Net1-001

2. hét, 4. edzés

Ennél praktikusabb címet nem is adhattam volna a mai beszámolómnak, pedig annyi minden történt, hogy azt se tudom, honnan kezdjem. A lényeg persze csak annyi, hogy lementem edzeni és k.rva jó volt! 
A jobb vállam eléggé fájt, ezt némi tigrisbalzsammal és bemelegítő spray-vel kezeltem, ami jót is tett neki, nem volt gond edzés közben. (Bár a legjobbat persze a pihenés tenné neki.)
Szóval lenyomtam a “stressz” hetem utolsó edzését, a jó öreg deadlifttel.
A HFSW egész jól ment, nem éreztem különösebb problémákat a TGU-val sem, most már kíváncsian várom, mit fogok tudni kezdeni a következő szinttel (17,5kg)! A HFSW blokk végére azért elfáradtam picit (bár 1-2 perc után azért frissebbnek éreztem már magam, mint mikor az edzést elkezdtem), és amíg a földön pihegtem, egy gondolat ugrott a fejembe, amitől hirtelen nagyon boldog lettem: én annyi mindent fogok még megtanulni! A tanulásvágyam egy komoly motiváló tényező az egész “sport-témában” számomra, és ma ezzel ott, lent a földön hanyatt fekve pihegve megint szembesültem. Bírom az ilyen pillanatokat, olyan váratlanul tudnak érni. :)
Aztán jött a deadlift, 65 kilóval. Ami vasárnap nem ment, most nem okozott különösebb gondot, SŐT. Olyan szinten erősnek éreztem magam……. különösen a 3. sorozatban volt nagy flash, ahogy csináltam. Iszonyatosan élveztem az egészet az az igazság :) Nagyon boldoggá tett! Ott voltam fejben, testben, mindenben.

Kaptam kölcsön kesztyűt, most először próbáltam ki, hogy ezzel dolgozom. Nem tudom, hosszú távon hogy bírná a gyűrődést, de még lehet, hogy tesztelem. BÁR a hideg vas érintését semmi sem tudja pótolni <3 Szerintem puszta kézzel (és ziával) azért erősebben meg lehet fogni a rudat, mint bárhogy máshogy, de próbálkozni mindig ér :)
Jutalom, azaz posztvörkáut fúd: erdei gyümölccsel gazdagított fehérjés banánturmix!

Most pedig megyek, szerzek még valami szénhidrátot :) 
A mai napra egyébként az étkezésem rendben van, szóval majd jövök még részletesebb kaja beszámolóval is a héten.
Szösszenet. Vicces volt a teremben, tényleg érezni, hogy január van: tele volt lányokkal még így este is. Általában (értsd: az év 11 hónapjában abban az időpontban, amikor én edzeni járok, 10-ből 9,9-szer) én vagyok az egyedüli lány lent, most meg még rajtam kívül 4-en is voltak. Egy dolgot szeretnék nekik üzenni: tök jó, hogy mozogni akartok, hogy változni akartok, csak így tovább, DE: a p.ncitárogató gépet felejtsétek már el, könyörgöm!!! (angolul yes/no machine :) ). Mindig ugyanaz a menet: kb. 20 perc taposógép, aztán irány a tárogatás egyenként kb. 250 ismétléssel, miközben telefonáltok/beszélgettek, aztán jön a twister gép, végül némi (kb. 129 db) hasprés. A végére még beiktattok esetleg egy kis biciklizést. Tudom milyen ez, én is csináltam évekkel ezelőtt. Semmire se mentem vele! Rohadtul untam biciklizni. 
Milyen tévinformáción alapszik a tárogató gép használata? Hát azon, hogy egyesek még mindig azt gondolják, hogy helyi zsírégetés létezik. Tehát, ha én egy izomcsoportra edzek, akkor majd pont onnan fog lemenni a zsír. Sajnos (vagy nem sajnos) ez nem így működik. Sokan tekintik “problémás” részüknek a belső combot és a csípőjüket, de a tárogatón való társalgástól maximum megerősödik egy kicsit ott az izom (amit jó eséllyel korábban nem is használtatok igazán), de fogyni kizárólag a diétától fogtok, és hogy a belső combotokról, csípőről, stb. mikor megy le a zsír, az csak és kizárólag a genetikán múlik. Meg a kitartásotokon. Mikor ’12 őszén végre elhatároztam, hogy elkezdek kondiba járni, akkor az első dolog, amiben teljesen biztos voltam, hogy nem fogom használni a tárogató gépeket. Tökéletesen megvagyok nélkülük, hiszen ott van az egyik legszuperebb gyakorlat EVÖR: a guggolás, ami komplexen edzi a teljes testet – aki erős akar lenni és formás hátsót is szeretne mellé, az nyomassa ezerrel :) 
Szóval minden bántás nélkül, szerintem tök jó lenne, ha minél többen nyitottak lennének a tanulásra és a saját rossz beidegződések, félinformációk és tévhitek helyett megpróbálnák megtalálni a hiteles és jó forrásokat, amik valóban hozzásegítenek a kitűzött célok eléréséhez.
Because weights.
kitartás, edzés, sport, türelem

1. hét 4. edzés, sok pozitív energia

Tegnap nem volt túl jó napom, egész nap álmos voltam, minden kiesett a kezemből, szenvedtem. Az ilyen napokat egyszerűen csak túl kell élni. Szenvedtem azon, hogy nem tudtam pontosan mit egyek, a hűtő üres volt, pedig én jól akartam csinálni. Elmentem, bevásároltam, úgyhogy a kaja kérdésen ezzel segítettem, végül a terveknek megfelelően tudtam enni. 

forrás: Tumblr

Szösszenet. Szoktam magamon nevetni, mikor a leghétköznapibb, apró dolgokból az egész életre ráhúzható tanulságokat tudok leszűrni. 

Például, tegnap fejembe vettem, hogy megfőzök egy nagy adag rakott kelkáposztát. De még este 8-kor se kezdtem hozzá – pedig sütéssel együtt ez egy kb. másfél órás művelet, ami fáradtan sok. Szerencsére a nagy eszemmel rájöttem, hogy nem kell az egészet egyszerre megcsinálnom, fölöslegesen túlhajtani magam, ahelyett, hogy lefeküdnék időben aludni, hanem darabokra is bonthatom a folyamatot. Így lett végül, hogy este kb. 20-25 perc alatt összedobtam a húst, ma reggelre hagytam a káposzta részét és az összerakást, az edzés után pedig betoltam a sütőbe és frissen tudtam enni.
Tanulságom: ha tervezel valamit, akkor kis lépésekkel könnyebben és biztosabban el tudsz jutni a célodhoz, mintha egyszerre akarnád legyűrni az egész feladatot! :)
Az első pár nap még egy kísérleti fázis lesz, de azon dolgozom, hogy egy komplett heti menüt össze tudjak rakni, azaz 3-4 napnyi edzésnapra, ill. pihenőnapra jutó mintaétrendet.
Tegnap az alábbiakat ettem:
Reggeli: zabkorpa tejjel, 2 tojás, egy kávé tejjel, egy adag fehérje
Ebéd: 20 dkg lazac friss kevert salátával, olívaolajjal meglocsolva
Délután ittam egy zöldséglevet, később pedig még ettem fűszeres túrót 2 szelet kaliforniai paprikába töltve, ill. elkanalazgatva.
Este még ettem 2 szelet sonkát meg némi parmezán sajtot, pár szem kesudió is lecsúszott, plusz egy adag fehérje egy kis extra kókuszreszelékkel.
Összességében ettem nagyjából 68 g CH-t, 81 g zsírt és 154 g fehérjét. (1624 kalória.)
Ma edzésnapom volt a THOR Gymben. Nagyon lelkes voltam, energiával teli, köszönhetően annak, hogy jól kialudtam magam :) Így is kicsit kapkodósra sikerült a reggel, mert még az ebédhez is elő kellett készüljek. 
Az edzés jól ment, jól éreztem magam nagyon! A HFSW blokk a heti szokásos volt, az erőgyakorlat pedig ma felhúzás volt 60 kilóval, 3 sorozatban. Hasznos kiegészítő gyakorlatot tanultam a széles hátizom aktivációjához, felhúzások előtt fogom majd csinálni.
A pörgetős szakaszban ma vállból nyomások 7,5 kg-val, fej fölötti cipelés ha jól rémlik kb 27,5 kilóval (most csináltam először, nagyon tetszett!), power rope (gyilkossssssss!!!!!!!) és guggolások voltak. A végén még egy ütős planket is nyomatott velem Zsolt. Az ilyen apró extraságokról persze sosem szól előre, csak meglep mindig 😛
Edzésnaphoz igyekeztem tehát az étkezéseimet is igazítani:
Reggeli: a sietős reggel miatt, ittam 1 kávét, egy adag fehérjét és ettem egy fél banánt (ezt közvetlenül edzés előtt).
Edzés után befejeztem a banánt, aztán ebédre rakott kelkáposzta volt jó sok hússal és bulgurral. Ebéd után rohantam anyumékhoz, ahol ittam egy kávét, ettem pár szem kesudiót, plusz voltak húsos szendvicsek, amikből szintén ettem (kenyeret csak mértékkel).
Este ettem 2 tojást, csirkesonkát és túrót, +kanalaztam egy keveset a maradék lencselevesből és ittam egy fél adag fehérjét.
Összességében ettem nagyjából 114 g CH-t, 60 g zsírt és 151 g fehérjét. (1682 kalória)
Folyik tehát a kísérlet. Mindkét napon elfogyasztott ételek között tudok találni olyat, amiket jobb megoldásokkal lehet helyettesíteni (pl. banán, zabkorpa /tehát CH ofkorsz../), dolgozom tovább, hogy napról napra jobb legyen :) A holnapi ebéd már megfőzve, de lehet, hogy egy levest még hozzádobok, a hét elejére  pedig valami csirkeételt tervezek.
Edzés után beszélgettem PowerBuilderes sorstársakkal a diétáról (ők is most kezdik, picit másként mint én, de hasonló elvek mentén és hasonló tudatossággal), ami nagyon motiváló volt számomra! Illetve ezúton szeretném köszönteni új, állandó olvasómat, aki szintén blogolásba fogott, most már miattad sem adhatom fel, örülök, hogy itt vagy, hajrá-hajrá neked is! :)

Alapozó hét, 3. edzés

Az egész napos otthon ülés, még ha olyan hasznos dolgokkal is telik, mint az étkezési tervem kidolgozása, azért eléggé le tud húzni testileg. Estére kellett egy 3. kávé mielőtt elindultam a terembe, így is ásítoztam egy sort az egyik húzódzkodás adagom előtt :) De végignyomtam a penzumot.
3 kör HFSW (erről itt írtam pár szót). A 45 kilóval guggolás pont az egész napos punnyadás miatt az első körben egy kicsit nehéznek tűnt. Mármint valójában csak meglepődtem, hogy nehéznek találtam a rudat, a gyakorlat elvégzésével nem volt problémám. Az érzés már a 2. körre elmúlt szerencsére. Húzódzkodásnál egy fokkal alacsonyabbra állítottam be a step padot, és öröm-bódottág volt, hogy így is sikerült gond nélkül. Legközelebb megint nehezítek rajta. Ja, illetve Zsolt megteszi, mert a THOR-ban lesz a legközelebb. :)
A TGU gyakorlás nem tudom miért megy ilyen szenvedősen, sokkal jobban kell összpontosítsak. Hogy lesz ebből 15 kg a jövő héten? Ez még kérdéses számomra 😀
A mai fő gyakorlatom a Pendlay evezés volt, ami szintén nagy kedvencem! 27,5 kilóval csináltam az előírt sorozataimat.
Levezetésként pedig a pörgetés, amiben ezúttal kitörések, box jump helyett – box híján – guggolásból felugrások, pincérséta 15 kilóval, végül pedig toe-to-bar kezdemények voltak. Utóbbinál meglepődtem, mikor az egyik sorozatban képes voltam kb 75°-ig emelni a lábaimat.. Azt hittem, hogy az L-nél magasabbra nem vagyok képes. Ez adott egy kis motivációt, hogy ebben is tudok fejlődni és meglesz az a toe-to-bar talán még tavaszig is akár!
Edzés után megkezdtem az étkezési terveim szerinti étkezést, ezeket ettem: fehérjés banánturmix, egy alma (milyen rég ettem, te jó ég! már kezdett ránk rohadni :D), kb 6 deka túró, sonkák és egy szelet rozskenyér.
Összességében ma nagyjából 1400 kalóriát ettem meg, ami ölég kevéske. Fehérjéből se volt meg a kellő mennyiség, ezért jó is, hogy ezt átgondoltam, mert iszom is még egy adag fehérjét lefekvés előtt. Szeretem, mert nagyon kényelmes megoldás ilyen esetekre. Holnap pedig igyekszem az energiabevitelt rendes kajából feltornászni a tervekhez :)
bátorság, fejlődés

A csodák a komfortzónádon kívül történnek

Az elmúlt napokban nagyon sokat jár az eszem a blogon, az újonnan létrehozott facebook oldalamon, meg úgy magamon is általában. Ezen az egész életmódváltásos sztorin. Azért fogtam bele, mert úgy éreztem, hogy változás kell, hogy többet szeretnék kihozni magamból és szeretném ezt megmutatni minél több embernek. Hogy megpróbáljak jó példát mutatni. 

De mi is az, amit most szeretnék?

Szeretném végre kihozni magamból a lehető legtöbbet! A 2013-as év összefoglalójában azt írtam, hogy nem sikerült elérni az álomsúlyt, amiről nem is tudtam, hogy mennyi is az. Nem jött össze még a legjobb formám, amit annyira szeretnék látni. Na nem mintha a puha és kerek formák és az alatta megbújó izmok nem lennének önmagukban is tökéletesek és szerethetőek ;), de egész egyszerűen hajt a kíváncsiság! Nem utálom magam, elfogadom és szeretem magam most is, ahogy vagyok, nincs gond az önértékelésemmel, önbecsülésemmel. Viszont ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy végre megmutassam magamnak, nekem is össze tud jönni az a forma. Tudjátok, az a sportos. Szeretném lepucolni magamról a zsírt (azt a fránya utolsó x kilót!) és tovább izmosodni, amennyire egészséges és fenntartható keretek között ez lehetséges.
Mit kell ehhez tennem?

A kisebb “gond” az edzés. Van egy szuperül összerakott tervem, a sohasem lankadó motivációm és a sportolás iránt érzett szenvedélyem, hogy végig is csináljam. Nekem már nem kell azzal küzdenem, hogy levonszoljam magam a terembe. Imádom csinálni, az egyik legfontosabb örömforrásom! Szóval ez már egy igen jó alap :)
A nagyobb “gond” a diéta. Vagy másként fogalmazva tudatos étkezési rendszer. Aminek döntő szerepe van a fenti célok megvalósíthatóságában. Mivel vértezem fel magam? Elszántsággal! Akarattal. Olyan kitartással, amit az edzéseimben is csinálok. A saját magammal való törődéssel. Na és persze gyakorlati segítséggel! Mire is gondolok pontosan? Nem nagy dologra, csak egy előkészített étkezési tervre. Végül is az edzéseimhez is van terv és menetrend, tehát az étkezéseimhez se árthat. Hiszen, ahogy fent is írtam, céljaim vannak itt is, bármiféle támogatás és támpont ehhez pedig csak segítséget adhat, tehát jó dolog a tervezés!
Az étkezési rendszerben az alábbi alapelveket alkalmazom első körben (kb. október óta is hasonlóképp ettem már)
1) Két féle napot különböztetek meg: edzésnap és pihenő nap. (Surprise, surprise!) Edzésnapnak a PowerBuilder edzésterv alapján végzett edzések elvégzését tekintem. Minden, ami ezen felül jön, pl. jóga, nyújtás, falmászás az csak kiegészítés, kikapcsolódás, regenerációt elősegítő tevékenység, tehát pihenő nap. Minden héten viszont lesz legalább 1 totális pihenő nap. Esélyes, hogy ez a Zsolt által vezetett edzésem utáni nap lesz 😀
2) Az elfogyasztott mennyiségek megállapításához – szinte hihetetlen módon – a kalóriaszámlálást veszem alapul. Első körben célom nagyjából 1700 kalóriát elfogyasztani egy nap. Úgy saccolom, hogy ennyi elég lehet a fogyáshoz és az erőszintemet se csökkenti jelentősen. Aztán majd meglátom. 
A tápanyagok arányát tekintve edzésnapon magasabb szénhidrát bevitelt, alacsonyabb zsírbevitelt, pihenő napokon alacsony szénhidrát bevitelt és magasabb zsírbevitelt tervezek. A fehérje bevitel mindig magas, legalább 2,5g/tskg és dominánsan állati fehérjéből származik majd. Szénhidrátoknál előnyben részesítem a komplexeket, a lassabb felszívódásúakat. Gyors felszívódásút csak edzés előtt, ha gyors energia kell (mert a dolgos hétköznapokban előfordulhat, hogy nap végére jobban elfáradok) és edzés után közvetlenül fogyasztok. A zsírokat jellemzően növényi zsírokból szeretném fedezni (olívaolaj, kókuszzsír, olajos magvak, egyéb növényi zsírok pl. avokádó). Ezen felül megiszom legalább napi 2,5 liter vizet. A feldolgozott ételek mennyiségét az étkezésemben a lehető legkisebbre csökkentem, az egészséges, kiegyensúlyozott és változatos táplálkozás elvei mentén étkezem majd (nem paleo).
Egyelőre ez a legbizonytalanabb része számomra, a mennyiség. Miért vagyok vele gondban? Mert hetente 4 kemény edzést végzek ugyan (+ a kiegészítések), ám a nap többi részét ülőmunkával/üléssel töltöm. Tehát nehezen tudom megbecsülni a valós aktivitási szintem. A mindenféle kalkulátorok nem adnak valós képet számomra, így saját magam kell kitapasztalnom a megfelelő mennyiséget. A mindennapi életvitelemet apró kis trükkökkel igyekszem majd turbózni: telefonálás közben járkáljak fel-alá, többet gyalogoljak, mindig a lépcsőt válasszam, tegyek-vegyek többet. Apró dolgokkal, amik segítenek abban, hogy ne azt érezzem, hogy “b.ssza meg ma is egész nap csak ültem:) 
3) Napi elosztását tekintve most már hónapok óta hasonló ritmusban érkezem, ami azt jelenti, hogy napi 4 étkezésem van. Reggeli+reggeli kávé, ebéd kb. 12-kor, délutáni kávé és uzsonna, végül a vacsora. A kávé fogyasztásomat megpróbálom kicsit módosítani: növényi tejre cserélem a tejet benne vagy az egész kávét teára :). Vagy egy 5 perces átmozgatásra a szabad levegőn! Még jobb.
Az alábbi a terv: edzésnapokon a szénhidrát bevitel kb. 75%-át edzés után viszem be. Pihenő napokon, amikor amúgy is kevesebb szénhidrátot tervezek enni, azt ebédig bezárólag tervezem. Nincs olyan, hogy este 6 után nem eszem és hasonló baromságok.
4) Külön szempontként kiemelem az újratervezés fontosságát is. Figyelem a jeleket: az edzés közbeni energiaszintem, a napi munkavégzésem hatékonyságát – szellemi frissességet, az emésztésem jó működését, az alvási ritmusomat, a hangulatomat, az éhségérzetem alakulását. Kb. 10-14 nap múlva, ha szükséges, akkor változtatok az arányokon vagy a mennyiségeken. Reálisan ezen az időtávon kb. fél kiló fogyást tartanék reálisnak és jónak. Ahogyan azt írtam már korábban, most már tényleg kifogyott a mérlegből az elem, szóval veszek bele újat. Szerencsére egy utolsó mérésre még épp futotta ma az erejéből, így tudom, hogy mennyi a kiinduló állapot: 58,3 kg! 
Hosszú távon azonban nem szeretnék a számok bűvöletébe kerülni, ezért előtérbe helyezem a látványt és azt, hogy hogyan érzem magam. Viszont tudom, hogy ha egy-két-három kilóval könnyebb lennék, akkor a hőn áhított húzódzkodás is hamarabb összejönne és egyéb saját testsúlyos gyakorlatokban is tudnék könnyebben fejlődni, szóval ez mindenképp motiváló tényező :)
Amiért segít nekem a tervezés: támpontot és kapaszkodót nyújt. Időt spórol nekem! Az étkezési tervemet úgy rakom össze, hogy rögtön mellé tudjak rakni egy heti menüt és egy bevásárló listát is! :) Ez a része jelenti a legtöbb segítséget számomra.
Nem lesz olyan, hogy “csaló nap” és “bűnözés”. Ezek a kategóriák egyszerűen nem léteznek! Az étkezés nem egy erkölcsi alapokon nyugvó dolog, nincs jó étel vagy rossz étel. Tudatos döntések vannak.
A tervemet úgy állítom össze, hogy számomra, az én életvitelemhez, körülményeimhez megfelelő legyen. Fontos, hogy testileg és lelkileg is jól essen, tehát igenis fogok csinálni desszerteket és célzottan edzés utánra időzítem elpusztításukat!:) (Na nem mintha csak egy jó csokitorta tudna élvezetet nyújtani, én a sült húsért ugyanúgy rajongok). 
A fenti azonban nem működik egy dolog nélkül, ez pedig az őszinteség. Szóval fel fogok írni mindent, amit elfogyasztok (ha becsúszik valami előre nem tervezett, azt is) és itt is közzé fogom tenni. Ez segít nekem (egyébként nekem inkább az a bajom, hogy ha nagyon odafigyelek, akkor hajlamos vagyok keveset enni és a fogyást az sem segíti!), meg talán másokat is inspirál majd. Ha esetleg valaki hasonló világmegváltó terveket szövöget így év elején (ki tenne ilyet újévkor? nem is értem), ne habozzon jelentkezni :) 
Ez tehát a terv, de ha az élet közbeszól az sem gond. Kezdés időpontja: nem holnap, ma. Így már be is vallhatom: ma még nem egészen a fentiek szerint ettem, mert egy tál lencselevesen kívül még alig ettem ma valamit. Sürgősen pótolnom kell az energiát!

Köszönöm Anginak, Petinek és Zsoltnak, hogy segítséget és motivációt nyújtottatok nekem az étkezés tervezéshez :)
Mert hiszek magamban, hogy végre én is meg tudom csinálni!
squat1

Guggolás 60 kg!

Zsolti: bocs, nem tudok negatív dolgot írni továbbra sem 😀 

Ma PowerBuilder volt a javából. A színem mint a fehér fal, olyan volt, sápadt voltam, rég néztem ki ilyen rosszul 😀 Sokat küzdöttem, hogy emberszerűnek nézzek ki a tegnapi agonizálós történet után. De az akarás nagyon nagy volt bennem, úgyhogy bele is csaptunk a lecsóba: a munkasorozataimban 60 kilóval guggoltam. Nem ment még sok, de ment egy pár.

E L K É P E S Z T Ő E N 
J Ó
volt

Hullámokban tört rám a boldogság a kocsiban hazafelé (endorfin fuckyeah), szó szerint szárnyaltam:)

A 60kg lélektani határ, mert több mint a saját testsúlyom. Innentől kezd csak igazán érdekes lenni majd a dolog! Szóval én azt mondom, hogy aki csak teheti kezdjen el sportolni és addig ne nyugodjon, amíg nem talál olyat, ami boldoggá teszi. Nekem ez most ilyen :) Sorozatban olyan élmények érnek, mint még soha életemben, kezdve a küzdéssel, a sikerekkel, folytatva az apró “kudarcokon” való túllépésekkel és végül eljutva persze a közös munkáig, amit aztán már igazán el se tudok hinni, hogy mennyire szeretem és mennyire jól működik. Főleg egy ilyen nehéz szériában mint a mai guggolásos, ez mentálisan/lelkileg nagyon sokat adott, nagyon motiváló és ezúton köszönöm itt is :)
Leküzdöttem aztán 18 húzódzkodást pici felugrásból, egy adag vállból nyomást egykezes súlyzóval, és volt egylábas felhúzás is. Zárásként 3 kör “megvariált:)” féloldalas farmer walk jutott, 20 kilós kettlebellel. 
A rehab repertoárom bővült egy légzőgyakorlattal, ráadásul egyre jobban érzem, hogy a dinamikus nyújtásoknak nagyon jó hatása van rám, ugyanis két egylábas felhúzás sorozat között lementem spárgába 😀 
Holnapra marad a mozgásmentesség és a k.va sok munka (…). Remélem kedden lejutok a terembe, mert felhúzás lesz soron :)

ps. este kipróbáltam otthon az egylábas guggolást… persze, hogy sikerült 😀 

Új étrend és egy szuper nap :)

Mivel már egy-két-három hete bökte a csőrömet, hogy a kajálásomon radikális változtatás kéne, mert a súlyom stagnál (most tekintsünk el attól, hogy a súlyom mint adat mennyire nem releváns és más tényezők a fontosabbak), péntekre elhatároztam, hogy átalakítom a táplálkozásomban a tápanyagok arányát. Mivel nem tudok olyan életmódot élni, amit nem tudok őszintén és szívből és következetesen, kitartóan csinálni, ezért kellett egy kis idő, hogy ezt a változtatást meg tudjam hozni. Elegem lett abból, hogy a megnövekedett aktivitásommal állandó szénhidrát éhség járt, “le akarok jönni egy kicsit a szerről” :), így most úgy döntöttem teszek egy próbát a megnövelt fehérje/zsír, alacsony szénhidrát arányú étkezésben. Ötleteket fogok meríteni nyilván a most divatos paleoból, de nem szándékozom már az első napon megcímkézni ezzel az új étrendemet. Figyelek az arányokra, a bevitt táplálékok minőségére, mennyiségére, és ezzel párhuzamosan figyelek a testem/lelkem mutatta változásokra is. Jó lenne áttörni már ezt a közel 2 hónapos platót, ahol a súlyom van, remélem végre sikerül a maradék zsírraktáraktól is megszabadulnom :)
Már a második napra megszűnt amúgy a szénhidrát éhségem, és olyan energiákkal tudtam ma sportolni, hogy tele lettem egy rakás sikerélménnyel megint 😀 Egy kedves barátomat elvittem falat mászni, most próbálta ki először, és ez eleve inspiráló volt, hogy együtt csinálunk valami tök jó dolgot, ráadásul velem próbálja ki először :), és ezt kombináltam egy jó kis feltöltős fehérjés-zsíros reggelivel, így 3!!! falon is felmásztam (ebből 1 ráadásul enyhén negatív volt!!!, illetve egy régi mumusomon is egy hajszál válaszott el a csúcstól – meglesz az!!), ami iszonyatosan jó teljesítmény volt tőlem:))) szóval hihetetlen jól esett. Ráadásul még kondizni is voltunk előtte egy fél órát, ahol meg rekordot értem el szabad kézenállásban 😀 
Újult erők, újult energiák :)

A sikeres fogyás – az vajon mi?

Ma volt egy rövidke gondolatmenésem a tumblrömön, ami annyi note-ot kapott, mint korábban egy bejegyzésem se. Olvastam egy cikket este, ami megihletett, és megértek bennem ezek a gondolatok.
Mi is a sikeres fogyás?
A nők számára, a hétköznapokban, a tömegmédiában és hasonló helyeken egyetlen egy dolog számít sikeres fogyásnak: az elegendő számú kilók leadása. Habár elsőre egyszerű lehet ezzel egyetérteni, én azt gondolom, hogy ennél sokkal de sokkal többről van szó. Azt gondolom, hogy le kell számolni ezzel a kommunikációval, mert ez csak megfosztja a nőket a saját sikereik megélésétől és csak további frusztrációkba hajszolja őket.
Elég, ha csak a saját történetemre gondolok. 
Igen, én is le akartam adni “kilókat”. Igen, az életmódváltásom során időről időre sikerként éltem meg, ha a számok a mérlegen változtak. Ám, talán már ez kiderült innen, hogy számomra soha nem ez volt a fő fókuszpont. A leadott kilók számán túl más dolgokat éltem meg sikerként: hogy mennyit tudok egyben lefutni, hogy hány burpee-t tudok megcsinálni egy HIIT-ben, vagy hogy épp sikeresen tudtam tartani a kitűzött étrendemet – vagy csak egészségesebb/jobb választásokat tettem az étkezéseim során. Vagy hogy nem voltam beteg 1 éve. Ha ragaszkodnom kéne ahhoz, hogy a fogyásom csak akkor lesz sikeres, ha elérem a (tegyük fel) 52 kilót, hát akkor bizony isten lehet, hogy folyamatos frusztrációba és megfelelési kényszerbe hajtanám magam. Erre nekem nincs szükségem. Tovább megyek. Azt gondolom, hogy felelőssége van minden olyan médiumnak, aki a nőket fogyásra, életmódváltásra biztatja. Ahol a sikert csak a kilók számában mérik, az nálam már eleve bukó, bocsi:) (Abba ráadásul nem is megyek bele, hogy mekkora a különbség a nők és a férfiak irányába folytatott kommunikációban….) Mert megtanultam, hogy a mérleg által mutatott szám csupán egy szelete az egész történetnek. Időről-időre elővehetjük, de koránt sem tükrözi a teljes történetet. Nem csak a kilókat meg a zsírt adtam le a testemből és nem csupán izmot szedtem fel. Az egész folyamat alatt nyertem erőt, energiát, önbizalmat, közelebb kerültem magamhoz, megismertem mit jelent a határaimat feszegetni, belekóstoltam a kemény munkába. Folyamatosan tanultam magamról és másokról. Megszabadultam néhány kiló zsír mellett a frusztrációmtól, az önbizalomhiányomtól. Szembe nézek a félelmeimmel és már sokkal bátrabban teszem. Amúgy is azt gondolom, hogy túlontúl sokat foglalkozunk azzal, hogy hogyan nézünk ki és hogyan néznek ki mások. A legfontosabbnak azonban épp a saját véleményünket látom ebben. Számomra ez egy nagyon jó visszajelzés magamról – mert azt gondolom, hogy ha nekem van egy véleményem egy másik emberről, az nem csupán őt, hanem magamat is jellemez. Az elmúlt hónapokban pedig egyre többet tanultam és tanulok magamról ily módon is. Miért vagyok negatív véleménnyel azokról a lányokról, akik csak tengenek-lengenek a teremben? Negatív véleménnyel vagyok-e a kövér emberekről? Irigykedem-e azokra a lányokra, akik “szerencsések” és vékonyak? Miért számít ez nekem? Számít ez nekem? Nagyon fontos kérdéseknek tartom ezeket, olyan kérdéseknek, amelyekről azt gondolom, hogy napi szinten nem merülnek fel nyíltan és a legritkább esetben beszélnek róla nyíltan. Azt gondolom, hogy a nők motiválása mellett arról is beszélnünk kell, hogy mennyire nem helyes dolog a folyamatos különbségtétel  nők és nők között, és mennyire helytelen és káros a különbségtételen alapuló motiválás. Hogy mennyire káros a body-shaming, azaz az eltérő testalkatok megbélyegzése. Azt gondolom, hogy olyan motivációra van szükség, ami a számbeli eredményeken túl sokkal inkább a nem számszerűsíthető dolgokra helyezi a hangsúlyt: a képességekre, az elszántságra, az energiára, az erőre, az egészségre, az aktivitásra. Mert azt gondolom, hogy egy fogyás akkor sikeres és akkor fenntartható, ha együtt jár mindazon folyamatokkal és változások megélésével, amik túlmutatnak a kilók és centiméterek számának csökkenésén. 
Mert azt szeretném, ha a testtudatra ébredő tini lányok nem azzal töltenék az idejüket, hogy éheznek, hogy elbújnak a világ elől, hogy büntetik magukat és hogy félnek. Hanem azt szeretném, ha lenne bátorságuk megmutatni magukat és megélni a bennük rejlő, kivirágzó embert. Mert tudom, hogy nekem is mennyi frusztrációm volt tinikoromban. 
Mert azt szeretném, ha egészségesebb, aktívabb és boldogabb, optimistább emberek között élnénk:)
Ja, mivel hétfő volt, toltam egy jó kis lábnapot, kiélveztem nagyon 😉