Közel a finálé :)

Negyedik héten tartok az edzésprogramban, itt most már nem szarral gurítok 🙂 Ma volt a deadlift napom, amit nagyon vártam. 77,5 kg-t kellett 25-ször! felemelnem, ami már tényleg nem egy kis volumen ahhoz képest, ahol én tartok. Nehéz sorozatok voltak, de összességében nagyon jól mentek.
Amin nagyon röhögtem viszont, hogy az egyik ismétlést annyira rossznak éreztem, hogy elröhögtem magam a gyakorlat közben. Ez vagyok én 😀 Nagyon viccesnek találtam a helyzetet, ahogy küzdöttem, próbáltam a jó formát összehozni (bár mint tudjuk minden deadlift szép …a maga módján..) de valahogy azt éreztem, mintha nem lett volna túl szép és ezért röhögtem magamon.
Nem kell mindent annyira komolyan venni. Tudni kell nevetni magunkon is 🙂 
A sorozatok között 4-5 perces szüneteket tartottam. Érdekes volt megfigyelnem, hogy az elmúlt hetekben ezekre a nagy volumenű gyakorlatokra, amiket erőnövelés céljából csinálunk, hogy reagál a testem, hogy tudom őket megcsinálni. Általános tapasztalatom az volt, hogy:
1. az első sorozat volt a legnehezebb, aztán a következő jobban ment, 
2. általában a harmadik sorozatban szenvedtem a legtöbbet, 
3. a negyedik sorozatban mentek a legszebben a gyakorlatok és végül 
4. az utolsó sorozatban mindig felülmúltam saját magam várakozásait és úgy éreztem, hogy maradt benne még ismétlés. A deadlifteket például mindig így fejeztem be. Ez klassz. Negyedik hete szenvedéllyel, szeretettel és legfőképp jókedvvel tudok edzeni.
Lefárasztott ez a mai 5 nehéz sorozat, ilyenkor kétségeim szoktak támadni, hogy a maradék gyakorlataimat hogyan tudom befejezni. Ma sem volt ez másként, a 3 sorozat 8 ismétléses guggolás előtti melegítéskor azt éreztem, hogy nincs energiám rájuk. A sima 40 kilót is nehéznek találtam. De meg akartam csinálni. Nem lovaltam magam bele ebbe az érzésbe, persze mondtam (picsogtam egy sort) Kedvesemnek, hogy azért több kajával jobb lenne… aztán szépen lassan, ahogy egy-két perc eltelt, a testem elkezdett megnyugodni. Nagyon sok sikerélményt adtak mostanában ezek a guggolós szériák és most is össze akartam szedni minden erőmet hozzá. Össze is szedtem. A 3 sorozatot a köztes 2-3 perces szünetekkel hiba nélkül csináltam végig! Jól mentek, örültem nagyon 🙂
A másik dolog pedig a kaja. A Zsolt féle étkezési program és az, hogy tudom tartani is, nagyon  (egyre jobban) meghálálja magát… Az egyik legjobb dolog, ami mostanában történt velem. Állítólag alakulok is 🙂 Apróságokat én is észrevettem, de ez nyilván hetek alatt fog jobban látszódni. Egyelőre az erőmmel is rendben vagyok. 
A héten még egy utolsó edzésem lesz ebből a programból, aztán pár nap szünet következik majd. Végül pedig valamiféle felkészülés a decemberi 1. Power Builder Kupára 🙂 Poén lesz, várom!

Chin UPPPPPPP

Oké, oké. Mostanában hetente írtam csak. De a tegnapi edzés annyira jól sikerült, hogy muszáj ismét külön bejegyzésben megemlékeznem róla 🙂
Mert annyira feldobott! A tegnapi kötelező körök az alábbi gyakorlatokból álltak:
Speed guggolások 50 kg-val
Power fekvenyomások 40 kg-val
Gainz merevlábas felhúzások 47,5 kg-val
Aztán a levezető gyakorlatok a chin-up+side plank párosa voltak. Ez volt az este fénypontja.
Fejlődtem törzserőben, használt a hétvégi pihenés, megspékelve a diétával (egy picit könnyebb lettem), a húzódzkodások úgy mentek tegnap, mint már nagyon régen. Az elmúlt hetekben alig 1-2 darab ment csak, kicsit kiégtem ebben a gyakorlatban úgy éreztem. Tegnap is úgy voltam vele, hogy ugyan ki nem hagyom a gyakorlatot, valahogy majd kiszenvedek magamból egyet-egyet. Odaálltam a rúd alá, és mint a kis angyal (kipattintott kis angyal lehet :D) saját magam számára is meglepő módon, megcsináltam 3 teljesen szabályos húzódzkodást. Ujjongtam örömömben 🙂 Siettem az emelt lábas side-plankemet megcsinálni, hogy aztán csinálhassam az újabb kört, amikor is csodák csodájára szintén 3 db húzódzkodást végre tudtam hajtani. Nem volt megállás! Pici pihenés után az utolsó köröm következett, ahol ismét sikerült tripláznom, juhhhúúúúú. Elégedettség lvl: chin UPPPPPP:).
Fejlődtem. Egyszerűen meghálálja magát mindaz a munka, amit magamba fektetek következetesen, hetek óta. Ami nagyjából 4-5 héttel ezelőtt “bekattant”, hogy most már elegem van és elkötelezetten csinálom végig a kis dolgaimat (edzésterv és étkezési rendszer) a céljaim érdekében, egész egyszerűen működik.

Moving in the right direction

3 hete folyamatosan edzek. Sőt, már előtte is megvolt a rendszeresség. Jó érzés, hogy ezt így sikerült hozni mostanában.
A héten is jól ment minden, főleg a kedvem az, ami már rég volt ennyire jó mint a napokban. Sokat mosolyogtam, pörgősen mentek az edzések, jó volt a hangulatom. Csináltattunk pólót, ezt nagy örömmel hordtuk mindketten, mert Zsolt nélkül az életünk nem lenne teljes…… 🙂
#kösz Zsolt 🙂
Zsolt az, aki megtanított arra, hogy erősnek lenni jó dolog, és hogy ha az ember odafigyel arra, hogy helyesen kivitelezett gyakorlatokat csináljon, akkor a folyamatos sikerélmények által folyamatosan erősödni és fejlődni fog testben, lélekben, mindenben. GARANTÁLTAN. 100% money back guarantee :)) De hisz pontosan ezért is fordultam én edzőhöz annak idején és nem véletlenül, hogy őt ajánlották nekem első körben.
Alakul a fekvenyomásom, a sok instrukciónak meg a nagy ismétlésszámoknak köszönhetően most már szerintem sokat javult, fejlődött a formám is.
Fejlődött a törzserőm, határozottan érzem. Abban továbbra is teljesen biztos vagyok és ezt továbbra is előszeretettel hangoztatom, hogy nincs olyan, hogy “elég erős” törzs 🙂 Mindig kell vele foglalkozni.
75 kg
Fejlődött az erőm, amit mit sem bizonyít jobban, hogy nagyon jól mentek a deadliftek szerdán az 5×5 -ös sorozatban. 75 kg-t mozgattam meg ennyiszer, ami elég jó teljesítmény, meg alapvetően nagy volumen is. Gyúrok arra, hogy soksoksok kilót fel tudjak emelni majd 🙂
Az egyik legnagyobb öröm az volt, hogy jól mentek a gainz guggolások (kis sorozatszám, nagy ismétlésszám) miután a deadliftes soksok kilót felemeltem.
Pénteken kivételesen reggeli edzést tartottunk. Az elején Zsolt mutatott gumiszalagos nyújtásokat csípőre, mostanában éreztem, hogy kicsit fájt itt-ott, ezért is kértem. Emellett kértem tőle egy új bemelegítési rutint is, nem árt a frissítés ebben sem.
Aztán guggoláskor véletlenül meghúzódott a belső combom az egyik bemelegítő szériában, így egy munkaszériára azért még rápróbáltam 62,5 kg-val, ami még ment is, de a többit már nem erőltettem, nagyon megfájdult a lábam, kicsit még sántikáltam is utána. A hétvégén aztán a hévízi gyógyvízben pihentettem a tagjaimat, remélem a jövő hétre már rendben leszek (a húzódást már szinte nem is érzem). Sajnáltam a dolgot, de kivételesen semmi lelki bizbaszt meg mindenféle magasabb/mögöttes értelmet nem kerestem a hátterében, egyszerűen csak baleset történt, ennyi.
A héten még rádobott a jókedvemre az, hogy kettes fokozatba kapcsoltunk a több mint egy hónapja folytatott diétát illetően. Ez persze további kalória (szénhidrát) megvonást takar 🙂 Remélem nem fog az erőm rovására menni, ehhez elsősorban okosan kell majd csinálni. Az első 2 nap után, ami még kicsit szenvedős volt, de persze nagyon igyekvős, a harmadik-negyedik napra már teljesen jól belejöttem a frissített rendszerbe.
Ennyi vizet korábban képtelen voltam meginni, mint amennyit Zsolt előírt, de most ebben is következetes voltam és meg is volt minden egyes nap az előírt mennyiség. Hétvégére a diétámnak közbejött a hévízi wellnessezés, de igyekeztem egy egészséges egyensúlyt találni a között, hogy jól is érezzem magam, meg a diétát is valamelyest tartsam. Vasárnap ebédtől pedig már vissza is álltam az előírt rendszerre. 
I’m moving in the right direction 🙂


Edzek, élek, élek, edzek

Nagyjából így zajlik most az életem. Gondolkoztam azon is, hogy miért nem írok minden edzés után bejegyzést mint régen, de igazából annyi csak a magyarázat rá, hogy most gondolati szinten a befelé fordulást élem meg. Nehéz, stresszes, fárasztó időszakon vagyok túl és most végre azt érzem megint, hogy az életem jó mederben halad. Arra törekszem, hogy a hétköznapok szintjén megmaradjon ez a végre megélt nyugalom, ami annyira hiányzott már hónapok óta. 
180°-ot fordítani egy életen nem mindennapi teljesítmény. Ugyanakkor az újat építeni legalább akkora feladat. Jó érzés tudni, hogy miken vagyok túl, miket vagyok képes túlélni, egyúttal egészen új helyzetekben tapasztalom meg saját magamat. Az elmúlt hónapok hozzásegítettek ahhoz, hogy sokkal jobban lássam már önmagam: a korlátaimat, a gyengeségeimet meg persze az erősségeimet és összességében azt a karaktert, azt az embert, aki én vagyok.
Jól mennek az edzések. A lelki nyugalmam teljesen egyértelműen jó hatással van az edzéseken nyújtott teljesítményemre is. Előtérbe helyeztem az életemben az edzéseket, most határozott célom, hogy mindig megteremtsem az időt rá és hogy teljesen oda tudjam magam tenni. Fejlődni szeretnék. Megélni azt az örömöt, amit ad. Sok inspiráció is ért mostanában, ezeket mind magamba szívtam, és példaként lebegnek előttem, amikor épp egy nehéz ismétléses sorozatra készülök. 
Élvezem az edzéseket és ez állítólag még látszik is rajtam. A szerdai deadlift (5×5 @ 72,5 kg) sorozataim is akkora vigyorgásra késztettek, hogy öröm volt nézni és megélni is 🙂 Élvezem, hogy nehéz egy ismétlés és azt is, hogy végül sikerül. Talán hónapok óta most volt olyan először, hogy több héten egymás után minden edzést elejétől a végéig, a leírtak szerint végigcsináltam. Erre nagyon büszke vagyok, miért is ne lennék, fontos dolognak tartom. Azért is örülök, mert ez egy jó visszaigazolás az edzőm felé is, hogy olyan programot írt nekem, amit bírok és fejlődök is általa, és emiatt is bízom meg benne. Ez pedig a közös munka alapja, nagyon becsülendő dolog. Az esti edzések egyelőre beváltak, mert nincs végre az a rohanás sem mint reggel. Jobb is, hogy nem kell korán kelni, mikor reggelente már egyre sötétebb és hidegebb van.
Erősödöm! Fejlődött a törzserőm, ezt például megtapasztaltam a haskerekezésnél. Imádok nehezet cipelni, legyen szó a Kedvesemről<3 vagy a két 32-es bellről 🙂 Szeretnék többet és többet. Dolgozom a helyes technikán minden gyakorlatban. Nem egyszerű, de nagyszerű, mert tanulásra mindig van lehetőség és azt szeretem. 
Több mint 1 hónapja csinálom, csináljuk az új étrendet a Kedvessel, amit Zsolt írt, és egyértelműen érzem a pozitív hatásait, figyelem, ahogy változgatok. Ez a 4 hét kellett ahhoz, hogy beérjen a dolog. Kb. 80-90%-ban sikerült tartani a kalóriát és a makrókat is. Következetes és kitartó vagyok tehát ebben is, és szeretném folytatni, jó hogy ehhez is van plusz támogatás. Meg annyival könnyebb így, hogy most ketten csináljuk. Hasonló rendszerben, más célokkal, a saját igényeinkhez igazítva, de együtt. Sokat könnyít ez a diétához kapcsolódó praktikus teendőkön is (bevásárlás, főzés, stb.). 
I am DEFINITELY dedicated to my goals.

Mai ebédem 🙂 @ hummus bar

Ez az én harcom

Épp egy repülőn ülök Brüsszelbe menet, ez pedig egy jó kis alkalom arra, hogy megírjam mi is történt velem múlt héten edzésfronton. Mostanában nem úgy adta ki az élet, hogy minden edzésemről külön bejegyzést tudjak írni.
Első nap fekvenyomással kezdődött, itt 45 kilóval kellett volna minél több ismétlést csinálnom, de sajnos annyira nem jött össze ez a dolog, komoly bajok voltak a technikámmal. Zsolttal át is vettük ismét, hogy mire is kell sokkal jobban figyelnem: minden feszüljön, aminek kell, csuklóm egyenes legyen, és amúgy meg jó helyre húzzam magamra a rudat. Semmiség. Lesz mit gyakorolni. 
Aztán jött a guggolás. Ja igen, itt a legnagyobb bajom az volt, hogy előző nap is edzettem és a bolgár guggolásoktól nagyon intenzív izomlázam lett, sokkal jobban lefárasztott, mint hittem, ezért hiába volt csak 52,5 kg a súly rajtam, az új, ill. javított technika miatt, amit még tanulok és amiben még nem érzem magam 100% magabiztosnak, nem tudtam minden sorozatot megcsinálni. It was a fail.

Az edzés hátralévő részét nem is nagyon erőltettem aztán tovább.
Kedden próbáltam kiheverni az izomlázat, ami rég volt már ennyire intenzív. Rátett a dologra egy lapáttal, hogy kedd volt az a nap, amikor kipróbáltam a Bubit, és egy nagy szívásba torkollott az egész. Sík terepen nem volt gond, de amint fel akartam hajtani egy hídra, egyből jött a probléma, hogy a Bubi egy használhatatlan kerékpár, mert dög nehéz és kezelhetetlen. Úgy kellett átszenvednem magam a hídon, bedurrantak tőle a combjaim, nagyon lefárasztott. Úgy, hogy ugyanezen az útvonalon 3 nappal korábban semmi problémám nem volt a saját kis babakék csotrogány Puch biciklimmel. Most már még jobban megbecsülöm az öreglányt az fix. Szerda reggel nem is mentem le edzeni, estére halasztottam.
A teremben szerda este kedves fogadtatásban volt részem, jó hangulatban tudtam nekikezdeni az edzésnek, aminek a fő showeleme a deadlift volt. 80 kilibe 5 ismétlést kellett belerakni (fél-1 perces szünetek engedélyezve voltak), és a jól sikerült bemelegítés után (“így kell deadliftelni” bíztatott Zsolt), gyakorlatilag sima ügy volt a dolog. Úgy raktam le az 5. ismétlés után a súlyt, hogy azt éreztem, ment volna belőle még pár 🙂 Naggggyon jó érzés volt, egyértelmű siker számomra.
A fennálló vállproblémám miatt fej fölé nyomás helyett megint landmine nyomásokat végeztem. Némi húzódzkodás és törzserősítés után viszont siettem haza, ahol egy kiadós masszázsban volt részem egy profi masszőrtől. Meglepő helyeken tud kurvára fájni, a lapockáimnak és a hátamnak/vállamnak kifejezetten jót tett.
A pénteki edzés egyáltalán nem ment. Olyan szinten voltam álmos, hogy egy kávé meg egy adag pörgető sem tudott értékelhető állapotba hozni. Pedig próbálkoztam, ugrálgattam, küzdöttem, hogy menjen, de minden hiába volt. Így egy guggolás bemelegítés, pár sorozat egykezes evezés és farmer walk jutott aznapra. Hát, el kell fogadni, hogy megeshet az ilyen, én igyekszem rugalmas lenni az edzéshez való hozzáállásban. Is.
Szombaton Power Builder jógán jártam és mindenekelőtt nagyon érdekes, részletes anatómiai ismereteket szereztem a csípő működéséről, emellett néhány pózt is tanultunk. Kár, hogy nem lesz hetente, annyira rámférne…. a gyakorlati részek is nagyon hasznosak voltak, amit tudok tenni, hogy megpróbálom a napi, heti edzésrutinba illeszteni őket.
Vasárnap pótoltam, ami elmaradt pénteken, mert szeretnék fejlődni, erősödni, és ehhez edzeni kell. Vasárnap jó menni, mert nincs lent senki. Csak én vagyok és a küzdelmeim. Saját magammal kell versenyre kelljek és az ilyen körülmények jó alkalmat teremtenek a befelé fordulásra ia. Ott álltam megint a 65 kilóval szemben a guggoláshoz készülődve, és csak azt éreztem, hogy félek már megint, még mindig, és ez amúgy kezd egyre érdekesebb, meg persze egyre unalmasabb is lenni számomra. Nem teljes ismétléseket csináltam belőle, barátkoztam a súllyal. Tudtam és éreztem is a testemben, hogy ez könnyebb lehet már számomra, mint amilyennek tűnik, de nem akartam a “vesztembe” rohanni. Rájöttem, hogy olyasmi lehet ez most nekem, mint annak idején megcsinálni az első teljes húzódzkodást; olyan erős voltam mire fejben összeállt a dolog, hogy már 2-3 sikerült egyből. 1. Addig lépek vissza, amíg csak kell, ha a fejlődésem ezt kívánja. 2. Meg kell erősítenem a gyenge szakaszomat, a gyenge pontjaimat, pl egy jó kis box squat lehet, hogy jót tenne. Majd konzultálok Zsolttal. 
What the fuck fej 🙂
Az edzés többi feladata jól ment, fekvenyomás, cook hip lift, húzódzkodás, és végül a bolgár guggesz. Na itt megint jött az izomláz, úgyhogy az utolsó sorozatot kihagytam, nehogy feleslegesen megerőltessem magam. Levezetésként dupla 32 kilós bellel farmer walkoltam, amiből, ahogy azt múlt héten mondtam, tényleg több ment már 🙂 saccperkábé 5x annyit tudtam sétálni velük mint 1 hete. Hát mi ez, ha nem fejlődés?!?:) Rendesen elfáradtam a végére.
Levezetésként a délután hátralévő részében egy jó nagyot sétáltunk a csodás őszi időben. Awwwww.

Új évszak, új kezdet

Nincs megállás: beköszöntött az ősz és az új évszakkal együtt új edzéstervet is kezdtem hétfőn. Továbbra is kompakt, hogy beleférjen reggelre.
Hétfőn fekvenyomás volt a kezdő és fő erőgyakorlatom, 42,5 kg-val nyomattam annyit, amennyit tudtam, ez éppen 6 db lett most.
Aztán jött 5 sorozat guggolás 52,5 kg-val. A guggolással ugye az a helyzet, hogy szenvedek vele. Szóval most az lesz, hogy javítunk a technikán, kicsit másként fogom csinálni, mint eddig. Meglátjuk, mire jutok vele. Az biztos, hogy valamit ki kell találni, hogy jobban be tudjam kapcsolni a mozgásba a fontos izomcsoportokat, amiket érzem, hogy szerintem sem elég aktívak (pl. fenék, törzs). 
Ezt támogatandó, új gyakorlatot is kaptam az új edzéstervben, ez pedig a cook hip lift. Itt kezdő pozícióként hanyatt fekvésben, az egyik lábamat hajlított térddel felhúzom úgy, hogy egy teniszlabdát szorítok a csípőmhöz. A másik lábammal, a sarkamra terhelve pedig megemelem a csípőmet, 90 fokban. Így néz ki.  Ilyen formán, hogy az egyik lábam fel van húzva, sokkal jobban aktiválódik a fenék izom, és ez minden bizonnyal segíteni fog többek között a guggolásomnál is. Ebből a gyakorlatból 5 sorozatot végzek, 3-3 ismétléssel, egy ismétlés pedig 5 másodperces emelést /tartást jelent. Ettől másnapra nagyon intenzív izomlázam lett egyébként 🙂 Szóval jó kis gyakorlat ez.
A hétfői egyébként nagyon építő edzés volt olyan szinten, hogy több gyakorlatnál is kiderültek a gyengeségeim. Az egyik leghatékonyabb módja a fejlődésnek, ha ismeretében vagyunk a fejlesztendő területeinknek. Itt félre kell tenni az egót, az biztos. Nálam például ilyen még az előbb említett törzserő is. Sose lehet eleget edzeni törzsre szerintem. Márpedig én kibbbbb….ottt erős szeretnék lenni, szóval mindent megteszek a célért, amit csak szükséges 🙂
Pár nap kimaradt, de pénteken aztán deadlifttel kezdtem. Kicsit félreértettem az edzéstervben szereplő megfogalmazást, és a kitűzött 6 db ismétlést 77,5 kg-val én egy sorozatban lenyomtam :))) Kemény voltam mint állat. 

Aztán viszont az edzés jó része elment azzal, hogy az épp problémás jobb vállamat nézegettük Zsolttal, próbálván rájönni, hogy mi is lehet a baj. Ja igen, mert hogy fáj a vállam. Valószínűleg a rotátor köpenyben van a probléma. Azóta már jobb lett egyébként, mert a széles hátizmot érintő kislabdás masszírozások segítettek rajta. (fájt is mint atom)
Fej fölé nyomás helyett emiatt landmine nyomásokat végeztem ezen az edzésen. Mivel a diagnózis felállításával elment az idő, ezért kimaradt az egykezes evezés is, de hip thrustokat 70 kilóval megcsináltam. A hip thrust súlyán emelni kell már, mert ez annyira nem sok, csak az a bajom, hogy rettentő kényelmetlen egy gyakorlat, pedig szeretem. De azóta is fáj a helye a csípőmön. No bitching, megoldom.
Szombaton bicikliztünk egyet a városban, nagyon jól esett, ezer éve nem bicikliztem. Tervezek ismét bicóval járni munkába, úgy is most indul a Bringázz a munkába kampány. 🙂
Ma volt meg a heti 3. póverbilder edzésem, el is fáradtam benne mint állat. Kösz Zsolt! 😀
Guggolással kezdtem, 62,5 kg-val 6 db ismétlést hoztam össze, próbáltam a hét elején megkapott edzői utasításokat követni. Jó eredménynek tekintem.
Fekvenyomásban aztán 37,5 kg-val mókáztam, felváltva a jó kis cook hip liftekkel.
Zsolt már akkor röhögött, amikor az edzéstervemet írta, mert erre napra bolgár guggolást rakott be, amit nem annyira kedvelek 🙂 Ráadásul elnéztem az ismétlésszámot és sikerült többet megcsinálni az előírtnál, fokozván a gyakorlat iránt érzett szeretetemet 😀 És már most érzem a hatását a hátsómban.
szenvedéseim színhelye 🙂
Aztán az igazán mókás nem is ez volt, hanem az edzészáró gyakorlatpár: farmer’s walk DUPLA 32 kg-s kettlebellel, hozzá párban side plankek. De megismételném, ha nem lett volna egyértelmű: DUPLA 32 kg-s KETTLEBELLel sétálgattam. Ja, mert hogy kemény vagyok, nem ijedek meg semmitől és megcsináltam. Nehéz volt nagyon, de jövő héten ilyenkor pedig még jobban fog menni. Imádom az ilyen cipelős gyakorlatokat, szerintem rettentő jól edzik az egész testet és az idegrendszert meg az elmét is.
Szóval így hét végére van rajtam sok fáradtság, de sok sikerélmény, öröm, motiváció és fejlődni vágyás is. Folytatjuk a munkát 🙂

Az alvó oroszlán felébresztése

Akik rendszeresen követik a blogomat, azok számára feltűnt, hogy most már egy ideje nem csak saját magamról vannak itt fényképek, illetve egyre több bejegyzésemben az E/1-ből T/1 lett 🙂 Ennek az az oka, hogy egy olyan emberrel terelt minket össze a sors, illetve vonzottuk be egymást, akivel osztozunk az edzés, a sport és különösképp az erőemelés iránti szenvedélyünkön. Ő az az ember az életemben, aki pontosan érti, hogy mi az, amit szeretek a nagy súlyok világában, az erő megélésében, ő látja a legközelebbről, hogy mennyire sokat adott nekem az erőemelés mentálisan és fizikálisan egyaránt. Mindez pedig azért van, mert ő is ebben a világban mozog, él és fejlődik általa hétről hétre.


Kapcsolatunk egyik különlegessége, hogy hasonló utat tettünk meg mindketten, nagyjából egy időben indulva. Az egészségünkért való aggódás indított el minket a változás felé, míg végül egymás mellett kötöttünk ki, hogy ezután együtt csinálhassuk tovább nem csak a sportot, hanem a közös életünket is. 🙂


Szeretném nektek bemutatni tehát Horváth Zoltánt, akinek a története 95 kg-ról indul és jelenleg ott tart, hogy egy átlagos napon ő a legerősebb ember a Decathlon áruházban 😀 
Mert a túlsúlytól megszabadulni hasznos és jó dolog, de egy idő után mindketten rájöttünk, hogy ennél nekünk több kell, fejlődni akarunk testben, lélekben egyaránt, aminek az alapját az jelenti, és amihez a legtöbbet az adja hozzá, hogy ha szimplán a külsőnk helyett azzal foglalkozunk, hogy erősek legyünk.


A többit pedig ő meséli el nektek…. 🙂


Örömedzünk 🙂



De ki is az a Horváth Zoltán?

A történetem 2011 októbere magasságában indult, 95 kilóról, tán még fölötte is volt, nem mertem mérlegre állni. Éltem a napjaimat minimális mozgással, otthonról dolgoztam, nem nagyon mentem sehova. Az életemet a World of Warcraft és a munka tette ki, gyakorlatilag 16 órát ültem a gép előtt. Nem, erre nem vagyok büszke. Arra viszont igen, hogy sikerült változtatnom. A kezdő lökést számomra DagadtKöcsög bemutatkozó postja adta meg, ami röviden arról szólt, hogy ha nem akarok 50 évesen szívinfarktusban meghalni, akkor jó lenne foglalkozni az egészségemmel. Én kezdetnek a diétát és a futást választottam.
Fussunk! Hogyan? Mivel informatikus vagyok, mindenre kellett egy kütyü, telefonnal gyakoroltam a Couch to 5k programmal. Segít abban, hogy felkészültség nélkül, “kanapékrumpli” üzemmódból indulva eljuss odáig, hogy le tudsz futni 5 kilométert. Fuss 20 mp-t, sétálj 40-et! Fuss 30 mp-t, sétálj 30-at! És így tovább. Nagyjából egy hónap után képes voltam hazafutni az utca végéről, ami kb. 1 km-t takart. Le sem tudom írni mekkora örömöt jelentett ez nekem! Megállás természetesen nem volt, decemberre megvolt az 5 kilométer, átlagban heti 3-4x futottam, szépen mentek le a kilók, talán túl gyorsan is.

Futás után általában gyümölcsturmixot ittam vacsora gyanánt, ami lássuk be nem a legoptimálisabb választás, ha a fogyás a cél. Az egész diétámat az egészség határozta meg: kiiktattam a cukros dolgokat, a junk foodot, a magasabb GI-jű szénhidrátokat teljesen, illetve a mennyiségen is csökkentettem. A reggeli és a vacsi volt az, ahol igazán megfogtam a kalóriabevitelt, de nem volt túl tudatos a megfelelő ismeretek hiányában, csak úgy érzésre csináltam. Nem volt önsanyargatás, nem éheztem, és nem volt fogyókúra. Nem kúra! Változás, elhatározás, fegyelem, kitartás.
Mindezzel együtt, a diétának és a rendszeres mozgásnak volt egy nagyon kellemes folyománya is: rámjöttek végre a konfekció méretek. 38-as farmerből 32-es lett, L, XL-es pólókból M-es. Egy év és kb. 200 lefutott kilométer után 20 kilóval voltam könnyebb, de sajnos gyengébb is. Bár lefogytam, utólag már tudom, hogy nem ez lett volna a legoptimálisabb módja a test rekompozíciójának, de sebaj. Megtanultam a saját bőrömön, neked már nem kell!

Nagyjából 1 év alatt végül sikerült lefogynom 67-68 kilóra, ez így több mint 25 kiló fogyás, természetes, hogy izomból is ment. Eléggé satnyának néztem ki, kellett valami testmozgás… Mivel nem voltam nagyon otthonról eljárós ember, így az otthon űzhető dolgok között mazsolázgattam, amíg rá nem akadtam a fegyencedzésre. Az első 3-4 szint megvolt, tudtam már húzódzkodni szabályosan 2-3-at, de számomra iszonyatosan unalmas volt, így kerestem tovább. A P90X kipróbálás szinten megvolt két hétig, de az nem fehér embernek való, gyakorlatilag egy “Norbi Update on steroids”:)

A történetem 2012 őszén folytatódott, amikor a kollégáimmal egyszer elmentem “gyúrni”. Mit nekem, szakközépben nyomtam rendesen, biztos menni fog – gondoltam. Nem ment. Iszonyatosan gyenge voltam a régi énemhez képest. Az első nap után olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam megmozdulni, de ha már elhatároztam, hogy járok, eldöntöttem, hogy nem fogom abbahagyni. Sokáig folytattam a konditermi edzést, de nem nagyon láttam semmilyen változást, nagyon lassan történt bármi is, így ismét csak elkezdtem olvasgatni a neten: mégis mi lenne a helyes út? Hogyan tudnék fejlődni? Így bukkantam rá az Emelj! blogra, ezt két srác írja saját tapasztalat alapján, elég érthetően leírták, hogy miért lenne érdemes erőemeléssel foglalkoznom. Ezzel egy időben bukkantam rá Elliott Hulse-ra aki szintén irányt adott nekem: dolgozz azért, hogy erős legyél! (Egy későbbi írásban foglalkozom majd azzal, hogy ez mit is jelent számomra.)
Megtanultam azt is, hogy a komplex és jó edzés alapja a megfelelő programozás és periodizáció, az erőedzéseket én a Stronglifts 5×5-tel kezdtem (természetesen volt hozzá iPhone app). Ezzel el is voltam fél éven át, amikor meg már nem nagyon ment úgy a dolog, ahogy szerettem volna, átváltottam a Wendler féle 5/3/1-re, hol boring but big kiegészítőkkel, hol saját kútfőből kiötlött gyakorlatokkal (húzás-nyomás). Erősödtem, de valami még mindig nem volt az igazi: egyedül edzettem, nem felügyelt rám senki, fekvenyomni például nem mertem igazán nagy súllyal, spotter nélkül.
2013 közepén látogattam először a Thorba, szintén az Emelj-es srácok írásának köszönhetően. A régi terem, ahova jártam, nem volt túl ideális az erő alapú edzéshez, bár szerencsére nem szóltak rám, hogy halkabban deadlifteljek. A Thorban reggelente edzettem, néha együtt egy sráccal, aki gyakran elismerő szavakkal illetett, illetve beállt spottolni, ha megkértem rá. Később Facebookon beszélgettünk erről-arról, itt derült ki, hogy ő akkortájt kezdett el edzősködni. Az biztos, hogy furcsa dolgokat csinált a csoportja: fél órán át bohóckodtak az edzés előtt, nem is értettem teljesen. Egyszer rászántam magam, hogy egy személyi edzés keretein belül felmérjen. Megdöbbentő volt. 
Mondanom sem kell, egy hétre rá, 2014 márciusában már együtt bohóckodtam a többiekkel. Amit értelmetlennek láttam előtte, most tartalmat nyert: mobilizáció, nyújtás, bemelegítés, technikázás. Wittmann Zsolt gondosan megírt edzéstervvel állt neki a közös munkának, a deadliftet felépítettük nulláról, a fekvenyomáson technikáztunk rengeteget, a guggolással nem volt szerencsére komolyabb probléma, de a megfelelő mobilizációra például mindig hangsúlyt fektettünk. Most ott tartunk, hogy év eleje óta a fekvenyomásra rádobtunk 30 kilót, a guggolásra 20-at, a deadlift pedig már könyvbe illő formával megy stabilan. Hogy tétje is legyen a dolognak, 2014 őszén készülök az első erőemelő versenyemre, Wilks formulával összemérjük az erőnket a többiekkel.

Igyekszem példát mutatni mindenkinek aki ismer, célom erősnek lenni mind fizikailag, mind szellemileg, érzelmileg. Az erő a célom. Vagy az eszközöm valami máshoz? Később kiderül…

2014 július, saját testsúlyom duplájával guggolás
(1×150 kg @ 75 kgBW)

Jól indult a hét

Mezítlábas edzésnek indult a hétfői alkalom, mivel olyan nagy és kikerülhetetlen pocsolya volt az edzőterem felé menet, hogy beázott a cipőm és elázott a zoknim is. Aztán nem az lett belőle végül, mert ki akartam próbálni az új edzőcipőmben a guggolást.
A zenét betoltam a fülembe, a bemelegítést dinamikus nyújtásokkal lezavartam, aztán nekiálltam a guggoláshoz készülődni. 65 kg volt ismét a cél, múlt héten nem próbálkoztam vele, de most nem volt más út, le akartam gyűrni végre, főleg miután ekkora súllyal már régen (év elején) se volt gondom. Össze is szedtem magam és VÉGRE sikerült az a nyamvadt 3 ismétlés probléma nélkül. Úgy hagytam ott az állványt, hogy arra gondoltam, baszki ez nem is volt annyira nehéz.

A fekvenyomás nagyon jól ment, 5 sorozatot csináltam 40 kg-val, jó erőben voltam, szerettem csinálni.

Legyűrtem a húzódzkodásokat is, most már egész pontosan tizenkettőt. Ez kezd egyre nehezebb lenni, bár most már lassan véget ér az edzésciklus, “csak” 13 lesz a végső cél. Annyi meg menni fog. Muszáj neki. A guggolós edzéseimen mindig dobozra fellépés volt a húzódzkodással párban lévő gyakorlatom, ezúttal 25 kg-val lépegettem 4 sorozatban. Ez elég kemény, rettenetesen leizzadtam és el is fáradtam benne. Az biztos, hogy fejleszt.

Sajnos pörgetőre már nem maradt időm, bár a szánhúzás amúgy se ment volna az eső miatt, szóval csak rohantam a dolgomra, elkezdődött az ősz, amit imádok 🙂

Ha ez így megy tovább, az azt jelenti, hogy 1 hónap alatt vissza tudtam hozni az év eleji formámat. Azért ez így elég jól hangzik szerintem 🙂

Fekvenyomás @ 45 kg

Az elmúlt 2 napom egy rövid betegség jegyében telt, kedden ugyanis arra ébredtem fel többször éjszaka, hogy szédültem. Ez nem múlt el később sem, gyakorlatilag az ágyból is alig bírtam felkelni, a vérnyomásom ingadozásától mindig visszahuppantam. A háziorvosom tanácsára aztán vettem be vitamint meg gyógyszert, meg persze pihentem. Másnap reggelre jobb lett, de tudtam, hogy ilyenkor kell még egy nagyot pihenni, így aztán nem mentem edzeni se, aludtam napközben és csak pihengettem tovább. Ma reggelre már teljesen jól is éreztem magam. Valószínűleg megfáztam egy kicsit és ez jött így ki rajtam. (Valószínűleg vasárnap-hétfőn is már bujkálhatott bennem, azért éreztem magam edzés közben gyengének)
Nekem se kellett több, ma reggel le is mentem edzeni. Úgy voltam vele, hogy óvatosan, de azért megpróbálok edzésterv szerint haladni, de ha valami nem megy, akkor nem erőltetem.
Minden ment úgy, ahogy a tervben szerepel! 🙂
Fekvenyomás volt ma a fő erőgyakorlatom, amiben életemben először végre kinyomtam a 45 kg-t, mindjárt háromszor is! Nagyon örültem neki, ezzel már régóta (konkrétan március vége óta..!) tartoztam magamnak, az elmúlt hónapokban ugyanis a sok megszakítás miatt a fekvenyomásnál nem tudtam soha a 45 kg-s küszöböt átlépni.
új rudak a Thorban! 🙂 persze, hogy egy ilyennel edzettem.
Úgyhogy: benchpress@45 kg, az enyém vagy muhahaha!!!! :))
Guggoltam még utána 5 sorozatot 55 kg-val, ezzel sem volt gondom.
Aztán húzódzkodásaim voltak párban fogantyús fekvőtámasszal, ezekkel küzdöttem, de mindent megcsináltam.
Levezető gyakorlataim a lábemelés rúdhoz (ebben jó lenne erősödni) és a haskerekezés voltak. Mindent megcsináltam legjobb tudásom és erőfeszítésem szerint.
Nagyon elégedett voltam a mai edzéssel, mert nagyon jól éreztem magam, mindent megcsináltam és időben is végeztem. Tervben van egyébként, hogy a heti 3 powerbuildert kiegészítjük heti 1 örömedzéssel (aka szabadfoglalkozás), mert van egy csomó dolog, amit szeretnék kipróbálni, meg különben is jó érzés úgy sportolni, hogy nincsenek különösebb elvárások, csak pusztán az élvezetből szenvedés jut :)) Nekem többek között ilyen a saját testsúlyos gyakorlatok fejlesztése, a mobilizáció, a hajlékonyságom fejlesztése, a bal oldalam fejlesztése, a gyorsaságom fejlesztése, mozgáskoordinációm fejlesztése, állóképességem fejlesztése. Szóval terület az van bőven és szabad/játékos keretben szeretnék ezekkel foglalkozni egy kicsit 🙂 

Az erő: elengedés

Hétfőn nem ment az edzés, szerdán akartam menni edzeni, de végül fontosabb dolog jött közbe, ma reggel viszont végre lementem edzeni. Aggasztott, hogy hétfőn nem ment, hiányzott, hogy szerdán bár készültem, de nem tudtam lemenni, zavart, hogy már megint megszakad egy edzésciklusom. Ezért arra gondoltam, hogy nem baj, ma elkezdem elölről ezt a hetet (3. hét az edzésciklusban), hogy bepótoljam, ami elmaradt, pihentem is, bíztam benne, hogy menni fog.
Jól aludtam, jókedvűen, kipihenten, frissen ébredtem. Okosan akartam csinálni, nem elsietni, ezért fokozatosan kezdtem bemelegíteni a guggoláshoz. Mentek a húzódzkodások is közben. VÉGRE. Csináltam ún. “légzős dead bug” gyakorlatokat is. Aztán ahogy közeledett a munkasorozat súlya, megint kezdtek előjönni bennem a félelmek, hogy minden odafigyelésem és fokozatosságom ellenére nem fog menni. Erre egy nagyon szép szó van: teljesítménykényszer. Ezt éltem meg. Felraktam a 65 kg-ra és a 3. ismétlést már nem tudtam megcsinálni. Ott ültem a földön zokogva. 
El kell fogadnom, hogy nem megy. Csinálom azt, ami megy. Fel kell adnom ezt most így ebben a formában. Elfáradtam, el kell távolodnom ettől az egésztől egy kicsit. A minimum az, hogy vissza kell venni a terhelésből és csak játszásiból kell edzenem, a többi meg, hogy még kevesebb ilyen edzést kell csináljak és egyszerűen más sportot, mozgást kell végezzek (séta, futás, falmászás, úszás, jóga – végtelen a választék :), ha mozgáshiányom támad. Ami viszont úgy érzem, hogy megy: az egészséges étkezési rendszer fenntartása.
Szimbolikája van ennek most az életemben. Én legalábbis így élem meg a dolgot. Le kell dobjak magamról súlyokat, amik terhelnek és el kell távolodjak tőlük. El kell engedjek egy-két fontosat, le kell dobjam magamról a teljesítménykényszert.  
Sokat gondolkozom azon, hogy mi is az erő pontosan. Amikor felemelek 80 kilót, abban egyértelműen tudom azonosítani, hogy mi az erő: felemelni a nehezet, felvállalni a nehéz döntéseket az életben, nekimenni valami fontos feladatnak. Van azonban az éremnek egy másik oldala, és épp ezt élem meg most nehézségként. Erő kell ahhoz, hogy el tudjunk engedni dolgokat. Máskor ez ment könnyen, de kifejezetten nehéz ez nekem most azért, mert kitartó vagyok és szívós, bízom magamban és ezért nehezen vállalom fel, hogy néha nekem is segítségre van szükségem, nehezen is fogadom azt el. Változást akarok, de ez így nem fog menni. 
Az életem egyéb területeinek rendezéséhez el kell engedjem például a sportot, el kell engedjem, hogy az erőemelésben való fejlődés most nem megy. Most szar. Azt hittem jó, jól esik, imádom csinálni, de hiába erőltetem, nem megy. Elfogadom, hogy szar, és meg is élem. Mert az segít megérteni és továbblépni is. Sosem szégyelltem sírni mások előtt. Ahogy ma reggel is ott ültem a földön, jól esett végre, hogy kijött ez a feszültség belőlem. Meg még azóta vagy háromszor sírtam el magam. Pihenésre, levegő- és környezetváltozásra van szükségem. 
Imádom az erőemelést. Épp ezért fáj elengedni most ezt. Amellett, hogy nálam mélypont van, végtelenül boldoggá tesz, hogy a kedvesem épp szárnyal: a héten minden gyakorlatban megdöntötte az egyéni csúcsát. 
Ha valami miatt különleges számomra ez a sport, akkor az például ez: a PR. Az 1 RM. (1 rep max, 1 ismétléses csúcs) Amikor valami annyira különleges, hogy csak 1 van belőle. Azzal a súllyal csak egyszer tudod megcsinálni az ismétlést, megismételhetetlen. Aztán fejlődsz és egyre többet tudsz. Beleborzongok, annyira jó volt ott lenni és látni 🙂 
Nálam most a fejlődés bizonyosan a visszalépésben lesz, nem a csúcsok döntögetésében. Bár egy kicsit szomorú vagyok miatta, de elengedem ezt is.
Az élet ciklikus: az ébredő, virágzó tavasz és a gyümölcsöző nyár után nálam most kurvára beköszöntött az ősz meg a tél egy-két területen. Elfogadom, időt hagyok a dolgoknak, megélem most ezt ebben a formában, mert tudom jól, hogy aztán megint jobb lesz. Teret adok a télnek, hogy aztán jöhessen újból a tavasz. Mert ebben 1000%-ig biztos vagyok, hogy így lesz, mert én ilyen vagyok. 😉 I don’t worry….:) 
egy gyenge mosoly a bőgés után és a Társ az erőemelésben… is 🙂