diéta szoptatás alatt

Diéta szoptatás alatt?! 3 érv ellene, 3 érv mellette!

Diéta szoptatás alatt?!

íme 3+3 szempont, amit mérlegelj, mielőtt belevágsz!

Úgy érzed, sok idő eltelt már a szülés óta és te még mindig nem vagy a régi? Elárulom: nem is leszel már a régi, de ez nem baj, mert nem is kell, hogy az legyél. Anya lettél, ez hatalmas munka volt a tested számára, a “kiképzés” pedig azóta is nullhuszonnégyes.

Már több mint 3..6..12.. hónapja szültem. Változtatni akarok!

Természetes vágyként ott élhet benned, hogy egy jó kis diétával újra “formába lendülj”, hogy ha már a tested ugyanolyan nem is, legalább az érzés, ahogy érzed magad és éled a mindennapjaidat, hasonló legyen, mint korábban.

Ha maradt rajtad a szülés után még plusz, az teljesen természetes. Ha nem maradt egyáltalán, az is. Alkati kérdés.

Maradt rajtam pár kiló. Szeretnék végre lefogyni!

Oké! Ha te azok közé tartozol, akiken maradt, és diétázni szeretnél, hogy leadd, akkor szeretnék segíteni Neked azzal, hogy 3+3 szempontot felvetek, amit érdemes mérlegelned, mielőtt belefogsz.

ezeket a szempontokat mérlegeld, ha diétázni szeretnél szoptatás alatt

3 érv a diéta ellen

  1. Jó ha tudod, hogy a hormonháztartásod (többek között az emelkedett prolaktin szinted) vagy épp a pajzsmirigyed esetleges gyulladása és/vagy alulműködése természetes módon akadályozhatják a fogyást és ezért elmaradhat a vágyott sikerélmény. Ha úgy érzed, ezt a fajta kudarcélményt nem jól tolerálnád, akkor még várj a diétával.
  2. Nem jó ötlet a diéta akkor, ha nem egészséges mögötte a motivációd. Nem egészséges azért diétázni, hogy “visszakapd” a tested, nem egészséges akkor, ha egyébként nem szereted és/vagy fogadod el magad a fizikai valódban és a diétától várod a megoldást ehhez, illetve ha “kötelező”-nek érzed, hogy diétázz, mert úgy gondolod ez az elvárás.
  3. A kalóriabeviteled csökkenése hatással lehet a szoptatásra a tejmennyiség (és nem a minőség!) csökkenése miatt, ezért nem biztos, hogy elég hosszú távon fent tudod tartani a kalóriadeficitet, ami kudarcélményhez vezethet. Ha úgy érzed, ezt a fajta kudarcélményt nem jól tolerálnád, akkor még várj a diétával.
Értem, értem. Na de ezek után mi szólhat a diéta mellet, ha ez ilyen nehéz? 

Ha engem kérdezel, mi az, ami miatt mégis megérheti belevágni, akkor szerintem az, ha a helyére tudod tenni, hogy mit is adhat ilyen nehezített körülmények között számodra az étkezésre való odafigyelés. Hogy mit jelent ez pontosan?

3 érv a diéta mellett

  1. Anyaként a saját magadra fordítható idő hiánya az egyik talán legnehezebben elviselhető dolog, enni viszont kell. Szerencsére :-). Ha okosan diétázol, akkor minden egyes jól megválasztott étkezéssel adsz a testednek ÉS a lelkednek is egyszerre.
  2. Egy kényszeres elvárásoktól mentes étkezési rendszer kialakítása jó hatással lehet a tested megismerésére. A diéta jó eszköz lehet számodra arra, hogy megértsd mik a valós szükségleteid és hogy miként reagál a tested pl. a gondosabban megválasztott tápanyagbeviteledre, az esetleges kalóriadeficitre. Ha el tudod fogadni, hogy a hormonjaid miatt esetleg még nem tudsz fogyni és jó érzéssel vagy benne ebben a folyamatban, akkor mindenképpen nyert ügyed van. Azt se feledd, hogy akár tudsz fogyni, akár nem, a gondosan megválasztott diéta (ami nem fogyókúra!) mindenképp jót tesz az egészségednek.
  3. A diéta segíthet visszaadni a saját magad felett érzett kontrollt, ha már unod, hogy a hétköznapok mókuskereke akaratlanul is bedarál (kisgyerek mellett erre jó esély van). Ha érzelmi- és/vagy stressz-evés helyett tudatos döntésekre alapozod az étkezésed, akkor ez a gyakorlat a hétköznapokban is erőt fog adni számodra.

Nagyon fontos még, hogy ne siess. Ahhoz, hogy megérjen benned az egészséges elhatározás, bizony idő kellhet. Bárhogy is dönts, a lényeg, hogy a ne stresszelj feleslegesen, nem ér annyit az egész! 😉

Kajaötletekért ajánlom szeretettel a blog Receptek menüpontját vagy kövess az Instán!

Ha kérdésed van esetleg egy kis motivációra van szükséged, keress bátran e-mailben (dontworryliftheavy@gmail.com) vagy a Facebook oldalon üzenetben!

Forró vaníliás-mézes tej, proteinnel – íme a recept!

A tökéletes téli italok egyike, íme a recept!

A héten mákos gubát csináltam vanília öntettel, innen jött az ötlet, mert a vanília szószba egy fél kanál vaníliás proteint is belekevertem. A következő lépés az volt, hogy ezt a vaníliás tejet önállóan is elkészítsem.

Hozzávalók (1 adag):

  • 2,5 dl tej (tehén, mandula, rizs, stb.)
  • 15 g vaníliás protein (kb. fél kanál, nálam MyProtein Natural Vanilla)
  • 1 teáskanál méz vagy egyéb édesítő

Egy bögre tejet megmelegítettem, ehhez egy fél kanál vaníliás proteint adtam, amit tejhabosítóval hamar fel is tudtam oldani, végül egy teáskanál mézet is raktam bele.

Forró vaníliás-mézes tej, a hideg napokra

Forró vaníliás-mézes tej, a hideg napokra

Melegen – vagy inkább forrón :) – ajánlom a hideg téli estékre.

A tejet és az édesítőt ízlésed szerint cserélheted.

diéta szoptatás alatt

6 kérdés, hogy megtudd, egészségesen étkezel-e

Egy korábbi, a Precision Nutrition-ön közzétett cikk egyik számomra legmeglepőbb és legfontosabb része az a kérdéssor volt, amely megmutatta, hogy a táplálkozásunkban mik is lehetnek valójában a legfontosabb tényezők, ha azt akarjuk rá mondani, hogy egészséges.

Sokat szeretünk lovagolni azon, hogy ha valaki elkezd sportolni és szeretne változtatni a testkompozícióján (akár fogyni, akár hízni/izmosodni), akkor mikor is kéne ennie – szabad-e, kell-e szénhidrátokat ennie edzés előtt, kötelező-e edzés után a gyors fehérje és működik-e az anabolikus ablak egyáltalán.

Egy átlagembernek azonban, aki nem élsportoló és nem is versenyre készül, csak szeretne stresszmentesen, fölösleges lemondások nélkül élni úgy, hogy közben tudatosan táplálkozik, nem az időzítés a legfontosabb.

Ha szeretnél egészségesen étkezni, akkor először is nem az a legfontosabb, hogy tudd, mikor és mit eszel, ellenben sokkal fontosabb, hogy általában véve:

  1. Mennyit eszel? Annyit eszel, amitől kellemesen érzed magad? Tudsz egyensúlyt tartani?
  2. Hogyan eszel? Lassan, odafigyelve, nyugodt környezetben?
  3. Miért eszel? Éhes is vagy már, amikor eszel vagy csak stresszes, esetleg szomorú? Érzed-e, hogy a környezetedben (család, barátok, kollégák, diétás közösségek, média) nyomást gyakorolnak rád, hogy egyél akkor és egyed azt, amikor és amit ők mondanak? Van-e lelkiismeret furdalásod, amikor eszel bizonyos ételeket?
  4. Mit eszel? Mértékletességet tartasz és változatosan étkezel? Vagy szemetet eszel? 18 kimondhatatlan nevű összetevőből álló kajákat (aka chemical shit storm) eszel? “Paleo” ételeket? Egyáltalán: rád szabott a diétád vagy a tömeg után mész?
  5. Az 1-4. szempontokat következetesen tartod? Azaz legalább 80%-ban.
    Na és ez után következik az, hogy
  6. Mikor eszel? Reggelizel vagy nem? Eszel késő este/edzés előtt/után/stb.?

    A legfontosabb, hogy legyél tisztában azzal, hogy a fenti kérdések sorrendje számodra milyen. Ez függhet az életmódodtól (sportolsz? szeretnél izmosodni/fogyni? állandóan az irodában ülsz? a wc-re is autóval jársz?), az egészségi állapotodtól, az ismereteidtől (tudod-e mi az, hogy fehérje/zsír/szénhidrát, BMR, inzulin?), az önismeretedtől (tudsz-e különbséget tenni a környezeted elvárásai és a saját igényeid között?), az anyagi lehetőségeidtől, stb.

    A lényeg, hogy ne stresszelj és próbáld megtalálni a saját utad.

Coachként és életmódmentorként szívesen segítek neked, ha úgy érzed elakadtál, nem megy a fogyás vagy egész egyszerűen túl sok stresszel jár a mindennapokban az étkezésed kialakítása számodra.

Bővebb infó itt: Coach neked!

Anya és Apa születik – A várandósság csodája

Néhány napja a tágabb ismeretségi körrel is megosztottam az örömhírt, úgyhogy úgy éreztem ideje itt is hírt adnom róla, mi is volt és van velem mostanában. :-) A nyár, ez többeknek feltűnt, a korábbi időszakhoz képest nagyon csendesen telt a blogon. Ez nem volt véletlen, mert olyan dolog történt az életemben, ami minden eddiginél klasszabb, hatalmasabb és fontosabb:

Babát várok! :)

Erről mesélni a blogomban pedig számomra intimebb dolog, mint valaha bármiről is, amiről itt írtam. Életem legboldogabb időszakát élem, éljük most :-)

Magamhoz hűen persze naplót (blogot) írtam/írok a babavárásról, de ezeket nem a nagy nyilvánosságnak szánom, helyette leginkább a tapasztalataim, érzéseim részletesebb megörökítésének, Apának és nekem, meg majd a Babának is, ha felnő, jó emlékként. Meg ezekről inkább személyesen mesélek szívesen.

Nincsenek véletlenek

Persze vannak olyan dolgok, amikről szívesen elmesélem itt a blogban is, hogy én miként éltem meg. Én úgy látom: nincsenek véletlenek. Minden saját magamba fektetett munka, az elmúlt 3 évben kidolgozott és működtetett életstratégiám (a türelem, az elengedés és az őszinteség hármasa) működik számomra. Testileg és lelkileg is felkészültem arra, hogy felelősséget vállaljak egy új Életért. Ebben pedig csodálatos, nagy betűs Társam is van az életemben. Nem véletlenül írtam le annyiszor mostanában: kerek egész az életem, igazán nagybetűs BOLDOG vagyok!

A Babavárás ténye hatalmas csoda és boldogság volt számunkra, egy igazi áldás az év eleji fizikai és érzelmi “hullámvasútom” és a betegségtudatomból való kimászás után. Újra önmagam lehettem, egy egészséges, bátor, erős és vidám Nő, Ő pedig pontosan ebbe az állapotba érkezett meg hozzánk. A közös gyermek iránti vágyunk és az egymás iránt érzett szerelmünk megtestesülése és egyben hatalmas ajándéka. A kapcsolatunk megkoronázása, egy igazi szerelemgyerek :-)

Várandósság és sport

Különleges állapot a várandósság. Nem igazán voltam otthon a témában, ismerősi-baráti körben sem volt olyan babaváró család soha, akivel közvetlenebb kapcsolatban lettem volna ebben az időszakukban és beszélhettem volna velük. Magamnak, magunknak fedezem, fedezzük fel az egész folyamatot.

Június elején abbahagytam az UST-t és visszatértem ahhoz a sporthoz, amit mindennél jobban és szenvedélyesebben szeretek. Ahhoz a sporthoz, ami segített, hogy ma az legyek, aki vagyok: az erőemeléshez, vagyis a “nagy súlyok emelgetéséhez”. De talán emlékeztek, mikor az I. Thor Power Kupa után azt írtam, hogy visszamegyek erőemelni, mert az idei decemberi versenyen ismét el akarok indulni és ezúttal aranyérmet fogok elhozni. Meg is jegyeztem egyből, hogy ha az első két versenyre se tudtam úgy felkészülni, ahogy “egy versenyre illik”, akkor lehet, hogy az élet más lapokat osztott nekem és harmadszor sem fog sikerülni. Ahogy ezt kimondtam, egyben el is fogadtam ezt a lehetőséget. Nagyon fontos mentális lépés volt ez. Rábíztam magam az életre. Nem is váratott magára a Baba, jött egyből! Így a decemberi most Apa versenye lesz :-) én pedig élvezhetem a szurkolói pozíciót!

A verseny utáni héten visszatértem a PowerBuilder edzésekhez, majd megkaptam a versenyfelkészítős edzéstervemet, amit szépen elkezdtem csinálni. Hát, ez nagyjából 2 hétig tartott. A Baba megfoganásával együtt a testem azonnal jelezte, hogy “bocsi, de már más a fontos”: a teljesítményem egyik napról a másikra kb. 2/3-ára zuhant vissza. Akkora változások kezdődtek a testemben, hogy az felülírt gyakorlatilag minden más törekvést.

Az első és legfontosabb dolog volt, mikor megtudtuk, hogy gyereket várok, utánajárni annak, hogy a sportban meddig mehetek.

Hiába olvastam a sok cikket a neten, ahol azt ajánlják, hogy a nők ne emeljenek nagy súlyokat, nem igazán tudtam ezt a saját életembe belehelyezni. Mert lehet, hogy másnak egy 20 kg-ra pakolt bőrönd az, amit egy évben egyszer max megemel (ezt egy cikkben olvastam), nekem az 50 kg csupán bemelegítő súly volt az elmúlt 2 évben. Az orvosomat is megkérdeztem, de ő is elég felületes választ adott, tiltani viszont egyáltalán nem tiltott. Egy dolgot tudtam biztosan: a lehető legjobban figyelnem kell magamra és óvatosnak lennem. Nagyon nagy a felelősségem és vigyázni akartam a testemben formálódó kis Életkére. Ebben társam volt az, hogy bíztam és bízom is magamban, nagyon jó a testtudatom, kellően óvatos vagyok, és pontosan tudom, hogy mi az, ami fontos számomra. Soha nem erőltettem semmit.

Az első trimesztert (a várandósság első 12-13 hete) végig “edzettem”.

Edzésnek persze nem nevezném, kérdezték is mindig reggel, hogy “már végeztél is?” meg, hogy “csak ennyi?”. A válaszom csak egy mosoly volt és egy “igen, most ennyi”. Edzés helyett inkább tornának, átmozgatásnak nevezem. Emelgettem súlyokat, deadlifteztem, guggoltam és még fekvenyomtam is például, de ezeknél sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a mobilizáció, a nyújtás, a saját testsúlyos gyakorlatok és a kettlebell. Egy-egy ilyen alkalom nem is nyúlt tovább kb. 20-25 perc bemelegítésnél + fél óra “edzés”-nél. Az első trimeszterben amúgy is mindent felülírt a fáradtság, a szédülés (ha hirtelen álltam fel), szóval tényleg extrán óvatos voltam. Meg persze ahogy változik a pocakon belül az “elrendezés”, nő a méhem, nagyon változó, hogy éppen mi is az a gyakorlat, ami jól esik. Hetekig nem is guggoltam például csak kettlebell-el. Az edzéseken ügyeltem arra, hogy a pulzusom ne menjen magasra, a sorozatok után 2-3 perces szüneteket is tartottam. Összességében a nagy súlyok+ kis ismétlésszámok helyett áttértem a kisebb súlyokra (a korábbiak maximum felére) és picit magasabb ismétlésszámokra (8-10), mert ez esett jól. Teljes testes gyakorlatok helyett, sokszor csak izoláltakat végeztem, szóval az biztos, hogy rég bicepszeztem ennyit :-)))

A várandósság azt az ajándékot adta, hogy a mozgást, az edzést kizárólag örömforrásként végezhetem, edzésterv, versenycélok és teljesítménykényszer nélkül.

Csak és kizárólag azt csinálom, ami az adott napi állapotomban jól esik. Vannak azért fókuszterületek, pl. a hátam, fenekem erősítése, ellensúlyozandó a növekvő pocakomat és az előredőlő medencét, hogy megelőzzem a derékfájást, hátfájást. Ezért is maradok még ameddig tudok ennél az edzésformánál: összetartja a testem és erősíthetem azokat a pontokat, amiket erősítenem kell. Jó érzés, szeretem.

Közben persze egyre többször jöttek szembe olyan cikkek, amik megerősítettek abban, hogy amit csinálok, az kifejezetten jót tesz. Volt olyan edző, aki a szülést magát egy nehéz guggoláshoz hasonlította :-) Azt már most látom, hogy nem én leszek az az “elrettentő példa”, aki 9 hónaposan testsúly 2x-t fog deadliftelni (ilyet is láttam, az illető hölgynél pedig működött a dolog), de számomra is, a súlyzós edzés az egészségem megőrzésének egyik fontos eszköze a várandósság alatt is.

Viszont nem előbbre való mindennél. A várandósság alatt végzett edzéseim nagyjából ahhoz segítenek hozzá, hogy az alap erőszintemet, kondíciómat meg tudjam őrizni. Voltak így is olyan hetek, amikor egyáltalán nem voltam lent a teremben. Helyette sokkal jobban estek a séták (amikben szintén elfáradtam:-). (Igen, egyértelműen nagy kedvencem lett a séta, ezt bizton állíthatom. Bár vannak napok, amikor az is kellemetlen tud lenni a pocakom növekedése miatt.)

Az erőemelés társam az életben. Társam volt nehéz időkben, könnyű időkben. Társam most a várandósság alatt is és biztos vagyok benne, hogy később is az lesz. De az a jó ebben, hogy ez egy rugalmas kapcsolat. Mert én képes vagyok rugalmasan kezelni. Szeretem, csinálom és élvezem az előnyeit. Nem félek időről-időre elengedni sem, mert tudom, hogy újra visszatalálok hozzá (mint ahogy idén is). Én ebben találtam meg magam. Már pedig ha én jól vagyok, akkor ezt tudom adni a Kedvesemnek, a Gyermekemnek, a környezetemnek is. A Babavárással egy új szerepem, az Anya, születik az életemben, de ezzel együtt nem szűnök meg társként, hobbi sportemberként (és a többi) sem létezni. Új kihívás lesz majd ebben egyensúly teremteni 😉

Várandósság és diéta

Arról is írtam nyáron, hogy a betegségtudatom eliminálását segítette az is, hogy az étkezéseimben sem korlátoztam magamat semmiben. Odafigyelve, de nem rágörcsölve ettem, és így éltem a mindennapokat. Beláttam, hogy az autoimmun állapotom miatt a testem diétára kényszerítése, vagy éppen az évek óta tartó fogyni-alakulni vágyás túlságosan megterhelő számomra, ezzel együtt pedig a testem kritizálása és az egészséges életmódhoz való görcsös ragaszkodás is eltűnt az életemből. Mert az egészségem mindennél fontosabb. Annak pedig nem része a görcsös akarni és megfelelni vágyás és a fölösleges stressz. Megteremtettem az én személyes egyensúlyomat, és biztos vagyok benne, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy most kerekedő pocakkal ülhessek itt és írhassak :-)

Az, hogy a szigorú diétát felváltotta a stresszmentes étkezés, a várandósság alatt abban segít, hogy minden szükséges tápanyagot, amire ilyenkor a Babának szüksége van, egész nyugodtan be tudjam vinni. Na nem épp a kakaós csigára gondolok ;-), de például a tejtermékeket nagyon kívánta például egy időben a szervezetem és ezek fontosak is a csontozat felépítésében a kalcium miatt. Ezekből igyekszem olyat választani, ami az emésztésemet sem terheli, de pl. tejmentes életmódról ebben az időszakban nálam szó sincs.

Igyekszem odafigyelni, és minél többször az egészségesebb választások mellett letenni a voksom (a 2. trimeszter egyelőre könnyebb is ilyen szempontból), mert nem szeretnék feleslegesen elhízni, meg terhességi cukorbetegséget sem, de a lényeg persze, hogy a Baba egészséges legyen és később a szoptatáshoz is jó alapjaim legyenek (amihez kell némi zsírtartalék). Azt már biztosan látom, hogy

kívülről könnyű megmondani, hogy mi lenne a jó egy kismamának, megélni viszont egy fokkal azért nehezebb tud lenni a hétköznapokban.

Számomra ezért is fontos, hogy tudjak időt és energiát szakítani a mozgásra, mert nagyon sokat segít ebben is egyensúlyt teremteni.

Anya és Apa születik

Nem volt könnyű időszak a nyár, a várandós tünetek garmadáját tapasztaltam és hétről-hétre mást. Vagy mindent épp egyszerre. Tünetek jönnek-mennek. Vicces, hogy néha tankönyvbe illő menetrend szerint jön pl. egy-egy erős fejfájás. Megvolt az émelygés, a szédülés, a fáradtság, kívánósság, hangulatingadozás és szinte minden egyéb dolog, amit a terhességi tünetek között felsorolnak, most nem részletezem :-) Az 1. trimeszteres tünetkavalkádot a nyáron még megspékeltem egy coaching képzéssel is, meg minden hétvégén kutyaiskolával, szóval bár egyértelműen pihenésre lett volna a leginkább szükségem, valahogy arra jutott a legkevesebb. Illetve így is jutott annyi, amennyi csak tudott (prioritás volt), de valószínűleg bármennyi sem lett volna elég :-)

Azt hittem a 2. trimeszter már könnyebb lesz (egyébként egy fokkal jobb is), de egyelőre fogfájás és betegség váltja egymást, és gyógyszer nélkül, kizárólag a pihenés gyógyító erejére hagyatkozva egy nátha is sokkal lassabban gyógyul, a fogfájás pedig elviselhetetlenül szar.

Érdekes egyébként megtapasztalni, hogy mennyire elnyomjuk a természetes gyógyulási folyamatainkat: siettetjük őket (mert azt hisszük, hogy nem tehetünk mást) és gyógyszerekhez nyúlunk ahelyett, hogy hagynánk a szervezetünket és az immunrendszerünket dolgozni. Mert a nátha nem annak a bizonyítéka, hogy gyenge az immunrendszerünk, hanem épp azé, hogy erős. Hiszen minden tünet a gyógyulást, a vírustól való megszabadulást szolgálja!

Különleges állapot a várandósság, aminek az elején azt éreztem, hogy nem vagyok ura a testemnek. Hihetetlen tempóban zajlottak bennem azok a folyamatok az első hetekben, amik ilyenkor az új Élet fejlődését szolgálják. Tényleg egy merő csoda az egész, hiába kellemetlen egy csomó velejárója. Örömmel tapasztalom meg az egész folyamatot és nagyon jó érzés látni magamon, hogy mennyi dolog szolgálja a Baba fejlődését, növekedését.

Az igazi #aputest és #anyutest

Az igazi #aputest és #anyutest

Mindezzel együtt a várandósság nagyon komoly csapatmunka. Boldog vagyok, hogy amikor a Babával együtt egy Apa és egy Anya is születik, ilyen szilárd alapokon nyugszik mindez. Rengeteg türelem kell hozzá és elfogadás: már a várandósság is arra tanít, hogy nem mindig tudjuk azt tenni, amit szeretnénk, mert van egy picike Valaki, aki ezerszer fontosabb bárminél. Folyamatos tanulás saját magunkról és egymásról. Rengeteg kommunikáció. Összhang. Szerelem. Szeretet.

Áldás ez a 9 hónap, nem pedig terhes.

Nem könnyű, de boldog. Amikor nagy nehezen elsétálok az épp növekvő és ezért feszülő pocakommal a villamosmegállóig munkába menet, majd a villamoson szerencsés esetben le is tudok ülni, van egy kis időm elgondolkozni. Nem a telefonomat nyomogatom, hanem csak nézek ki az ablakon. Ilyenkor mindig meghatódom. Semmi mást nem érzek, csak boldogságot. Tudom, hogy a döntések, amelyeket őszinte szívből az életemben – az egész apró dolgoktól kezdve, akár az eddigi legnagyobbakig – tudatosan meghoztam, az elvárások, amiket elengedtem, a félelmek, amiket megértettem, hozzásegítettek ahhoz, hogy ma a számomra legfontosabb dolgot, egy szerető és boldog családot és meleg otthont, egy tökéletes társsal együtt megteremthessem.

 

11401385_1592185460920005_6502073251925455424_n

Svéd húsgolyók csirkemellből

A vasárnap délután általában főzéssel telik nálunk, előkészülünk a következő hétre, hogy hétköznap ne kelljen annyi időt ezzel tölteni.
Tegnap másfél kiló csirkemellből svéd húsgolyók készültek, nagyjából 80 darab.
Hozzávalók:
1,5 kg csirkemell – darálva
1 nagy fej hagyma apróra vágva
3 tojás
Kb. 150-200 g darált zabpehely
Fűszerek: só, bors, szerecsendió (ez utóbbi és a hagyma párosa adja meg azt a “svéd húsgolyó” feelinget smile emoticon
Vizes kézzel golyókat formáltunk és kókuszzsírban kisütöttük. Mindennel együtt kb 1 órás művelet volt, de ezzel a következő 2-3 nap főétkezéseit remekül megalapoztuk. A köret lehet a hagyományos krumpli+barnamártás + áfonya lekvár, vagy épp rizs meg brokkoli is :)
Persze, ha tehetitek, inkább marhahúsból készítsétek el, de nálunk most épp csirkemell volt raktáron (micsoda meglepetés :D)
egészséges életmód, diéta, fogyás, csirkemell, recept, svéd húsgolyók

Svéd húsgolyók csirkemellből

Kérdésed van? Az ask.fm-en megtalálsz!
Don’t worry, lift heavy! az instagramon és a Pinteresten.
tumblr_n7zuig2K5h1rh2tw8o1_500

Az életet utólag értékeljük, de előre éljük

Az életet előre éljük, de utólag értékeljük.

Gyakran és egyre jobban foglalkoztat, hogy miként érik be az emberekben a változás. A saját történetem kapcsán is: sokszor próbálok visszaemlékezni, hogy miként következett be az a pillanat, amikor végre azt tudtam mondani, hogy eddig és nem tovább, 1. végre elkezdek dolgozni magamért 2. végre felvállalom az igényeimet és nem élek tovább olyan életet, amilyet nem akarok.

A blogom indításának, egyben életmódváltásomnak 3. születésnapja alkalmából született ez az írás.

Amit az életről gondolsz, az életeddé válik.


2012

Május 1. Egy új élet kezdete….. vagy valami olyasmi! 2012.05.01.

Így kezdődött minden. Azt mondtam: számon kérhetővé akarom tenni az egész életmódváltás folyamatát – elsősorban saját magam számára – ezúttal nem akarom feladni, abbahagyni, csalódni.Elkezdtem figyelni magamra, ami alapvetően megkülönböztette minden korábbi próbálkozásomat az életmódváltásra. Elkezdtem őszintének lenni magamhoz. Elkezdtem tanulni magamat.

Így már a kezdet kezdetén jöttek is a tanulságok.

A lényeg, hogy nem kell olyat meg(t)egyek, amitől rosszul érzem magam. 2012.05.02

Amikor azt mondom, hogy miként vált önismereti utazássá az életmód-váltásom, akkor épp az ilyen apróságokról beszélek. Egy halk Jézusom!-ot is felkiáltottam az előbb, ahogy ezt a 2012. májusi bejegyzésemet olvastam és a fenti mondatba futottam. Ez egy olyan dolog volt, ami aztán ki is teljesedett, mikor felvállaltam a belőlem feltörő igényeket és kitörtem az elnyomás(om)ból. De ugyanezt – leginkább a túlzott, “magamat feláldozó” alkalmazkodás elkerülését – tanulom még most is.

Rá kell szánni az időt magamra! 2012.05.06

Amellett, hogy vannak kötelezettségeim, gondoskodom a szeretteimről, a kutyuskánkról, fontos, hogy magamra is legyen elég időm.
A teljesen hétköznapi dolgokat is apránként átgondoltam, próbáltam tervezni, illetve már hamar elkezdtem érezni, hogy miről is szól ez az egész folyamat majd.

Reggel elmegyek a zöldségeshez almáért – muszáj a diétát is csinálni, ha fogyni szeretnék, ehhez pedig az kell, hogy meg legyen tervezve a mindennapi betevőm:) mind az 5 étkezésre. 2012.05.08

Kell a mentális erő, amit ez az egész ad nekem – hogy érezzem, mennyi mindenre vagyok képes és mennyire tudok koncentrálni – nagyon jó érzés megtapasztalni :) 2012.05.09

Ez egy vicces nap volt:

viszont tudom, hogy ahhoz, hogy ez intenzívebb legyen, izmot kéne fejlesszek, amihez kondiba kéne járni. A kondibérlet viszont pénzbe kerül, és az olcsó kondi ami meg szóba jöhet az nem jó helyen van vagy kocsival kell menni oda, ami szintén pénzbe kerül. Márpedig nincs ennyi felesleges pénzünk erre..

ugyanitt:

Ja, mivel lelkiismeret furdalásom támad, ha arra gondolok, hogy kihagyok egy napot, ezért ma egy fél órát itthon edzettem, súlyzóztam, kitöréseket, felüléseket, guggolásokat csináltam, ilyesmi. 2012.05.13

Mivel nagyon akartam az egészet, ezért kifogások helyett ösztönösen a megoldások után mentem és cselekedtem: hallgattam a testem jelzéseire, és mivel mozgást igényeltem, mozogtam.

 

Az odafigyelésnek köszönhetően az első 2 hét alatt már kialakult bennem, hogy ha 1-1 nap ki is maradt, mert elkezdtem mondjuk érezni, hogy fáradok, a testem annyira jól reagált a mozgásra, a törődésre, hogy automatikusan mentem tovább. Érdekes látni, hogy ilyen apró sikerek hada vezetett a nagy változásokhoz, bizony.

 

Nagyjából 6 hét után jött el az első mélypont: 2012. május 1. után a korábbi 0 aktivitásból napi szintű, rendszeres mozgás és odafigyelés kerekedett. Igen ám, de amilyen jól reagált rá a testem, azért egy idő után mégis elfáradt és minden lehetséges módon elkezdett tiltakozni az ellen, hogy tovább erőltessem. Küzdelmes napok voltak ezek, megtorpantam. De már tanultam annyit ekkora, hogy felismerjem: ez csupán egy mélypont, nem pedig a folyamat vége, mint korábban. Megijedtem, szembesültem a félelmeimmel, aztán megnyugodtam. Majd folytattam.Elkezdődött az, amit most már sokkal tudatosabban élek meg: ciklikusság. Eljött a mélypont, de aztán onnan már ismét felfelé vezetett az út. Ismét sikerélmények és a mozgás örömteli megélése jött ezután. :) Mélyen tanulságos ez magam számára még most is.

Kb. 2 hónap után kezdtek el a blogban megjelenni számomra motiváló képek, feliratok, idézetek. Az életmódváltás után a motiváció a társammá vált a hétköznapjaimban. Tudatosan kerestem a motivációt, ami által tényleg újra erőt tudtam venni magamon, mellette pedig egyre nyitottabbá is váltam: a külvilág és saját magam irányában is. A tudatos motivációkereséshez később is többször fordultam, még mostanában is. Nekem sokat segít.
2012. július 26. A nap, amikor a blogban először írtam le, hogy erősnek éreztem magam és ez mennyire jó érzés volt :-)
Bizony, így kezdődnek nagy dolgok: először csírájukban megjelennek, mert végre megtörténnek, mert megcsináljuk! Aztán észre is vesszük a változást, mert figyelünk magunkra! Végül rájövünk, hogy ez egyszerűen JÓ. Aztán ezt ismételjük.

Így, 3 hónap elteltével a gondolataim többsége ezzel a visszatekintéssel foglalkozik. Eltelt 3 hónap és mennyi pozitív változást tapasztaltam magamon. Annyira jó érzés megélni magam és nyomni és nyomni. Soha nem éreztem ilyet korábban, a saját testem sok tekintetben a gátam volt. Afelé törekszem, hogy felszabadultabb legyek, hogy jobban szeressem magam. 2012.07.30

Ez egy olyan pont, amikor azt tudom mondani: célokat fogalmaztam meg. Időről időre törekedtem dolgok felé, és ezt gyakran le is írtam, de amikor konkrétabb célokat tudtam megfogni, azért segített igazán, mert már nem csupán sejtettem, hanem tudtam is, hogy mit akarok.
Ez az akkori motivációs kép pedig most ide kívánkozik:
2012.08.06: valami elkezdődött.

A lényeg, hogy úgy tűnik, ma kompenzálni akartam valamit… nem pontosan tudom mit, talán a félelmet a munkától, vagy az egyéb dolgaimmal való szembenézéstől… nem tudom azonosítani, de legalább felfigyelek rá.

További fontos gondolatokat is leírtam:

a saját kezemben van a döntés, akkor mindent aszerint kell tegyek, hogy épüljek általa. 2012.11.01. 

És mikor ezeket a sorokat olvasom, hálát adok magamnak, hogy az első pillanattól kezdve elkezdtem írni ezt a blogot.
Kislányként, emlékszem, mindig is szerettem naplót írni. Azaz: szerettem VOLNA, mert sosem voltam elég kitartó. Ezt meg már 3 éve csinálom, mert szeretem csinálni. Mert a saját magammal való törődés egyik felülete. Mert olyan dimenziókat megnyitok általa a kis életemben, amik építenek engem. Őszinteség magammal szemben. A sebezhetőségem felvállalása. Ami erősebbé tett, mint valaha. Példa lehetek mások számára. Megmutathatom, hogy ilyen is van. Én ilyen vagyok. Senki más nincs a bőrömben, így minden, ami velem történik, az én sajátom. Nem rossz vagy jó, csak olyan, amilyen.
2012 év végét ezzel a kis képecskével összegeztem:
Életmódváltás

Életmódváltás

 Más úton járunk, különbözőek vagyunk és ez így van jól. Mindenkinek a saját útját kell járnia.
Én is ezt tettem, és 2013-ban folytattam tovább, amit elkezdtem.
Az életmódváltás legfontosabb állomása, valami nagynak a kezdete volt, amikor 2012 októberében elkezdtem a kondis-súlyzós edzéseket. Ekkoriban elég keveset írtam blogot: csak csináltam, amit szerettem. Eszem ágában sem volt abbahagyni, nagyon sokat fejlődtem minden szinten. Mert egy dolgot tettem: keményebben dolgoztam, mint a többiek. Meg mint saját magam előző nap.
2013.05.01.: ez volt az első szülinapom:)

Amit kaptam az elmúlt évben: rengeteg sikerélményt, fejlődést, örömöt, boldogságot, önbizalmat, erőt bátorságot, kitartást, izmokat :))), új barátokat, rengeteget tanultam magam és mások elfogadásáról, sok motivációt, törődést, önmagam megbecsülését, újabb és újabb célokat, állóképességet, önmagam jobb megismerését, energiát, egészséget

Gondolom mindenki számára világos, hogy a “hány kg-t fogytam” c. szempont nem szerepelt ebben a listában. KIT ÉRDEKELT. Sokszor zavarban is voltam, amikor megkérdezték ezt tőlem, mert úgy éreztem, egyáltalán nem ez az, amit szeretnék elmondani, mert egyáltalán nem számít. Tényleg az alapján mérjük a sikert, hogy hány kg-val lettünk kevesebbek? Én biztosan nem.
Ahogy a hirtelen kezdett életmódváltás után telt az idő, egyre fontosabbá váltak számomra olyan dolgok, mint az őszinteség (első sorban saját magammal szemben), önazonosság, hitelesség.
2013 nyara: ekkortájt már elég sokat olvasgattam a teljes testes gyakorlatok hasznosságáról, és a kedvencemmé egyértelműen a guggolás is volt. Igazi kis szertartás volt minden edzésen belül a guggolós széria.

2013.07.08. Ekkor fogalmaztam meg először, hogy miért is:

Mikor végzek a guggolással, ami a szívem csücske, egyrészt – lehet, hogy baromság, de – mindig meghajolok 😀 nem látványos, mert olyan mintha nyújtanám a hátam vagy ilyesmi, de így kb mindig megköszönöm a lehetőséget 😀 meg magamnak az erőt és a kitartást, egyszerűen büszke vagyok magamra és teszek egy ilyen gesztust. Nehéz ezt elmagyarázni, elég személyes dolog, de számomra épp az ilyenek jelzik, hogy tényleg olyasmit csinálok, amit szeretek és csupa jót okozok ezzel magamnak :)

A másik meg ami mindig eszembe jut: “empowerment” – amit megad az a helyzet (guggolás), amiben maximálisan odateszem magam és én uralom a szituációt és ez hihetetlen energiákkal tölt fel nem csak akkor, hanem a hétköznapjaim során is :) Azért nagyon jó gyakorlat, mert teljes testet igényel és én lelkileg is maximálisan töltődök általa :) 

Ekkor kezdtem el megtapasztalni, hogy milyen is az, amikor az edzés és a testünkkel való törődés felébreszti a testünkben rejlő intelligenciát és egy mélyebb kapcsolatot teremt saját magunkkal. Nagyon sokat adott ahhoz, hogy szeressem és becsüljem meg magam, törekedjek mindig többre és jobbra, akarjak fejlődni és legyek ERŐS.
Az elmúlt 3 év gyakran telt útkereséssel.. amíg rá nem találtam a sajátomra :) De hát így van ez jól, nem igaz? Amikor elindulsz valamelyik irányba, nem tudhatod, hogy az lesz-e a jó irány. Utólag fog kiderülni; lehet, hogy azonnal, de az is lehet, hogy csak később. Kipróbáltam egy csomó dolgot a sportban, a kajában. Szépen lassan kezdtem felfedezni, hogy mi is jó nekem. Ennek köszönhetően egyre gyakrabban jelent meg nálam az egyensúly mint szempont – míg végül központi fogalommá érett az életemben. Korábban ezt sosem kezeltem ennyire tudatosan, ebben a 3 évben kristályosodott ki számomra és vált vezérlő elvvé és egyben segítőmmé is az életemben.
Don’t worry, lift heavy! Ez lett a mottóm. A súly sosem hazudik, tükröt tart eléd: megmutatja, hogy milyen napod volt, milyen az általános testi-lelki állapotod. Megmutatja, hogy mit szeretnél az élettől. Akarod-e igazán? Bele teszed-e magad a következő ismétlésbe? Akarsz-e erősebb lenni?

Azt akarom, hogy kibaszott erős legyél! 2013.10.05

Az egyik legmeghatározóbb mondatom volt az elmúlt 3 év során, nem felejtem el soha. Az erőedzések egész egyszerűen boldoggá tettek minden egyes alkalommal. Volt, hogy bőgtem a boldogságtól hazafele a kocsiban! Aztán a szomorúságtól otthon, amikor hazaértem. Persze csak magamban. Elképesztő volt a kettő közti különbség. Bizony, az edzések szépen ráébresztettek testben és lélekben, hogy a hétköznapokban boldogtalan voltam.

De ezen kívül, így visszanézve, azt is látom, hogy már milyen rég elkezdődött az a folyamat, hogy elkezdtem a testem jelzéseire hallgatni. Persze, legelőször én sem voltam okos és csak utólag értettem meg a jeleket és belefutottam például ilyen “pihenni kellett volna/ezt az edzést inkább ki kellett volna hagyni, máskor okosabb leszek” szituációkba. Aztán miután ez párszor ugyebár megtörtént, megpróbáltam megelőzni és jobban figyelni. Picikét óvatosabbnak lenni.

Idő kell ahhoz, hogy a testünk adta jelzéseket felismerjük és engedjünk is teret adni az igényeinknek, de az én tapasztalatom az, hogy mindenképpen jobban járunk, ha nem próbáljuk meg elnyomni ezeket a jeleket, és ahelyett, hogy hátat fordítanánk, szembe nézünk velük és megértjük őket. Megértjük, hogy miből táplálkoznak. Mitől is vagyok fáradt? Miért is nincs kedvem edzeni menni? Miért akarok megenni egy tábla csokit, pedig amúgy nem is kívánom? Aha, lehet, hogy túlhajtottam magam mostanában. Lehet, hogy keveset aludtam vagy keveset ettem. De miért? Miért gondolom, hogy muszáj edzeni mennem? Miért gondolom, hogy amúgy nem engedhetek meg magamnak egy tábla csokit? A tudatosítás folyamata nagyjából ilyen egyszerű kérdésfeltevésekből áll össze, és az egyetlen titka, hogy adj magadnak időt ezeknek az átgondolására. Érdemes nem túlkomplikálni – én mondjuk hajlamos vagyok rá, annak ellenére, hogy az egyszerű megoldások és a gyakorlatiasság híve vagyok :)

Nagyon sokat ad ez az egész. Végre úgy érzem, hogy valamiben igazán a saját utamat járom, és most talán emiatt is, nagyon intenzíven élek meg minden pillanatot. Kicsit fájdalmas felismerés, hogy mennyire nem adtam magamnak korábban ennyit, semmit……….. Jó ötlet volt, hogy hallgattam egy belső ösztönömre, megérzésemre, amihez aztán párosult szerencse is, így most csupa jó dolog történik velem :) 2013.11.20 

2013. novembere egész jó hónap volt, főleg a vége: napról napra jöttek a felismerések, hogy szeretem azt, amit csinálok, és hogy igazán akarom is csinálni. Igazán akarok ÉLNI, nem csak létezni.

Mindezzel együtt jött az érme másik oldala is: szembesülni a félelmeimmel.

Vannak ilyen gondolataim viszont, időről időre. Ez nem is baj. Az a lényeg, hogy mit tudok ezekkel kezdeni. Egy valamit tudok: márpedig én győztesként akarok kijönni ebből, az én életem nem arról fog szólni, hogy negatív legyek saját magammal bármilyen módon is és bántsam magam. On the long run, kurvára nem fog számítani, hogy feltételezett elvárásoknak megfelelek-e, ellenben a belső harmóniára törekvés nélkül nem éri meg csinálni ezt az egészet. Na ezt például biztosan tudom.

Amikor pedig azt mondom, hogy az edzésen keresztül tanulok olyanokat, amik az életben felmerülő nehézségeken is átsegítenek, például erre gondolok:

Az az érzés, amikor egyfelől bizonytalan vagy, mert olyat próbálsz, amit még sose és kicsit félsz, de ezzel együtt pedig bízol magadban, mert érzed, legbelül pedig talán már tudod is, hogy lehetsz hozzá elég erős vagy akár elég okos (hogy megérted miről szól az a gyakorlat és ez segít át a nehézségen), és ebből a félelemből és önbizalomból táplálkozva azt mondod IGEN, megpróbálom, hátha megy! Ráadásul még van, aki segítsen is… Annyira jó élmény! 2013.12.05 

Már 1 hete írom ezt a bejegyzést, közben edzéseim is voltak.

A legutóbbi után például az a mondat fogalmazódott meg bennem, hogy “amíg élek deadliftelek!” – és ezt meg is ígértem magamnak. Akár kevés a súly, akár sok, a deadlift egy olyan gyakorlat, ami megteremti a test és az elme közötti aktív kapcsolatot. Ha nem koncentrálsz, nem fog menni. Ha nem teszed oda magad 100%-on, küszködni fogsz, nem fog menni.
Az edzés ebben segített a legtöbbet: önmagam megértésében. Én egyedül edzettem sokáig. Átgondoltam és megértettem, hogy miért nem ment egy-egy alkalom vagy éppen miért ment. Amikor később, 2014-ben, hónapokig szenvedtem a guggolással, tele voltam szorongással, félelmekkel, egyik napról a másikra elmúlt, mikor az életem többi területén rendeződtek bizonyos nyomasztó dolgok (válással kapcsolatos procedúra). Amikor kiegyensúlyozott vagyok, boldog, harmonikusak a hétköznapjaim, akkor az edzések is könnyen mennek, jönnek az egyéni csúcsteljesítmények és akár rekordok is dőlnek.
2013 a fejlődés és az inspiráció éve volt számomra, amikor olyan dolgokat tanultam meg, amik megalapozták azt a fordulatot, amit 2014-ben megtettem.
Kiléptem a komfortzónámból, amiben aztán olyan teljesítményt nyújtottam (saját magam szempontjából), ami páratlan volt az előző 29 évhez képest. Megtörtént a csoda :)
Valahogy így:

Egyik nap felkeltem és rájöttem, hogy nem akarok úgy érzeni, ahogy korábban. Szóval változtattam. Ennyi.

 Pont eddig az időszakig voltak viszonylag sűrűek a bejegyzések a blogon is. Mert szárnyaltam és ezért adni akartam és adtam is. Magamat. Aztán kiforgattam a sarkaiból a világomat.
Elkezdtem végre ÉLNI a SAJÁT életemet.
Aztán a bejegyzések száma szépen csökkenni kezdett, lecsillapodni. Már sokkal átgondoltabban próbáltam megfogalmazni mindazt, ami bennem van.
De ezt a beszámolót itt most befejezem. Pedig 2014-ben is rengeteget tanultam. Hajjaj. Itt foglaltam össze. Elkezdtem élni és ez most csak az igazi tanulás! Az életmódváltás óta eltelt 3 év inkább piskóta volt ehhez képest, pedig addigi életem legnagyobb küzdelmeit éltem át. De biztosan lesz még pár. Az autoimmun betegséggel meg is kezdődött a sor:-) Szóval nem az a kérdés, hogy lesz-e, hanem, hogy tudok-e majd mit kezdeni a helyzettel. Ezt az önbizalmat az elmúlt 3 év munkájával bizony felépítettem magamban és ez határtalan erőt ad nekem!
Egyre inkább látom, hogy mik azok a dolgok, amelyektől diszkomfortosan érzem magam, amiktől hajlamos vagyok én is szorongani. Hajlamos vagyok végletekre, és bár örömöt és szomorúságot egyformán intenzíven meg tudok élni és mindkettőt az élet részének tartom, azért azt is érzem, hogy egyikből sem jó a túl sok. Legalábbis az elmúlt hónapok alapján ezek a tapasztalataim, illetve most ezeket emelem ki tanulságként.
Mert hát: az életet csak utólag értékeljük, de előre kell élnünk. De a tanulságok levonása és az értékelés ettől függetlenül kell. Fontos. Fontos, mert segít döntéseket hozni, előre jutni. Illetve segít abban, hogy bármi is történik, mindenből legalább tanulni tudjunk.
Elkezdtem élni és érnek meglepetések. Próbálok okos lenni, de ennél fontosabb, hogy figyeljek.

Elsősorban magamra.

Autoimmun-paleo chili

Paradicsommentes (“autoimmun-paleo”) chili recept

Ha azt gondoltad, hogy nem lehet paradicsom ízű mártást készíteni paradicsom nélkül, akkor bizony jó helyen jársz, mert lehet! A répa, az édesburgonya és a cékla hármasa tökéletesen alkalmas a paradicsom helyettesítésére, ha épp nincs otthon vagy valamilyen allergia, diéta okán nem ehetsz paradicsomot. Nem kell lemondanod a klasszikus ízekről. Íme itt egy szuper chili recept, amivel ezt bebizonyítom Neked!

Az eredetijét Mickey Trescott 2 chili receptje képezte, én ezeket kombináltam.

Hozzávalók:

  • 1 kg darált hús (nálam pulyka, marhával még jobb)
  • 4 szál sárgarépa
  • 2 szál fehérrépa
  • 2 nagyobb édesburgonya
  • 2 közepes cékla
  • 1 nagy hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • fahéj, só, bors, oregánó, babérlevél

1. A zöldségeket nagyjából hasonló méretű kockákra vágtam.
2. A hagymát kockára vágtam és (kókusz)zsíron üvegesre pároltam.
3. Ezzel párhuzamosan egy külön edényben közben a húst szintén némi zsíron megpirítottam. Só, bors mehet rá, a végén pedig a 1 tk. fahéj.
4. Miután a hagyma megpirult, az összes zöldséget ráborítottam és kevés vízzel felöntöttem (nem kell ellepnie).
5. 20 perc rotyogás után a zöldségekhez hozzáadtam a megpirult darált húst. Fűszereztem oregánóval meg 2 babérlevelet is hozzá dobtam.
6. Alacsony lángon kb. fél-háromnegyed órát rotyogott együtt a kettő.

Köret nélkül ettem ebédre és tényleg isteni volt: édes, fűszeres. Akik tehetik, csípőssel is kiegészíthetik (pl. tabasco), érdemes!
Ha nem ehetsz paradicsomot, de hiányoznak régi ízek, akkor ez egy szuper alternatíva. Tésztához is szuper lehet!
A látványa pedig zseniális, színes kavalkád.

Follow your hopes and not your fears

Most már tényleg MAJDNEM meggyógyultam, mára már csak enyhe orrdugulás jelzi, hogy 3 hétig szopóágon voltam. Jól visszavett ez a korábbi tempómból, már ami ezeket az életmódos dolgokat illeti. Valószínűleg ebben az új helyzetben, amit a Hashimoto hozott, talán jobb is, hogy volt egy ilyen külső körülmény, ami miatt voltak olyan napok, amikor gondolkodni se volt erőm, mozogni meg még annyira sem.
Múlt héten elmentem egy másik orvoshoz is. Ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni az orvosokon. Ugyanaz a diagnózis (Hashimoto), de vannak eltérések abban, hogy miként áll hozzá a dologhoz. Ezek után csoda, ha az ember elkezd saját maga utánajárni mindennek és kétségei támadnak afelől, hogy amit az orvosok számára megoldásként kínálnak, az nem biztos, hogy megfelelő?! Ebben is, mint az egyéb hasonló 1:1-es kapcsolatokban, a személyes szimpátiát keresem én is. Hallgatok a megérzéseimre és azzal vagyok hajlandó együtt munkálkodni az egészségemen, akiről úgy érzem, hogy tudok vele együtt dolgozni, jól megértjük egymást. Fogorvosból is többet kipróbáltam már, mire most megtaláltam az igazit, akire rá merem bízni magam. Szerencsére mikor pszájkóhoz mentem, akkor ott elsőre megvolt az összhang. Meg a kozmetikusommal is. De hogy valami könnyedebbet mondjak: állandó fodrászom se volt évekig, egyikkel se találtam a közös hangot:) A Hashimoto kapcsán most elkezdek dolgozni ezzel a dokival, akinél jártam, mert a másik doktornővel való ellentmondásai ellenére ésszerűbbnek tűnt az, amit “kínált”.

Így többek között úgy érzem, hogy racionális dolog, ha egy kis gyógyszerrel megtámogatom a pajzsmirigy alulműködésem. Azért kezdek bele a kúrába, mert ahogy visszagondoltam az elmúlt hónapokra, bizony voltak olyan furcsaságok, amiket magam is észleltem, de nem tudtam, hogy egy betegség tünetei lehetnek (pl. fáradékonyság az edzéseken – korábban nem éreztem ilyet, Zsoltnak is többször jeleztem, hogy ez zavar; száraz haj – a fodrászom utalt rá hónapokkal ezelőtt – korábban nem volt ilyen, stb.). Lelkileg nem jelent több kihívást ez, mint amikor a mindennapi vitaminjaimat szedem. Annyiban másabb ez, hogy ezt közvetlenül ébredés után kell bevenni és utána 30 percig nem lehet enni, inni se, így hat megfelelően. De ami nálam jó pont volt: negyedannyi! mennyiséget javasolt elsőre, mint a másik orvos. 4-5 hét múlva pedig első kontroll, nem pedig 3 hónap múlva, ahogy a másik javasolta. Nekem ez szimpatikusabb hozzáállásnak tűnt.

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = “//connect.facebook.net/en_GB/all.js#xfbml=1″; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, ‘script’, ‘facebook-jssdk’));

.

Múltkor hosszasan írtam a diétával kapcsolatos félelmekről. De most igazából örülök. Mindig azt mondtam, mikor tavaly azt a rengeteg dolgot véghez vittem, hogy itt lehessek ma, ahol vagyok, hogy az segített a legjobban, hogy minden változásban a lehetőséget láttam magam előtt. Ideje hát, hogy ezt bizony alkalmazzam most is!

Follow your hopes and not your fears.
Picit kialakulatlan még a rendszer. Az étkezésem most 90% “paleo” kategóriába sorolható, gabonamentes (kivéve néha rizs), tejmentes, tojásmentes (egyelőre), krumpli- és kukoricamentes, cukormentes. Mindenmentes. Igyekszem az AIP-friendly ételek listájából választani, hátha ez is segít valamit a Hashimoton, de ebben még nem vagyok 100% szigorú. Adok magamnak egy kis időt, hogy átálljak rá, figyelem a testem jelzéseit, aztán igyekszem alkalmazkodni. Nem biztos, hogy ami másnak bevált, nekem is be fog, főleg a Hashimotonál aztán.. nagyon sok az egyéni tényező. Megcsináltattam az étel-intolerancia tesztet, és bár nem vagyok meggyőződve 100% a hitelességéről, van pár dolog, amiben számomra azért iránymutató volt. Egy-két dolgot mindenképpen fenntartással kezelek a kapott eredményekkel kapcsolatban, de a legfontosabb üzenet, amit általa kaptam: nagyon fontos a változatos étkezés. Az egy dolog, hogy a szigorú diéta nem volt változatos, de korábban is ugyanazok a kaják ismétlődtek nagy gyakorisággal az étkezésemben. Bár a zab, a tojás meg a túró meg a tejsavófehérje egészséges, nem muszáj minden nap azt enni. Ugyanígy, mivel a rizst meghagytam mint gluténmentes gabona és kvázi “biztonságos” keményítő, azért nem akarok minden nap háromszor rizst enni, mert akkor meg ezzel esek túlzásba.:)

Úgyhogy most a változatosság és a saját igényeim ösztönösebb követése az, amire jelenleg úgy érzem, hogy szükségem van és ezért eszerint élek. Mindezzel együtt azért meghagyok magamnak néhány olyan dolgot, amit fontosnak érzek, például a megfelelő mértékű fehérjebevitelt, elegendő vízivást. 

Igazából KURVAJÓ, mert az elmúlt 2 hétben azt hiszem több új ízkombinációt próbáltam ki, mint előtte hetekig. Szóval nagyon is élvezem ezt a helyzetet, ami tényleg kreativitást kíván tőlem, de abszolút nem lehetetlen csinálni :) Még az ilyen apró pozitív csalódásoknak is örülök, mint hogy a vaníliás marhaprotein milyen finom madártej ízű a kókusztejjel keverve :) Szóval nincs itt gond. Persze, több idő és előkészület, amivel kalkulálnom kell, de magamért igyekszem megtenni, amit csak lehet. :) Szerencsére a Kedvesem ebben is maximálisan támogat :) <3
Kis érdekesség, hogy most megváltozott a munkahelyemen az ülőhelyem, aminek az a következménye, hogy sokkal többet mozgok nap közben, akár a munkáról és a kollégákkal való egyeztetésről van szó, akár pedig olyan egyszerű dologról mint a palackom feltöltése, ebéd, mosdó. Aztán itt van a kutyus is, aki miatt aztán otthon se lehet nagyon leülni. Jövő héttől meg indulnak a napi séták, reggel meg este. Szóval ilyen hétköznapi tevékenységekkel a napi aktivitásom és energiaigényem is nőni fog, ezt pedig egyáltalán nem bánom :)
Az edzésben most heti 3-at tervezek továbbra is. Mivel még picit kialakulatlanok a hétköznapjaink Zsenike miatt, egyelőre a szabályos hétfő-szerda-péntek vagy épp kedd-csütörtök-szombat most nem annyira működik, de ki fog alakulni ez is majd. Aktívabbak lesznek a hétvégék, alig várjuk már mindketten (mindhárman) a tavaszt meg a jó időt, irány a természet :)
Azért persze hiányzik az edzés. Vasárnap délután voltam lent egy guggolás-fekvenyomás-deadlift triót nyomatni… és végre jól ment. Újra éreztem azt a szagot, amihez már annyira sok jó emlékem kötődik.. a jellegzetes Thor-illat, ami a teremben van :) nagyon pozitív érzéseket kelt bennem. 
A teljesítményem 60%-án dolgoztam ezúttal, de lendülettel, energiával, tenni akarással, szeretettel, lelkesedéssel…. szóval nagyon jól éreztem magam :) Még ilyen extraságokra is jutott időm, mint a deadlift sorozatok közötti kötélen lógás:
Remélem sikerül mielőbb visszaépítenem magam a korábbi szintre. Az edzésemen is jót röhögtem magamon: kezdhetek megint elölről építkezni. A francba is :) De amíg itt van a két kezem meg a két lábam és az elszántságom és tenni akarásom, addig csinálom is. Stressz nélkül, a kemény munka élvezetéért! :) 
Most ismét nagyon pozitív hangulatban vagyok és jó ezt megélni. Nem nagyon értettem, hogy mi volt ez a 2-3 hét mínusz, amit hozott az élet az év eleji lelkesedés után. De azt hiszem most már a helyére tudtam rakni. Úgy érzem, egy kurva nagy pofont és ezzel együtt egy erős üzenetet küldött az élet: 
Anna, értékelem a lelkesedésed, a rendszerbe, a fegyelmezettségbe vetett hited és energiád, de most állj meg, nem ez a te utad. Az elsajátított tudásodat használd arra, ami igazán te vagy: a benned rejlő ösztönök terelésére, a saját utad elmélyítésére, a testeddel-lelkeddel való kapcsolat mélyebb szintű ápolására. Hallgass jobban a belső hangodra. Teremtsd meg az egyensúlyt.

Vagy legalábbis én ezt tanultam belőle, mert ez vagyok én.
IMG_0325

A kód neve: Hashimoto tireoiditis

Több mint 2 héttel ezelőtt írtam utoljára. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy össze tudjam magam szedni ismét és egy összeszedettebb, átgondoltabb bejegyzést tudjak megfogalmazni. Mert ezt szeretném. Mert nekem is voltak most nagyon negatív napjaim, az elmúlt két hét nagyon furcsán kiszakított a jól megszokott életemből, de nem ezeken a napokon akartam írni. 
Kezdődött azzal, hogy 3 héttel ezelőtt, most már orvos által is kimondásra került az, amit a laboreredményeim alapján sejteni lehetett: autoimmun pajzsmirigy gyulladásom van, avagy Hashimoto tireoiditis (thyreoiditis). Aztán ami azóta történt: rengeteget olvastam erről, meg voltam beteg is 2 hétig és alig gyógyultam. Nagyon nehezen tűrtem ezt a lassú gyógyulást, nem értettem, miért ilyen nehéz ez most. Mondjuk antibiotikumot nem kaptam, tehát kvázi “önerőből” gyógyultam nagyrészt. De rettentő lehangoló állapot volt.
Aztán megérkezett hozzánk Zseni, az új családtagunk :) Persze kihagyhatatlan, hogy itt is bemutassam őt <3

Na de a lényeg.

1. Nagy elánnal…
Nagy elánnal kezdtem az új évbe: kemény diétával és egy hozzápasszintott edzéstervvel vágtam bele abba, hogy végre lepucoljam magamról az utolsó néhány kilót, amiről tudjuk, hogy akárhogy is, de keményebb munkát jelent mint az előtte lévő 10(-20-30) kg. Úgy éreztem, hogy ez egy olyan dolog még, amit szeretnék megtenni magamért: szerettem volna definiáltabban látni az elmúlt 2,5 évben magamra fordított energiák eredményét és kicsit szálkásabb fizikumra vágytam. Tényleg soha ennyire odafigyelve nem csináltam még étkezést azt hiszem, már ami a szigorúságát illeti.

Közben úgy éreztem, hogy 2015-ben, amikor is épp 1 hónap múlva 30 éves leszek, ideje mélyrehatóbban foglalkozni bizonyos egészségügyi kérdésekkel: meg akartam nézetni, hogy van-e inzulin rezisztenciám, illetve még bejött az, hogy kérek vizsgálatot a pajzsmirigyemre is. Jártunk gyógytornásznál, voltam fogorvosnál is kezelésen, így egyrészt elkezdtem megelőző lépéseket tenni, másrészt pedig pótoltam, ami elmaradt.

Az étkezésemre következetesen október óta figyelek, fokozatos kalóriamegvonást kezdtünk ezzel együtt, Zsolt által írt étkezési terv mentén. Nagyjából 1 kg-t sikerült lefaragni, aztán a további megvonással még egyet. A folyamatos megvonásról persze tudható, hogy nem járható út hosszú távon, hiszen a visszájára sülhet el. Ennek ellenére a januári diéta még keményebb volt mint eddig. Bírtam is amúgy, bár a fáradtság jelei mutatkoztak azért nálam (pl. következetesen minden hétvégén egyik délután aludni akartam, amivel nincs gond, csak előtte ez nem volt ilyen határozott igényem – nem véletlenül.) A kilók viszont igen nehezen kezdtek olvadni. Az első héten persze rögtön lement 1 kg, aztán hetekig stagnált a súlyom. 1 hónappal később, január végére végül megint tudtam fogyni, hirtelen lement még 1 kg rólam, a női test ciklikus működésével összhangban. Nagy része zsír formájában. Aztán lebetegedtem és hopp még egy kg mínusz, meg egy számmal kisebb nadrágméret. Mondjuk nem így akartam volna, ez kicsit hirtelen volt. Az utolsót leszámítva azért a fogyás lassú üteme furcsa volt, hiszen nem normális 1300-1500 kalóriákon élni annak ellenére, hogy viszonylag alacsony, kb 1350 kcal (tehát relatíve alacsony) a BMR-em, mert picike vagyok. A mindennapi élet és a kemény sport bizony megkövetelik azt, hogy rendes mennyiségeket egyek, negatív kalóriamérleg mellett pedig elvileg gyorsabban kellett volna fogynom, ha működik a matek.

Ám de…


2. A Hashimoto tireoiditis-ről

Elmentem a vérvételre és a pajzsmirigy értékeim egyértelműen utaltak arra, amit orvos is kimondott később: autoimmun pajzsmirigy alulműködésem van. Ehhez  5 hormont néztek: TSH-t, T3-at, T4-et, anti-thyeroglobulint és antiTPO-t. A TSH magas értéke és az antiTPO kiugróan magas értéke egyértelműen a Hashimoto autoimmun betegségre utaltak.

A Hashimoto autoimmun pajzsmirigy gyulladás lényege, hogy a szervezet megtámadja az ember pajzsmirigyét, mert valami miatt kialakult ez a hibás folyamat, hogy az immunrendszer a saját testre támad és “ellenségként” ismeri azt fel, a célpont pedig a pajzsmirigy. A betegség lefolyása, hogy idővel a pajzsmirigy teljes szövete eltűnik és megszűnik a hormontermelés. A Hashimoto sajátosságai közé tartozik, hogy a tünetek a pajzsmirigy alul- és túlműködésében egyaránt jelentkezhetnek, de nagyon egyénfüggő, hogy ki mit tapasztal meg ezzel kapcsolatban. Pontosan azért, mert a pajzsmirigy olyan fontos szervünk, amely a testünkben zajló minden folyamattal kapcsolatban áll a komplett emésztéstől kezdve a vércukorszint szabályozáson, menstruációs ciklus kezelésén át, az alváson, a gondolkodáson keresztül a stresszkezelésig (csak hogy néhányat említsek).

Akinél fény derül a Hashimoto-ra, egy dologgal szembesül: ellentmondások tömkelegével. Én is, hasonlóan a sorstársaimhoz, elkezdtem ezerrel olvasni a neten, elkezdtem bújni a cikkeket, blogokat, fórumokat. Ennek eredményeként azt találtam, hogy feszültség van a hagyományos nyugati orvoslás és az egyéb irányzatok között abban a tekintetben, hogy miként állnak a Hashimoto betegekhez. Feszültség van aközött, hogy az autoimmun pajzsmirigy gyulladás az kizárólag a pajzsmirigy dolga vagy egy komplexebb folyamat.

Az én első tapasztalatom az első orvossal, akinél jártam, ugyanez volt. Az álláspont: kezeljük kizárólag a tüneteket. Anélkül írt fel pajzsmirigy gyógyszert (kezelendő az alulműködést), hogy előtte bármiféle egyéb vizsgálatot elvégzett volna. Például, célszerű ilyenkor pajzsmirigy ultrahangot csinálni, ezt az orvosnál én vetettem fel mint lehetőség (“olvastam, hogy célszerű”), javaslatom pedig helyeslésre talált, szóval ez lesz a következő köröm majd, hogy kiderüljön hogy is állok a Hashimoto előrehaladottságának tekintetében. Emellett azt mondta, hogy ha 3 hónap múlva visszamegyek, akkor majd ismét csinálni kell labort, de pl. az antiTPO értékét (tehát a betegség autoimmun részét) “már nem kell nézni”. Számomra ez furcsa, hiszen teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy van egy autoimmun állapot, azt nem tartja szükségesnek kezelni. Pedig a nők körében az autoimmun eredetű pajzsmirigy gyulladás szinte tömeges méreteket ölt lassan! A teljes káosz nem csak itthon jellemző: egy főleg amerikai tagokból álló Hashimotos facebook csoporthoz csatlakoztam és a tapasztalatok ott is egybevágnak az itthoniakkal. Szomorú ez nagyon.

Amit tudni lehet, hogy ezt az autoimmun betegséget jelenleg még gyógyítani nem tudják, a tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy jól kezelhető a dolog: odafigyeléssel és gyógyszer kombinációjával (ahol pl az alulműködés súlyosabb tüneteket ölt és hormonpótlás szükséges) gyakorlatilag normál életvitelt lehet folytatni. Odafigyelésen pedig többek között szigorú diétát, magamra való odafigyelést, tudatos stresszkezelést értek. Sok Hashimotósnál az a tapasztalat, hogy a szigorú diéta az autoimmun folyamatot teljesen le tudja csillapítani (bár megszűnésről itt sem beszélhetünk jelen állás szerint).


Most már talán érthető, hogy miért voltam annyira kiborulva. Éljek ezentúl Hashimoto betegséggel megpecsételve? Hogyan kerüljem azt el, hogy betegségtudatom alakuljon ki? Már nem is vagyok normális, átlagos ember?

3. Out of society.

Ha sokat olvas az ember a Hashimotoról, akkor az alábbi dolog biztos szembeköszön majd: a betegség összefüggést mutat az emésztéssel és bizonyos ételintoleranciákkal. Többek között – az én olvasatomban legalábbis – általánosan elfogadott, hogy  a Hashimoto betegséget jelentősen enyhíti (sokak szerint gyógyítja), ha az illető átáll gluténmentes étkezésre. A gluténérzékenység/intolerancia sok esetben együtt jár más ételekre való érzékenységgel is, amiknek a feloldása, enyhítése a betegség szempontjából fontos. Emiatt, mire az orvosi konzultációra mentem, elvégeztettem egy 226 tételes vérvizsgálaton alapuló ételintolerancia tesztet. A tesztcsomag postán érkezett, otthon saját magam a kapott készletben lévő tűvel megszúrtam az ujjam, a vért a kapott kis kémcsőbe vezettem, majd lezártam, összeraktam a pakkot, amit egy futár vitt el. 3 nappal később megjött az eredmény.

Figyeljetek, ez vicces lesz: a teszt alapján érzékeny vagyok többek között: a TOJÁSra! 😀 (a fehérjére jobban), a tehéntejre en bloc, mandulára, mogyoróra, krumplira, búzára, árpára (gliadinra nem), borsóra, zellerre. Csak hogy egy néhányat említsek, mert van még egy pár ezeken kívül is. Például egyes halak. WTF.
Ami tuti tehát: tej-, tojás- és gluténmentesen kell étkeznem ezentúl. Hogy meddig? Van aki 3 hónapot mond (ez az ún. “eliminációs diéta”) és aztán egyes alapanyagok visszavezethetőek az étkezésbe.

Bizonyos ételek iránti túlérzékenységem hátterében az is állhat, hogy a diéta miatt meg az életmód miatt nagyon sokat fogyasztottam belőlük. Pl. rengeteg tojást, túrót ettem, tejsavó fehérjét ittam. Persze így is vannak olyan dolgok, amikből szinte soha nem ettem, mégis kimutatható az érzékenység (pl. búza, krumpli). Összességében ebből azt a következtetést vontam le, hogy hiába mondja nekem BÁRKI egy ételről, hogy na “AZ az igazán egészséges”, önmagában egészséges ételről nincs értelme beszélni. Minden ételt csak a kontextusában lehet egészségesként értelmezni, mert ez mindenkinél mást jelenthet. Mindenből lehet túl sokat fogyasztani. Annak ellenére okozhatsz a testednek rosszat, hogy nem is tudsz róla, mert mondjuk egy ilyen betegség megbonyolítja azt, hogy milyen területen jön ki az ételre való érzékenység. Nem feltétlenül emésztési problémákban, nekem például nem is volt. (ITT egy klassz kiadvány, aminek a 3. oldalán néhány lehetséges tünetet felsoroltak) Én például észrevettem, hogy januárban már elég rosszul aludtam. Sokat forgolódtam és nyugtalan is voltam annak ellenére, hogy amúgy az életemben elvileg minden rendben volt. Az elmúlt 1,5 hétben, mióta kiderültek ezek az érzékenységek és reggelire megettem az utolsó 2 tojásomat:) és azóta semmi olyat nem fogyasztottam, amire intoleranciát mutatott a teszt, sokkal jobban alszom, már nem is stresszelek éjjelente. Aztán ki tudja, hogy van-e összefüggés a kettő között?


Ha Hashimoto autoimmun betegséggel rendelkezünk (de szépen fogalmaztam :D), akkor egy fogalom, amivel találkozni fogunk a kutakodásaink során, az az autoimmun protokoll (AutoImmune Protocol) diéta. Az AIP-ról azt kell tudni, hogy rettentően szűk azon ételek köre, amit megenged. Én most tanácstalan vagyok kicsit, mert nem tudom, hogy elegendő-e lenne azokat az ételeket kihagyni, amikre intoleranciát jelzett a teszt vagy fogjam még szigorúbbra és full AIP-ot nyomjak. Fogalmam sincs, hogy mi szolgálná jobban az egészségem, és nehéz olyan orvost találni, aki holisztikusan képes szemlélni ezt a képet és egyáltalán megértené, hogy miről beszélek…

Az biztos, hogy ha ennyi alapanyagot kihagyok az étkezésemből, mint amit az AIP megkíván az embertől, akkor nagyon out-of-society étkezésem lesz. Én legalábbis így érzem. Mióta kiderültek ezek az intoleranciák és kerülöm ezeket az ételeket, gyakorlatilag ha bemegyek egy boltba, akkor azon ételek köre, amiket meg tudnék venni magamnak, jelentősen leszűkült. Otthagyhatom a komplett édesség pultot, pékség pultot, tejpultot, a húskészítményeket, a halaspultot is jobb, ha kerülöm. Ha az AIP szerint étkezem, akkor a zöldség-gyümölcs pult felét is figyelmen kívül kell hagynom. Na meg egy csomó fűszert. Szülinapi tortának pedig egy hatalmas steaket kérek, mert tojás, gabona, magok, stb. nélkül még sütni se lehet, köszi. Az ún. “gluténmentes élelmiszerek” pedig a vicc kategória. Meg amúgy minden élelmiszerben van (szerintem) felesleges cukor, keményítő (nálam a krumpli szintén kilőve), tejszármazékok, gabonaszármazékok.

Hogy mi marad? A kreativitásom, az elfogadás, az elengedés, a pozitív dolgok más területeken való megtalálása és megélése. Mert a kajakérdést sokkal praktikusabban kell kezelnem. Az edzés miatt jó lenne komplex szénhidrátokat fogyasztani, de ha még zabot se ehetek, még ez is rettentő mód leszűkül. Marad például a rizs, amire nem vagyok érzékeny – de ha túl sok rizst eszek, lehet, hogy úgy járok mint a tojással, tejsavóval… egy idő után már nem fogja tolerálni a szervezetem. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat kell átgondoljak. Nem könnyű feladat megmaradni keep calm-nak, de azért én megpróbálom.

Marad a tudatos előre tervezés, a főzés, a csomagolás, meg a magamra való odafigyelés, hogy ne parázzam túl. Arra hajlok jelenleg egyébként, hogy a saját étel-intoleranciáimat szűröm első körben, illetve gluténmentességet vezetek be.

Nem mondom, hogy nem sírtam el magam majdnem, amikor eszembe jutott, hogy miket nem ehetek nagyjából soha többé. Nehéz ez, mert a társadalmunkban és bennem is annyira mélyen benne van a közös étkezés mint összetartó erő, az élményeim, a jó emlékeim középpontjában nagyon sok esetben a közösen eltöltött vacsorák, ebédek, reggelik élménye áll. Nekem meg ezt most picit le kell tennem és át kell formáljam. Sok étel elhagyását az életmódváltás óta amúgy sem élek meg szerencsére lemondásként, szóval a sóvárgásom jelentős része egy nosztalgiaszerű fellángolás inkább, de azért nem jó érzés ezzel együtt. Ha például azt veszem, hogy a januári diétámban mennyire le volt szűkítve az elfogyasztható ételek köre, akkor az AIP szigor szinte még megváltás is..:) Mindenesetre nagyon nem könnyű. Próbáljatok csak belegondolni.

4. Sorsszerű?

Persze, amikor fény derült a Hashimotora hát bizony átgondoltam az egész eddigi életemet. Őszinte leszek: undor és utálat fogott el. A saját testem támad ellenem. Ez félelmetes ám. Mégis mit csináltam, hogy így legyen?

Tagadtam, nyeltem, visszafojtottam, nem mondtam ki dolgokat, háttérbe szorítottam saját magam, csöndben maradtam, tűrtem. Ha az ember utánajár annak, hogy milyen lelki dolgokat társítanak a pajzsmirigy rendellenességek mellé, akkor pontosan ezeket fogja találni, mint ami velem is volt. 


Mi váltja ki a betegséget? Az orvos szerint ez csak a genetika. Ja meg nem mellékesen a környezeti tényezők. Mint a krónikus stressz. Aki folyamatosan elnyomja saját magát, az bizony krónikus stressznek teszi ki a szervezetét. Ez voltam én. Igen, én is felvázoltam magamnak a saját életemet a Hashimotonak a narratívájában. Nagyon szépen kiadta az egészet.

Annyira banálisnak tűnik, de azért üdítően hatott a felismerés: biztos, hogy nem azóta lettem beteg, hogy életmódot váltottam 2,5 évvel ezelőtt. Sőt. Az életmódváltásom, a diéta és a sport, a magamra való odafigyelés, a végletekig menő őszinteség és saját magam felvállalása mind-mind segítettek abban, hogy a betegség ellenére sokkal jobban érezzem magam mint az előtte lévő években bármikor. Ez biztató jel és visszaigazolja azt, hogy a Hashimoto “odafigyeléssel”, vagyis leginkább saját magunkkal való törődéssel (megfelelő diétával, sporttal, az önismeret fejlesztésével) kezelhető, az általános állapot javítható.

Sorsszerű az még talán, hogy ha a kiváltó okokat keressük Hashimoto esetén, akkor a genetikán, az életmódon és a környezeti tényezőkön túl még bizonyos vírusfertőzések is szerepet játszhatnak benne. Döbbenettel olvastam, hogy a mononucleosis például tipikusan ilyen (Epstein-Barr vírus). Márpedig én 17 évesen jó néhány hetet kihagytam a suliból emiatt. Milyen jó is lett volna, ha az első időszakban nem szimpla mandulagyulladással kezelnek és nem hagyják elfajulni a dolgot. Sosem voltam még annyira beteg mint akkor. Szóval ez is egy trigger lehetett abban, hogy a Hashimoto kialakuljon nálam. Erre rakódott rá aztán 10 hosszú évnyi befelé fordulás, a boldogság látszatának erőltetése és az egészségtelen, mozgásszegény életmód. Eredmény: autoimmun pajzsmirigy gyulladás. Nájsz.

Lehet, hogy már nem tudom elkerülni, hogy folyamatosan gyógyszert kelljen majd szednem, és ezzel kicsit félelmetes szembesülnöm, de azért bízom magamban és mindent megteszek, ami csak tőlem telik :)

5. Az életem további alakulásáról

Tanulság, tanulság, tanulság. Örülök, hogy most derült ez ki, tényleg, de erről legutóbb is írtam. Mégis mit tudok ebből tanulni? Tényleg ezt érdemeltem? Átok ez vagy áldás?

Olvastam egy nagyon jó gondolatot a Hashimotoval kapcsolatban. Akinek Hashimotoja van, az képzelje el, hogy olyan mintha egy medve élne benne. Márpedig egy medve az durva :) Egy medve, ami rátámad a pajzsmirigyre, ha stressznek van kitéve, ha nem megfelelően van táplálva, ha nem figyelnek rá oda. Viszont békés, kezelhető, ha törődsz vele, nem basztatod, azaz jól eszel, nem stresszelsz.

A Hashimoto tanít: megtanít arra, hogy elfogadd, hogy nem mindig lesz könnyű.
Megtanít arra, hogy a tested meglepetéseket tud majd okozni, akár minden jó szándékod és odafigyelésed ellenére is.
Megtanít arra, hogy odafigyelj magadra és ne szorulj a háttérbe akkor, amikor nincs arra szükség.
Megtanít arra, hogy ne nyomd el magad.
Megtanít arra, hogy folyamatosan őszinte legyél magadhoz. Másként nem megy: ha nem jól kajálsz, ha nem szeded a gyógyszert, ha folytatod úgy, ahogy korábban, akkor nem fog működni a dolog.

A Hashimoto megtanít arra, hogy szeresd magad, bármilyen nehéz is legyen, mert a gyógyulásod alapja nem lehet más, mint a saját lelki egyensúlyod, békéd és harmóniád.

Élem tovább az életem, amit tényleg csak úgy tudok jellemezni a nehézségek ellenére is, hogy boldog és kiegyensúlyozott. Állandó örömforrásnak (na jó, néha bosszankodásnak is:D) pedig érkezett hozzánk egy új családtag, Zseni, a shetlandi juhászkutya, azaz sheltie. Akire ha ránézek, minden gondomat elfelejtem, annyira imádnivalóan édes és okos kutyus :)

Úton hazafelé Zsenivel :)
Az edzésekhez pedig szépen lassan visszatérek, ha már tényleg úgy tudok rá gondolni, mint örömforrás. Sajnos az elmúlt 2 hét betegeskedése erőből is sokat kivett belőlem, így a szombaton tartott próbaedzésemen, a szokásos súlyok 50%-ával dolgoztam és azok is kurva nehéznek tűntek. Tudom, hogy nehéz lesz megint építkezni elölről, de tudom, hogy jól reagál majd a szervezetem a sportra. Szeretem, de most nem ez a legfontosabb, időt kell adjak magamnak.
IMG_20150113_210209

Na mi a kulcsszó?

Természetesen a türelem.

A múlt hét volt a 3. hét a diétámban és büszkén mondhatom, hogy betűre pontosan tartottam és tartok azóta is minden leírtat. Egyetlen kivételes nap volt, a szombat, amikor családi és baráti ünneplésekre voltunk hivatalosak, szóval ez lett az official cheat day, amikor nyugodt szívvel megebédeltem egy isteni vadragu levest meg egy adag rozé kacsamellet baconbe tekert aszalt szilvával és hercegnő burgonyával, vacsorára pedig még egy jó kis marhahúsos melegszendvics is jutott meg némi rozé borocska. Ja meg két mini szelet paleo torta :) Itt sem volt szó arról, hogy elszálltunk volna a mennyiségekkel vagy a minőségekkel, csak ettünk valami olyasmit, amilyet mostanában nem eszünk a diéta miatt. Másnap pedig már ott folytattuk, ahol előző 2 nappal előtte abbahagytuk.

tonhalsaláta

csirke every day – bulgurral és ceruzababbal

Amikor elkezdtem a diétát, érdekes mód, nyilván az ünnepek miatt is, de az egyik félelmem az volt, hogy “jaj nem tudunk majd inni egy forró csokit se” meg “mi lesz azzal a kürtős kaláccsal, amit még akartunk enni”, magyarán szólva attól féltem, hogy most egy darabig (inkább úgy éreztem, hogy végleg) “oda az együtt evés öröme”. Szerintem ez a diétázók jelentős részénél egy alapvető félelem… mert sokan hajlamosak az örömérzetet evésből pótolni. Számomra is nagyon sokat ad egy-egy közös ebéd, vacsora, nagyon jó körítést egy jó beszélgetéshez, egy klassz estéhez. Az örömteli étkezés számomra az otthon, a család, a barátság és úgy általában véve az élet alapvető része. De: nekem most céljaim vannak a kajálással, úgyhogy úgy éreztem, ezt most félre kell rakjam. Aztán ahogy telt az idő az elmúlt hetekben, azt leszámítva, hogy a reggeli 3 tojásomat csak mintha feladatot teljesítenék megeszem, azért a közös főzés, a vacsorák, a “már megint csirkét eszünk” viccelődések és a közös küldetés ugyanúgy örömöt társítanak az étkezéseim mellé. Meg azért a reggeli kávét együtt isszuk meg, este együtt vacsorázunk, hétvégén pedig még a 3 tojás is finomabb :-)

Nem kell tehát attól félnem, hogy azért, mert rendszerben eszem, meghatározott időkben, ráadásul limitálva van azon ételek köre, amiket fogyasztok, megfosztanak attól, hogy élvezettel tudjak enni. A diéta egy folyamatos humorforrás is lett, nyilván, kibaszott unalmas tud lenni a sok tojás meg csirke meg rizs 😀 de nem vagyok megfosztva semmitől. De ez azért is van, mert egyébként teljesnek érzem magam és az életem is. Át kellett transzformáljam az evéshez való viszonyomat, de megoldottam, mert meg akartam oldani és mert tudtam, hogy nekem most mi a fontos. Ugyanúgy benne vagyok én magam is, aki vagyok, minden étkezésben, nem érzem úgy, hogy magamra erőltetnék valamit, sokkal inkább azt érzem, hogy magamévá tudtam tenni ezt az egész folyamatot és rendszert. Így nem is megterhelő.
De nem könnyű így sem, főleg ha a gyors eredmények elmaradnak (what a surprise). A legtöbbet ismételgetett szavam, saját magam számára is, a türelem volt. Reálisan kb. 1-1,5 kg-t kéne tudnom leadni (ez egyébként meg is lesz szerintem a 4. hét végére), hogy tartós is maradjon és értelme is legyen a dolognak, ne gyengüljek az edzésben se nagyon, stb. Nőknél reálisan kb 1 ciklusnyi időt ki kell várni egy étkezési rendszerrel (nem fogyókúráról (90 napos és társai) meg értelmetlen kúrákról beszélek), hogy kiderüljön, működik-e. Nehéz, basszameg, nehéz. 
Megnyugtat viszont többek között az alábbi két dolog:
1. Ha tükörbe nézek, akkor azt látom, hogy sportos testalkatom van! :) Imádom, a szép kerek vállaimat, az izmos karjaimat (sosem láttam még ilyen szép formásnak őket mint a napokban!), a brutális hátamat (köszike! :D), a formás vádlimat, a formálódó combjaimat, a csípőmet, a hasamat meg a fenekemet is :) Ebben a kemény és kitartó edzések mellett bizony hatalmas szerepe van annak, hogy az elmúlt hónapokban is mennyire jól sikerült étkezni. Az ősz elején vett ruháim kezdenek bőek lenni rám, habár a tavalyi télikabátom vállban és hátban épp szorosabb lett :) Az elmúlt hónapok odafigyelése révén is már változtam, alakultam sokat, így aztán bízhatok abban, hogy ha kitartok továbbra is, akkor tovább fogok alakulni.
2. Tegnap kezdtem az idei első edzésprogram 4/4. hetét. Olyan edzéseken vagyok túl, amikre nem is gondoltam, hogy képes leszek. FEJLŐDTEM megint. Az erőnapok (múlt hét vasárnap, ill. tegnap este) annyira sokat adnak: olyan guggolás sorozatokon vagyok túl, amikre korábban nem gondoltam, hogy képes lehetek. Hiába no, ilyen a jó edzésprogram-tervezés. A súlyok a rúdon most már nem félelmeket szimbolizálnak, hanem kihívásokat. A nehézség motivál, nem pedig megijeszt.
Életem legnehezebb deadlift sorozatait lenyomtam múlt héten, tegnap pedig ugyanennyi ismétlést kellett megcsináljak, csak a múlt hetinél nehezebb súllyal…… és KÖNNYEBBNEK éreztem! Na ez a nem semmi. 
Amikor ott állok egy 70 kg-s guggolás sorozat után és túl vagyok rajta és minden nehézség ellenére azt mondhatom, hogy sikerült, akkor egy percig nem foglalkoztat az, hogy amúgy hány kiló vagyok és hogy nem hibátlan a bőröm, hogy van rajtam zsír, hogy a kötőszöveteim gyengék és csíkos vagyok mint egy zebra…… mert ez a test ERŐS és képessé tesz ilyen nagy dolgok végrehajtására és ezért tökéletesen szerethető.

Ez a látvány fogadott a múlt heti deadlift sorozataim után, amikor kiterültem a padlón 😀

A diéta mellett azért nem könnyű. Amik nem igazán mennek most ismét, azok a fekvenyomások. Becsülettel próbálkozom mindig, de az erő napon nem tudok úgy teljesíteni, ahogy a guggolásban és a felhúzásban. Csinálom a kiegészítő erősítéseket, majd megint rá kell nézni a technikámra is, szóval semmiféle worry nincs a témában :) Ennyi kaja (1250-1450 kcal) mellett érezhetően nehezebbek az edzések.

Kitartok és dolgozom továbbra is. Keressük a megfelelő módszert a diétában, a megfelelő mennyiségeket, az arányokat. Zsolttal hetente többször konzultálunk, hogy a lassú tempó ellenére azért a célok felé folyamatosan közelítsünk. Valószínűleg emelünk majd a bevitelen hamarosan, hogy gyorsítsuk az anyagcserémet. Lehet, hogy módosítani kell majd a makrókat is. A múlt héten éreztem meg a legjobban, hogy a hangulatomra is befolyással van ez az egész, érezhetően ingerlékenyebb voltam. Utálatos érzés. A hétvégi pihenés, egy jó nagy alvás, segített ezen is.
Felvetettem, hogy egyébként az edzéseimen is módosítani kell egy kicsit: ki fogom egészíteni heti 1 vagy 2 nap HIIT-tel. Amúgy is azt érzem, hogy mozgáshiányom van, ez a téli bezártság nem annyira tesz jót. Hiányzik a gyors, pörgős edzés, erre a HIIT jó megoldás lesz. Meg persze edzésnapokon eleve többet ehetek, szóval emiatt is megéri :-)
Annak érdekében, hogy teljes körű képet kaphassak magamról, a héten inzulinrezisztencia mérésre is megyek és a pajzsmirigyemet is megvizsgáltatom. Mert tudnom kell, hogy hogy állok ezen a téren. Csinálom a dolgomat, de biztos segít majd, ha kiderül, hogy van-e bármi extra tudnivaló még magammal kapcsolatban, ami a diétában fontos lehet.
Ezen felül foglalkozom az egészségemmel más módokon is: jártunk például gyógytornásznál múlt héten. Nagyon megnyugtatott, hogy amiket sejtettem, sejtettünk, hogy a problémáim hátterében állhat (ropog a jobb vállam egy ideje, ill. be van feszülve a combizmom, ill. a csípőhajlítóm), arra a gyógytornász is azokat a dolgokat tanácsolta, amikkel mi már az edzéseinken dolgozunk (pl. lapocka, hát erősítése, ill. a hátsó mozgáslánc (fenék, combhajlítók) erősítése – erre utaltam is többször itt is korábban). Kaptam persze egy rakás házi feladatot, amit igyekszem nem elsumákolni pihi napokon sem és otthon megcsinálom őket, meg persze napközben is, amikor eszembe jut, átmozgatom a kis tagjaimat.
Azt már meg sem említem, hogy még fogorvosnál is jártam :-))))) Ennek a diétához csak annyi köze van, hogy a számmal eszek 😀

Szóval itt tartok most. Nyomom tovább, keresem a személyemre szabott, jó megoldásokat, a továbblépési lehetőségeket. Magyarán szólva mindig csak előre nézek, mert hát abba az irányba megyek! 😉