IMG_6567-001

I. THOR POWER erőemelő verseny

Lezajlott az I. Thor Power kupa erőemelő verseny szombaton és hatalmas élmény volt ismét!

Ezüstérmes lettem az I. Thor Power kupa női mezőnyében!

Ezüstérmes lettem egy olyan erőemelő verseny női mezőnyében, ahol csak ketten indultunk :-)

Thor power erőemelő verseny

A verseny előtt két nappal döntöttem el, hogy indulok. Azt mondták, szinte minden lány visszamondta, még azok közül is, akik amúgy hetek óta készültek, és csak Évi maradt egyedül induló. Én meg felbátorodtam. Így nincs igazából versenyhelyzet, csak az élvezetért lehet csinálni, semmi para!

Az előzmények

4 hónapja nem powerbuilderkedtem Zsoltnál, helyette UST-re (erő-állóképesség fejlesztő óra) jártam Fruzsihoz. Mostanában nem mentek a deadliftek. Guggolni (low-bar back squat) pedig csak a mostani ciklusban kezdtünk UST-n. Fekvenyomás helyett hónapok óta floor press-t csinálunk. Szóval nem volt fókuszált felkészülésem. Edzettem az örömért, az állóképességem növeléséért, a változatosságért, de soha nem a versenyért.

Szerdán voltam edzeni Fruzsinál, deadlifteltünk, 5-4-3-2-1 ismétléses szériákat kellett lenyomni. 90 kg volt az egy ismétléses cél, ami azért aggasztott, mert pár nappal korábban még a 75 kg-ba se ment bele a 3 ismétlés. Valami nagyon nem akaródzott mostanában sikerülni a deadliftben. A 85 kg-t kétszer kellett volna felhúzni. Az istennek se sikerült a második ismétlés!! Fruzsi azt mondta: nem baj, pihenjek legalább 3 percet, aztán próbáljam meg a 90-et. Kételkedve néztem rá, de azt mondtam oké, mit veszíthetek, megpróbálom, persze! 4 perc pihenő után oda is álltam a 90-hez, és csodák csodájára, nagyon lassan bár, de feljött!! Alig hittem el, pacsiztam is egy hatalmasat örömömben Fruzsival és meg is köszöntem neki, hogy hitt bennem és bátorított, hogy megpróbáljam. Én magam nem hittem volna benne. Másnap mondjuk olyan voltam, mint a mosott szar, úgy lefárasztott idegrendszeri szinten a dolog. :)

Nagyjából ilyen előzményekkel vágtam bele a versenybe. Péntek reggel, a nagy kihagyás miatt, hogy a testem legalább emlékezzen egy kicsit jobban, mit is kell csinálni, de ne fáradjak el, lementem a terembe reggel egy adag gyors, könnyű 3×3-akra: guggolás 50 kg, fekvenyomás 30 kg és deadlift 60 kg. Jól esett. Zsolttal összefutva pedig megleptem őt a jó hírrel, hogy indulok a versenyen!

Kedvessel este bevásároltunk csokit, kekszet és pufirizst. Már az Oreos Milkáért is megérte csinálni, olyan rég ettem!

Az I. Thor Power kupa

Nem volt sok induló sajnos, de a hangulat azért így is jó volt. A mérlegelés vicces volt, mert háromlábú mérleget sikerült hozni a szervezőknek, de két-három mérésből azért mindenkinek összehoztak egy értékelhető eredményt (nekem 59 kg).

Te nem hazudtolod meg magad! – fogadott Angéla az öltözőben, és igaza volt. Belevágtam a versenyzésbe, mert egyszerűen eredménytől függetlenül azt éreztem, hogy bántam volna, ha kihagyom.

 A Guggolás

Büszke vagyok rá, hogy én nyithattam meg a versenyt. 60 kg-t választottam kezdősúlynak és érvényes kísérletet produkáltam (bár belülről nem éreztem annak).

 erőemelés, edzés, guggolás, egészséges életmód

Az erőemelő versenyek legeleje mindig a legfurább, pláne elsőnek kezdeni. Egész évben tükör előtt edz az ember, bár UST-n azért a terem közepére állított állványon is gyakran edzünk, mindenesetre fura érzés volt a hatalmas tér előttem és a sok néző. Aztán a második-harmadik ismétlésnél ez már nem zavart persze, meg lehet szokni.

A második próbám 65 kg volt, könnyű volt ez is. 60 kg fölé egyébként se elölguggolásban, se hagyományos guggolásban nem mentem hónapok óta. Harmadik kísérletre, a könnyű 65 kg után, valami nehezebbet kellett választani, így 75 kg-t mondtam be.

erőemelés, edzés, guggolás, egészséges életmód

Odaálltam, fogtam a rudat, mindenemet megfeszítettem – jól meg is szédültem benne – aztán leguggoltam éééééééés sikeresen fel is álltam, bár kellett küzdeni érte, drukkolt is a közönség, hallottam :) Jóóó volt nagyon, kimaxoltam a dolgot, ennyi volt most bennem!

Kedvesem se hezitált sokat, amikor odaállt a 3. kísérletre a 170 kg-hoz, gyönyörű szépen hozta a mezőny testsúlyarányosan legjobb guggolását:

erőemelés, edzés, guggolás, egészséges életmód
170 kg @ 77 kg BW

Hihetetlen büszke vagyok rá, mindig hatalmasat dobban a kis szívem, mikor látom ezt a fotót, meg persze csodálatos volt élőben nézni is! Guggolásra született.

A hangulat már a guggolások alatt kezdett megjönni, megélhettük azt, amit már a decemberi Power Builder kupán is: egy emberként tudtunk drukkolni egymásnak, attól függetlenül, hogy amúgy egymással szemben versenyeztek az indulók. Már a guggolásoknál biztattuk egymást ezerrel, voltak hatalmas kísérletek, furcsán cikázó térdek:) és persze egyéni rekordok.

A Fekvenyomás

Az erőemelő versenyek mumusa, a legtechnikásabb gyakorlat a három közül. Én például itt veszítettem arányaiban a legtöbbet az erőmből, csak 42,5 kg-t tudtam kinyomni a decemberi 50 helyett. Háromból csak 1 sikeres kísérletem volt.

A Kedves ebben a számban is egyéni csúcsot ért el, ami azért csoda, mert nagyjából 3 hete tud rendesen fekvenyomni, mivel hónapokig vállproblémákkal küszködött és pihentetnie kellett, mostanra jött csak rendbe. Ezzel a lendülettel viszont meg is döntötte a korábbi csúcsát és 105 kg-t sikerült egy kis egészséges küzdelem árán kinyomnia!

erőemelés, edzés, fekvenyomás, egészséges életmód

Évivel a fekvenyomás alatt/után éreztük a legfáradtabbnak magunkat. Ilyenkor kell viszont összeszedni a maradék erőt is, mert a 3. szám a felhúzás, amihez oda kell tennie magát mindenkinek!

A Deadlift

Felhúzás, elemelés, deadlift. Sokunk kedvence, az enyém is. Bár kételkedtem, erősen kételkedem az elmúlt időszak deadliftjei után, hogy képes lehetek teljesíteni egy nagyobbat.

A deadliftre fókuszáltan készültem. Előkerült az mp3 lejátszóm és a kedvenc zenéim. A külvilágot kizártam, befelé fordítottam a figyelmemet. A bemelegítéskor sajnos ugyanaz a rossz érzés fogott el, gyengének éreztem a fogásom, a csuklómat, alig akartak feljönni a nagyobb súlyok.

erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
Szabálymagyarázat – Papp Zsolt & Wittmann Zsolt
Biztos 85 kg-ra mentem első kísérletre. Nem is volt vele gond szerencsére.
erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
Elmélyülés

90 kg volt a második kísérletem. Ez volt az, ami szerdán épphogy csak feljött. De nem volt más választása most sem! Odaálltam, ide még jobban beletettem magam és felhúztam! Mert mint tudjuk, magától úgysem jön fel :)

Természetesen 95 kg-t vállaltam be a harmadik sorozatban! Bár a 90 is kurva nehéz volt, azért 2,5 kg-t rápakolni mégis csak kevés lett volna, szóval csak bátran nekimentem a 95 kg-nak.

erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód

Azt éreztem, hogy energiát, erőt kell nyerjek magamból. Valahonnan nagyon mélyről, ami segít, hogy felemeljek annyit, amire mostanában nem is gondoltam volna. Aztán ahogy kerestem az energiám belső forrását magamban, rá is akadtam: dühöt éreztem. Meg valami nagyon mély szomorúságot. Elmondhatatlanul szomorú voltam, hogy ott állok és azért kell küzdjek, hogy 95 kg-t felemeljek, mikor decemberben ment már a 100 is! Dühös voltam és szomorú, hogy hónapokig nem tudtam csinálni az erőedzéseket, mert közbejött a kibaszott betegség, a legyengülés, saját magam újraépítése. Nehéz időszakon vagyok túl, tudom. De szomorú voltam, mert azt éreztem, hogy mennyire kurvára, mélyről jövően és őszintén szeretem ezt a sportot, de hónapok óta nem tudom úgy átadni magam neki, ahogy korábban. Dühös voltam, hogy már az előző versenyre se tudtam rendesen készülni, csak amolyan utolsó pillanatosan lett meg az a 100 kg is. Most meg itt álltam felkészülés nélkül, az erőemelés iránt érzett szenvedélyből, mélyről fakadó szerelemből, bizonyítani akarásból…… meg fogalmam sincs miből.. vagyis hát de, leginkább saját magam miatt és saját magamért mentem.

Valami ilyesmi érzést ragadtam meg akkor, mikor a lehetetlennek tűnő 95 kg felemeléséhez odaálltam. Arra emlékszem csak, hogy megfogtam a rudat, és valami hihetetlen erőből kiszakítottam a földből, fogalmam sincs hogyan, aztán lassan bár, de jött föl szépen és megcsináltam!!! Megint teljes testből és szellemből beleláttam a gyakorlat lényegébe és átéreztem a deadlift velejét. Csodálatos volt, elöntött a boldogság, amikor leraktam. Rohantam a Kedves karjaiba nagy vigyorogva. El se hittem, hogy megcsináltam.
erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
95 kg @ 59 kg BW

Most is elszorul a torkom, ahogy eszembe jut ez a pillanat, meg az egész verseny. Annyira elementáris és szó szerint szívbe markoló, húsba vágó élmény volt számomra. Nagyon-nagyon szeretem: az erőemelés segített át a legnagyobb változásokon az életemben. Úgy indultam neki az évnek, hogy végre tudok majd ennek szentelni több időt és energiát és növelhetek a teljesítményemen… de nem lett belőle semmi, mert más lapot osztott az élet, más feladatot adott. El kellett engedjem azt a sportot, amit szenvedélyesen szeretek. “Kiégtem”, elfáradtam benne és pihentetnem kellett. A szombati erőemelő verseny viszont, látjátok, megmutatta nekem, hogy milyen nagyon is szeretem. Talán az elengedésnek, az eltávolodásnak volt így haszna is, jól látom, hogy mennyire fontos is nekem valójában, mert annyi mindent köszönhetek neki, annyi mindent adott már.

Bár érik már a visszatérés gondolata bennem, azért nem fogok most rohanni, főleg, mert az UST-t is imádom, nagyon sok örömöt ad a hétköznapokban és örült a testem is a változatosságnak:) Terveim szerint heti 1x le fogok járni az alapgyakorlatokra edzeni azért.

 A versenyhez visszatérve, a deadlifteknél hatalmas teljesítményeknek lehettünk szemtanúi. Éviről muszáj említést tennem, mert látványos változáson ment keresztül az elmúlt hónapokban és elképesztő sokat erősödött, remélem nagyon büszke magára!:) Nagyon inspiráló a példája számomra.

erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
160 kg

Bár Kedves a versenyen talán kicsit eltaktikázta magát és így a harmadik kísérlete (172,5 kg) már nem jött fel, versenyen kívül azért a 165 kg-t még felpattintotta a földről :) Tankönyvbe illő a technikája, bárcsak én is tudnék így deadliftelni!

erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
165 kg

Valahogy így történt az, hogy ezüstérmes lettem egy erőemelő versenyen. Kettőből második. De ezt sem adták ingyen! Büszke vagyok magamra, mert azért az ezüstért is keményem meg kellett dolgozni! Fel kellett érte emelni 95 kg-t, felállni a nyakamban 75 kg-val és kinyomni 42,5 kg-t. Oda kellett menni és semmitől sem félni, csak bízni saját magamban, megtalálni a saját magamban szunnyadó erő forrását és meríteni belőle egy kurva nagyot!

Ez az egyik legszebb része ennek a sportnak szerintem: annyi különböző ember, különböző motivációval és módszerrel, amivel egy dologért küzd: felemelni a lehető legtöbbet, amire képes. Szóval mindenki, aki ott volt szombaton és végigcsinálta, csúcsteljesítményt nyújtott aznap. Ez pedig abszolút átlagon felüli dolog, mindenki legyen büszke magára! A nézőknek és a CSAJOKNAK külön, ezúton is köszönöm a drukkolást!

 Végezetül néhány kép még az eredményhirdetésről:

 erőemelés, edzés, egészséges életmód

 

erőemelés, edzés, egészséges életmód

 

erőemelés, edzés, egészséges életmód
erőemelés, edzés, egészséges életmód
erőemelés, edzés, egészséges életmód
Power couple <3
Don’t worry, lift heavy! az instagramon és a Pinteresten.

Minden kezdet nehéz

Na de ennyire?

A verseny és a karácsonyi ünnepek után megpróbáltunk visszatérni a rendes edzős kerékvágásba, de persze nagyon nem ment. Zsolt aztán felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha nem várnánk többet és hétfőtől egyből belevágnánk az új edzéstervbe. Kedvesem és én is egyből igent mondtunk, miért is ne?
Én úgy voltam vele, hogy az elmúlt 2-3 hétben amennyire csak lehetett spóroltam az energiáimmal az edzések során is, de kezdett már zavarni, hogy emiatt nem is volt bennük sok koncepció. Az új edzéstervek első hete egyébként is könnyebb szokott még lenni, hiszen fokozatosan építkezünk, ezért gondoltam, hogy jót fog tenni, ha visszatérek a rendes rutinhoz. Legalább lesz értelme annak, amit csinálok és vissza is rázódok. Meg persze rálépek arra a nagyon izgalmas útra, aminek most az elkövetkező időszakot az életemben szentelni fogom.
Bár a lelkesedésem továbbra se volt 100%-os, álmosnak éreztem magam, de úgy döntöttem, hogy nem picsáskodom, hanem elkezdem csinálni és meg is csinálom azt, ami le van írva. Ennek megfelelően rendes mobilizálást és bemelegítést is tartottam. Ez elsőre még kicsit hosszúra nyúlt, legalábbis ahhoz képest, amit megszoktam, de biztos hatékonyabban fog menni később.

Az új edzéstervem első napja erőfókuszú, alacsony ismétlésszámokkal. Guggolással kezdtem, 62,5 kg-val csináltam 3×4 sorozatot. Mentálisan volt nehéz, főleg a 2. sorozat, aztán egy nagyobb pihenő után a 3. már szépen ment. Küzdöttem velük, de volt velem segítség és ez sokat számított :)
A sorozatok között egylábas csípőemeléseket csináltam.

A második gyakorlat a fekvenyomás volt, ezt tényleg nagyon megszerettem. Küzdenem itt is kellett, teljes testből-lábból nyomtam ki a 40 kg-t minden ismétlésnél, és szép szabályos kivitelezésre törekedtem. Igyekszem megtalálni a saját formámat a fekvenyomásnál is, amit aztán következetesen tudok majd tartani is. Az utolsó sorozat már kifejezetten könnyűnek tűnt. A sorozatok között a vállam edzése érdekében könnyű TRX gyakorlatokat csináltam.

Kezdtem elfáradni, mert nagyon kevés kaja is volt bennem. Mindenképp kell majd egy kevés rendes, lassabban felszívódó CH-t bevinnem edzések előtt, hogy jobban bírjam majd. Deadlift jutott az edzés végére, itt 80 kg-t kellett 6x felemelnem, egyesével. Nehéz volt, na. De ami egy igazán jó edzést jellemez: felfrissültem a végére, ezt az utolsó két emelésnél éreztem igazán.

Levezetésként húzódzkodtam, de ezekre már nem annyira maradt energiám. Majd visszarázódom ebbe is, nincs menekvés :)

Egyéni rekord hegyek :)

Az úgy volt, hogy múlt szombaton lementem edzeni egyet. Aznap volt a Thor háziverseny is, amit lopva figyelgettem. Jó volt a hangulat, lelkesek voltak a fiúk-lányok, kedvet adott nekem is a saját Power Builderes háziversenyünkhöz.
Elég hadilábon állok ezzel a versenyzés dologgal: számomra ez az év nem arról szólt, hogy az edzést tudjam fókuszba helyezni, mint korábban, idén sokkal inkább “csak” támasz volt nekem mindabban, amiken végigmentem. Aztán ősszel, ahogy kezdtek helyrebillenni a dolgok, lenyugodni a körülmények, az edzésre is egyre jobban tudtam már fókuszálni. De az eltelt több mint fél év alatt, amikor hónapokig nem tudtam egy-egy programot befejezni, a tavaszi eredményeimhez képest nem fejlődtem, gyakorlatilag a legelejétől újra kellett építeni magam. Aztán az elmúlt hetek odafigyelése, az elkötelezettségem, a lelkesedésem és az életemben beállt egyensúly elkezdték hozni az eredményeket az edzésben is.
A guggolásban végre már nem akadályozott az a sok lelki trauma és feszültség, amik miatt hetekig-hónapokig gyakorlatilag féltem a gyakorlattól és féltem nagyobb súlyokra merészkedni. Az edzésszeretetem és az erőemelés iránt érzett lelkesedésem leginkább a deadliftben csúcsosodott ki: élveztem minden egyes ismétlést, minél nehezebb volt, annál jobban.
Múlt szombaton aztán, amikor lementem, izgalommal vártam, hogy sikerül-e a kitűzött 3 ismétlést 85 kg-val megcsinálni. Persze magamban tudtam, hogy sikerülni fog és így is lett, nem volt vele gond! Aztán erről persze akartam írni is, mivel utólag jöttem rá, hogy ez bizony egy 3 ismétléses maxom volt! Soha ennyit nem emeltem korábban. Csak végül nem adódott erre időm, mert elég sűrű volt a programunk a hétvégén.
A legutóbbi edzésprogramot követően a dec.14-i háziverseny előtt még maradt 3 hetem. Az eredeti terv az volt, hogy lesz még 2 nehéz hetem és 1 pihenős. Az edzésprogram véghezvitele azonban leterhelte a szervezetemet, ekkor volt az a néhány nap, amikor lebetegedtem. Ugyanazon a héten mentem munkaügyben Amszterdamba, és mivel egyáltalán nem akartam ott kint betegeskedni, ezért csak 1 edzésem volt azon a héten. Viszont az utazás, akármennyire is izgalmas volt szakmailag és jó dolog volt egy új országban egy fantasztikus városban eltölteni 5 napot, nagyon lefárasztott. Ezért a 2. héten ismét csúsztak az edzéseim. A hétfői elmaradt, így lett kedd-csütörtök és végül az a szombat, amiről az előbb írtam. Így adódott, hogy az eredeti 2 nehéz hetemből csak 1 maradt. Kicsit úgy éreztem, hogy az utolsó pillanatban próbáljuk behozni a “lemaradásomat”, de aztán elengedtem ezt a dolgot és elfogadtam, hogy nem ebben a maradék 2 hétben fogom megváltani a világot. Ennyire tudtam felkészülni, ebből kell kihozzam a lehető legtöbbet majd adott helyen és időben.
Mindenesetre kértem Zsolt tanácsát, hogy a maradék 1 hetet a verseny előtt mivel töltsem. Azt írta, hogy módosítja a tervet.
Hétfőn reggel néztem rá az új tervre és hangosan felnevettem: az esti terv mindenből 1 ismétléses maxot tartalmazott, meg voltak adva a súlyok: guggolás 75 kg, fekvenyomás 50 kg, deadlift 90 kg. 
Vicces. Nekem az eltelt több mint 1 év alatt még soha nem volt olyan edzésem, hogy mindhárom gyakorlatból maxot kellett volna csinálnom. Ilyen szempontból ez egy főpróba is volt a vasárnap előtt, kicsit segített orientálódni abban, hogy miként próbáljak gazdálkodni majd az energiáimmal.
Izgultam. A guggolás volt az első. Bemelegítéskor problémák voltak a mélységgel, erre majd igyekszem odafigyelni. Aztán szép lassan emelkedtek a súlyok, míg végül eljutottam a 75  kg-ig. Ilyenkor a tárcsák fölpakolása a rúdra mindig egyfajta rítus, megteremti számomra a “személyes kapcsolatot” a rúddal, a tárcsákkal, a hideg fémmel. Amiket fel akarok emelni. Összeszedtem magam és mindent beleadva odaálltam a 75 kg alá és probléma nélkül beleguggoltam és felálltam a súllyal. Röhögtem, mert nem is volt olyan erőlködősen nehéz, mint ahogy számítottam rá. :) A guggolás nehéz súllyal, amitől idén hónapokig paráztam.
Aztán pihentem és jöhetett a fekvenyomás. Ezzel küszködök a legtöbbet, de ez sokaknál látom, hogy gyenge pont, nehéz ráérezni szerintem. Igyekeztem itt is jól ütemezni és időzíteni a bemelegítést, míg végül elérkeztem a célszámhoz: 50 kg-t végre kinyomni fekve. Hetek, hónapok óta vártam már ezt, hogy idáig eljussak. Hányszor de hányszor kellett ezt is újrakezdenem. Hát 2-3x biztos. De ott voltam végre, felpakoltam 50-re a tárcsákat, odafeküdtem és minden erőmet beleadva, megcsináltam az 1 ismétlést az 50 kg-val! Nagyon boldog voltam: végre az 50-es klubba léptem :) Nagyon szeretnék egy saját testsúly közeli fekvenyomást elérni valamikor.
Sok idő eltelt már ekkora, és hátra volt még a legnagyobb kedvenc: a deadlift. Szintén óvatos bemelegítés, a nagyobb súlyoknál már csak 1-1 ismétléssel. Az egy ismétlés 85 kg után, ami elég nehéznek tűnt, tartottam egy nagyobb lélegzetvételnyi, kb. 5 perces szünetet. Felpakoltam még 5 kg-t. Odaálltam, tényleg minden energiámat összeszedtem, lelkesített a fülemben a zene is, majd felhúztam azt a 90 kilót! Nagyon gyorsnak tűnt a dolog belülről is, sokkal lassabb ismétlést is csináltam már életemben: akkor igazán a nehéz egy elemelés, ha ráadásul lassú is. Ez viszont nem volt lassú, sőt! Kedvesem le is videózta, aztán együtt visszanéztük és kívülről látni még viccesebb volt: nagyon gyorsan feljött a 90. Kicsattantam a boldogságtól, de tényleg :)
Így végül a 3 gyakorlatban 3 egyéni rekorddal zártam a napot. Másnap madarat lehetett volna velem fogatni, egész nap vigyorogtam, rettentő boldog voltam :) Úgy éreztem, hogy minden magamba, az edzésbe, a következetességbe és kitartásba fektetett munkám meghálálta magát. Úgy éreztem, hogy most már jöhet bármi, szívesen megyek versenyezni is, mert nem fog számítani az, hogy elérek-e helyezést vagy hogy mások mekkora előnnyel indulnak velem szemben, vagy hogy én milyen hátrányból próbálom felküzdeni magam. Csak az számít, hogy mindezt saját magamért teszem és hogy ez erőssé és …őszintén? kibaszott boldoggá tesz :)

A héten a diétát sem tartottam már: egyrészt a hétfői edzés eszméletlen mód felpörgette az anyagcserémet, azóta gyakorlatilag folyton éhes vagyok. Ma már lecsúszott egy szép szelet csokitorta is. Egyszerűen kívánja a szervezetem a kalóriákat. Vasárnapig mérsékelten, de ez marad, aztán a verseny után szép lassan visszaállok az egyensúlyra.
Levezető edzésem volt még szerdán, de ez a visszavételes nap nehezebbnek tűnt mint a maxolós. Pihenésképp még korcsolyáztunk is egy nagyon jót csütörtökön, kellett ez a másfajta terhelés a lelkemnek meg a testemnek is. Ma-holnap meg pihenés és lélekben+testben rákészülés a vasárnapra ezerrel. Utóbbinál egy kis SMR hengerezgetést, laza átmozgatást tervezek csak, nem többet. Meg annyi alvást, amennyi csak belém- és rámfér :))
Vasárnap klassz lesz, jó társaság, jó hangulat és azt csináljuk, amit a legjobban szeretünk: MINDENT FELEMELÜNK :)))
egyensulybitchez

Hol is tartottam?

Ott tartottam, hogy pontosan 1 héttel ezelőtt érdemi előrelépést sikerült elérjek a guggolásban, ami határtalan jókedvvel töltött el. A hétvégén a jó időt kihasználva a barátainkkal egy jó kis gyalogtúrára mentünk a Dunakanyarba. A guggolástól egyébként elég jó kis izomlázam lett a hátsómban, ami némi kellemetlenséget okozott számomra a túrán, de ami annak is a jele, hogy előző a megfelelő izmokat sikerült bekapcsolni a munkába, főleg ami a bolgár guggolást illeti, juhhhúúú :)
Vasárnap a pihenésé volt a főszerep, egy laza átmozgatásra azért jutott idő a Thorban. Az extra edzéseken előszeretettel végzek nehéz hordásokat, farmer walkokat.
A hét eleje aztán edzés szempontjából nem egészen úgy telt, ahogy szerettem volna, fontosabb dolgokkal kellett foglalkozni. Emiatt sajnos az étvágyam sem volt a topon, így aztán jelentős kalória és energia-deficitbe kerültem a hét végére. 
Ezt a ma reggeli edzésen meg is éreztem, mert nem ment úgy a fekvenyomás, ahogy szerettem volna. Persze a technikán is van javítani való, ezen dolgoztunk is Zsolttal ma, meg még fogunk is. Amúgy érzem, hogy fejben kezd összeállni a dolog, szóval menni fog ez, nem aggódom :) Erős vagyok és erős leszek :) Meg remek támogatóim is vannak ám :))))
Szóval ma még nem volt meg az 50 kg-s bench press, de ez már csak idő kérdése! A szándék, az elhatározás és a motiváltság is megvan. A 4 napos edzésmentesség után most már nagyon várom, hogy végre deadliftelhessek egy jót, talán a hétvégén sort is tudok majd keríteni rá :)
#egyensúly bitchez


image

Ez az én harcom

Épp egy repülőn ülök Brüsszelbe menet, ez pedig egy jó kis alkalom arra, hogy megírjam mi is történt velem múlt héten edzésfronton. Mostanában nem úgy adta ki az élet, hogy minden edzésemről külön bejegyzést tudjak írni.
Első nap fekvenyomással kezdődött, itt 45 kilóval kellett volna minél több ismétlést csinálnom, de sajnos annyira nem jött össze ez a dolog, komoly bajok voltak a technikámmal. Zsolttal át is vettük ismét, hogy mire is kell sokkal jobban figyelnem: minden feszüljön, aminek kell, csuklóm egyenes legyen, és amúgy meg jó helyre húzzam magamra a rudat. Semmiség. Lesz mit gyakorolni. 
Aztán jött a guggolás. Ja igen, itt a legnagyobb bajom az volt, hogy előző nap is edzettem és a bolgár guggolásoktól nagyon intenzív izomlázam lett, sokkal jobban lefárasztott, mint hittem, ezért hiába volt csak 52,5 kg a súly rajtam, az új, ill. javított technika miatt, amit még tanulok és amiben még nem érzem magam 100% magabiztosnak, nem tudtam minden sorozatot megcsinálni. It was a fail.

Az edzés hátralévő részét nem is nagyon erőltettem aztán tovább.
Kedden próbáltam kiheverni az izomlázat, ami rég volt már ennyire intenzív. Rátett a dologra egy lapáttal, hogy kedd volt az a nap, amikor kipróbáltam a Bubit, és egy nagy szívásba torkollott az egész. Sík terepen nem volt gond, de amint fel akartam hajtani egy hídra, egyből jött a probléma, hogy a Bubi egy használhatatlan kerékpár, mert dög nehéz és kezelhetetlen. Úgy kellett átszenvednem magam a hídon, bedurrantak tőle a combjaim, nagyon lefárasztott. Úgy, hogy ugyanezen az útvonalon 3 nappal korábban semmi problémám nem volt a saját kis babakék csotrogány Puch biciklimmel. Most már még jobban megbecsülöm az öreglányt az fix. Szerda reggel nem is mentem le edzeni, estére halasztottam.
A teremben szerda este kedves fogadtatásban volt részem, jó hangulatban tudtam nekikezdeni az edzésnek, aminek a fő showeleme a deadlift volt. 80 kilibe 5 ismétlést kellett belerakni (fél-1 perces szünetek engedélyezve voltak), és a jól sikerült bemelegítés után (“így kell deadliftelni” bíztatott Zsolt), gyakorlatilag sima ügy volt a dolog. Úgy raktam le az 5. ismétlés után a súlyt, hogy azt éreztem, ment volna belőle még pár :) Naggggyon jó érzés volt, egyértelmű siker számomra.
A fennálló vállproblémám miatt fej fölé nyomás helyett megint landmine nyomásokat végeztem. Némi húzódzkodás és törzserősítés után viszont siettem haza, ahol egy kiadós masszázsban volt részem egy profi masszőrtől. Meglepő helyeken tud kurvára fájni, a lapockáimnak és a hátamnak/vállamnak kifejezetten jót tett.
A pénteki edzés egyáltalán nem ment. Olyan szinten voltam álmos, hogy egy kávé meg egy adag pörgető sem tudott értékelhető állapotba hozni. Pedig próbálkoztam, ugrálgattam, küzdöttem, hogy menjen, de minden hiába volt. Így egy guggolás bemelegítés, pár sorozat egykezes evezés és farmer walk jutott aznapra. Hát, el kell fogadni, hogy megeshet az ilyen, én igyekszem rugalmas lenni az edzéshez való hozzáállásban. Is.
Szombaton Power Builder jógán jártam és mindenekelőtt nagyon érdekes, részletes anatómiai ismereteket szereztem a csípő működéséről, emellett néhány pózt is tanultunk. Kár, hogy nem lesz hetente, annyira rámférne…. a gyakorlati részek is nagyon hasznosak voltak, amit tudok tenni, hogy megpróbálom a napi, heti edzésrutinba illeszteni őket.
Vasárnap pótoltam, ami elmaradt pénteken, mert szeretnék fejlődni, erősödni, és ehhez edzeni kell. Vasárnap jó menni, mert nincs lent senki. Csak én vagyok és a küzdelmeim. Saját magammal kell versenyre kelljek és az ilyen körülmények jó alkalmat teremtenek a befelé fordulásra ia. Ott álltam megint a 65 kilóval szemben a guggoláshoz készülődve, és csak azt éreztem, hogy félek már megint, még mindig, és ez amúgy kezd egyre érdekesebb, meg persze egyre unalmasabb is lenni számomra. Nem teljes ismétléseket csináltam belőle, barátkoztam a súllyal. Tudtam és éreztem is a testemben, hogy ez könnyebb lehet már számomra, mint amilyennek tűnik, de nem akartam a “vesztembe” rohanni. Rájöttem, hogy olyasmi lehet ez most nekem, mint annak idején megcsinálni az első teljes húzódzkodást; olyan erős voltam mire fejben összeállt a dolog, hogy már 2-3 sikerült egyből. 1. Addig lépek vissza, amíg csak kell, ha a fejlődésem ezt kívánja. 2. Meg kell erősítenem a gyenge szakaszomat, a gyenge pontjaimat, pl egy jó kis box squat lehet, hogy jót tenne. Majd konzultálok Zsolttal. 
What the fuck fej :)
Az edzés többi feladata jól ment, fekvenyomás, cook hip lift, húzódzkodás, és végül a bolgár guggesz. Na itt megint jött az izomláz, úgyhogy az utolsó sorozatot kihagytam, nehogy feleslegesen megerőltessem magam. Levezetésként dupla 32 kilós bellel farmer walkoltam, amiből, ahogy azt múlt héten mondtam, tényleg több ment már :) saccperkábé 5x annyit tudtam sétálni velük mint 1 hete. Hát mi ez, ha nem fejlődés?!?:) Rendesen elfáradtam a végére.
Levezetésként a délután hátralévő részében egy jó nagyot sétáltunk a csodás őszi időben. Awwwww.

Amikor “jól” indul a hét

Nagyon tanulságos volt a ma reggeli edzés. Minden szándékom ellenére, hogy ne csináljak az egészből érzelmi kérdést, mégis voltak olyan pillanatok, amikor szívesen elsírtam volna magam. Nem akarom “férfias”-nak bélyegezni ezt a sportot, mert szerintem az erősödés minden embernek célja kéne, hogy legyen, de tény, hogy a tervszerűség, a rendszeresség, a kitartás, a következetesség, az, hogy nem picsáskodhatunk olyan dolgok, amik egy ehhez kevéssé szokott embert azért rendesen próbára tudnak tenni. Direkt nem mondom, hogy a nőket általában, mert ebben nem hiszek. Tény viszont, hogy sok mindenhez viszonyulunk érzelmi szempontból (ami természetesen nem baj), és ez a sport ezt nem mindig engedi ezt meg. Én le akartam tenni ezt a dolgot egy kicsit, lelkes is vagyok, aztán mégis belefutottam egy kicsit megint. Terápiás jelleggel meg kiírom magamból ide :)
Ma például MÁR MEGINT szenvedtem a guggolással. De ennek egyébként egy nagyon fontos oka van (és ez kurvára nem érzelmi), hogy a tegnapi edzés nagyon elfárasztotta a hátsómat, igen intenzív izomlázam lett, és minden SMR hengerezés meg bemelegítés ellenére nem sikerült eléggé munkára bírni ma guggolás közben, illetve sokkal hamarabb elfáradtam benne, mint szerettem volna. Pihentetnem kell. Konkrétan járni is alig bírtam most már edzés után. Szóval első számú üzenetem: a bolgár guggolás és a cook hip lift remek gyakorlatok a fenék erősítésére, én nagyon koncentráltan érzem a hatásukat.
Szóval úgy álltam neki a guggolásnak, hogy nem lesz vele gond, aztán mégse ment. Persze, számít az is, hogy tanulom az új technikát, amit Zsolt mutatott, gyakorlatilag 1 év után kezdem másként csinálni, szóval adni kell a dolognak egy kis időt, ez is benne van most. A tanuláshoz türelem kell.
A fekvenyomás se ment úgy, ahogy arra számítottam, valószínűleg a fáradtság az oka ennek is. Próbálom itt is a helyes technikát elsajátítani. Jó egyébként látni, hogy az edzéstervben szereplő egyes edzéselemek hogyan támogatják egymást. Szóval továbbra is szükséges 1 pihenőnap két edzés között, és ha kell, akkor rugalmasnak kell legyek az edzéseim beosztásában. 
Maradék időben húzódzkodtam meg törzserősítettem.
Ami viszont jó: alig várom az ebédet 😀 Kedvesem isteni jót főzött, csupa gainz az egész, majd hozok receptet is :)
DSC_0442

Új évszak, új kezdet

Nincs megállás: beköszöntött az ősz és az új évszakkal együtt új edzéstervet is kezdtem hétfőn. Továbbra is kompakt, hogy beleférjen reggelre.
Hétfőn fekvenyomás volt a kezdő és fő erőgyakorlatom, 42,5 kg-val nyomattam annyit, amennyit tudtam, ez éppen 6 db lett most.
Aztán jött 5 sorozat guggolás 52,5 kg-val. A guggolással ugye az a helyzet, hogy szenvedek vele. Szóval most az lesz, hogy javítunk a technikán, kicsit másként fogom csinálni, mint eddig. Meglátjuk, mire jutok vele. Az biztos, hogy valamit ki kell találni, hogy jobban be tudjam kapcsolni a mozgásba a fontos izomcsoportokat, amiket érzem, hogy szerintem sem elég aktívak (pl. fenék, törzs). 
Ezt támogatandó, új gyakorlatot is kaptam az új edzéstervben, ez pedig a cook hip lift. Itt kezdő pozícióként hanyatt fekvésben, az egyik lábamat hajlított térddel felhúzom úgy, hogy egy teniszlabdát szorítok a csípőmhöz. A másik lábammal, a sarkamra terhelve pedig megemelem a csípőmet, 90 fokban. Így néz ki.  Ilyen formán, hogy az egyik lábam fel van húzva, sokkal jobban aktiválódik a fenék izom, és ez minden bizonnyal segíteni fog többek között a guggolásomnál is. Ebből a gyakorlatból 5 sorozatot végzek, 3-3 ismétléssel, egy ismétlés pedig 5 másodperces emelést /tartást jelent. Ettől másnapra nagyon intenzív izomlázam lett egyébként :) Szóval jó kis gyakorlat ez.
A hétfői egyébként nagyon építő edzés volt olyan szinten, hogy több gyakorlatnál is kiderültek a gyengeségeim. Az egyik leghatékonyabb módja a fejlődésnek, ha ismeretében vagyunk a fejlesztendő területeinknek. Itt félre kell tenni az egót, az biztos. Nálam például ilyen még az előbb említett törzserő is. Sose lehet eleget edzeni törzsre szerintem. Márpedig én kibbbbb….ottt erős szeretnék lenni, szóval mindent megteszek a célért, amit csak szükséges :)
Pár nap kimaradt, de pénteken aztán deadlifttel kezdtem. Kicsit félreértettem az edzéstervben szereplő megfogalmazást, és a kitűzött 6 db ismétlést 77,5 kg-val én egy sorozatban lenyomtam :))) Kemény voltam mint állat. 

Aztán viszont az edzés jó része elment azzal, hogy az épp problémás jobb vállamat nézegettük Zsolttal, próbálván rájönni, hogy mi is lehet a baj. Ja igen, mert hogy fáj a vállam. Valószínűleg a rotátor köpenyben van a probléma. Azóta már jobb lett egyébként, mert a széles hátizmot érintő kislabdás masszírozások segítettek rajta. (fájt is mint atom)
Fej fölé nyomás helyett emiatt landmine nyomásokat végeztem ezen az edzésen. Mivel a diagnózis felállításával elment az idő, ezért kimaradt az egykezes evezés is, de hip thrustokat 70 kilóval megcsináltam. A hip thrust súlyán emelni kell már, mert ez annyira nem sok, csak az a bajom, hogy rettentő kényelmetlen egy gyakorlat, pedig szeretem. De azóta is fáj a helye a csípőmön. No bitching, megoldom.
Szombaton bicikliztünk egyet a városban, nagyon jól esett, ezer éve nem bicikliztem. Tervezek ismét bicóval járni munkába, úgy is most indul a Bringázz a munkába kampány. :)
Ma volt meg a heti 3. póverbilder edzésem, el is fáradtam benne mint állat. Kösz Zsolt! 😀
Guggolással kezdtem, 62,5 kg-val 6 db ismétlést hoztam össze, próbáltam a hét elején megkapott edzői utasításokat követni. Jó eredménynek tekintem.
Fekvenyomásban aztán 37,5 kg-val mókáztam, felváltva a jó kis cook hip liftekkel.
Zsolt már akkor röhögött, amikor az edzéstervemet írta, mert erre napra bolgár guggolást rakott be, amit nem annyira kedvelek :) Ráadásul elnéztem az ismétlésszámot és sikerült többet megcsinálni az előírtnál, fokozván a gyakorlat iránt érzett szeretetemet 😀 És már most érzem a hatását a hátsómban.
szenvedéseim színhelye :)
Aztán az igazán mókás nem is ez volt, hanem az edzészáró gyakorlatpár: farmer’s walk DUPLA 32 kg-s kettlebellel, hozzá párban side plankek. De megismételném, ha nem lett volna egyértelmű: DUPLA 32 kg-s KETTLEBELLel sétálgattam. Ja, mert hogy kemény vagyok, nem ijedek meg semmitől és megcsináltam. Nehéz volt nagyon, de jövő héten ilyenkor pedig még jobban fog menni. Imádom az ilyen cipelős gyakorlatokat, szerintem rettentő jól edzik az egész testet és az idegrendszert meg az elmét is.
Szóval így hét végére van rajtam sok fáradtság, de sok sikerélmény, öröm, motiváció és fejlődni vágyás is. Folytatjuk a munkát :)

Jól indult a hét

Mezítlábas edzésnek indult a hétfői alkalom, mivel olyan nagy és kikerülhetetlen pocsolya volt az edzőterem felé menet, hogy beázott a cipőm és elázott a zoknim is. Aztán nem az lett belőle végül, mert ki akartam próbálni az új edzőcipőmben a guggolást.
A zenét betoltam a fülembe, a bemelegítést dinamikus nyújtásokkal lezavartam, aztán nekiálltam a guggoláshoz készülődni. 65 kg volt ismét a cél, múlt héten nem próbálkoztam vele, de most nem volt más út, le akartam gyűrni végre, főleg miután ekkora súllyal már régen (év elején) se volt gondom. Össze is szedtem magam és VÉGRE sikerült az a nyamvadt 3 ismétlés probléma nélkül. Úgy hagytam ott az állványt, hogy arra gondoltam, baszki ez nem is volt annyira nehéz.

A fekvenyomás nagyon jól ment, 5 sorozatot csináltam 40 kg-val, jó erőben voltam, szerettem csinálni.

Legyűrtem a húzódzkodásokat is, most már egész pontosan tizenkettőt. Ez kezd egyre nehezebb lenni, bár most már lassan véget ér az edzésciklus, “csak” 13 lesz a végső cél. Annyi meg menni fog. Muszáj neki. A guggolós edzéseimen mindig dobozra fellépés volt a húzódzkodással párban lévő gyakorlatom, ezúttal 25 kg-val lépegettem 4 sorozatban. Ez elég kemény, rettenetesen leizzadtam és el is fáradtam benne. Az biztos, hogy fejleszt.

Sajnos pörgetőre már nem maradt időm, bár a szánhúzás amúgy se ment volna az eső miatt, szóval csak rohantam a dolgomra, elkezdődött az ősz, amit imádok :)

Ha ez így megy tovább, az azt jelenti, hogy 1 hónap alatt vissza tudtam hozni az év eleji formámat. Azért ez így elég jól hangzik szerintem :)

BP-45kg

Fekvenyomás @ 45 kg

Az elmúlt 2 napom egy rövid betegség jegyében telt, kedden ugyanis arra ébredtem fel többször éjszaka, hogy szédültem. Ez nem múlt el később sem, gyakorlatilag az ágyból is alig bírtam felkelni, a vérnyomásom ingadozásától mindig visszahuppantam. A háziorvosom tanácsára aztán vettem be vitamint meg gyógyszert, meg persze pihentem. Másnap reggelre jobb lett, de tudtam, hogy ilyenkor kell még egy nagyot pihenni, így aztán nem mentem edzeni se, aludtam napközben és csak pihengettem tovább. Ma reggelre már teljesen jól is éreztem magam. Valószínűleg megfáztam egy kicsit és ez jött így ki rajtam. (Valószínűleg vasárnap-hétfőn is már bujkálhatott bennem, azért éreztem magam edzés közben gyengének)
Nekem se kellett több, ma reggel le is mentem edzeni. Úgy voltam vele, hogy óvatosan, de azért megpróbálok edzésterv szerint haladni, de ha valami nem megy, akkor nem erőltetem.
Minden ment úgy, ahogy a tervben szerepel! :-)
Fekvenyomás volt ma a fő erőgyakorlatom, amiben életemben először végre kinyomtam a 45 kg-t, mindjárt háromszor is! Nagyon örültem neki, ezzel már régóta (konkrétan március vége óta..!) tartoztam magamnak, az elmúlt hónapokban ugyanis a sok megszakítás miatt a fekvenyomásnál nem tudtam soha a 45 kg-s küszöböt átlépni.
új rudak a Thorban! :) persze, hogy egy ilyennel edzettem.
Úgyhogy: benchpress@45 kg, az enyém vagy muhahaha!!!! :))
Guggoltam még utána 5 sorozatot 55 kg-val, ezzel sem volt gondom.
Aztán húzódzkodásaim voltak párban fogantyús fekvőtámasszal, ezekkel küzdöttem, de mindent megcsináltam.
Levezető gyakorlataim a lábemelés rúdhoz (ebben jó lenne erősödni) és a haskerekezés voltak. Mindent megcsináltam legjobb tudásom és erőfeszítésem szerint.
Nagyon elégedett voltam a mai edzéssel, mert nagyon jól éreztem magam, mindent megcsináltam és időben is végeztem. Tervben van egyébként, hogy a heti 3 powerbuildert kiegészítjük heti 1 örömedzéssel (aka szabadfoglalkozás), mert van egy csomó dolog, amit szeretnék kipróbálni, meg különben is jó érzés úgy sportolni, hogy nincsenek különösebb elvárások, csak pusztán az élvezetből szenvedés jut :)) Nekem többek között ilyen a saját testsúlyos gyakorlatok fejlesztése, a mobilizáció, a hajlékonyságom fejlesztése, a bal oldalam fejlesztése, a gyorsaságom fejlesztése, mozgáskoordinációm fejlesztése, állóképességem fejlesztése. Szóval terület az van bőven és szabad/játékos keretben szeretnék ezekkel foglalkozni egy kicsit :) 

Húzós hétfő

Hát, hogy is mondjam. A mai edzés eléggé érdekesen sikerült. Valószínűleg nem éhgyomorra kellett volna lemenni, meg a fél banán sem ideális edzés előtt számomra.

Egyrészt, ma guggolós nap volt, és a célszám az 5 ismétlés 65 kg-val lett volna, bár a múltkor már a 62,5-be se ment az 5 ismétlés, csak 4. Nem volt sok energiám, az örömedzés után még a csípőhorpaszom is fájt mindkét oldalt, nem is aludtam túl sokat, ezért már a bemelegítéskor éreztem, hogy ez ma nem lesz meg. A 60 kg-s súly a hátamon olyan nehéz volt, mintha kb 70 lett volna. 
Nincs meg nekem ez a guggolás téma fejben. A kisebb súlyokkal a magasabb ismétlésszámok jól mentek múltkor, meg általában azok jól mennek, de ez a 65-ös egy nagy mumus lett nálam. Pedig guggoltam én már 70 kg-ba is, b.sszameg!!! Szóval jeleztem ma Zsoltnak, hogy ezzel kezdjünk valamit. Nem tudom megfogni, hogy pontosan mi a probléma. Legközelebb rápróbálok a 3 ismétlésre azért, és igyekszem felkészültebben érkezni majd. Mert nem adom meg olyan könnyen magam azért :))
A fekvenyomás jó volt, azzal nincs problémám. A fáradtságot itt is éreztem, de gond nélkül teljesítettem az 5×5 ismétlést 37,5 kg-val. Ájmlávingit <3

Végre fejlődtem a húzódzkodásban, és a kitűzött ismétlésszámot teljesíteni tudtam. Hiphiphurrá! Ez a mai napra 3+3+2+2 chin-up-ot jelentett, párban a dobozra fellépés rúddal (+súllyal) a nyakamban. Ez utóbbi gyakorlat elég szadi, mert nem csak a feneket, combot dolgoztatja meg, hanem rendesen le is fáraszt. De ezzel együtt nagyon hatásos is, szóval leküzdöttem a 4×10-10 ismétlésemet.
Egy biztos: nagyon sok SMR hengerezésre van szükségem. #mindenemfájésizomlázas