tumblr_n7zuig2K5h1rh2tw8o1_500

Az életet utólag értékeljük, de előre éljük

Az életet előre éljük, de utólag értékeljük.

Gyakran és egyre jobban foglalkoztat, hogy miként érik be az emberekben a változás. A saját történetem kapcsán is: sokszor próbálok visszaemlékezni, hogy miként következett be az a pillanat, amikor végre azt tudtam mondani, hogy eddig és nem tovább, 1. végre elkezdek dolgozni magamért 2. végre felvállalom az igényeimet és nem élek tovább olyan életet, amilyet nem akarok.

A blogom indításának, egyben életmódváltásomnak 3. születésnapja alkalmából született ez az írás.

Amit az életről gondolsz, az életeddé válik.


2012

Május 1. Egy új élet kezdete….. vagy valami olyasmi! 2012.05.01.

Így kezdődött minden. Azt mondtam: számon kérhetővé akarom tenni az egész életmódváltás folyamatát – elsősorban saját magam számára – ezúttal nem akarom feladni, abbahagyni, csalódni.Elkezdtem figyelni magamra, ami alapvetően megkülönböztette minden korábbi próbálkozásomat az életmódváltásra. Elkezdtem őszintének lenni magamhoz. Elkezdtem tanulni magamat.

Így már a kezdet kezdetén jöttek is a tanulságok.

A lényeg, hogy nem kell olyat meg(t)egyek, amitől rosszul érzem magam. 2012.05.02

Amikor azt mondom, hogy miként vált önismereti utazássá az életmód-váltásom, akkor épp az ilyen apróságokról beszélek. Egy halk Jézusom!-ot is felkiáltottam az előbb, ahogy ezt a 2012. májusi bejegyzésemet olvastam és a fenti mondatba futottam. Ez egy olyan dolog volt, ami aztán ki is teljesedett, mikor felvállaltam a belőlem feltörő igényeket és kitörtem az elnyomás(om)ból. De ugyanezt – leginkább a túlzott, “magamat feláldozó” alkalmazkodás elkerülését – tanulom még most is.

Rá kell szánni az időt magamra! 2012.05.06

Amellett, hogy vannak kötelezettségeim, gondoskodom a szeretteimről, a kutyuskánkról, fontos, hogy magamra is legyen elég időm.
A teljesen hétköznapi dolgokat is apránként átgondoltam, próbáltam tervezni, illetve már hamar elkezdtem érezni, hogy miről is szól ez az egész folyamat majd.

Reggel elmegyek a zöldségeshez almáért – muszáj a diétát is csinálni, ha fogyni szeretnék, ehhez pedig az kell, hogy meg legyen tervezve a mindennapi betevőm:) mind az 5 étkezésre. 2012.05.08

Kell a mentális erő, amit ez az egész ad nekem – hogy érezzem, mennyi mindenre vagyok képes és mennyire tudok koncentrálni – nagyon jó érzés megtapasztalni :) 2012.05.09

Ez egy vicces nap volt:

viszont tudom, hogy ahhoz, hogy ez intenzívebb legyen, izmot kéne fejlesszek, amihez kondiba kéne járni. A kondibérlet viszont pénzbe kerül, és az olcsó kondi ami meg szóba jöhet az nem jó helyen van vagy kocsival kell menni oda, ami szintén pénzbe kerül. Márpedig nincs ennyi felesleges pénzünk erre..

ugyanitt:

Ja, mivel lelkiismeret furdalásom támad, ha arra gondolok, hogy kihagyok egy napot, ezért ma egy fél órát itthon edzettem, súlyzóztam, kitöréseket, felüléseket, guggolásokat csináltam, ilyesmi. 2012.05.13

Mivel nagyon akartam az egészet, ezért kifogások helyett ösztönösen a megoldások után mentem és cselekedtem: hallgattam a testem jelzéseire, és mivel mozgást igényeltem, mozogtam.

 

Az odafigyelésnek köszönhetően az első 2 hét alatt már kialakult bennem, hogy ha 1-1 nap ki is maradt, mert elkezdtem mondjuk érezni, hogy fáradok, a testem annyira jól reagált a mozgásra, a törődésre, hogy automatikusan mentem tovább. Érdekes látni, hogy ilyen apró sikerek hada vezetett a nagy változásokhoz, bizony.

 

Nagyjából 6 hét után jött el az első mélypont: 2012. május 1. után a korábbi 0 aktivitásból napi szintű, rendszeres mozgás és odafigyelés kerekedett. Igen ám, de amilyen jól reagált rá a testem, azért egy idő után mégis elfáradt és minden lehetséges módon elkezdett tiltakozni az ellen, hogy tovább erőltessem. Küzdelmes napok voltak ezek, megtorpantam. De már tanultam annyit ekkora, hogy felismerjem: ez csupán egy mélypont, nem pedig a folyamat vége, mint korábban. Megijedtem, szembesültem a félelmeimmel, aztán megnyugodtam. Majd folytattam.Elkezdődött az, amit most már sokkal tudatosabban élek meg: ciklikusság. Eljött a mélypont, de aztán onnan már ismét felfelé vezetett az út. Ismét sikerélmények és a mozgás örömteli megélése jött ezután. :) Mélyen tanulságos ez magam számára még most is.

Kb. 2 hónap után kezdtek el a blogban megjelenni számomra motiváló képek, feliratok, idézetek. Az életmódváltás után a motiváció a társammá vált a hétköznapjaimban. Tudatosan kerestem a motivációt, ami által tényleg újra erőt tudtam venni magamon, mellette pedig egyre nyitottabbá is váltam: a külvilág és saját magam irányában is. A tudatos motivációkereséshez később is többször fordultam, még mostanában is. Nekem sokat segít.
2012. július 26. A nap, amikor a blogban először írtam le, hogy erősnek éreztem magam és ez mennyire jó érzés volt :-)
Bizony, így kezdődnek nagy dolgok: először csírájukban megjelennek, mert végre megtörténnek, mert megcsináljuk! Aztán észre is vesszük a változást, mert figyelünk magunkra! Végül rájövünk, hogy ez egyszerűen JÓ. Aztán ezt ismételjük.

Így, 3 hónap elteltével a gondolataim többsége ezzel a visszatekintéssel foglalkozik. Eltelt 3 hónap és mennyi pozitív változást tapasztaltam magamon. Annyira jó érzés megélni magam és nyomni és nyomni. Soha nem éreztem ilyet korábban, a saját testem sok tekintetben a gátam volt. Afelé törekszem, hogy felszabadultabb legyek, hogy jobban szeressem magam. 2012.07.30

Ez egy olyan pont, amikor azt tudom mondani: célokat fogalmaztam meg. Időről időre törekedtem dolgok felé, és ezt gyakran le is írtam, de amikor konkrétabb célokat tudtam megfogni, azért segített igazán, mert már nem csupán sejtettem, hanem tudtam is, hogy mit akarok.
Ez az akkori motivációs kép pedig most ide kívánkozik:
2012.08.06: valami elkezdődött.

A lényeg, hogy úgy tűnik, ma kompenzálni akartam valamit… nem pontosan tudom mit, talán a félelmet a munkától, vagy az egyéb dolgaimmal való szembenézéstől… nem tudom azonosítani, de legalább felfigyelek rá.

További fontos gondolatokat is leírtam:

a saját kezemben van a döntés, akkor mindent aszerint kell tegyek, hogy épüljek általa. 2012.11.01. 

És mikor ezeket a sorokat olvasom, hálát adok magamnak, hogy az első pillanattól kezdve elkezdtem írni ezt a blogot.
Kislányként, emlékszem, mindig is szerettem naplót írni. Azaz: szerettem VOLNA, mert sosem voltam elég kitartó. Ezt meg már 3 éve csinálom, mert szeretem csinálni. Mert a saját magammal való törődés egyik felülete. Mert olyan dimenziókat megnyitok általa a kis életemben, amik építenek engem. Őszinteség magammal szemben. A sebezhetőségem felvállalása. Ami erősebbé tett, mint valaha. Példa lehetek mások számára. Megmutathatom, hogy ilyen is van. Én ilyen vagyok. Senki más nincs a bőrömben, így minden, ami velem történik, az én sajátom. Nem rossz vagy jó, csak olyan, amilyen.
2012 év végét ezzel a kis képecskével összegeztem:
Életmódváltás

Életmódváltás

 Más úton járunk, különbözőek vagyunk és ez így van jól. Mindenkinek a saját útját kell járnia.
Én is ezt tettem, és 2013-ban folytattam tovább, amit elkezdtem.
Az életmódváltás legfontosabb állomása, valami nagynak a kezdete volt, amikor 2012 októberében elkezdtem a kondis-súlyzós edzéseket. Ekkoriban elég keveset írtam blogot: csak csináltam, amit szerettem. Eszem ágában sem volt abbahagyni, nagyon sokat fejlődtem minden szinten. Mert egy dolgot tettem: keményebben dolgoztam, mint a többiek. Meg mint saját magam előző nap.
2013.05.01.: ez volt az első szülinapom:)

Amit kaptam az elmúlt évben: rengeteg sikerélményt, fejlődést, örömöt, boldogságot, önbizalmat, erőt bátorságot, kitartást, izmokat :))), új barátokat, rengeteget tanultam magam és mások elfogadásáról, sok motivációt, törődést, önmagam megbecsülését, újabb és újabb célokat, állóképességet, önmagam jobb megismerését, energiát, egészséget

Gondolom mindenki számára világos, hogy a “hány kg-t fogytam” c. szempont nem szerepelt ebben a listában. KIT ÉRDEKELT. Sokszor zavarban is voltam, amikor megkérdezték ezt tőlem, mert úgy éreztem, egyáltalán nem ez az, amit szeretnék elmondani, mert egyáltalán nem számít. Tényleg az alapján mérjük a sikert, hogy hány kg-val lettünk kevesebbek? Én biztosan nem.
Ahogy a hirtelen kezdett életmódváltás után telt az idő, egyre fontosabbá váltak számomra olyan dolgok, mint az őszinteség (első sorban saját magammal szemben), önazonosság, hitelesség.
2013 nyara: ekkortájt már elég sokat olvasgattam a teljes testes gyakorlatok hasznosságáról, és a kedvencemmé egyértelműen a guggolás is volt. Igazi kis szertartás volt minden edzésen belül a guggolós széria.

2013.07.08. Ekkor fogalmaztam meg először, hogy miért is:

Mikor végzek a guggolással, ami a szívem csücske, egyrészt – lehet, hogy baromság, de – mindig meghajolok 😀 nem látványos, mert olyan mintha nyújtanám a hátam vagy ilyesmi, de így kb mindig megköszönöm a lehetőséget 😀 meg magamnak az erőt és a kitartást, egyszerűen büszke vagyok magamra és teszek egy ilyen gesztust. Nehéz ezt elmagyarázni, elég személyes dolog, de számomra épp az ilyenek jelzik, hogy tényleg olyasmit csinálok, amit szeretek és csupa jót okozok ezzel magamnak :)

A másik meg ami mindig eszembe jut: “empowerment” – amit megad az a helyzet (guggolás), amiben maximálisan odateszem magam és én uralom a szituációt és ez hihetetlen energiákkal tölt fel nem csak akkor, hanem a hétköznapjaim során is :) Azért nagyon jó gyakorlat, mert teljes testet igényel és én lelkileg is maximálisan töltődök általa :) 

Ekkor kezdtem el megtapasztalni, hogy milyen is az, amikor az edzés és a testünkkel való törődés felébreszti a testünkben rejlő intelligenciát és egy mélyebb kapcsolatot teremt saját magunkkal. Nagyon sokat adott ahhoz, hogy szeressem és becsüljem meg magam, törekedjek mindig többre és jobbra, akarjak fejlődni és legyek ERŐS.
Az elmúlt 3 év gyakran telt útkereséssel.. amíg rá nem találtam a sajátomra :) De hát így van ez jól, nem igaz? Amikor elindulsz valamelyik irányba, nem tudhatod, hogy az lesz-e a jó irány. Utólag fog kiderülni; lehet, hogy azonnal, de az is lehet, hogy csak később. Kipróbáltam egy csomó dolgot a sportban, a kajában. Szépen lassan kezdtem felfedezni, hogy mi is jó nekem. Ennek köszönhetően egyre gyakrabban jelent meg nálam az egyensúly mint szempont – míg végül központi fogalommá érett az életemben. Korábban ezt sosem kezeltem ennyire tudatosan, ebben a 3 évben kristályosodott ki számomra és vált vezérlő elvvé és egyben segítőmmé is az életemben.
Don’t worry, lift heavy! Ez lett a mottóm. A súly sosem hazudik, tükröt tart eléd: megmutatja, hogy milyen napod volt, milyen az általános testi-lelki állapotod. Megmutatja, hogy mit szeretnél az élettől. Akarod-e igazán? Bele teszed-e magad a következő ismétlésbe? Akarsz-e erősebb lenni?

Azt akarom, hogy kibaszott erős legyél! 2013.10.05

Az egyik legmeghatározóbb mondatom volt az elmúlt 3 év során, nem felejtem el soha. Az erőedzések egész egyszerűen boldoggá tettek minden egyes alkalommal. Volt, hogy bőgtem a boldogságtól hazafele a kocsiban! Aztán a szomorúságtól otthon, amikor hazaértem. Persze csak magamban. Elképesztő volt a kettő közti különbség. Bizony, az edzések szépen ráébresztettek testben és lélekben, hogy a hétköznapokban boldogtalan voltam.

De ezen kívül, így visszanézve, azt is látom, hogy már milyen rég elkezdődött az a folyamat, hogy elkezdtem a testem jelzéseire hallgatni. Persze, legelőször én sem voltam okos és csak utólag értettem meg a jeleket és belefutottam például ilyen “pihenni kellett volna/ezt az edzést inkább ki kellett volna hagyni, máskor okosabb leszek” szituációkba. Aztán miután ez párszor ugyebár megtörtént, megpróbáltam megelőzni és jobban figyelni. Picikét óvatosabbnak lenni.

Idő kell ahhoz, hogy a testünk adta jelzéseket felismerjük és engedjünk is teret adni az igényeinknek, de az én tapasztalatom az, hogy mindenképpen jobban járunk, ha nem próbáljuk meg elnyomni ezeket a jeleket, és ahelyett, hogy hátat fordítanánk, szembe nézünk velük és megértjük őket. Megértjük, hogy miből táplálkoznak. Mitől is vagyok fáradt? Miért is nincs kedvem edzeni menni? Miért akarok megenni egy tábla csokit, pedig amúgy nem is kívánom? Aha, lehet, hogy túlhajtottam magam mostanában. Lehet, hogy keveset aludtam vagy keveset ettem. De miért? Miért gondolom, hogy muszáj edzeni mennem? Miért gondolom, hogy amúgy nem engedhetek meg magamnak egy tábla csokit? A tudatosítás folyamata nagyjából ilyen egyszerű kérdésfeltevésekből áll össze, és az egyetlen titka, hogy adj magadnak időt ezeknek az átgondolására. Érdemes nem túlkomplikálni – én mondjuk hajlamos vagyok rá, annak ellenére, hogy az egyszerű megoldások és a gyakorlatiasság híve vagyok :)

Nagyon sokat ad ez az egész. Végre úgy érzem, hogy valamiben igazán a saját utamat járom, és most talán emiatt is, nagyon intenzíven élek meg minden pillanatot. Kicsit fájdalmas felismerés, hogy mennyire nem adtam magamnak korábban ennyit, semmit……….. Jó ötlet volt, hogy hallgattam egy belső ösztönömre, megérzésemre, amihez aztán párosult szerencse is, így most csupa jó dolog történik velem :) 2013.11.20 

2013. novembere egész jó hónap volt, főleg a vége: napról napra jöttek a felismerések, hogy szeretem azt, amit csinálok, és hogy igazán akarom is csinálni. Igazán akarok ÉLNI, nem csak létezni.

Mindezzel együtt jött az érme másik oldala is: szembesülni a félelmeimmel.

Vannak ilyen gondolataim viszont, időről időre. Ez nem is baj. Az a lényeg, hogy mit tudok ezekkel kezdeni. Egy valamit tudok: márpedig én győztesként akarok kijönni ebből, az én életem nem arról fog szólni, hogy negatív legyek saját magammal bármilyen módon is és bántsam magam. On the long run, kurvára nem fog számítani, hogy feltételezett elvárásoknak megfelelek-e, ellenben a belső harmóniára törekvés nélkül nem éri meg csinálni ezt az egészet. Na ezt például biztosan tudom.

Amikor pedig azt mondom, hogy az edzésen keresztül tanulok olyanokat, amik az életben felmerülő nehézségeken is átsegítenek, például erre gondolok:

Az az érzés, amikor egyfelől bizonytalan vagy, mert olyat próbálsz, amit még sose és kicsit félsz, de ezzel együtt pedig bízol magadban, mert érzed, legbelül pedig talán már tudod is, hogy lehetsz hozzá elég erős vagy akár elég okos (hogy megérted miről szól az a gyakorlat és ez segít át a nehézségen), és ebből a félelemből és önbizalomból táplálkozva azt mondod IGEN, megpróbálom, hátha megy! Ráadásul még van, aki segítsen is… Annyira jó élmény! 2013.12.05 

Már 1 hete írom ezt a bejegyzést, közben edzéseim is voltak.

A legutóbbi után például az a mondat fogalmazódott meg bennem, hogy “amíg élek deadliftelek!” – és ezt meg is ígértem magamnak. Akár kevés a súly, akár sok, a deadlift egy olyan gyakorlat, ami megteremti a test és az elme közötti aktív kapcsolatot. Ha nem koncentrálsz, nem fog menni. Ha nem teszed oda magad 100%-on, küszködni fogsz, nem fog menni.
Az edzés ebben segített a legtöbbet: önmagam megértésében. Én egyedül edzettem sokáig. Átgondoltam és megértettem, hogy miért nem ment egy-egy alkalom vagy éppen miért ment. Amikor később, 2014-ben, hónapokig szenvedtem a guggolással, tele voltam szorongással, félelmekkel, egyik napról a másikra elmúlt, mikor az életem többi területén rendeződtek bizonyos nyomasztó dolgok (válással kapcsolatos procedúra). Amikor kiegyensúlyozott vagyok, boldog, harmonikusak a hétköznapjaim, akkor az edzések is könnyen mennek, jönnek az egyéni csúcsteljesítmények és akár rekordok is dőlnek.
2013 a fejlődés és az inspiráció éve volt számomra, amikor olyan dolgokat tanultam meg, amik megalapozták azt a fordulatot, amit 2014-ben megtettem.
Kiléptem a komfortzónámból, amiben aztán olyan teljesítményt nyújtottam (saját magam szempontjából), ami páratlan volt az előző 29 évhez képest. Megtörtént a csoda :)
Valahogy így:

Egyik nap felkeltem és rájöttem, hogy nem akarok úgy érzeni, ahogy korábban. Szóval változtattam. Ennyi.

 Pont eddig az időszakig voltak viszonylag sűrűek a bejegyzések a blogon is. Mert szárnyaltam és ezért adni akartam és adtam is. Magamat. Aztán kiforgattam a sarkaiból a világomat.
Elkezdtem végre ÉLNI a SAJÁT életemet.
Aztán a bejegyzések száma szépen csökkenni kezdett, lecsillapodni. Már sokkal átgondoltabban próbáltam megfogalmazni mindazt, ami bennem van.
De ezt a beszámolót itt most befejezem. Pedig 2014-ben is rengeteget tanultam. Hajjaj. Itt foglaltam össze. Elkezdtem élni és ez most csak az igazi tanulás! Az életmódváltás óta eltelt 3 év inkább piskóta volt ehhez képest, pedig addigi életem legnagyobb küzdelmeit éltem át. De biztosan lesz még pár. Az autoimmun betegséggel meg is kezdődött a sor:-) Szóval nem az a kérdés, hogy lesz-e, hanem, hogy tudok-e majd mit kezdeni a helyzettel. Ezt az önbizalmat az elmúlt 3 év munkájával bizony felépítettem magamban és ez határtalan erőt ad nekem!
Egyre inkább látom, hogy mik azok a dolgok, amelyektől diszkomfortosan érzem magam, amiktől hajlamos vagyok én is szorongani. Hajlamos vagyok végletekre, és bár örömöt és szomorúságot egyformán intenzíven meg tudok élni és mindkettőt az élet részének tartom, azért azt is érzem, hogy egyikből sem jó a túl sok. Legalábbis az elmúlt hónapok alapján ezek a tapasztalataim, illetve most ezeket emelem ki tanulságként.
Mert hát: az életet csak utólag értékeljük, de előre kell élnünk. De a tanulságok levonása és az értékelés ettől függetlenül kell. Fontos. Fontos, mert segít döntéseket hozni, előre jutni. Illetve segít abban, hogy bármi is történik, mindenből legalább tanulni tudjunk.
Elkezdtem élni és érnek meglepetések. Próbálok okos lenni, de ennél fontosabb, hogy figyeljek.

Elsősorban magamra.

IMG_0489

Változások az életemben, változások az edzésben

Ne félj változtatni – ez az egyik mottóm. Legyél őszinte – eszerint élek.

Úgyhogy, bár talán néhányan csodálkoznak, de most egy kis szünetet tartok a Power Builder edzéseimben, amit szenvedéllyel és lelkesedéssel csinálok majd’ másfél éve.
Pont azért tartok szünetet, mert annyira szeretem. Nem akarom megutálni, nem akarom erőltetni. 
Múlt szombaton úgy volt, hogy lemegyek edzeni, ehelyett otthon bőgtem elkeseredve, mert úgy éreztem, hogy KÉPTELEN vagyok lemenni. Pontosan olyan állapot volt ez, amikor azt éreztem, hogy legbelül már tudom, hogy mit akarok és mit NEM, de képtelen vagyok felvállalni, viszont tiltakozni sem bírok már ellene. Szóval kibőgtem magam, kedvesem megnyugtatott, pihentünk aznap.
Vasárnap reggel pedig átmentem a Thorba edzeni egyet. Amikor leértem nem volt ott senki, csak én, nagyon jó volt.
És hogy miket edzettem? A power gyakorlatokból csak guggoltam, ehhez volt kedvem. Magamhoz és a visszaesésemhez képest végre “súllyal” sikerült dolgoznom: 60 kg-val guggoltam 3×3-at. Jól, erősnek éreztem közben magam!
De itt nem állt meg a dolog, annyi mindent csináltam még: húzódzkodtam pull-up és chin-up, tolódzkodtam, fekvőztem, farmer’s walkoltam, kézenálltam! Egyszerűen csak élveztem a szabadságot, hogy a testem ennyi mindenre képes és azt éreztem, hogy bassza meg, nekem most erre van szükségem! Egy kis pörgés, hajtás, változatosság – ez hiányzik most nekem a merev rendszerek helyett. 

Ez a szín ment a legjobban a zoknimhoz :)
Mert az erőgyakorlatoknak (guggolás, felhúzás, fekvenyomás) helyük van az életemben, az edzéseimben (testi és lelki szempontból is), de most nem akarom csak ezekre korlátozni magam. Úgy érzem, hogy nem használom ki a magamban rejlő potenciálokat. 

Szóval úgy döntöttem, hogy felvállalom ezt a dolgot és most egy kis szabadságra megyek a PWB-edzésekről, de a mozgásról nem mondok le semmi pénzért!:) Amit most csinálok helyette az heti 3 erő-állóképesség növelő UST edzés, amit Nagy Fruzsi tart a Thorban, mellette pedig rengeteg sok séta és együtt töltött idő a kutyusunkkal :) Ez praktikus szempontból is jobb lesz most, mert fix időpont miatt időben végzek is az edzéssel, nem szenvedek azzal, hogy “nem tudom időben befejezni”, “túl késő van”, stb.
Az első alkalom UST edzésem igazán embert próbáló volt. Az óra elején volt erőgyakorlatunk, szóval ezek is megmaradnak valamilyen szinten: elölguggolást nyomtunk, és büszke voltam arra, hogy megdicsérték milyen szépen csinálom (#köszzsolt :). Aztán volt egy 5 körös edzés 2 kettlebelles feladattal (swing és clean&press) meg hozzá gorillamászás. Ez utóbbi volt a kedvencem, szerintem imádnivaló :) A kettlebelles feladatoknál még nagyon sokat kell tanuljak. Ami nálam mindig elsődleges lesz: a helyes formát sosem írhatja felül a teljesítmény, mert különben hiába edzek, ha szarul csinálom és több kárt okozok, mint hasznot.
Furcsa volt kimaradni a PWB-s edzésről, látva a többieket, akik lelkesen nyomták a saját napi adagjukat. De azt is éreztem, hogy hiába szeretek deadliftelni, nekem ez most ilyen formában nem menne, nem okozna örömöt. A kiesést megelőző hetekben kb. 1 olyan edzésem volt, amire azt tudtam mondani, hogy ez igen, ezt igazán élveztem, megvolt a flow! Márpedig a Hashimoto arra tanít, hogy legyek őszinte magamhoz és csináljam azt, amit a szívem diktál, minél jobban csökkentsem a felesleges stresszt az életemben. Ennek a kis változtatásnak a meghozatala pedig egyértelműen megkönnyebbülés volt most számomra. Tudom azt is, hogy ha most egy pár hét kimarad, akkor az segít a legtöbbet abban, hogy aztán újból visszatérhessek a nagy betűs baszatáshoz:)
De az erő-állóképesség növelése ugyanolyan hasznos szerintem – és ebben sokat tudok fejlődni. korábban ezeket hiába próbáltam a PWB edzések végére erőltetni: nem volt rá időm vagy energiám se a végén. 
UST-n az óra végi feladat párban fekvőtámaszozás volt, 1-től 10-ig, aztán vissza 10-től 1-ig. Ami azt jelenti, hogy összesen 110 fekvőtámaszt csináltam meg normál, illetve nagyrészt persze könnyített formában. KÜZDÖTTEM MINT AZ ÁLLAT. Végigcsináltam. Az egész edzés alatt nem volt időm gondolkodni, mert küzdeni kellett, és ez annyira jól esett! Ha gondolkodni akarok, akkor majd megint lemegyek vasárnap reggel és csendes magányomban elvonulok deadliftelni :)
onfegyelem.png

A diétámrul és az edzésemrül – 2015. 1. félév

Az új év a kezdetek ideje nálam is. Tavaly, amikor elkezdtem a facebook oldalt, akkor valami hasonló lelkesedés hajtott, hogy idén “végre megcsinálom”. Meg is alkottam akkor a saját étkezési rendszeremet, ami mellett csináltam a kemény PowerBuilder edzéseket. Az eredmény tavaly sem maradt el, a két hónapnyi munka megadta mindazt a változást a testemben, az erőt és önbizalmat testben és lélekben, aminek révén végül hatalmas áttöréseket tudtam véghez vinni az életemben. 

Most szintén diétába és kemény edzésekbe kezdek, de ezúttal más alapokon, más körülmények között és eggyel profibb módszerekkel. 2015 első felére Zsolttal megkonzultáltuk a célokat és ezúttal a diétában és az edzésben is az ő szakmai támogatását élvezhetem.

Edzés és diéta 2015 1. félév

2015 1. félévét az alábbi ütemezés szerint tervezzük az étkezésekben:
Az első 10 hét egy viszonylag kemény, szálkásító diéta, hogy végre jobban megmutatkozzon az a sok-sok izom, amit az elmúlt 1 évben magamra pakoltam. Ezt követően pedig lassan elkezdünk építkezni, hogy a májusi 2. Power Builder kupán csúcsformát tudjak hozni :) Mivel a diéta alatt valószínűleg lassul majd az anyagcserém, ezért az azt követő időszakban lassan fogjuk emelni a bevitelt, hétről-hétre, és persze az lesz a cél, hogy a lehető legkevesebb zsír mellett jöjjön fel izom és formálódjak. 
Az edzéseim igazodnak a diétához:

Az első 5 héten az izom- és erőfejlesztés lesz fókuszban, de az izomfejlesztés (hipertrófia) lesz a hangsúlyos. 
A második 5 héten az erő- és izomfejlesztés lesz fókuszban, de már az erőfejlesztés lesz a hangsúlyosabb. 
A cél az, hogy a diéta alatt a lehető legtöbb izmot meg tudjam magamon őrizni és az erőm is megmaradjon. Nehéz időszak lesz, mert ahhoz, hogy valaki erős legyen, energia szükséges, tehát ENNI kell, ezt meg a szálkásító diéta értelemszerűen nem támogatja. Annyit tudunk ezen viszont segíteni, hogy az étkezéseket oly módon állította össze Zsolt, hogy az edzés körüli időszakra időzítette a szénhidrát-bevitelt, ez segít abban, hogy bírjam a kemény munkát. 
Aztán ha a diéta lement, akkor lassan elkezdünk építkezni ismét. A 11-22. héten az erőfejlesztés lesz hangsúlyos, egyre növekvő volumenekkel, hogy a versenyre aztán a legjobb formámat tudjam hozni és képes legyek felemelni azokat a súlyokat, amiket kitűztem magamnak (min. 250 kg összetett)
Pereg Peti írta tavaly facebookon és van benne igazság: ha nagy súlyokkal, teljes testet megmozgatva edzel, akkor ezen edzésmunka elvégzéséhez szükséges izmaid fognak megmaradni diéta esetén is. Az edzések jellegét tekintve a rengeteg felhúzás, nyomás és guggolás variációk lesznek jellemzőek, ebből tehát nem lesz hiány.
A külsőségekről
Akik olvasnak, tudják: célom nap mint nap átadni, megfogalmazni, hogy a külsőségek mellett arra fókuszáljunk, hogy a belső egyensúlyunkat megteremtsük, legyünk erősek szembenézni magunkkal, a problémáinkkal és legyünk erősek, mert így sokkal könnyebben vesszük majd az elénk kerülő akadályokat. Nem szeretem a külsőségek hajszolását. Nem szeretem, hogy a társadalom azt sugározza, hogy a nők egyetlen feladata az, hogy szépek legyenek. Hogy kizárólag abból a célból eddzünk, hogy szexik legyünk. Az erőedzés épp ezt tanította meg számomra és a fogyás kezdeti sikerei után, amikor elkezdtem jobban elmélyülni az új életmódomban, rájöttem, hogy a külsőség alapvetően, hosszú távon nem prioritás, főleg nem akkor, ha frusztrációba hajszol. 
Mindemellett meg akarom mutatni, hogy ha egy nő nagy súlyokkal dolgozik, akkor az hosszú távon szépen átformálja a testét úgy, hogy közben megmarad nőiesnek (bár jelzem, hogy számomra a nőiesség ezer formájú és arcú). Szeretnék jó példa lenni számotokra. Emellett én is szeretem látni magamon a változásokat, mert szeretem magam építeni és a testem változása visszaigazolja, hogy jót teszek magammal.
A diétámrul
Elkezdődött…
Nem holnaptól fogom csinálni, hanem már tegnap elkezdtem. Szálkásítás kezdődött, ezerrel. Hatalmas kihívás nekem és nagyon hajt a vágy, hogy végre egy nagyon új formában is láthassam magam, ahogyan eddig még soha. Én még sose voltam sportos-szálkás, amikor tiniként még átlagos testalkatom volt, akkor persze kövérnek láttam magam, persze sportos alkat sose voltam, aztán meg jött 10 év elhízottan, szóval úgy érzem ezt feltétlenül meg kell tennem magamért. :) Szeretem magam ezzel a súllyal és ezzel a formával is, emellett persze hajt a kíváncsiság, hogy kihozzam magamból, amit csak lehet. Ami még fontos lehet viszont, hogy az erőemelésben az ún. Wilks-formula testsúly-arányosan kalkulál pontszámot, tehát alacsonyabb testsúly mellett jobb eredményt jelent ugyanazon súly megmozgatása. Az én célom pedig, hogy alacsonyabb testsúly mellett még több súlyt legyek képes megmozgatni 😉
Az első 4-5 hét egy magas fehérje-, közepes szénhidrát- és alacsony zsírbevitelű diétával kezdődik. Ilyet én még nem is nagyon próbáltam, szóval nagyon kíváncsi vagyok hogy hat rám.
  • Edzésnapokon, ebből heti 3 lesz, a tervezett kalóriabevitel nagyjából 1447 kcal, ami 140 g fehérje, 137 g szénhidrát és 32 g zsír. 
  • Pihenőnapokon a tervezett kalóriabevitel nagyjából 1200 kcal, ami 140 g fehérje, 77 g szénhidrát és 32 g zsír.
Edzésnapokon a szénhidrátbevitel az edzés előtti és edzés utáni étkezések közé van szorítva, pihenőnapokon meg ebédre és uzsonnára. A fehérjét húsból, tojásból, túróból és protein porból viszem be, a szénhidrát főleg rizs és zab lesz, a zsír meg ami az előzőekben benne van, nagyjából 😀 Utóbbi miatt vagyok a legszomorúbb egyébként. Persze ha a szénhidrát lenne a legalacsonyabb, valószínűleg amiatt szomorkodnék…:) De mindegy, túltettem már magam rajta 😀 Az étkezések mellé sok-sok zöldség dukál és persze a napi vízfogyasztás tervezetten minimum 3 liter lesz. Kiegészítésként, az izmaim védelme érdekében edzésnapokon BCAA-t is fogok szedni.
Az első hetek elég kemények lesznek. 1200 kalória kurvakevés, ezen nincs mit szépíteni. Nem is ennék ilyen keveset, ha nem átmeneti lenne a dolog és ha nem lenne mellettem az edző, akivel tudjuk monitorozni a folyamatokat. Ez nem az az “1200 kalóriás étrend”, amiben nők százezrei szopódnak önként és ÉRTELMETLENÜL. Ettől függetlenül: don’t try this at home! Ez egy rám szabott étrend.
Az ünnepek után, az elmúlt napokban már sikeresen visszavettem a kalóriákból, meg is lett az eredménye, ma reggel az eddigi legalacsonyabb súlyt mértem (58,4 kg). Meglátjuk, hogy az átlag 1300 kalóriával mire megyek majd, a nagyon gyors fogyás nem cél, de ez most jó kezdet lesz ahhoz, hogy meginduljanak a folyamatok. Meglátjuk majd, hogy szükséges-e 4 hétig ezt a kis mennyiséget tartani, ebben segít majd Zsolt. A kilók mellett természetesen a közérzet a legfontosabb és a konkrét forma (“a tükör”).
Más alapokon csinálom ezt, mint korábban, mert kihívás számomra, hogy hetekig az előírt, szigorú rendszert tartsam, amikben ezúttal igyekszem minimalizálni a rugalmas elemeket. Az átlagos életmódomban, amikor a súlytartás, jó erőnlét megtartása, lassú formálódás a cél, rugalmasan tudok variálni a makrókkal, az ételekkel, mindennel, ez már gond nélkül megy. Ez a diéta most más hozzáállást igényel, amiben az előírtak szó szerinti betartása a legfontosabb, de annak tudatában is csinálom ezt, hogy ez egy átmeneti időszak. Ahhoz, hogy ez menjen, alkalmazom azt, amit a tavalyi évben megtanultam és amire többek között a kedvesem, saját példáján keresztül is, inspirál.
Én most ezt akarom a legjobban, úgyhogy az elkövetkezendő néhány hétben ez lesz a prioritás. Ha elbizonytalanodnék, akkor… ja, nem. Nem fogok elbizonytalanodni. 
Más körülmények között csinálom ezt, mint korábban, mert a legfontosabb, hogy: nem vagyok egyedül ebben a küzdelemben. Kedvesem szintén Zsolt étkezési rendszere alapján kezdett diétát a héten és az elején még az edzéseink is hasonlóak lesznek. Nagyon tudjuk egymást motiválni, ha arra szükség van, és persze könnyebbség is, hogy mindkettőnknél szigor van (egyelőre). Nyilván könnyebb is így a hétköznapokat is megszervezni, egyszerűbb a főzés is, nincsenek nagyon variációk. Támogatjuk egymást mindenben. :) 
Továbbá lényegében egy versenyfelkészülés első fázisának tekinthető ez az időszak, erre alapozzuk az edzéseket is. Sosem gondoltam volna, hogy én valaha, bármilyen formában is, de sportversenyre fogok készülni. Távol áll tőlem ez a dolog, de most belevágok.
Ez nem fitneszverseny diétaegy később is hosszú távon tartható, izmos, zsírtól kevésbé fedett testkompozíció kialakítása a cél. Aztán meg az, hogy erős legyek mint állat :)
Az október-decemberi időszakban már többször említettem a blogon is a diétát. Azért volt ez, mert már október óta van étkezési rendszerünk, amit Zsolt készített, és ebben a 3 hónapban, egy-két kivételes időszakot leszámítva (pl. karácsony, utazás, esetleg szabi), igyekeztünk tartani magunkat az előírt rendszerhez. Gyakorlatilag 3 hónapja minden nap felírjuk, hogy mit eszünk, én azt is, hogy mennyit iszom. Nekem eleinte gondom volt a sok vízivással, alig ment, de amikor odatettem magam és igazán elhatároztam, hogy csinálom, már nem volt problémám azzal sem. A szükséges gyakorlat tehát már megvan.
Az odafigyelésnek volt eredménye, mert már októberben megkezdődött egy lassú fogyás. Novemberben voltam a legügyesebb, ekkor volt 2 olyan hét, amikor betűre be tudtam tartani az étkezési rendszert, meg is lett az eredménye súlyban is, de főleg közérzetben. Aztán a december eléggé “bekavart” (de az ünnepek körüli pihenés nagyon-nagyon jót tett és kell is, és csodálatosan szép időszak volt az egész minden szinten), meg a verseny utáni hetek fáradtsága sem tette ideálissá azt, hogy olyan szigorral menjen, mint előtte. Egyébként biztos vagyok benne, hogy a versenyen nyújtott jó teljesítményemet annak is köszönhetem, hogy annyira odatettem magam a megelőző hetekben a kaja terén is. 
Úgy vagyok vele egyébként, hogy a jelenlegi fizikai állapotom (az erőnlétem, a formám, a súlyom, stb.) egy kellemes egyensúly a testemnek és a lelkemnek is, de ahhoz, hogy kipróbáljak valami újat és elérjem a kitűzött célokat, ismét kilépek egy nagyot a komfortzónámból, mert tudom, hogy a csodák ott történnek 😉
Szóval itt tartok most.
Az edzésben is túl vagyok az első héten és HIHHHHHHETETLENÜL nehéz volt minden. 😀 De tényleg. December 31-én a Cutler Gym-ben sikerült a 2014-es év LEGNEHEZEBB felhúzását produkálnom: az utolsó sorozatban a 70 kg olyan lassan jött fel mint még soha semmi 😀 Tavaly 1 lassabb felhúzásra emlékszem, de még a 100 kg se volt ennyire nehéz mint ez. Jesszus. De élvezem az új rendszert, végre megint van front squat (fáj, mert nyom a rúd, de imádom :D), imádok fekvenyomni és a guggolásokban is igyekszem odatenni magam :)
a jó Cutler 😀
Aztán tegnap voltam még egy kellemes gerincjóga intro órán a Lomb utcai 360°Gym-ben, ahol kellemes átmozgatásban volt részem és találkoztam Andrissal és Annamarival is, akik régóta követik a blogot és lelkesedésükkel folyamatosan inspirálnak és támogatnak engem is :) Kösziiiiii!:)
kicsit megfáradva az utolsó 70-es deadlift után 😀
Így kezdődik tehát számomra 2015 és nagyon várok minden egyes küzdelmes vagy épp önfeledt pillanatot. A minap szembesültem azzal, hogy ebben a témában is magamat korlátoztam sokáig. Úgy tekintettem erre az egész folyamatra, a szálkásodásra, mint valami, ami nagyon nehéz és sokáig tart, de a napokban bevillant: mi van, ha az egész, amit szeretnék nincs is olyan messze és nem is olyan nehéz? Mekkora különbség ám! Mondom én, hogy mindig a saját hozzáállásunkban rejlik a titok. 😉
IMG_4253

Érdemi előrelépés yesssssss

Kezdem a lényeggel: VÉGRE érdemi előrelépést tudtam elérni a guggolásban, hurrráááááááááá!!!!!! :)))))

Csak hogy értse az ide látogató, hogy milyen hosszú időszakon igyekszem túljutni guggolás témában, az elmúlt HÓNAPOK szenvedései:

2014.07.14 Change your thoughts
2014.07.18 Az erő: elengedés
2014.08.20 Örömedzés a Cutlerben
2014.08.25 Húzós hétfő…
2014.09.02 Jól indult a hét
2014.09.15 Újrakezdős ciklus vége
2014.09.21 Új évszak, új kezdet
2014.09.22 Amikor “jól” indul a hét
2014.09.29 Ez az én harcom
2014.10.07 Itt vagyok, ragyogok!

Mert
SOHA

NEM 

ADOM 

FEL.
Ennyi. :)))))
Új utakat keresek.

Tanulok a gyengeségeimből.

Átlépem a saját korlátaimat.

Visszamegyek az alapokhoz.

Segítséget kérek.
Türelmes vagyok.
ÉS MEGÉRKEZEM.

Megérkezett az, amire már majd 3 hónapja vártam! Érdemi fejlődés.

Mert mindez arra tanít, hogy aki boldog életet akar, az nem könnyű életet akar, hanem erős hátat, erős testet és erős elmét. 
It is supposed to be hard.
Ahol a nehézség és a saját magunkkal folytatott küzdelmek csak erősebbé tesznek.
Így érzem magam:
Megvolt 67,5 kg-val 4 ismétlés :) Nekem ez egy hosszú folyamat lassú lezáródását jelzi. 
Note to self: ha az edzésben mentális, lelki gátak vannak egy gyakorlatnál, ráadásul hosszú idő óta, akkor igen valószínű, hogy az élet más területén is van olyan dolog, amivel birkózom éppen. 

IMG_0978-001

Not being the strongest version of yourself

A pénteki hisztim után egy csodás, pihentető balatoni hétvége, no meg egy kiadós 10 órás alvás segített megnyugtatni a kis lelkem.
Ma reggel is viszonylag kipihenten ébredtem, bár a “lejössz edzeni?” c. kérdésre csak egy halovány “nem tudom”-ot tudtam csak válaszolni. 10 perccel később már egy bögre kávé volt a kezemben. Persze, hogy lemegyek. Nem voltam azért egészen nyugodt, a legutóbbi élmények után, a parafaktor befigyelt a deadlift miatt és egyéb apróságok is b.sztatták a csőrömet. Aztán a kedvesem fogta a kezem és azt mondta, hogy akkor most nézzük meg együtt Elliot Hulse egyik videóját. Íme:
Telitalálat volt. Pontosan ezt érzem most: nem is azok a nehézségek zavarnak, amik az életben szembe jönnek, hanem most leginkább annak a súlya nyom, hogy úgy érzem, nem tudom kihozni magamból azt az erőt, ami egyébként bennem van. “carrying the weight of … NOT being the strongest version of yourself“, ahogy Elliot fogalmaz. A videó egyébként tökéletesen bemutatja, hogy mi az, amit szeretek az erőemelésben, avagy a “nagy súlyok emelgetésében”. Eszembe is jutott, mikor még régen kérdezték tőlem párszor: hogyhogy ilyen férfias sportot választottam? Ezen a kérdésfeltevésen persze már akkor is mosolyogtam mindig.
Ha ez eddig bárkinek kérdés lett volna, akkor üzenem: az ERŐ nem nemfüggő dolog, sőt. Az én véleményem az erőről elég velős: az élethez nélkülözhetetlennek gondolom. Bárki és mindenki számára sokat ad, ha foglalkozik azzal, hogy erősödjön testben és lélekben egyaránt. 
Akik bírnak valamiféle küldetéstudattal, általában azt a dolgot vállalják fel, amikben ők maguk voltak gyengék régen. Én bizony gyenge voltam. De megerősödtem, és ettől életre keltem :) Szóval számomra az az erő és az erősödés az, amit én többek között szeretnék közvetíteni a külvilágnak: az erő fontos, az erő jó dolog, az erő cél és az erő eszköz is. Az erő KELL.
Kedvesem is rámutatott, és a videón is ez látszik: minél több terhet képes vagy elbírni, annál erősebb leszel és annál erősebb leszel, minél nagyobbak ezek a terhek. Minél erősebb vagy, a nagy terhek annál kisebbnek tűnnek. A “nagy súlyok emelgetésének” képessége az élet maga. Mert ha erős vagy, akkor nem problémákat látsz magad előtt, hanem megoldásokat keresel. Mert ha erős vagy, akkor nem akadályokat látsz, hanem utakat keresel a továbblépésre. Mert ha erős vagy, nem fog zavarni és nem fog érdekelni egy másik ember viselkedése, mások hülyesége, mások megalapozatlan véleménye. Ha erős vagy, az azt jelenti, hogy pontosan tudod, hogy ki vagy te. Én pontosan tudom, hogy én ki vagyok. Nincs kérdés.
A fáradtságtól nem tudom a 100%-omat hozni, de az is érdekes, hogy egy kis pihenés, és máris szebben láttam a világot ma reggel. Segített, hogy a súlyokból visszavettem, és bár a deadliftnél motoszkált a fejemben a gondolat, hogy megpróbáljam az 1×85-öt, a józan belátás és következetesség győzött, nem mentem feljebb 80 kg-nál. Majd elkezdek építkezni, ha eljön az ideje. Ha kipihentem magam. A speed guggolás jól ment 50 kilóval (szintén 5 kg visszavétel). Nem siettem a gyakorlatokkal, így csak 2 kör fogantyún fekvőtámaszozás és TRX evezés jutott levezetésként. Sokkal többet jelentett a most, hogy végre stresszelés nélkül tudtam edzeni egyet. Megalapozza a hetemet :)
IMG_0840-001

Akkor is tanulok belőle, amikor nem megy

Nehezen indult a reggel, a fél 6-os ébresztő kicsit bezavart az alvási ciklusomba, a szokásosnál is álmosabb voltam. Egy kávé, egy fél adag fehérjeturmix és egy koffein tabletta volt az edzés előtti adagom, bár gondolkozom azon, hogy beruházok valami komplexebb pörgetőre is a közeljövőben. A teremben szokás szerint nagyon meleg volt és állt a párás levegő, de bekapcsoltam a zenét és az segített kicsit felpörögni, össze tudtam magam kapni. Éreztem az erőt magamban, pozitív voltam és lelkes :)
Speed guggolással kezdtem, 6 gyors sorozatot nyomtam le 52,5 kg-val, bár lehet, hogy 7 sorozat lett belőle, kicsit elvesztettem a fonalat :)) Jól ment, nem volt problémám vele.
Aztán jött a deadlift, amitől “féltem”, már előző nap is ráparáztam, ugyanis a deadlift most az a gyakorlat, ami a legnehezebben megy, nem ebben fejlődök most a legjobban, bár inkább mentális mint fizikai gátjaim vannak már megint (ez általában a guggolásnál szokott nálam jellemző lenni egyébként).
Bemelegítettem 60, 70 majd pedig 75 kilóval, ami után kezdődött a munkasorozatom: 80 kilót kellett volna felhúznom, csupán háromszor, hát íme az eredmény:
2 ismétlés ment és 1 próba, ami már nem sikerült… és talán valamennyire látszik a videón is, hogy deadliftnek én már rég örültem ennyire… :) Hogy miért is?
Ebben az utolsó próbálkozásomban visszanyertem a magamba vetett hitet, mert végre elég bátor és erős voltam fejben, hogy legalább megpróbáljam felhúzni. A múltkorihoz képest, amikor meg sem próbáltam az utolsó ismétlést, számomra ez nagyon nagy siker volt és előrelépés. Fontos lecke ez számomra, amely arról szól, hogy miként lehet megélni egy kvázi “kudarcot”, ami talán kudarc a sport szempontjából (sikertelen kísérlet), de egyértelmű siker számomra: szívben, fejben, lélekben. Eszméletlen sokat adott ez ma reggel nekem.
Van egy pár kérdés az életemben, amiben keresem a fejlődés és előrelépés lehetőségét, de úgy érzem az a bajom, mintha mástól várnám a megoldást, miközben pontosan tisztában vagyok azzal, hogy kizárólag én lehetek az, aki a problémáimat megoldja. Félek, le vagyok fagyva, nem érzem merre kéne induljak és hasonló érzéseim vannak. Ez a ma reggeli deadlift lecke pedig azt mutatta meg, hogy nem szabad félni, meg kell próbálni és bármi is legyen a végeredmény (sikerül-e vagy sem), én épülni fogok általa, és elmondhatom a végén, hogy rajtam nem múlott. Ha most nem, akkor később sikerülni fog. 
Mentális-lelki erő és hit. Ezt tapasztaltam meg ma reggel. Ami a legcsodálatosabb pedig és cseresznye a torta habján, hogy a swole-mate-em és egyben soul mate-em a végén odajött és felhúzta azt a 80-ast, mert hát az még benne volt a felpakolt rúdban, ne maradjon benne:) Ez a törődés és szeretet, amit ez az egy mozdulat jelentett, számomra felbecsülhetetlen értékű és fontosságú. Köszönöm neked Életem:)
Mit tanulok belőle? EZ a lényeg, nem pedig a siker vagy a sikertelenség ténye maga. Az élethez való alapvető hozzáállás kérdése, hogy egy-egy sztoriban, változásban, eseményben a korlátokat látjuk-e vagy képesek vagyunk mindenben a lehetőséget látni. Én erre az utóbbira szavazok. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy én miben hiszek, mi az én hitem. Nagyon egyszerű a válaszom erre: az ÉLET-ben hiszek. Az életben, amely mint tudjuk “mindig utat tör magának”. Ha egy ajtó bezárul, ott mindig fog nyílni új. Ami viszont fontos, hogy ezeket az új ajtókat mi magunk tudjuk csak meglátni és nyitni. Közhelyes szar, de igaz. 
Szóval ilyen volt a ma reggeli edzés. Katarzis és eufória, egy újabb lecke magamról. Arról, hogy mennyire éltet engem a folyamatos tanulás, és hogy az edzés felébreszti a testben lévő intelligenciát és sokkal többet tanít, mint amit könyvből valaha is meg lehet tapasztalni. Ösztönös és mélyről jövő tudás ez, más módon pótolhatatlan.
A gondolatok mellett persze ott a kőkemény racionalitás is, hogy sikerült meghúznom/túlfeszítenem egy mozdulat közben a gluteus maximusomat és most járni is alig tudok, eléggé fáj, pihentetnem kell, a pörgetőket is kihagytam ma, csak súlyátpakolást csináltam. Volt ma öröm és boldogság is, például a fogantyún fekvőtámaszozás közben jött egy újabb kis kudarcélmény, mikor a 4. sorozatban a 6. ismétlés nem sikerült. Aztán megpróbáltam másodszor is, és másodszor sem sikerült. Ez volt az a pont, amikor majdnem kicsordult a könnyem, majdnem elsírtam magam. Ezt mondjuk betudom a női hormonoknak, de tény, hogy ez is ma volt :) Aztán mit csináltam? Hát harmadszor is megpróbáltam, minden erőmet összeszedtem és MEGCSINÁLTAM.
A hétfői 40 kilós fekvenyomás, amibe beleb.sztam 3×5 ismétlést nem adott ekkora élményt, mint a mai deadlift, pedig tényleg nagyon élveztem és örültem neki. Ez azért van, mert tudom, hogy a fekvenyomás az a gyakorlat aktuálisan, amiben épp felszállóágban vagyok és megy nekem, mindenféle kétségek nélkül. Ami a csodálatos volt ma reggel, hogy ismét megmutatta magát az, amit szeretek az erőemelésben, amit adni képes nekem és amit ki tudok hozni magamból általa. 
ez az én győzelmem, dicsőségem és glóriám :)
DSC_0145-001

A nap egyik legjobb része volt

…amikor épp meghaltam a 3 kör pörgetőmben.

Na de nem szaladok ennyire előre az eseményekben, ugyanis olyan hihhhetetlen nagy esemény történt tegnap este, hogy muszáj azonnal megosztanom.

1 év után újra lementem futni egyet 😀

Őrületesen nagy esemény, nem megmondtam? Tényleg tavaly nyáron júliusban futottam utoljára…. na jó még rövideket augusztusban is a nyaralás alatt, de az egyik sem volt kilométer felett, inkább csak intervallum jellegű volt. Tegnap viszont szó szerint leszaladtunk és tettünk egy közepes kis köröcskét (kb. 3-3,5km), magamhoz képest szerintem jó tempóban, meg is lepődtem (egy kicsit). Kellemesen lefárasztott, de egyben fel is élénkített, jól esett utána a zabpalacsintás vacsi, amit rittyentettünk.

Aztán ma reggel fél 6-kor kelés és 1 órával később már ment a b.szatás a Thorban. Jó akkor edzeni, amikor még nincs lent senki más csak én/mi. :)
Folytatódott az új edzésterv tesztje, jól sejtettem ám, hogy a deadliftes nap picit hosszabb lesz, egy kicsit sietősre is kellett fogjam a végét. 
Speed guggolással kezdtem, 6 sorozatban 3-3 gyors ismétlés 50 kilóval. Laza volt.
Aztán deadlift. 2,5 hete deadlifteltem utoljára és ezt meg is éreztem picit, a 75 kilós sorozattal küzdöttem egy sort, az emelés nehézsége kihozta belőlem az álmosságot (inkább ezt éreztem mint gyengeséget), így csak két részletben tudtam megcsinálni az ismétléseimet (ami azért bosszantó volt egy kicsit). Utána 2 sorozatot még 67,5 kg-val csináltam végig, azokkal nem volt gond. Megj: hiába húzok térdzoknit deadlifthez, ha belerúgok a rúdba, ugyanolyan tarka lesz a lábszáram, mint szokott lenni (azt, hogy még fájt is, már meg sem említem, nem érdekes)
Ezen felül TRX evezés és fogantyún fekvőtámaszozás volt a mai adag, 4-4 sorozatban. Minden kitűzött ismétlésszámot teljesítettem, de meg kellett érte dolgozzak rendesen. 
Levezetésként 3 kör pörgetés várt rám, és már rég szenvedtem ennyit mint ezekkel: dobozra fellépés 16 kilós kettlebell-el, utána súlyátpakolgatás (erről hozok majd egy videót, hogy megmutassam, mint is csinálok pontosan), végül thruster egykezes súlyzókkal (7,5 kg). A legdurvább a dobozos történet volt, szidtam már mindenkinek a mindenét magamban miatta, de főleg Zsoltot magasztaltam az egekig :)) 
Végigtoltam, nem volt benne hiba, kiköptem a tüdőm, a szívem és majdnem a gyomrom is 😀 Nagyon jól esett ám. Erős vagyok és kitartó!
Az a legjobb ezekben, hogy utána rettenetesen jó étvággyal tudok enni, vettem is málnát meg barackot kényeztetésként is az egyéb kajáim mellé, amiket befaltam :)

Shock week &progress: ON

Tegnap a THOR-ban nagyon jó kis edzést sikerült lebonyolítanom. Ezen a héten az edzéseim már nem rövidek, bemelegítéssel együtt több mint 2 óra egy alkalom. Magasabbak a sorozatszámok és picit több pihenő is kell egy-egy sorozat között.
Ahogyan azt legutóbb is írtam, a kajálással igyekeztem felkészülni az elmúlt napokban az edzésre, nem sajnáltam magamtól semmi. Kicsit növeltem a mennyiségeken meg a szénhidrát bevitelen is, és ez a komfortérzetemet jelentősen növelte az edzés közben is, volt bennem energia. Utóbbira persze rásegített némi koffein is… Annak még utána fogok járni, hogy milyen komplexebb pörgetőkkel érdemes dolgoznom, mert általában munka után/este edzek és már alapból fáradtabb vagyok, kell valami, ami visszahoz, és a koffein jó, de hátha van valami jobb/más is.
A HFSW blokkban rendben lementek a guggolások, a fekvők (+7,5 kg) és a deadliftek is. Utóbbinál mindig kérdezi Zsolt, hogy hogy érzem magam, nem terhel-e túl a sok deadliftezés, de most nagyon jól esett eddig minden alkalom, erősnek érzem magam bennük. GOOD. A húzódzkodásokban a széles hátizmom már eléggé elfáradt az elmúlt alkalmak után, rámfér a pihenő. Attól lesz a gainz is, ugyebár :)
Erőgyakorlat a fekvenyomás volt, aminél szintén van fejlődés, juhhú! 35 kg-val ment a két alapozó sorozatom, és ez nem okozott nehézséget, de végül nem emeltünk rajta. 3 clusterem volt, ebből az elsőt még 40 kilóval csináltam, de mivel ezt könnyűnek ítéltük (vagy legalábbis nem megerőltetően nehéznek), ezért még rápakoltunk két 1,25-ös tárcsát, szóval a másik 2 clustert 42,5 kg-val toltam végig. A koncentrációval akadtak néha gondjaim, de volt néhány szép ismétlésem, és a teljes szériát végig csináltam. Meg is lepődtem, mert az előző ciklusban még nem tudtam ennyit, szóval erősödés, fejlődés van :)
Levezetésként a jó öreg Pendlay-evezés 40 kilóval és egy számomra újdonság, a haskerék volt soron. Eddig azért nem haskerekeztünk (miért beszélek többesszámban?:D), mert abban a teremben, ahova én egyébként járok, nem volt haskerék, de csodák csodájára néhány hete beújítottak egyet. Amit még beújíthatnának az néhány pár szorító a tárcsákhoz, mert botrány, hogy 1 pár szorító van az egész teremben és állandóan azt kell hajkurászni, mert a kedves edzőtársak, élükön a helyi edzővel, kizárólag azt tudják használni a ferdepadok háttámlájának egyenesbe tételére……… nevetséges. Na mindegy.
No és akkor most elkezdek csinálni egy szótárat ide a blogba, hogy azok is értsék, miről beszélek, akik kevésbé jártasak az erőemelés, súlyzós edzések világában :)
Emelj!

Új edzésprogram :)

Naggggggggyon fáradt vagyok. Komoly egyensúlytalanságok vannak az életemben, és továbbra is több fronton szívok. Ahogy azt kell. Az egyik dolog, amivel próbálok túlélni, hogy a saját utamból és a saját példámból próbálok erőt meríteni. Meg tudatosan keresem a motivációt – ez már máskor is bevált, érdemes néha elmerülni ilyen tevékenységekben is, nekem sokat ad. Most legalábbis megnyugtat. 
Abban az egyben nincs kétségem, ahogy így zajlanak a mindennapjaim, hogy nem állóvízben evezgetek, hanem megélek minden jót és rosszat intenzíven. Élek. Törekszem. Ez jó dolog.
Keveset tudok aludni mostanában és ez rá is nyomja a bélyegét a napjaimra. Az étvágyam se az igazi, bár ma a korábbiakhoz képest egész jól sikerült ennem. A megszokott pihenőnap-edzésnap bontást most egyáltalán nem működtetem, nem is ez a fontos. Az étkezéseim alapvetően továbbra is egészségesek, bár tény és való, hogy többször ettem olyasmiket, amiket amúgy nem szoktam (CSOKI, diós guba /kár, hogy nem volt elég jó/, GYÜMÖLCS NAPKÖZBEN, túró rudi). Ezzel egyébként egyáltalán nem frusztrálom magam, tehát egyik sem okozott egy percig sem lelkiismeret furdalást, ilyen baromság eszembe se jutna. Utolsó erőmből ma szerencsére azért el tudtam ugrani vásárolni, úgyhogy feltöltöttem a hűtőt és a kamrát csupa csupa jó dologgal (túró, zab, tojás, csirkehús, zöldségek, stb.) Nem vettem olyan dolgot, ami nem fér bele az étkezési rendszerembe. Össze akarom magam szedni, mert az edzésteljesítményem is – a lelkiállapotommal összhangban – a béka segge alatt van, és ez nem olyan jó érzés. Persze, akadnak fontosabb dolgok is, amikkel foglalkoznom kell, így az edzésben sem a teljesítményhajhászásra gyúrok, leginkább csak élvezettel szeretném csinálni, már azzal is bőven elégedett lennék. De jelenleg még ez sem megy igazán.
Ma szerencsére eljutottam a Thorba, hosszú kihagyás után ismét Zsolttal nyomattuk együtt. Megnyugtató volt, és az “edzés” végére még jobban is éreztem magam, mint mikor lementem, szóval ez pozitívum.
Átvettük az új edzésprogram elemeit, és a januárihoz hasonlóan megint HFSW-zni fogok! Fő a változatosság. Új gyakorlatok is jönnek az edzésbe: sumo deadlift, elöl guggolás (jut eszembe ezt meg se néztük), de megmarad a nyomás meg a fekve nyomás is, aminek örülök.
Megcsináltam életem első húzódzkodását. Megküzdöttem érte ilyen fáradtan, de hivatalosan is úgy ítéltük meg mindketten, hogy igen, ez végre megvolt. B.sszameg, hogy ilyen fáradt vagyok, hogy még örülni se tudok neki, pedig 1 évig dolgoztam rajta.
Forrás: Tumblr
church-good

THIS is my church.

Ezt érzem.

Sok dologban vagyok bizonytalan mostanában, masszívan összecsaptak a fejem felett a hullámok minden téren, alapjáraton érzelmileg kivagyok mint a kutya, ami fizikailag is rettentő módon leterhel. De abban 100% biztos vagyok, hogy edzeni AKAROK, erősödni AKAROK, izmokat AKAROK. 
Magam vagyok, én vagyok, független vagyok, erős vagyok.

Hálát adok az elmúlt heteknek, amikor még az volt a legnagyobb problémám, hogy edzenem kell meg jól kajálni. Most komolyan, az az időszak annyira könnyű volt a mostanihoz képest.
Hálát adok, hogy VÉGRE össze tudtam magam szedni, le tudtam menni és egy teljes értékű edzést végig tudtam nyomni.
Ezt az edzésciklust nem tudtam kimaxolni. Annyira azért mégsem vagyok elszomorodva, mivel egy-két dologban váratlan szép eredményt sikerült ma is elérni.
Mai menü:
guggolás 45-50-55 kilóval – erre ráparáztam és ez zavar, teljességgel indokolatlan, valószínűleg az elmúlt 2 hét kihagyásai nyomán vagyok ennyire full kész. Fejben nem éreztem annyira, ahogy szoktam, de lenyomtam a szükséges ismétlésszámokat, ami végül megnyugtatott, hogy rendben leszek
deadlift 80 kilóig felmentem 1 ismétlésenként, tovább nem próbálkoztam, de a 3-3 db 10-es tárcsa a rúdon azért örömmel töltött el, és akkora nagy nehézséget sem okozott, mint amikor legelőször húztam fel a 80 kilót, ami jó hír.
fej fölé nyomás – na ez siralmasan ment, ebben jön ki mindig a legjobban a fáradtságom
– ellenben a húzódzkodásaim egész jól mentek, küzdöttem, kurvára küzdöttem ám.
– az abszolút nyerő a mai napon viszont a fekvőtámaszok totális kimaxolása: hányingerig sikerült fekvőtámaszozni magam az első sorozatban (bármelyik kroszfites megirigyelné, annyira), soha ennyire nem küzdöttem még fekvőért és a végén minden porcikám úgy remegett, mint azelőtt még soha. 25 db-ot!!!!!!!!!! csináltam. Ismétlem: HUSZONÖT fekvőtámaszt, te atya. úr. isten. 18 db volt a legutóbbi PR-em. Szóval kihajtottam magam és eszméletlen jól esett és hihetetlen ez az eredmény, nagyon büszke vagyok rá!
– egykezes evezéseket 20 kilóval nyomtam, most először éreztem ezt a gyakorlatot nehéznek..ööö 😀
Annyira elfáradtam viszont a végén és a hányingerem se nagyon múlt el, hogy az L-ülésekben tartások már nagyon nem mentek. De legalább mindent tisztességgel, becsülettel végigcsináltam és befejeztem.
VÉGRE.
HELL YEAHHHHHHHHHHHHH