boldog anyák

Anyák, legyetek boldogok!

A szöget nagyon a fején találta Bolla Viki mai posztja az anyaságról “A boldog anyáknak” címmel.

Így most – bár az előző éjszaka 1 óránál többet nem tudtam egy huzamban aludni és már leesik a fejem a fáradtságtól – mégis, gyorsan én is írok erre egy bejegyzést, nem válaszként, hanem adalékként inkább.

Merthogy alapvetően egyetértek a cikk mondanivalójával.

Én is éreztem már egy-egy hasonló, az anyaságot folyamatosan szarkasztikusan beállított cikk vagy épp komplett instagram feed láttán furán. Mert az egyoldalúság, a túlzás sohasem egészséges. Átmenetileg oké, de az állandó szarkazmus, amihez valaki a saját gyereke neveléséhez viszonyul, számomra gyanús. Vikihez hasonlóan én is megkérdeztem ilyenkor, hogy “biztos kellett neki a gyerek?!”.

Mindazonáltal azt is gondolom, hogy VÉGRE olyan időket élünk, hogy az anyaság már nem csupán a boldog babaillat, hanem VÉGRE egyre többen ki merik mondani, ha mocskosul fáradtak, ha rohadtul elegük van, és ha IGEN, nehezen viselik a monotonitást, ami a gyerekneveléssel jár. Mert azzal jár. Szóval továbbgondolva az előzőeket: a szarkazmus egy legitim megküzdési stratégia is lehet ezzel a tényleg embertpróbáló helyzettel, és ha mi ezzel nem tudunk azonosulni, akkor a legegyszerűbb továbblépni rajta.

Őszinte leszek: irigykedem. Meg nem is. Túl vagyok már az irigységen, amit a látszólag boldog anyák iránt éreztem. Sokszor mardosott a lelkiismeret, hogy a 3 pici mellett miért csak a terheket éreztem folyamatosan hónapokig, és miért volt olyan nehéz a jó pillanatokra koncentrálni. Oké, speciális helyzet a mienk, mert 12 hó különbség van az ikreink és a “nagyfiunk” között. Rohadt nehéz helyzet. Ezért a legjobb dolog, amit tehettünk, hogy a realitás talaján maradtunk. Nem vetem Viki szemére, hogy egy gyerekkel milyen könnyű, pedig mi ezt megéltük, hogy azt éreztük, hogy eggyel milyen könnyű volt, hárommal meg milyen kurva nehéz és biztos velünk van a baj. Pláne, amikor találkoztam egy 7! gyerekes anyával, többszörös ikrekkel, aki teljesen oké volt az életével és a legnagyobb boldogság volt számára a sok gyerek. Meg olyannal is összefutottam facebook csoportban, akinél hasonlóan kicsi volt a korkülönbség, és ő nagy boldogsággal tudott írni erről az egészről. Persze, tudom facebook, mindenki azt vetít, amit akar, de attól még az érzésekkel, amiket okoznak az ott olvasottak, meg kell dolgoznunk.

Szóval arra jutottunk, hogy maradjunk a realitás talaján: amíg az apró örömöket meg tudom élni (márpedig ezeket szerencsére mindig meg tudtam), addig minden oké, jönnek majd a nagyobb örömök és a hosszabb jó időszakok. Meg hogy mindenki tudja, hogy neki mennyi gyerek az elég, mi az, amivel még képes elbírni úgy, hogy közben megmarad olyan embernek, aki testileg-lelkileg is képes táplálni a gyerekeit, megbirkózni a nevelési feladatokkal, a váratlan helyzetekkel és képes kilépni a saját komfortzónájából, ha megkívánja egy szituáció.

Ne legyen DIVAT szarul érezni magunkat és az anyaságot egy katasztrofálisan rossz dolognak beállítani, mert ez nem egészséges. De jó, hogy vége azoknak az időknek, amikor csak a jó dolgokat volt szabad említeni. Járjatok nyitott szemmel és lássátok meg, hogy az anyaság is olyan, mint bármi más az életben: nem fekete-fehér, hanem ezer színű, mint mi magunk.

Ami a lényeg szerintem, ha már erről a fontos témáról beszélünk, és ezt Viki is leírta: az előítéletmentesség, és a segítség, a támogatás felajánlása a másik felé. Hogy ha valaki tényleg annyira szarul érzi magát az anyai szerepben, az megkaphassa mindazt a támogatást, amire szüksége van ahhoz, hogy ezt a feladatot úgy láthassa el, hogy abban megtalálja a saját boldogságát is.

Anyák, legyetek boldogok! Legyen ez egy emlékeztető arra, hogyha az önsajnálat közepén az egészet a fenébe kívánjátok, hogy bizony van más út is, és meg tudod találni a módját annak, hogy kiegyensúlyozott és boldog lehess az anyai szerepedben.

Mert ez a legfontosabb szerep az életünkben, és mindaz, amit mi adni tudunk, az a gyerekeinket egész életükben el fogja kísérni, amíg csak élnek.

Életre edzelek!

Három gyerekem van és végre újra járok edzeni!

Ígértem egy blogposztot arról, hogy miként alakultak mostanában az edzéseim, miként változott az erőnlétem, hogyan is érzem magam.

Végre újra járok edzeni! Szóval így érzem magam:

Eszméletlen jól!

De vissza az előzményekhez.

Év elején elkezdtem edzeni járni rendszeresen, és végig is tudtam csinálni egy 4 hetes edzéstervet (ez még a legutolsó, edző által írt tervem volt, amit azelőtt csináltam még, hogy rájöttem volna, hogy a lányokkal terhes vagyok).

Aztán amikor kettesbe kapcsoltam volna, jött a február közepe, egy jó kis fosós-hányós vírus, és onnantól kezdve nem volt megállás gyakorlatilag április közepéig. Betegség betegséget követett és jól megtépázta az egész családunkat. A segítségünk se jött már február közepe után, úgyhogy egy nagyon húzós időszakot kellett túlélnünk a férjemmel és a kicsikkel.

A férjemmel időről időre beszélgettünk arról, hogy neki is vissza kéne térnie a rendszeres edzéshez, de az ő kötött munkaideje miatt úgy tűnt, hogy erre nagyon nem tudunk időpontot találni. Én januárban napközben el tudtam ugrani, amíg velünk volt a gondozónk, az ő távozásával ez már nekem is csak nagyszülői segítséggel ment volna, úgyhogy ez mindkettőnk számára kihívás volt.

A munkaidő utáni időszak viszont nem csak az edzőtermekben csúcsidő, de itthon is főműsoridő, amikor egyedül nagyon nehéz a hárommal, ha a másikunk edzeni menne ekkor. Adta magát az egyetlen használható idősáv, amikor harmadik fél segítsége nélkül meg tudjuk oldani a kicsik gondozását: hajnalban. Akkor mindhárom gyerekünk jó eséllyel kialudt, friss és alapvetően nem (mindig 🙂 ) nyűgös. Ehhez, használható közelségben 2 terem volt, ami már 6-tól nyit, végül egy próbaedzés után a Victory Fitness-t választottuk. Engem maximálisan meggyőzött. Árban is oké, nagyon igényes, tiszta, szép és felszerelt terem, főleg a külön cross training része, ahol minden van, amit én szeretek, plusz senki más nem edz ott reggel 6-kor, tehát még tülekedés sincs, és hát a korai időpont miatt gyorsan odaérünk meg vissza.

Victory Fitness Asia

Victory Fitness Asia

jól működő edzésterv

Azt is tudtam, hogy kéne egy edzésterv ehhez, úgyhogy ösztöneimtől vezérelve felkerestem korábbi coachee-mat, aki maga edző, Bóna Eni-t. www.bonaeni.com az ő blogja, amit nagyon ajánlok!

Elmondtam neki mit szeretnék: erősödni plusz formálódni is, tehát nem ragaszkodom ahhoz, hogy az erőemelő gyakorlatok legyenek a fókuszban, viszont megneveztem azokat a testtájakat, amire külön figyelmet akartam fordítani: fenék, törzs, kar, váll, hát. Direkt nem akartam például klasszikus back squatot, mert azt én mindig is combdominánsan csináltam, így a combhajlítóm fejlődése mindig is elmaradt a combfeszítőétől. Nem sokkal később meg is kaptam az edzéstervet, ami tele van változatos gyakorlatokkal: domináns eleme a húzódzkodás 3 féle módban, emellé fenékspecifikus gyakorlatok (pl. hip thrust), végül köredzés jelleggel TRX-es és szabad súlyzós gyakorlatok jöttek váll és törzs fókusszal.

Bár még bőven benne voltunk a betegség szezonban március második felében, annyira motivált voltam, hogy eljárhatok végre edzeni, hogy azt mondtam: bármi van, akármilyen szar is az éjszaka, negyed 6-kor kelek és MEGYEK. Három gyerek mellett nincs idő kérdezni meg dilemmázni: amint van lehetőség, élni kell vele! Főleg, mivel hatalmas volt az igénybevétel is, ezért a saját magamra fordított minőségi időre még inkább szükségem volt. Szóval így alakult, hogy minden nap negyed 6-kor (hétvégén negyed 7-kor) kelünk és felváltva eljárunk edzőterembe. Egyik reggel a férjem, a másik nap én.

A rendszerességnek pedig meglett az eredménye: a 8 hetes program 6. hetére újra tudok már lógásból húzódzkodni. Folyamatosan élem meg a fejlődést, az erősödést és egyre többet adnak az edzések. Újra átélem a FLOW-t és az adrenalinlöket adta boldogság sem kerül el. Amikor önkéntelenül is táncolni kezdesz, annyira jól érzed magad 🙂 Remélem ti is ismeritek ezt az érzést! Ráadásul a tükörben is látom a változást, főleg a vállaim nagyon szépen kezdenek formálódni és a fenekem is szépen erősödni kezdett. Sőt, másfél kilót fogytam is! Ami nem volt cél, de örültem neki persze.

Erősödni és edzeni jó!

Erősödni jó! 5 hét munkája: gyengébb gumiszalaggal és nehezebb bellel dolgozok már!

Szóval Eninek ezúton is köszönöm a szuper edzéstervet, mindenképp folytatjuk a közös munkát, mert kíváncsi vagyok, hogy mit tudunk még kihozni belőlem a következő időszakban.

A legjobban pedig annak örülök, hogy a testem ennyire jól reagált és hogy újra megélem a sport adta örömöt és testi szabadságot. Azt, hogy mozoghatok és erősödhetek.

Ezt nem cserélném le semmire!

***

Az edzéseimről szóló rövid beszámolómat (videókkal!) követhetitek az Instán: Életre edzelek!

Ha pedig szeretnéd, hogy egy klassz coaching folyamatban együtt dolgozzunk: Életre edzelek!