamatos különbségtétel  nők és nők között, és mennyire helytelen és káros a különbségtételen alapuló motiválás. Hogy mennyire káros a body-shaming, azaz az eltérő testalkatok megbélyegzése. Azt gondolom, hogy olyan motivációra van szükség, ami a számbeli eredményeken túl sokkal inkább a nem számszerűsíthető dolgokra helyezi a hangsúlyt: a képességekre, az elszántságra, az energiára, az erőre, az egészségre, az aktivitásra. Mert azt gondolom, hogy egy fogyás akkor sikeres és akkor fenntartható, ha együtt jár mindazon folyamatokkal és változások megélésével, amik túlmutatnak a kilók és centiméterek számának csökkenésén. 
Mert azt szeretném, ha a testtudatra ébredő tini lányok nem azzal töltenék az idejüket, hogy éheznek, hogy elbújnak a világ elől, hogy büntetik magukat és hogy félnek. Hanem azt szeretném, ha lenne bátorságuk megmutatni magukat és megélni a bennük rejlő, kivirágzó embert. Mert tudom, hogy nekem is mennyi frusztrációm volt tinikoromban. 
Mert azt szeretném, ha egészségesebb, aktívabb és boldogabb, optimistább emberek között élnénk:)
Ja, mivel hétfő volt, toltam egy jó kis lábnapot, kiélveztem nagyon 😉