Visszatérés az erőhöz

Avagy a Hashimoto, edzés, egészség bejegyzés 3. része.

A május végi erőemelő verseny mindent megváltoztatott. Három hónap kihagyás után, mostanság ismét powerbuilderkedem és nagyon-nagyon jól esik a testemnek és a lelkemnek.

Visszatérésem az erőedzésekhez, ami a 3 hónapos “gyógyulási” folyamatom végét jelentette számomra. Egy, azok közül a döntések közül, amelyek után ismét úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok, jó helyen vagyok. Újra a régi vagyok! Összeállt a kép, minden kerek és egész.

Miért mentem vissza erőemelni?

Az előjelek már a verseny előtti időszakban kezdtek jönni. Időről időre azt éreztem, hogy elkezdtek hiányozni az erőgyakorlatok, meg az egész mentalitás és miliő. Emellett volt jó pár nap kihagyásom különböző okokból, amikor nem tudtam UST-re menni, ezért egy-egy edzést hétvégenként pótoltam. Az egyik ilyen alkalom frenetikusan sikerült, nagy bulit csaptam magamnak a teremben, guggoltam, deadlifteltem, fekvenyomtam. Csak az alapokat csináltam. Végre ismét nagyon jó érzéssel, tele szenvedéllyel csináltam ezt a fajta edzésmunkát. Kibaszott jól esett, na!

Aztán jött a lehetőség, hogy induljak az I. Thor Power kupán, második számú női versenyzőként, amivel éltem is. Hatalmas élmény volt, ahogyan arról be is számoltam: egyszerre felemelő és persze dühítő is. Egy dolgot éreztem leginkább utána: én akarom ezt az egészet! MINDENT FEL AKAROK EMELNI!

Én olyan ember vagyok, aki sokféle dologban képes megtalálni önmagát, hiszen az apró örömök éltetnek, a dolgok jó oldalát nézem mindig és nem félek változtatni sem. Ezért is élveztem annyira az UST-s edzéseket is, ami különbözött a PowerBuildertől, mivel ezek csoportos órák voltak, és bár volt bennük erőgyakorlat, a hangsúlyos részt az állóképesség növelése adta. Megtaláltam benne magam, rengeteget fejlődtem (volt is honnan), de éreztem azt is, hogy fejben számomra nem ad annyit az, hogy az órán eggyel több kört csináljak a gyakorlatokból, mint hogy azért dolgozzak, hogy fel tudjak emelni 100 kilót vagy egyszer talán még többet.

Egyszerűen imádok azért dolgozni, hogy erősebb legyek. Imádom megélni az erőt.

Hogyan tértem vissza az erőedzésekhez?

Tudtam, hogy a PowerBuilder jellegű edzéshez nagyobb elköteleződés kell, több tervszerűség. Emellett azt is gondolom, hogy

az edzésben jó nagy átlagban mindig az élvezeti érték legyen a legnagyobb, amellett, hogy persze értelme is legyen annak amit csinálunk és fejlődjünk általa. 

A verseny után azt éreztem: elegem van abból, hogy nekem soha nem jön össze a felkészülés és mindig “csak” bronz meg ezüst érmet szerzek. Végre GYŐZNI akarok én is és ezért dolgozni következetesen és kitartóan, ahogy a többiek. Évi (az aranyérmes:) példája nagyon inspiráló volt számomra ebből a szempontból.

A 3 hónap UST testi-fizikai hasznain túl számomra legnagyobb hozadéka az volt, hogy gyakorlatilag megszüntette az edzésre járás stresszét. Ez nagyon nyomott már korábban, és amikor nem voltam jól, bizony voltak olyan alkalmak, amikor a teljes kétségbeesésig tudtam jutni azt illetően, hogy menjek-e edzeni vagy sem. Itt ez a teher megszűnt, mert nem volt teljesítménykényszer, az órák végesek voltak (60 perc, nem pedig 1 vagy akár 2 óra attól függően, milyen passzban voltam), Fruzsi pörgette az edzéseket, jó volt a hangulat is, élvezet volt minden verejtékcsepp, amiért keményen megdolgoztam.

Aztán egyik reggel félve bár, de kísérletképp megnyitottam a legutolsó PWB-s edzéstervemet, mert kíváncsi voltam, hogy mit fogok érezni: ha jó szívvel tudok belevágni, akkor azt egyből érezni fogom. Előtte hónapokig rá se bírtam nézni az edzéstervemre! Szóval vettem egy nagy levegőt és kattintottam. Az eredmény: jó érzéssel, nyugalommal, stressz nélkül tudtam ránézni a tervekre. Azt éreztem, hogy igen, ez menni fog, ez kell nekem, visszamegyek erőemelni.

erő, egészség, egészséges életmód, erőemelés
Feel the Power – BE the Power!

A folyamat elején azt gondoltam: heti egyszer lejárok majd erőemelni a heti 3 UST mellett. Ehhez képest a verseny utáni héten meghoztam a döntést, hogy heti 3x fogok erőedzésre járni és hétvégente egy kis extra UST, ha belefér. Végül a legbelsőbb ösztöneimre hallgattam és eszerint döntöttem.Június elején elkezdtem ismét teljes gőzzel powerbuilderkedni, aminek első lépéseként helyreraktuk a technikáimat, amik valljuk be, egy kicsit szétcsúsztak az elmúlt 3 hónap alatt.

Abszolút kedvenc változtatásom az lett, hogy ezentúl sumo deadliftet csinálok konvencionális helyett. Sokkal biztosabbnak érzem így a formát, jó alap lesz az erősödéshez! Az elmúlt hetekben minden PWB-s edzésemet imádtam, szóval biztosan tudom, hogy a “hazatérésemmel” jó döntést hoztam.Beszéltem Zsolttal is meg Fruzsival is. Pont ugyanekkor jött a lehetőség, hogy coaching tanfolyamra jelentkezzek, így tényleg megint összeállt a kép: járhatok reggel edzeni, így este tudok majd tanulni járni. WIN. A háttértámogatás a kedvesem részéről most sem maradt el. Végre tudtam, hogy mit akarok és lépéseket is tettem azért, hogy változtassak, ő pedig végig mellettem volt.

Ezzel együtt ez a nyár nem lesz könnyű időszak számomra és félek is tőle, főleg a sok elfoglaltságtól, de csinálom azt, amit tudok: pozitívan állok hozzá, hiszen ezek olyan elfoglaltságok, amik hosszú távon építenek és fejlesztenek. Igazából csak hálásnak kell lennem mindenért.Persze, ne higgyétek, hogy nem fordult meg a fejemben az, hogy mi van, ha már kétszer nem jött össze az erőemelő verseny, lehet, hogy harmadszor sem fog..? Lehet, hogy nem is ez az én utam? – tettem fel a kérdést magamban. A coachom erre azt mondta: igen, erre az eshetőségre is fel kell készüljek. Én persze tagadtam ennek a lehetőségét, de végül természetesen elfogadtam, hogy bármit hozhat az élet megint.

Lehet, hogy a tervszerűség és a fegyelmezettség nem az én elsődleges utam, mert az enyém a rugalmasság, az alkalmazkodás és a minden helyzetből a legjobb kihozásának képessége. Ez pedig így van jól.

Addig is BASZATÁS – mert akár indulok az év végi versenyen, akár nem – az erőemelés mindig is az életem része lesz, mert kerek egésszé tesz, összetart, támogat és átsegít mindenen, hosszú távú célokat ad, segít az élet nehézségeiről az élvezetes munkára irányítani a figyelmemet, oldja bennem a stresszt.

Mert kurvára szeretem, és ez a lényeg, ezért csinálom!

 

Kérdésed van? Az ask.fm-en megtalálsz!
Don’t worry, lift heavy! az instagramon és a Pinteresten.
IMG_6567-001

I. THOR POWER erőemelő verseny

Lezajlott az I. Thor Power kupa erőemelő verseny szombaton és hatalmas élmény volt ismét!

Ezüstérmes lettem az I. Thor Power kupa női mezőnyében!

Ezüstérmes lettem egy olyan erőemelő verseny női mezőnyében, ahol csak ketten indultunk :-)

Thor power erőemelő verseny

A verseny előtt két nappal döntöttem el, hogy indulok. Azt mondták, szinte minden lány visszamondta, még azok közül is, akik amúgy hetek óta készültek, és csak Évi maradt egyedül induló. Én meg felbátorodtam. Így nincs igazából versenyhelyzet, csak az élvezetért lehet csinálni, semmi para!

Az előzmények

4 hónapja nem powerbuilderkedtem Zsoltnál, helyette UST-re (erő-állóképesség fejlesztő óra) jártam Fruzsihoz. Mostanában nem mentek a deadliftek. Guggolni (low-bar back squat) pedig csak a mostani ciklusban kezdtünk UST-n. Fekvenyomás helyett hónapok óta floor press-t csinálunk. Szóval nem volt fókuszált felkészülésem. Edzettem az örömért, az állóképességem növeléséért, a változatosságért, de soha nem a versenyért.

Szerdán voltam edzeni Fruzsinál, deadlifteltünk, 5-4-3-2-1 ismétléses szériákat kellett lenyomni. 90 kg volt az egy ismétléses cél, ami azért aggasztott, mert pár nappal korábban még a 75 kg-ba se ment bele a 3 ismétlés. Valami nagyon nem akaródzott mostanában sikerülni a deadliftben. A 85 kg-t kétszer kellett volna felhúzni. Az istennek se sikerült a második ismétlés!! Fruzsi azt mondta: nem baj, pihenjek legalább 3 percet, aztán próbáljam meg a 90-et. Kételkedve néztem rá, de azt mondtam oké, mit veszíthetek, megpróbálom, persze! 4 perc pihenő után oda is álltam a 90-hez, és csodák csodájára, nagyon lassan bár, de feljött!! Alig hittem el, pacsiztam is egy hatalmasat örömömben Fruzsival és meg is köszöntem neki, hogy hitt bennem és bátorított, hogy megpróbáljam. Én magam nem hittem volna benne. Másnap mondjuk olyan voltam, mint a mosott szar, úgy lefárasztott idegrendszeri szinten a dolog. :)

Nagyjából ilyen előzményekkel vágtam bele a versenybe. Péntek reggel, a nagy kihagyás miatt, hogy a testem legalább emlékezzen egy kicsit jobban, mit is kell csinálni, de ne fáradjak el, lementem a terembe reggel egy adag gyors, könnyű 3×3-akra: guggolás 50 kg, fekvenyomás 30 kg és deadlift 60 kg. Jól esett. Zsolttal összefutva pedig megleptem őt a jó hírrel, hogy indulok a versenyen!

Kedvessel este bevásároltunk csokit, kekszet és pufirizst. Már az Oreos Milkáért is megérte csinálni, olyan rég ettem!

Az I. Thor Power kupa

Nem volt sok induló sajnos, de a hangulat azért így is jó volt. A mérlegelés vicces volt, mert háromlábú mérleget sikerült hozni a szervezőknek, de két-három mérésből azért mindenkinek összehoztak egy értékelhető eredményt (nekem 59 kg).

Te nem hazudtolod meg magad! – fogadott Angéla az öltözőben, és igaza volt. Belevágtam a versenyzésbe, mert egyszerűen eredménytől függetlenül azt éreztem, hogy bántam volna, ha kihagyom.

 A Guggolás

Büszke vagyok rá, hogy én nyithattam meg a versenyt. 60 kg-t választottam kezdősúlynak és érvényes kísérletet produkáltam (bár belülről nem éreztem annak).

 erőemelés, edzés, guggolás, egészséges életmód

Az erőemelő versenyek legeleje mindig a legfurább, pláne elsőnek kezdeni. Egész évben tükör előtt edz az ember, bár UST-n azért a terem közepére állított állványon is gyakran edzünk, mindenesetre fura érzés volt a hatalmas tér előttem és a sok néző. Aztán a második-harmadik ismétlésnél ez már nem zavart persze, meg lehet szokni.

A második próbám 65 kg volt, könnyű volt ez is. 60 kg fölé egyébként se elölguggolásban, se hagyományos guggolásban nem mentem hónapok óta. Harmadik kísérletre, a könnyű 65 kg után, valami nehezebbet kellett választani, így 75 kg-t mondtam be.

erőemelés, edzés, guggolás, egészséges életmód

Odaálltam, fogtam a rudat, mindenemet megfeszítettem – jól meg is szédültem benne – aztán leguggoltam éééééééés sikeresen fel is álltam, bár kellett küzdeni érte, drukkolt is a közönség, hallottam :) Jóóó volt nagyon, kimaxoltam a dolgot, ennyi volt most bennem!

Kedvesem se hezitált sokat, amikor odaállt a 3. kísérletre a 170 kg-hoz, gyönyörű szépen hozta a mezőny testsúlyarányosan legjobb guggolását:

erőemelés, edzés, guggolás, egészséges életmód
170 kg @ 77 kg BW

Hihetetlen büszke vagyok rá, mindig hatalmasat dobban a kis szívem, mikor látom ezt a fotót, meg persze csodálatos volt élőben nézni is! Guggolásra született.

A hangulat már a guggolások alatt kezdett megjönni, megélhettük azt, amit már a decemberi Power Builder kupán is: egy emberként tudtunk drukkolni egymásnak, attól függetlenül, hogy amúgy egymással szemben versenyeztek az indulók. Már a guggolásoknál biztattuk egymást ezerrel, voltak hatalmas kísérletek, furcsán cikázó térdek:) és persze egyéni rekordok.

A Fekvenyomás

Az erőemelő versenyek mumusa, a legtechnikásabb gyakorlat a három közül. Én például itt veszítettem arányaiban a legtöbbet az erőmből, csak 42,5 kg-t tudtam kinyomni a decemberi 50 helyett. Háromból csak 1 sikeres kísérletem volt.

A Kedves ebben a számban is egyéni csúcsot ért el, ami azért csoda, mert nagyjából 3 hete tud rendesen fekvenyomni, mivel hónapokig vállproblémákkal küszködött és pihentetnie kellett, mostanra jött csak rendbe. Ezzel a lendülettel viszont meg is döntötte a korábbi csúcsát és 105 kg-t sikerült egy kis egészséges küzdelem árán kinyomnia!

erőemelés, edzés, fekvenyomás, egészséges életmód

Évivel a fekvenyomás alatt/után éreztük a legfáradtabbnak magunkat. Ilyenkor kell viszont összeszedni a maradék erőt is, mert a 3. szám a felhúzás, amihez oda kell tennie magát mindenkinek!

A Deadlift

Felhúzás, elemelés, deadlift. Sokunk kedvence, az enyém is. Bár kételkedtem, erősen kételkedem az elmúlt időszak deadliftjei után, hogy képes lehetek teljesíteni egy nagyobbat.

A deadliftre fókuszáltan készültem. Előkerült az mp3 lejátszóm és a kedvenc zenéim. A külvilágot kizártam, befelé fordítottam a figyelmemet. A bemelegítéskor sajnos ugyanaz a rossz érzés fogott el, gyengének éreztem a fogásom, a csuklómat, alig akartak feljönni a nagyobb súlyok.

erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
Szabálymagyarázat – Papp Zsolt & Wittmann Zsolt
Biztos 85 kg-ra mentem első kísérletre. Nem is volt vele gond szerencsére.
erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
Elmélyülés

90 kg volt a második kísérletem. Ez volt az, ami szerdán épphogy csak feljött. De nem volt más választása most sem! Odaálltam, ide még jobban beletettem magam és felhúztam! Mert mint tudjuk, magától úgysem jön fel :)

Természetesen 95 kg-t vállaltam be a harmadik sorozatban! Bár a 90 is kurva nehéz volt, azért 2,5 kg-t rápakolni mégis csak kevés lett volna, szóval csak bátran nekimentem a 95 kg-nak.

erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód

Azt éreztem, hogy energiát, erőt kell nyerjek magamból. Valahonnan nagyon mélyről, ami segít, hogy felemeljek annyit, amire mostanában nem is gondoltam volna. Aztán ahogy kerestem az energiám belső forrását magamban, rá is akadtam: dühöt éreztem. Meg valami nagyon mély szomorúságot. Elmondhatatlanul szomorú voltam, hogy ott állok és azért kell küzdjek, hogy 95 kg-t felemeljek, mikor decemberben ment már a 100 is! Dühös voltam és szomorú, hogy hónapokig nem tudtam csinálni az erőedzéseket, mert közbejött a kibaszott betegség, a legyengülés, saját magam újraépítése. Nehéz időszakon vagyok túl, tudom. De szomorú voltam, mert azt éreztem, hogy mennyire kurvára, mélyről jövően és őszintén szeretem ezt a sportot, de hónapok óta nem tudom úgy átadni magam neki, ahogy korábban. Dühös voltam, hogy már az előző versenyre se tudtam rendesen készülni, csak amolyan utolsó pillanatosan lett meg az a 100 kg is. Most meg itt álltam felkészülés nélkül, az erőemelés iránt érzett szenvedélyből, mélyről fakadó szerelemből, bizonyítani akarásból…… meg fogalmam sincs miből.. vagyis hát de, leginkább saját magam miatt és saját magamért mentem.

Valami ilyesmi érzést ragadtam meg akkor, mikor a lehetetlennek tűnő 95 kg felemeléséhez odaálltam. Arra emlékszem csak, hogy megfogtam a rudat, és valami hihetetlen erőből kiszakítottam a földből, fogalmam sincs hogyan, aztán lassan bár, de jött föl szépen és megcsináltam!!! Megint teljes testből és szellemből beleláttam a gyakorlat lényegébe és átéreztem a deadlift velejét. Csodálatos volt, elöntött a boldogság, amikor leraktam. Rohantam a Kedves karjaiba nagy vigyorogva. El se hittem, hogy megcsináltam.
erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
95 kg @ 59 kg BW

Most is elszorul a torkom, ahogy eszembe jut ez a pillanat, meg az egész verseny. Annyira elementáris és szó szerint szívbe markoló, húsba vágó élmény volt számomra. Nagyon-nagyon szeretem: az erőemelés segített át a legnagyobb változásokon az életemben. Úgy indultam neki az évnek, hogy végre tudok majd ennek szentelni több időt és energiát és növelhetek a teljesítményemen… de nem lett belőle semmi, mert más lapot osztott az élet, más feladatot adott. El kellett engedjem azt a sportot, amit szenvedélyesen szeretek. “Kiégtem”, elfáradtam benne és pihentetnem kellett. A szombati erőemelő verseny viszont, látjátok, megmutatta nekem, hogy milyen nagyon is szeretem. Talán az elengedésnek, az eltávolodásnak volt így haszna is, jól látom, hogy mennyire fontos is nekem valójában, mert annyi mindent köszönhetek neki, annyi mindent adott már.

Bár érik már a visszatérés gondolata bennem, azért nem fogok most rohanni, főleg, mert az UST-t is imádom, nagyon sok örömöt ad a hétköznapokban és örült a testem is a változatosságnak:) Terveim szerint heti 1x le fogok járni az alapgyakorlatokra edzeni azért.

 A versenyhez visszatérve, a deadlifteknél hatalmas teljesítményeknek lehettünk szemtanúi. Éviről muszáj említést tennem, mert látványos változáson ment keresztül az elmúlt hónapokban és elképesztő sokat erősödött, remélem nagyon büszke magára!:) Nagyon inspiráló a példája számomra.

erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
160 kg

Bár Kedves a versenyen talán kicsit eltaktikázta magát és így a harmadik kísérlete (172,5 kg) már nem jött fel, versenyen kívül azért a 165 kg-t még felpattintotta a földről :) Tankönyvbe illő a technikája, bárcsak én is tudnék így deadliftelni!

erőemelés, edzés, deadlift, felhúzás, egészséges életmód
165 kg

Valahogy így történt az, hogy ezüstérmes lettem egy erőemelő versenyen. Kettőből második. De ezt sem adták ingyen! Büszke vagyok magamra, mert azért az ezüstért is keményem meg kellett dolgozni! Fel kellett érte emelni 95 kg-t, felállni a nyakamban 75 kg-val és kinyomni 42,5 kg-t. Oda kellett menni és semmitől sem félni, csak bízni saját magamban, megtalálni a saját magamban szunnyadó erő forrását és meríteni belőle egy kurva nagyot!

Ez az egyik legszebb része ennek a sportnak szerintem: annyi különböző ember, különböző motivációval és módszerrel, amivel egy dologért küzd: felemelni a lehető legtöbbet, amire képes. Szóval mindenki, aki ott volt szombaton és végigcsinálta, csúcsteljesítményt nyújtott aznap. Ez pedig abszolút átlagon felüli dolog, mindenki legyen büszke magára! A nézőknek és a CSAJOKNAK külön, ezúton is köszönöm a drukkolást!

 Végezetül néhány kép még az eredményhirdetésről:

 erőemelés, edzés, egészséges életmód

 

erőemelés, edzés, egészséges életmód

 

erőemelés, edzés, egészséges életmód
erőemelés, edzés, egészséges életmód
erőemelés, edzés, egészséges életmód
Power couple <3
Don’t worry, lift heavy! az instagramon és a Pinteresten.
IMG_0489

Változások az életemben, változások az edzésben

Ne félj változtatni – ez az egyik mottóm. Legyél őszinte – eszerint élek.

Úgyhogy, bár talán néhányan csodálkoznak, de most egy kis szünetet tartok a Power Builder edzéseimben, amit szenvedéllyel és lelkesedéssel csinálok majd’ másfél éve.
Pont azért tartok szünetet, mert annyira szeretem. Nem akarom megutálni, nem akarom erőltetni. 
Múlt szombaton úgy volt, hogy lemegyek edzeni, ehelyett otthon bőgtem elkeseredve, mert úgy éreztem, hogy KÉPTELEN vagyok lemenni. Pontosan olyan állapot volt ez, amikor azt éreztem, hogy legbelül már tudom, hogy mit akarok és mit NEM, de képtelen vagyok felvállalni, viszont tiltakozni sem bírok már ellene. Szóval kibőgtem magam, kedvesem megnyugtatott, pihentünk aznap.
Vasárnap reggel pedig átmentem a Thorba edzeni egyet. Amikor leértem nem volt ott senki, csak én, nagyon jó volt.
És hogy miket edzettem? A power gyakorlatokból csak guggoltam, ehhez volt kedvem. Magamhoz és a visszaesésemhez képest végre “súllyal” sikerült dolgoznom: 60 kg-val guggoltam 3×3-at. Jól, erősnek éreztem közben magam!
De itt nem állt meg a dolog, annyi mindent csináltam még: húzódzkodtam pull-up és chin-up, tolódzkodtam, fekvőztem, farmer’s walkoltam, kézenálltam! Egyszerűen csak élveztem a szabadságot, hogy a testem ennyi mindenre képes és azt éreztem, hogy bassza meg, nekem most erre van szükségem! Egy kis pörgés, hajtás, változatosság – ez hiányzik most nekem a merev rendszerek helyett. 

Ez a szín ment a legjobban a zoknimhoz :)
Mert az erőgyakorlatoknak (guggolás, felhúzás, fekvenyomás) helyük van az életemben, az edzéseimben (testi és lelki szempontból is), de most nem akarom csak ezekre korlátozni magam. Úgy érzem, hogy nem használom ki a magamban rejlő potenciálokat. 

Szóval úgy döntöttem, hogy felvállalom ezt a dolgot és most egy kis szabadságra megyek a PWB-edzésekről, de a mozgásról nem mondok le semmi pénzért!:) Amit most csinálok helyette az heti 3 erő-állóképesség növelő UST edzés, amit Nagy Fruzsi tart a Thorban, mellette pedig rengeteg sok séta és együtt töltött idő a kutyusunkkal :) Ez praktikus szempontból is jobb lesz most, mert fix időpont miatt időben végzek is az edzéssel, nem szenvedek azzal, hogy “nem tudom időben befejezni”, “túl késő van”, stb.
Az első alkalom UST edzésem igazán embert próbáló volt. Az óra elején volt erőgyakorlatunk, szóval ezek is megmaradnak valamilyen szinten: elölguggolást nyomtunk, és büszke voltam arra, hogy megdicsérték milyen szépen csinálom (#köszzsolt :). Aztán volt egy 5 körös edzés 2 kettlebelles feladattal (swing és clean&press) meg hozzá gorillamászás. Ez utóbbi volt a kedvencem, szerintem imádnivaló :) A kettlebelles feladatoknál még nagyon sokat kell tanuljak. Ami nálam mindig elsődleges lesz: a helyes formát sosem írhatja felül a teljesítmény, mert különben hiába edzek, ha szarul csinálom és több kárt okozok, mint hasznot.
Furcsa volt kimaradni a PWB-s edzésről, látva a többieket, akik lelkesen nyomták a saját napi adagjukat. De azt is éreztem, hogy hiába szeretek deadliftelni, nekem ez most ilyen formában nem menne, nem okozna örömöt. A kiesést megelőző hetekben kb. 1 olyan edzésem volt, amire azt tudtam mondani, hogy ez igen, ezt igazán élveztem, megvolt a flow! Márpedig a Hashimoto arra tanít, hogy legyek őszinte magamhoz és csináljam azt, amit a szívem diktál, minél jobban csökkentsem a felesleges stresszt az életemben. Ennek a kis változtatásnak a meghozatala pedig egyértelműen megkönnyebbülés volt most számomra. Tudom azt is, hogy ha most egy pár hét kimarad, akkor az segít a legtöbbet abban, hogy aztán újból visszatérhessek a nagy betűs baszatáshoz:)
De az erő-állóképesség növelése ugyanolyan hasznos szerintem – és ebben sokat tudok fejlődni. korábban ezeket hiába próbáltam a PWB edzések végére erőltetni: nem volt rá időm vagy energiám se a végén. 
UST-n az óra végi feladat párban fekvőtámaszozás volt, 1-től 10-ig, aztán vissza 10-től 1-ig. Ami azt jelenti, hogy összesen 110 fekvőtámaszt csináltam meg normál, illetve nagyrészt persze könnyített formában. KÜZDÖTTEM MINT AZ ÁLLAT. Végigcsináltam. Az egész edzés alatt nem volt időm gondolkodni, mert küzdeni kellett, és ez annyira jól esett! Ha gondolkodni akarok, akkor majd megint lemegyek vasárnap reggel és csendes magányomban elvonulok deadliftelni :)
IMG_20150113_210209

Na mi a kulcsszó?

Természetesen a türelem.

A múlt hét volt a 3. hét a diétámban és büszkén mondhatom, hogy betűre pontosan tartottam és tartok azóta is minden leírtat. Egyetlen kivételes nap volt, a szombat, amikor családi és baráti ünneplésekre voltunk hivatalosak, szóval ez lett az official cheat day, amikor nyugodt szívvel megebédeltem egy isteni vadragu levest meg egy adag rozé kacsamellet baconbe tekert aszalt szilvával és hercegnő burgonyával, vacsorára pedig még egy jó kis marhahúsos melegszendvics is jutott meg némi rozé borocska. Ja meg két mini szelet paleo torta :) Itt sem volt szó arról, hogy elszálltunk volna a mennyiségekkel vagy a minőségekkel, csak ettünk valami olyasmit, amilyet mostanában nem eszünk a diéta miatt. Másnap pedig már ott folytattuk, ahol előző 2 nappal előtte abbahagytuk.

tonhalsaláta

csirke every day – bulgurral és ceruzababbal

Amikor elkezdtem a diétát, érdekes mód, nyilván az ünnepek miatt is, de az egyik félelmem az volt, hogy “jaj nem tudunk majd inni egy forró csokit se” meg “mi lesz azzal a kürtős kaláccsal, amit még akartunk enni”, magyarán szólva attól féltem, hogy most egy darabig (inkább úgy éreztem, hogy végleg) “oda az együtt evés öröme”. Szerintem ez a diétázók jelentős részénél egy alapvető félelem… mert sokan hajlamosak az örömérzetet evésből pótolni. Számomra is nagyon sokat ad egy-egy közös ebéd, vacsora, nagyon jó körítést egy jó beszélgetéshez, egy klassz estéhez. Az örömteli étkezés számomra az otthon, a család, a barátság és úgy általában véve az élet alapvető része. De: nekem most céljaim vannak a kajálással, úgyhogy úgy éreztem, ezt most félre kell rakjam. Aztán ahogy telt az idő az elmúlt hetekben, azt leszámítva, hogy a reggeli 3 tojásomat csak mintha feladatot teljesítenék megeszem, azért a közös főzés, a vacsorák, a “már megint csirkét eszünk” viccelődések és a közös küldetés ugyanúgy örömöt társítanak az étkezéseim mellé. Meg azért a reggeli kávét együtt isszuk meg, este együtt vacsorázunk, hétvégén pedig még a 3 tojás is finomabb :-)

Nem kell tehát attól félnem, hogy azért, mert rendszerben eszem, meghatározott időkben, ráadásul limitálva van azon ételek köre, amiket fogyasztok, megfosztanak attól, hogy élvezettel tudjak enni. A diéta egy folyamatos humorforrás is lett, nyilván, kibaszott unalmas tud lenni a sok tojás meg csirke meg rizs 😀 de nem vagyok megfosztva semmitől. De ez azért is van, mert egyébként teljesnek érzem magam és az életem is. Át kellett transzformáljam az evéshez való viszonyomat, de megoldottam, mert meg akartam oldani és mert tudtam, hogy nekem most mi a fontos. Ugyanúgy benne vagyok én magam is, aki vagyok, minden étkezésben, nem érzem úgy, hogy magamra erőltetnék valamit, sokkal inkább azt érzem, hogy magamévá tudtam tenni ezt az egész folyamatot és rendszert. Így nem is megterhelő.
De nem könnyű így sem, főleg ha a gyors eredmények elmaradnak (what a surprise). A legtöbbet ismételgetett szavam, saját magam számára is, a türelem volt. Reálisan kb. 1-1,5 kg-t kéne tudnom leadni (ez egyébként meg is lesz szerintem a 4. hét végére), hogy tartós is maradjon és értelme is legyen a dolognak, ne gyengüljek az edzésben se nagyon, stb. Nőknél reálisan kb 1 ciklusnyi időt ki kell várni egy étkezési rendszerrel (nem fogyókúráról (90 napos és társai) meg értelmetlen kúrákról beszélek), hogy kiderüljön, működik-e. Nehéz, basszameg, nehéz. 
Megnyugtat viszont többek között az alábbi két dolog:
1. Ha tükörbe nézek, akkor azt látom, hogy sportos testalkatom van! :) Imádom, a szép kerek vállaimat, az izmos karjaimat (sosem láttam még ilyen szép formásnak őket mint a napokban!), a brutális hátamat (köszike! :D), a formás vádlimat, a formálódó combjaimat, a csípőmet, a hasamat meg a fenekemet is :) Ebben a kemény és kitartó edzések mellett bizony hatalmas szerepe van annak, hogy az elmúlt hónapokban is mennyire jól sikerült étkezni. Az ősz elején vett ruháim kezdenek bőek lenni rám, habár a tavalyi télikabátom vállban és hátban épp szorosabb lett :) Az elmúlt hónapok odafigyelése révén is már változtam, alakultam sokat, így aztán bízhatok abban, hogy ha kitartok továbbra is, akkor tovább fogok alakulni.
2. Tegnap kezdtem az idei első edzésprogram 4/4. hetét. Olyan edzéseken vagyok túl, amikre nem is gondoltam, hogy képes leszek. FEJLŐDTEM megint. Az erőnapok (múlt hét vasárnap, ill. tegnap este) annyira sokat adnak: olyan guggolás sorozatokon vagyok túl, amikre korábban nem gondoltam, hogy képes lehetek. Hiába no, ilyen a jó edzésprogram-tervezés. A súlyok a rúdon most már nem félelmeket szimbolizálnak, hanem kihívásokat. A nehézség motivál, nem pedig megijeszt.
Életem legnehezebb deadlift sorozatait lenyomtam múlt héten, tegnap pedig ugyanennyi ismétlést kellett megcsináljak, csak a múlt hetinél nehezebb súllyal…… és KÖNNYEBBNEK éreztem! Na ez a nem semmi. 
Amikor ott állok egy 70 kg-s guggolás sorozat után és túl vagyok rajta és minden nehézség ellenére azt mondhatom, hogy sikerült, akkor egy percig nem foglalkoztat az, hogy amúgy hány kiló vagyok és hogy nem hibátlan a bőröm, hogy van rajtam zsír, hogy a kötőszöveteim gyengék és csíkos vagyok mint egy zebra…… mert ez a test ERŐS és képessé tesz ilyen nagy dolgok végrehajtására és ezért tökéletesen szerethető.

Ez a látvány fogadott a múlt heti deadlift sorozataim után, amikor kiterültem a padlón 😀

A diéta mellett azért nem könnyű. Amik nem igazán mennek most ismét, azok a fekvenyomások. Becsülettel próbálkozom mindig, de az erő napon nem tudok úgy teljesíteni, ahogy a guggolásban és a felhúzásban. Csinálom a kiegészítő erősítéseket, majd megint rá kell nézni a technikámra is, szóval semmiféle worry nincs a témában :) Ennyi kaja (1250-1450 kcal) mellett érezhetően nehezebbek az edzések.

Kitartok és dolgozom továbbra is. Keressük a megfelelő módszert a diétában, a megfelelő mennyiségeket, az arányokat. Zsolttal hetente többször konzultálunk, hogy a lassú tempó ellenére azért a célok felé folyamatosan közelítsünk. Valószínűleg emelünk majd a bevitelen hamarosan, hogy gyorsítsuk az anyagcserémet. Lehet, hogy módosítani kell majd a makrókat is. A múlt héten éreztem meg a legjobban, hogy a hangulatomra is befolyással van ez az egész, érezhetően ingerlékenyebb voltam. Utálatos érzés. A hétvégi pihenés, egy jó nagy alvás, segített ezen is.
Felvetettem, hogy egyébként az edzéseimen is módosítani kell egy kicsit: ki fogom egészíteni heti 1 vagy 2 nap HIIT-tel. Amúgy is azt érzem, hogy mozgáshiányom van, ez a téli bezártság nem annyira tesz jót. Hiányzik a gyors, pörgős edzés, erre a HIIT jó megoldás lesz. Meg persze edzésnapokon eleve többet ehetek, szóval emiatt is megéri :-)
Annak érdekében, hogy teljes körű képet kaphassak magamról, a héten inzulinrezisztencia mérésre is megyek és a pajzsmirigyemet is megvizsgáltatom. Mert tudnom kell, hogy hogy állok ezen a téren. Csinálom a dolgomat, de biztos segít majd, ha kiderül, hogy van-e bármi extra tudnivaló még magammal kapcsolatban, ami a diétában fontos lehet.
Ezen felül foglalkozom az egészségemmel más módokon is: jártunk például gyógytornásznál múlt héten. Nagyon megnyugtatott, hogy amiket sejtettem, sejtettünk, hogy a problémáim hátterében állhat (ropog a jobb vállam egy ideje, ill. be van feszülve a combizmom, ill. a csípőhajlítóm), arra a gyógytornász is azokat a dolgokat tanácsolta, amikkel mi már az edzéseinken dolgozunk (pl. lapocka, hát erősítése, ill. a hátsó mozgáslánc (fenék, combhajlítók) erősítése – erre utaltam is többször itt is korábban). Kaptam persze egy rakás házi feladatot, amit igyekszem nem elsumákolni pihi napokon sem és otthon megcsinálom őket, meg persze napközben is, amikor eszembe jut, átmozgatom a kis tagjaimat.
Azt már meg sem említem, hogy még fogorvosnál is jártam :-))))) Ennek a diétához csak annyi köze van, hogy a számmal eszek 😀

Szóval itt tartok most. Nyomom tovább, keresem a személyemre szabott, jó megoldásokat, a továbblépési lehetőségeket. Magyarán szólva mindig csak előre nézek, mert hát abba az irányba megyek! 😉

DSC_0610

Ne add fel!

Ne add fel! Üzenem ezt mindenkinek, aki újévi fogadalma kapcsán (pl. életmódváltás) esetleg már az elbizonytalanodás fázisait éli a kezdeti lelkesedés után. Ahogy körülnéztem néhány fórumon a neten, jó néhány ilyen ember van. Nem véletlen, hogy a hét elején még a kalóriabázis.hu oldala is használhatatlan lett a túlterheltség miatt. Sokan be is náthásodtak, legyengültek, lebetegedtek. Ez persze aztán egyből ahhoz vezet, hogy az edzést, a tornát ki kelljen hagyni …aztán soha többé nem is folytatni. Elkeserednek, rágörcsölnek, stresszelnek, hogy már megint nem sikerült betartani a fogadalmat.
Nyugi. Adjatok időt magatoknak. Ha úgy érzed elfáradtál, legyengültél, pihenj. Új év kezdődött, vissza kell rázódni a munkába, új rutinokat próbálsz kialakítani a táplálkozásodban, új elfoglaltságot próbálsz rendszeresíteni, változtatni próbálsz. A testednek, lelkednek is kell egy kis idő, amíg felfogja, hogy “oké, ezentúl ez lesz a normális”, nincs semmi baj. Lehet, hogy sokat vállaltál egyszerre, de jó útra léptél és ez a legfontosabb. Türelem. Aztán 1-2 nap pihenő után pedig folytatás!;)
Üzenem ezt magamnak is, bár a feladás gondolata nekem eszembe se jutott. Nem volt könnyű viszont az első hét számomra se, így aztán nekem is szükség volt az erőmre, a kitartásomra, no meg persze egy jó adag pihenésre, hogy szebb színben tudjam látni a világot ma. 
Több mint egy hete tartom a diétát. Az elején könnyű volt, aztán a hét közepén jött egy mélypont, amikor egész nap nem csak hogy éhes voltam, hanem rosszul is voltam. Utólag jöttem rá, hogy valószínűleg az előző esti vacsorára fogyasztott savanyú káposzta nem tett jót, hiába kívántam nagyon, a savassága miatt megborult az emésztésem. Már pedig alacsony zsírbevitelű diétán vagyok, így a savas kaják nem tesznek jót. Tanultam belőle. Bár rohadtul szenvedtem, egy grammot se kajáltam félre ennek ellenére. Aztán az aznap esti edzés rendbe is tett szerencsére testi-lelki szinten is.  A hét közepére sikerült betárazni vitaminokból is, ennek hatását pár nap elteltével érzem is. Ilyen kalóriadeficites állapot esetén még jobban kell figyeljek arra, hogy a vitamin és ásványi anyag pótlásom rendben legyen.
Volt pár küzdelmes étkezésem, főleg az uzsonnával szoktam “szívni”, mert 250 g túrót, ráadásul az Aldis zsírszegény fajtából, nagyjából lehetetlen megenni egyszerre. Annyira tapad a szájpadlásomra.. eléggé “mehhh”. Mindennek ellenére nyomom tovább, ahogy kell. Tartom a makrókat, az időpontokat, mindent. Bár a változatosság most engem nem gyönyörködtet, jókat eszem, szóval nem panaszkodom. Mondjuk az is vicces, hogy a hét fénypontja egyértelműen az Scitec almás BCAA-ja volt, nagyon ízlik :) 
A feszes diéta okozta stressz, az újév kezdése, visszarázódás a hétköznapokba az én szervezetemre is hatott ám. Masszívan tartotta vissza a vizet, így súlycsökkenés a héten nem volt. Csináltam egyébként egy méredzkedést és az 1 hónappal ezelőtti számokhoz képest vannak változások rajtam, tehát változom.
Látjátok, még én is képes vagyok rágörcsölni a diétára, pedig én aztán igazán “don’t worry” vagyok. Viszont, mivel ennyire tudok figyelni magamra és tudatosítani, hogy mi is zajlik a testemben, lelkemben, ma azt mondhatom teljes szívemből: nyugi, minden rendben lesz. Ennek, meg a pihenésre szánt időnek köszönhetően vasárnapra ismét megindult lefelé a súlyom, ami nekem egy jó visszaigazolás arra, hogy jól ismerem már a saját szükségleteimet.
Ami az edzéseket illeti: a saját határaimat feszegetem. A mai edzésen éreztem azt, hogy a testem tiltakozik a kalóriamegvonás ellen, én viszont nem hagyom magam és nyomom tovább, ahogy bírom. Úgy érzem, mintha valamiféle holtponton igyekeznék áttörni. A további napokban majd meglátom, hogy tényleg így van-e. Következetes maradok és kitartó, ez egyébként sikerül azt is kideríteni, hogy a rendszer, amit Zsolt írt nekem és amit csinálok, működik-e számomra.
A héten főleg a guggolásaimra vagyok extrém büszke, az erő sorozatokban. 65, ill. ma meg 67,5 kg-val guggoltam 4 sorozatokat és mindegyiket végignyomtam. Korábban ennyi még sose volt, sose ment. Erősödök. 
Imádom az elölguggolást (front squat), nagyon örülök, hogy megint benne van az edzéstervemben! Bár Zsolt meglepődött, mikor ezt neki is mondtam, de én tényleg örülök. Jó, hogy más fajta guggolásokat is csinálok, nem csak low-bar back squat-ot.
Jól mentek a húzódzkodások is 😉
Na de ami a mai deadlift volt, jesszus!!!! Csináltam a fejemről before-after fotót 😀 Éreztem, hogy nehéz lesz a dolog, na de ENNYIRE. Jelentem: ma életem legnehezebb deadlift sorozatát csináltam végig. 8×1 ismétlés 85 kg-val, de olyan nehéz volt mint 10×100 kb. Eszméletlen lassan jöttek fel az ismétlések a földről. Erről beszéltem, mikor azt írtam az előbb, hogy a testem tiltakozik, én meg csak nyomom tovább. Ennyi kajával bizony nincs meg az az erő, amivel könnyedén menne 85 kg felemelgetése. De ez az időszak nem is arról szól feltétlenül, hogy erősödjek, bár a fejlődésem alapján a pozitív tendencia még adott. 
Hajrá magamnak, hajrá nektek! Don’t worry, lift heavy! 
onfegyelem.png

A diétámrul és az edzésemrül – 2015. 1. félév

Az új év a kezdetek ideje nálam is. Tavaly, amikor elkezdtem a facebook oldalt, akkor valami hasonló lelkesedés hajtott, hogy idén “végre megcsinálom”. Meg is alkottam akkor a saját étkezési rendszeremet, ami mellett csináltam a kemény PowerBuilder edzéseket. Az eredmény tavaly sem maradt el, a két hónapnyi munka megadta mindazt a változást a testemben, az erőt és önbizalmat testben és lélekben, aminek révén végül hatalmas áttöréseket tudtam véghez vinni az életemben. 

Most szintén diétába és kemény edzésekbe kezdek, de ezúttal más alapokon, más körülmények között és eggyel profibb módszerekkel. 2015 első felére Zsolttal megkonzultáltuk a célokat és ezúttal a diétában és az edzésben is az ő szakmai támogatását élvezhetem.

Edzés és diéta 2015 1. félév

2015 1. félévét az alábbi ütemezés szerint tervezzük az étkezésekben:
Az első 10 hét egy viszonylag kemény, szálkásító diéta, hogy végre jobban megmutatkozzon az a sok-sok izom, amit az elmúlt 1 évben magamra pakoltam. Ezt követően pedig lassan elkezdünk építkezni, hogy a májusi 2. Power Builder kupán csúcsformát tudjak hozni :) Mivel a diéta alatt valószínűleg lassul majd az anyagcserém, ezért az azt követő időszakban lassan fogjuk emelni a bevitelt, hétről-hétre, és persze az lesz a cél, hogy a lehető legkevesebb zsír mellett jöjjön fel izom és formálódjak. 
Az edzéseim igazodnak a diétához:

Az első 5 héten az izom- és erőfejlesztés lesz fókuszban, de az izomfejlesztés (hipertrófia) lesz a hangsúlyos. 
A második 5 héten az erő- és izomfejlesztés lesz fókuszban, de már az erőfejlesztés lesz a hangsúlyosabb. 
A cél az, hogy a diéta alatt a lehető legtöbb izmot meg tudjam magamon őrizni és az erőm is megmaradjon. Nehéz időszak lesz, mert ahhoz, hogy valaki erős legyen, energia szükséges, tehát ENNI kell, ezt meg a szálkásító diéta értelemszerűen nem támogatja. Annyit tudunk ezen viszont segíteni, hogy az étkezéseket oly módon állította össze Zsolt, hogy az edzés körüli időszakra időzítette a szénhidrát-bevitelt, ez segít abban, hogy bírjam a kemény munkát. 
Aztán ha a diéta lement, akkor lassan elkezdünk építkezni ismét. A 11-22. héten az erőfejlesztés lesz hangsúlyos, egyre növekvő volumenekkel, hogy a versenyre aztán a legjobb formámat tudjam hozni és képes legyek felemelni azokat a súlyokat, amiket kitűztem magamnak (min. 250 kg összetett)
Pereg Peti írta tavaly facebookon és van benne igazság: ha nagy súlyokkal, teljes testet megmozgatva edzel, akkor ezen edzésmunka elvégzéséhez szükséges izmaid fognak megmaradni diéta esetén is. Az edzések jellegét tekintve a rengeteg felhúzás, nyomás és guggolás variációk lesznek jellemzőek, ebből tehát nem lesz hiány.
A külsőségekről
Akik olvasnak, tudják: célom nap mint nap átadni, megfogalmazni, hogy a külsőségek mellett arra fókuszáljunk, hogy a belső egyensúlyunkat megteremtsük, legyünk erősek szembenézni magunkkal, a problémáinkkal és legyünk erősek, mert így sokkal könnyebben vesszük majd az elénk kerülő akadályokat. Nem szeretem a külsőségek hajszolását. Nem szeretem, hogy a társadalom azt sugározza, hogy a nők egyetlen feladata az, hogy szépek legyenek. Hogy kizárólag abból a célból eddzünk, hogy szexik legyünk. Az erőedzés épp ezt tanította meg számomra és a fogyás kezdeti sikerei után, amikor elkezdtem jobban elmélyülni az új életmódomban, rájöttem, hogy a külsőség alapvetően, hosszú távon nem prioritás, főleg nem akkor, ha frusztrációba hajszol. 
Mindemellett meg akarom mutatni, hogy ha egy nő nagy súlyokkal dolgozik, akkor az hosszú távon szépen átformálja a testét úgy, hogy közben megmarad nőiesnek (bár jelzem, hogy számomra a nőiesség ezer formájú és arcú). Szeretnék jó példa lenni számotokra. Emellett én is szeretem látni magamon a változásokat, mert szeretem magam építeni és a testem változása visszaigazolja, hogy jót teszek magammal.
A diétámrul
Elkezdődött…
Nem holnaptól fogom csinálni, hanem már tegnap elkezdtem. Szálkásítás kezdődött, ezerrel. Hatalmas kihívás nekem és nagyon hajt a vágy, hogy végre egy nagyon új formában is láthassam magam, ahogyan eddig még soha. Én még sose voltam sportos-szálkás, amikor tiniként még átlagos testalkatom volt, akkor persze kövérnek láttam magam, persze sportos alkat sose voltam, aztán meg jött 10 év elhízottan, szóval úgy érzem ezt feltétlenül meg kell tennem magamért. :) Szeretem magam ezzel a súllyal és ezzel a formával is, emellett persze hajt a kíváncsiság, hogy kihozzam magamból, amit csak lehet. Ami még fontos lehet viszont, hogy az erőemelésben az ún. Wilks-formula testsúly-arányosan kalkulál pontszámot, tehát alacsonyabb testsúly mellett jobb eredményt jelent ugyanazon súly megmozgatása. Az én célom pedig, hogy alacsonyabb testsúly mellett még több súlyt legyek képes megmozgatni 😉
Az első 4-5 hét egy magas fehérje-, közepes szénhidrát- és alacsony zsírbevitelű diétával kezdődik. Ilyet én még nem is nagyon próbáltam, szóval nagyon kíváncsi vagyok hogy hat rám.
  • Edzésnapokon, ebből heti 3 lesz, a tervezett kalóriabevitel nagyjából 1447 kcal, ami 140 g fehérje, 137 g szénhidrát és 32 g zsír. 
  • Pihenőnapokon a tervezett kalóriabevitel nagyjából 1200 kcal, ami 140 g fehérje, 77 g szénhidrát és 32 g zsír.
Edzésnapokon a szénhidrátbevitel az edzés előtti és edzés utáni étkezések közé van szorítva, pihenőnapokon meg ebédre és uzsonnára. A fehérjét húsból, tojásból, túróból és protein porból viszem be, a szénhidrát főleg rizs és zab lesz, a zsír meg ami az előzőekben benne van, nagyjából 😀 Utóbbi miatt vagyok a legszomorúbb egyébként. Persze ha a szénhidrát lenne a legalacsonyabb, valószínűleg amiatt szomorkodnék…:) De mindegy, túltettem már magam rajta 😀 Az étkezések mellé sok-sok zöldség dukál és persze a napi vízfogyasztás tervezetten minimum 3 liter lesz. Kiegészítésként, az izmaim védelme érdekében edzésnapokon BCAA-t is fogok szedni.
Az első hetek elég kemények lesznek. 1200 kalória kurvakevés, ezen nincs mit szépíteni. Nem is ennék ilyen keveset, ha nem átmeneti lenne a dolog és ha nem lenne mellettem az edző, akivel tudjuk monitorozni a folyamatokat. Ez nem az az “1200 kalóriás étrend”, amiben nők százezrei szopódnak önként és ÉRTELMETLENÜL. Ettől függetlenül: don’t try this at home! Ez egy rám szabott étrend.
Az ünnepek után, az elmúlt napokban már sikeresen visszavettem a kalóriákból, meg is lett az eredménye, ma reggel az eddigi legalacsonyabb súlyt mértem (58,4 kg). Meglátjuk, hogy az átlag 1300 kalóriával mire megyek majd, a nagyon gyors fogyás nem cél, de ez most jó kezdet lesz ahhoz, hogy meginduljanak a folyamatok. Meglátjuk majd, hogy szükséges-e 4 hétig ezt a kis mennyiséget tartani, ebben segít majd Zsolt. A kilók mellett természetesen a közérzet a legfontosabb és a konkrét forma (“a tükör”).
Más alapokon csinálom ezt, mint korábban, mert kihívás számomra, hogy hetekig az előírt, szigorú rendszert tartsam, amikben ezúttal igyekszem minimalizálni a rugalmas elemeket. Az átlagos életmódomban, amikor a súlytartás, jó erőnlét megtartása, lassú formálódás a cél, rugalmasan tudok variálni a makrókkal, az ételekkel, mindennel, ez már gond nélkül megy. Ez a diéta most más hozzáállást igényel, amiben az előírtak szó szerinti betartása a legfontosabb, de annak tudatában is csinálom ezt, hogy ez egy átmeneti időszak. Ahhoz, hogy ez menjen, alkalmazom azt, amit a tavalyi évben megtanultam és amire többek között a kedvesem, saját példáján keresztül is, inspirál.
Én most ezt akarom a legjobban, úgyhogy az elkövetkezendő néhány hétben ez lesz a prioritás. Ha elbizonytalanodnék, akkor… ja, nem. Nem fogok elbizonytalanodni. 
Más körülmények között csinálom ezt, mint korábban, mert a legfontosabb, hogy: nem vagyok egyedül ebben a küzdelemben. Kedvesem szintén Zsolt étkezési rendszere alapján kezdett diétát a héten és az elején még az edzéseink is hasonlóak lesznek. Nagyon tudjuk egymást motiválni, ha arra szükség van, és persze könnyebbség is, hogy mindkettőnknél szigor van (egyelőre). Nyilván könnyebb is így a hétköznapokat is megszervezni, egyszerűbb a főzés is, nincsenek nagyon variációk. Támogatjuk egymást mindenben. :) 
Továbbá lényegében egy versenyfelkészülés első fázisának tekinthető ez az időszak, erre alapozzuk az edzéseket is. Sosem gondoltam volna, hogy én valaha, bármilyen formában is, de sportversenyre fogok készülni. Távol áll tőlem ez a dolog, de most belevágok.
Ez nem fitneszverseny diétaegy később is hosszú távon tartható, izmos, zsírtól kevésbé fedett testkompozíció kialakítása a cél. Aztán meg az, hogy erős legyek mint állat :)
Az október-decemberi időszakban már többször említettem a blogon is a diétát. Azért volt ez, mert már október óta van étkezési rendszerünk, amit Zsolt készített, és ebben a 3 hónapban, egy-két kivételes időszakot leszámítva (pl. karácsony, utazás, esetleg szabi), igyekeztünk tartani magunkat az előírt rendszerhez. Gyakorlatilag 3 hónapja minden nap felírjuk, hogy mit eszünk, én azt is, hogy mennyit iszom. Nekem eleinte gondom volt a sok vízivással, alig ment, de amikor odatettem magam és igazán elhatároztam, hogy csinálom, már nem volt problémám azzal sem. A szükséges gyakorlat tehát már megvan.
Az odafigyelésnek volt eredménye, mert már októberben megkezdődött egy lassú fogyás. Novemberben voltam a legügyesebb, ekkor volt 2 olyan hét, amikor betűre be tudtam tartani az étkezési rendszert, meg is lett az eredménye súlyban is, de főleg közérzetben. Aztán a december eléggé “bekavart” (de az ünnepek körüli pihenés nagyon-nagyon jót tett és kell is, és csodálatosan szép időszak volt az egész minden szinten), meg a verseny utáni hetek fáradtsága sem tette ideálissá azt, hogy olyan szigorral menjen, mint előtte. Egyébként biztos vagyok benne, hogy a versenyen nyújtott jó teljesítményemet annak is köszönhetem, hogy annyira odatettem magam a megelőző hetekben a kaja terén is. 
Úgy vagyok vele egyébként, hogy a jelenlegi fizikai állapotom (az erőnlétem, a formám, a súlyom, stb.) egy kellemes egyensúly a testemnek és a lelkemnek is, de ahhoz, hogy kipróbáljak valami újat és elérjem a kitűzött célokat, ismét kilépek egy nagyot a komfortzónámból, mert tudom, hogy a csodák ott történnek 😉
Szóval itt tartok most.
Az edzésben is túl vagyok az első héten és HIHHHHHHETETLENÜL nehéz volt minden. 😀 De tényleg. December 31-én a Cutler Gym-ben sikerült a 2014-es év LEGNEHEZEBB felhúzását produkálnom: az utolsó sorozatban a 70 kg olyan lassan jött fel mint még soha semmi 😀 Tavaly 1 lassabb felhúzásra emlékszem, de még a 100 kg se volt ennyire nehéz mint ez. Jesszus. De élvezem az új rendszert, végre megint van front squat (fáj, mert nyom a rúd, de imádom :D), imádok fekvenyomni és a guggolásokban is igyekszem odatenni magam :)
a jó Cutler 😀
Aztán tegnap voltam még egy kellemes gerincjóga intro órán a Lomb utcai 360°Gym-ben, ahol kellemes átmozgatásban volt részem és találkoztam Andrissal és Annamarival is, akik régóta követik a blogot és lelkesedésükkel folyamatosan inspirálnak és támogatnak engem is :) Kösziiiiii!:)
kicsit megfáradva az utolsó 70-es deadlift után 😀
Így kezdődik tehát számomra 2015 és nagyon várok minden egyes küzdelmes vagy épp önfeledt pillanatot. A minap szembesültem azzal, hogy ebben a témában is magamat korlátoztam sokáig. Úgy tekintettem erre az egész folyamatra, a szálkásodásra, mint valami, ami nagyon nehéz és sokáig tart, de a napokban bevillant: mi van, ha az egész, amit szeretnék nincs is olyan messze és nem is olyan nehéz? Mekkora különbség ám! Mondom én, hogy mindig a saját hozzáállásunkban rejlik a titok. 😉

Minden kezdet nehéz

Na de ennyire?

A verseny és a karácsonyi ünnepek után megpróbáltunk visszatérni a rendes edzős kerékvágásba, de persze nagyon nem ment. Zsolt aztán felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha nem várnánk többet és hétfőtől egyből belevágnánk az új edzéstervbe. Kedvesem és én is egyből igent mondtunk, miért is ne?
Én úgy voltam vele, hogy az elmúlt 2-3 hétben amennyire csak lehetett spóroltam az energiáimmal az edzések során is, de kezdett már zavarni, hogy emiatt nem is volt bennük sok koncepció. Az új edzéstervek első hete egyébként is könnyebb szokott még lenni, hiszen fokozatosan építkezünk, ezért gondoltam, hogy jót fog tenni, ha visszatérek a rendes rutinhoz. Legalább lesz értelme annak, amit csinálok és vissza is rázódok. Meg persze rálépek arra a nagyon izgalmas útra, aminek most az elkövetkező időszakot az életemben szentelni fogom.
Bár a lelkesedésem továbbra se volt 100%-os, álmosnak éreztem magam, de úgy döntöttem, hogy nem picsáskodom, hanem elkezdem csinálni és meg is csinálom azt, ami le van írva. Ennek megfelelően rendes mobilizálást és bemelegítést is tartottam. Ez elsőre még kicsit hosszúra nyúlt, legalábbis ahhoz képest, amit megszoktam, de biztos hatékonyabban fog menni később.

Az új edzéstervem első napja erőfókuszú, alacsony ismétlésszámokkal. Guggolással kezdtem, 62,5 kg-val csináltam 3×4 sorozatot. Mentálisan volt nehéz, főleg a 2. sorozat, aztán egy nagyobb pihenő után a 3. már szépen ment. Küzdöttem velük, de volt velem segítség és ez sokat számított :)
A sorozatok között egylábas csípőemeléseket csináltam.

A második gyakorlat a fekvenyomás volt, ezt tényleg nagyon megszerettem. Küzdenem itt is kellett, teljes testből-lábból nyomtam ki a 40 kg-t minden ismétlésnél, és szép szabályos kivitelezésre törekedtem. Igyekszem megtalálni a saját formámat a fekvenyomásnál is, amit aztán következetesen tudok majd tartani is. Az utolsó sorozat már kifejezetten könnyűnek tűnt. A sorozatok között a vállam edzése érdekében könnyű TRX gyakorlatokat csináltam.

Kezdtem elfáradni, mert nagyon kevés kaja is volt bennem. Mindenképp kell majd egy kevés rendes, lassabban felszívódó CH-t bevinnem edzések előtt, hogy jobban bírjam majd. Deadlift jutott az edzés végére, itt 80 kg-t kellett 6x felemelnem, egyesével. Nehéz volt, na. De ami egy igazán jó edzést jellemez: felfrissültem a végére, ezt az utolsó két emelésnél éreztem igazán.

Levezetésként húzódzkodtam, de ezekre már nem annyira maradt energiám. Majd visszarázódom ebbe is, nincs menekvés :)

IMG_1601

Erőemelés: az életbe vetett hitem

Vasárnap este hullafáradtan, a sporttársakkal közösen elköltött nem csekély mennyiségű allyoucaneat vacsora után, az élményektől felkavarva, de lassanként megnyugodva jutottam a fenti gondolatra.
Az erőemelés az életbe vetett hitemet adta vissza nekem. 
Álljon itt a blogom bizonyítéknak. Meg én.
Az I. Power Builder Kupa igazi jutalomjáték volt. Ajándék tőlem, saját magamnak. A cseresznye a torta habján az volt, hogy még helyezést is sikerült elérnem és egy igazi PWB-s bronzérmet is hazavihettem :)
Még 165 nap a következő versenyig.
De előtte azért megpróbálom elmesélni milyen volt a nagy nap. Annyira jellemző, hogy az erőemelés idegrendszeri szinten mennyire megterhelő, hétfő reggel még a szavakat is össze-vissza kevertük mindketten, egész nap nehéz volt gondolkodni picit. Fájtak a tagjaim: leginkább a hátizmomban éreztem izomlázat, ezt követték a karjaim (bicepsz, tricepsz, minden), némi sajgás a mellizom tájékán és végül a fenekem. Ezek a részeim dolgoztak a legtöbbet, úgy tűnik. Hétfő este már egy óvatos hengerezést is beiktattam. Keddre sikerült egy nagyot aludnom és elmúlt a fáradtság is, az izomláz maradt, bár enyhült. Mára már egész jól lettem.
Próbálok a versenyre szorítkozni a beszámolómban, de nehéz, mert nagyon sokat jelent nekem ez az egész.

Az előkészületek

Szóval… a legutolsó hét a verseny előtt úgy alakult, hogy hétfőn egy váratlan ‘mindenből maxolós’ napot kellett lenyomjak, ami akkora sikerélmény volt, hogy leírhatatlan. Persze azért megpróbáltam. Én már ott rohadt büszke voltam magamra. De izgalmas is volt, valódi főpróba, ahol a fekvenyomást kivéve úgy éreztem, hogy van még bennem több. Különösen a deadlift vált izgalmassá, ami nem hogy megcsillantotta, hanem szanaszétreflektorozta a REMÉNYT, hogy idén akár még a régóta vágyott 100 kg-t is felemelhetem. Nagyon gyorsan jött fel az a 90 kg hétfőn, életemben először.

Mondogattam én már tavasszal, hogy “idén 100-as deadlift”, aztán mondogattam nyáron…. de már nem olyan lelkesen. Aztán ősszel már nem mondogattam. Csak próbáltam tenni a dolgomat. Elengedtem, hogy idén még meglehet a 100-as. A kihagyások, a körülmények, a folyamatos újrakezdések miatt az erőszintem ősz elejére a tavaszi szintre esett vissza. 6 hónap stagnálást csináltam végig az edzésben, miközben folyamatosan dolgoztam azon, hogy rendszert hozzak vissza az életembe, mert az edzésben az hozza meg az eredményt. A körülmények pedig hónapokig nem tették lehetővé, hogy az edzés legyen a legfontosabb. Időről-időre kompromisszumokra kellett kényszerülnöm. Aztán ahogy az egyensúly kezdett beállni az életem minden területén, végigcsináltam végre egy olyan edzésprogramot, amikben nagy volumenben mozgattam meg nagy súlyokat. Fejben már 110% ott voltam minden edzésen, a deadliftem és a guggolásom is sokat fejlődött. Minden lelkesedésemet, pozitív hozzáállásomat bele tudtam adni. Ennek a végjátéka és valami nagynak a kezdete volt a hétfői maxolós nap. 

Szerdán laza edzés volt, marha nehezen ment. Deload. Meh. Csütörtökön korcsolyáztunk egy jót. Éreztem is, hogy elfáradtam. Meg feltörte a sarkamat az egyik cipőm, bármit vettem fel, kényelmetlen volt, fájt, sántikálva közlekedtem. Aggódtam, hogy nehogy emiatt legyen rossz a verseny, hogy fáj a lábam, nyomja a cipő. Emellett a hétfői lelkesedésemet nem akartam túlpörögni, ezért tudatosan törekedtem arra, hogy mentálisan és fizikálisan is lenyugtassam magam a verseny előtt. A péntek este csak a pihenésé volt. Szombaton a lábunkat se tettük ki a lakásból, mindent jó előre megszerveztünk, hogy ezerrel csak a további pihenésre koncentrálhassunk. Aludtam is, amennyit csak bírtam, ja és mézeskalácsot sütöttünk meglepetés gyanánt a csapatnak :). A Zsolt által előírt szénhidrátmennyiség a verseny előtti napra a szokásos adag 3-4x-ese volt, ezt teljesítettem. Rég ettem már a kedvenc aglio e olio spagettimet, ez volt az esti vacsorám, tonhallal.
Időben lefeküdtünk aludni, minden bennem lévő izgalom ellenére az éjszakát hiba nélkül végigaludtam, összesen kb. 9 órát.
A versenyre készültünk kajával:
2 nagy adag banánturmix, egy csomó Snickers, keksz, egy tábla csoki (ezt végül nem is mi ettük meg :D), víz, egy adag kávé és 1 adag pörgető is ott figyelt a pakkban.

A verseny napja

Az előző napi evészet után vasárnap reggel már nem voltam éhes. Proteines zabkásával készültem, de alig pár falat ment le a torkomon. Meg némi maradék bejgli 😉 és két kávé.
Fél 10-kor mentünk le, az eredeti terv szerint a lányok csapata fél 11-kor kezdett. Már egy tucat ember hengerezett lent a teremben, ahova érvényes bérlet/napijegy nélkül amúgy nem engedtek le. (Kicsit gáz, miközben egész évben ott edzünk, de mindegy.)

Lent aztán összetalálkoztam Evelinnel, aki hozott nekem egy transzparenst, amit aztán ki is feszítettek a teremben. Már múlt héten is odáig meg vissza voltam a meghatódottságtól, amikor mondta, hogy ezt tervezi.. és tényleg elhozta!!:)) Evelin, nem lehetek neked elég hálás, köszönöm szépen a drukkolást!:) A megosztott fotókat is ő készítette.

Az első szám a guggolás volt. Zsolt ismertette a szabályokat. Odalépsz, nyakadba veszed a rudat, kinyújtott lábbal állsz és megvárod a “start!” felszólítást, leguggolsz és vissza. Az én kezdő fogásom a 70 kg volt, a 3-ismétléses maxom. Itt még nagyon izgultam, amikor én következtem nem is sikerült megvárni a kezdő vezényszót, hupsz :) Itt volt a legfurább a gyakorlat teljesítése, mert az állvány a terem közepén volt, előttem hatalmas tér… az, hogy emberek/közönség is voltak szemben nem is annyira számított, csak a nagy tér miatt nem tudtam úgy fókuszálni, ahogy a tükör előtt megszoktam. Aggódtam a mélységért, minden guggolásnál félve néztem ki utána gyorsan a bírákra, Zsoltra és Tomira. De mindhárom kísérlet sikeres volt. Izgultam, de a 75 kg-s, második próbánál már jobban tudtam fókuszálni, sikerült ismét az 1 ismétléses maxom. Aztán pár perc múlva lement a kör és ismét én következtem a 3. kísérletre: 80 kg. Életemben először.

Amire mindig ügyelek a guggolásnál: odaállok, feszesen, szorítom a rudat, kiemelem és maximum kettőt! lépek hátra, esetleg egy mozdulattal még igazítok a terpeszen, de ennyi. Minimalizálom a felesleges mozgást a súllyal a hátamon, spórolok az energiáimmal. Mikor kiemeltem a 80 kg-t éreztem, hogy ez nem is annnnnnyira nehéz:) és mikor felálltam, majd jelezték, hogy érvényes volt, hát a boldogság repített a kedvesem karjaiba, elképesztően örültem:)) Már összefoglaltam a guggolással kapcsolatos szopódásomat a blogon, úgyhogy épp ezért becsülöm meg annyira ezt az eredményt. Hónapokig szenvedtem, mert 60-65 kilókat dobtam le a hátamról, mert egyszerűen nem ment. Nagy mentális gátakat kellett áttörjek ahhoz következetesen, hogy elhiggyem, hogy meg tudok csinálni egy ilyet. A versenyen már nem is volt bennem félelem. Boldog vagyok, hogy sikerült :)


Ezután kb. 1 óra pihenő volt, ekkor jött a fiúk 2 csoportja, akik szintén lenyomták a guggolásaikat. Elkezdett egyre jobb lenni a hangulat, ahogy egyre nagyobb és nagyobb küzdelmeknek és teljesítményeknek lehettünk szemtanúi. Mindenkinek egy emberként drukkoltunk. 
Nagyjából fél óra tényleges pihenő volt, aztán a másik fél órában már el kellett kezdeni lassacskán melegíteni a fekvenyomáshoz, ami a verseny 2. száma volt. Toltam be a csokikat, lassacskán elfogyott a banánturmix is.

Egyértelműen a fekvenyomás volt az egész csapat számára a legnagyobb kihívás, itt volt a legtöbb sikertelen kísérlet. Nem is tudom, hogy lettek-e egyéni csúcsok. A fekvenyomás trükkös volt, mert az edzéses gyakorláshoz képest itt leengedés után meg kellett állítani a mellkason a rudat és vezényszóra kinyomni azt, ami pont annyival nehezíti meg a gyakorlatot, hogy a korábbi maxodat esélyed se legyen kinyomni, ha előtte nem így gyakoroltad hetekig 😀 Itt 45 kg, 50 kg és 52,5 kg voltak a célszámaim. A pad is más volt, mint amin nyomni szoktunk, szélesebb volt. Számomra, aki pici vagyok, azért ez arányaiban nagyobb változás, ami azért közrejátszott abban, hogy végül a 3. kísérletem már nekem sem sikerült. Meg valami miatt nem sikerült jól kiemelnem a rudat és már akkor éreztem, hogy nem lesz meg, amikor még el se kezdtem leengedni. Nem koncentráltam eléggé, pedig ez egy technika-intenzív gyakorlat a javából. Büszke vagyok viszont arra, hogy Zsolt megdicsérte a formámat, amikor az 50 kg-t kinyomtam. Arányaiban így is jó helyen (2.) végeztem ezzel az érvényes kísérletemmel, meg tudtam csinálni verseny körülmények között is az 1 ismétléses maxomat újra, szóval elégedett vagyok! :) Egyébként is szeretem a fekvenyomást és ezután csak egyre jobban :))

Ha mélypontról lehet beszélni fáradtság tekintetében, akkor ez a fekvenyomás után jött el nekem. Nem volt vészes szerencsére, de éreztem, hogy elálmosodtam egy kicsit. Voltam a friss levegőn, megittam a maradék kávét. A deadlift előtt szintén 1 óra pihenő volt, ebben a szünetben be is vettem a pörgetőt, hogy segítsen felébreszteni. A kaja már mindegy volt, nem éreztem, hogy amiatt lennék erőtlen, hogy esetleg nem ettem volna eleget, csak az álmosság jött rám.

Nem vittem túlzásba a bemelegítést. Egy óvatos 5-ös sorozat 60 kg-val, aztán egy 3-as széria 70-nel, 80-ba is belehúztam kb. kettőt és végül 85-be egyet. Meg is lepődtem, hogy utóbbit milyen nehéznek találtam. A deadlift előtt spannoltam magam a legtöbbet, a bemelegítő sorozatokra zenét is raktam a fülembe. Tudtam, hogy az első, 90-es kísérlet után fog kiderülni, hogy a 100 meglehet-e. Nagyon izgalmas volt. Odaálltam a 90-re és hiba nélkül felhúztam. Érdekes volt, hogy itt már nem számított, hogy látom-e magam a tükörben, mert az elmúlt hetekben már annyira ráéreztem egy jó formára, hogy tudtam, hogy a sérülés veszélye nélkül fel tudom húzni. A második kísérletre, 95 kg-ra, ami nekem már ugye egyéni csúcs volt, szintén spannoltam magam. Viccesen jegyezték meg a többiek, hogy látszott, hogy nem is volt nehéz, hiszen amikor felemeltem, végig mosolyogtam :) Valóban nem ez volt a legnehezebb. Nem tudom mennyi pihenő maradt a 3. sorozat előtt. Próbáltam magam lenyugtatni, hogy abban a néhány percben tudjak valamennyit pihenni, aztán felspannolni magam ismét annyira, amennyire csak lehet.
Amikor életemben először a 100 kg-ra megpakolt rúd előtt álltam, nem volt más csak én és a küzdeni akarásom. Megszűnt a külvilág. Akkor és ott az álmaim feküdtek előttem a padlón és én odatettem magam és minden erőmet abba az egy emelésbe koncentráltam, hogy felemelhessem azt a súlyt, ami mindazt a kitartó munkát, a saját magamért és a boldogságomért vívott harcot jelképezte, amiért az elmúlt években, különösen pedig az elmúlt hónapokban küzdöttem. 
Hatalmas lehetőség hevert a lábaim előtt, amiért én magam dolgoztam meg. Ezt éreztem, amikor ott álltam és meg akartam csinálni. Próbáltam figyelni, hogy jó kezdő pozíciót vegyek fel, hogy minden erőmet oda tudjam tenni, a tükörbe nézni persze felesleges volt, mert nem láttam semmit, de nem is ezen múlott. Aztán amennyire csak bírtam megszorítottam a rudat és szépen lassan fel is emeltem. 

Felemeltem a 100 kibaszott kilót. A legnagyobb ajándék volt, amit csak kaphattam az élettől. Amit magamnak adtam. Kedvesem karjaiban percekig sírtam utána a boldogságtól, nem hittem el, hogy sikerülhet. Annyi küzdés után, miután már lemondtam róla hetekkel ezelőtt. Mikor az eredeti terv a versenyre 85-90-95 lett volna de 1 héttel előtte lobbant fel a remény, hogy akár a 100 is meglehet, mert már ELÉG ERŐS VAGYOK HOZZÁ. Csak fogalmam sem volt, hogy ennyire. Erős vagyok és megcsináltam. Még most is könnyek szöknek a szemembe, ha eszembe jut. Akkora élmény volt, hogy másnap is meghatódtam, akárhányszor eszembe jutott ez a pillanat.

De nem csak a saját teljesítményem hatott meg nagyon. Hanem a szerelmemé, aki szintén hónapokig küzdött azért, hogy ami neki korábban nem jött össze (160 kg DL), azzal már ne is próbálkozzon, hanem még többel és meg is csinálja azt (165 kg-s DL, több mint a testsúlyának kétszerese); a barátaimé, a sporttársaké. Hatalmas élmény volt ott lenni és látni minden egyes egyéni küzdelmet. Mindenki másként emel, húz, nyom. Mindenkinek a saját személyisége és saját harcai, kitartása, fegyelme, odafigyelése és szeretete! van benne. Aztán egy emberként drukkoltunk, ordítottunk minden egyes küzdelem láttán. Sajnáltuk, ha nem sikerült és boldogok voltunk, ha a másik megcsinálta. IMÁDOM ezt a sportot, mert benne van mindaz, amit én szeretek a világban: látni az embereket, ahogy a célokért dolgoznak, küzdenek, beleadják magukat és a végén GYŐZNEK. Mert a legközhelyesebb és coelhosabb dolog ezt leírni, de itt tényleg mindenki győzött.
Csodálatos élmény volt és várom a folytatást :)

Miután pedig 1 napot pihentem már ismét tele vagyok tenni akarással és tervekkel a 2015-ös évre.
Életem első erőemelő megmérettetésén 230 kg összetett eredménnyel végeztem, 60,8 kg-s testsúly mellett. Tavaszra a 230-on fogok emelni, legalább 250 kg-ig, a testsúlyomon pedig egy kicsit csökkenteni szeretnék. Mindez pedig hosszú, komoly és kitartó munkát igényel. 
Amit én alig várok :)
Köszönöm az élményt, Zsoltnak a szakértelmet, a szervezést, a szerelmemnek a folyamatos támogatást, nektek, akik olvasnak minden apró biztatást és kedves szót.
Nincs megállás! 😉

I don’t worry, I lift heavy!
IMG_20141122_121755.709

I’m a fuckin’ HŐS

Múlt héten végre teljes értékűen és teljes körűen befejeztem egy edzésprogramot, háromszoros hip-hip hurrááááááááááááá!!! jár nekem. Megdolgoztam érte. Akartam, megcsináltam, ennyi! 
Egy dolgot a nagy lelkesedésben viszont nem vettem észre, hogy ez a sok munka azért lefárasztott fizikailag, így a hétvégén sikerült egy kis megfázást összeszednem, torokfájással. Sajnos a vitaminjaimat sem szedtem rendesen hét közben, ez is hozzájárult. Rég volt már ilyen, hogy így ki tudtam futtatni egy edzéstervet, szóval erre ismét kell majd figyeljek: ennyi edzésmunka mellett kell a teljes körű vitaminpótlás. 
Amiket szedek: Myprotein V-System vitaminja, Omega 3 és D vitamin. Kúraszerűen pedig ízületvédőt.
Hétvégén Thor Mobility Szemináriumon jártunk, erről még külön beszámolok. Nagyon tanulságos volt több szempontból is.
A megfázás miatt ma elég ramaty állapotban voltam egész nap. Bevetettem mindent, amit csak lehet, hogy jobban legyek estére. Lassan javult csak a helyzet, és mire eljött az edzés időpontja pont olyan állapotban voltam, hogy fogalmam sem volt, hogy le merjek-e menni. Nem lenne-e jobb pihenni? De alig 3 hét múlva verseny… A héten csak 2x tudok edzeni. Nem akarom felborítani a terveimet.. Meg ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem. Egy dolgot nem tudtam csak: dönteni, hogy lemenjek-e. Adtam magamnak egy kis időt. Végül úgy döntöttem, hogy inkább a szívemre hallgatok és lementem edzeni. Utólag úgy érzem: jó döntés volt. Frissebben távoztam, mint ahogy lementem.

Persze azért nem voltam csúcsformában az edzésen. A guggolás jól ment ugyan, de a fekvenyomás nem annyira. El is fáradtam tőle. A versenyig már csak limitált gyakorlatokat és szériákat csinálok, sallangokkal most nem foglalkozunk. A fáradtság miatt ez megint egy olyan edzés volt, amikor sikerült elpityerednem. Elfáradtam, meg átfutott az agyamon a gondolat, hogy lesz ez az erőemelő verseny, de nem fogom tudni azt a teljesítményt nyújtani, amire képesnek kéne már lennem mostanra. Az élet nem így akarta. Aztán vettem egy nagy levegőt és túlléptem ezen.
Valójában deadliftelni mentem le. Mert annyira szeretem, és nem akartam kihagyni a lehetőséget, hogy fejlődjek, hátha legalább ebben tudok fejlődni.

Tudtam is, nagyon jó kis szériákat nyomtam a 80 kilóval, amit természetesen 6 db látványtárcsából építettem :)

Szerdán reggeli edzést terveztem, még az elutazásom előtt, de végül nem mentem le, mert nem akartam kapkodni az indulás előtti teendőkben, inkább a dolgaimra koncentráltam. Így végül az eheti 2 edzésből csak 1 lett.

Ami van helyette viszont: munka, sok-sok koncentráció, de hétvégére jut rengeteg sok séta na meg kikapcsolódás is. Kiszakadtam egy kicsit mindenből, eljöttem néhány napra Amszterdamba tökegyedül. :) Jó kis kaland! Aztán jövő héttől vissza a kerékvágásba :)

Amszterdam a városi könyvtár 7. emeletéről :)

IMG_20141119_222124

Közel a finálé :)

Negyedik héten tartok az edzésprogramban, itt most már nem szarral gurítok :) Ma volt a deadlift napom, amit nagyon vártam. 77,5 kg-t kellett 25-ször! felemelnem, ami már tényleg nem egy kis volumen ahhoz képest, ahol én tartok. Nehéz sorozatok voltak, de összességében nagyon jól mentek.
Amin nagyon röhögtem viszont, hogy az egyik ismétlést annyira rossznak éreztem, hogy elröhögtem magam a gyakorlat közben. Ez vagyok én 😀 Nagyon viccesnek találtam a helyzetet, ahogy küzdöttem, próbáltam a jó formát összehozni (bár mint tudjuk minden deadlift szép …a maga módján..) de valahogy azt éreztem, mintha nem lett volna túl szép és ezért röhögtem magamon.
Nem kell mindent annyira komolyan venni. Tudni kell nevetni magunkon is :) 
A sorozatok között 4-5 perces szüneteket tartottam. Érdekes volt megfigyelnem, hogy az elmúlt hetekben ezekre a nagy volumenű gyakorlatokra, amiket erőnövelés céljából csinálunk, hogy reagál a testem, hogy tudom őket megcsinálni. Általános tapasztalatom az volt, hogy:
1. az első sorozat volt a legnehezebb, aztán a következő jobban ment, 
2. általában a harmadik sorozatban szenvedtem a legtöbbet, 
3. a negyedik sorozatban mentek a legszebben a gyakorlatok és végül 
4. az utolsó sorozatban mindig felülmúltam saját magam várakozásait és úgy éreztem, hogy maradt benne még ismétlés. A deadlifteket például mindig így fejeztem be. Ez klassz. Negyedik hete szenvedéllyel, szeretettel és legfőképp jókedvvel tudok edzeni.
Lefárasztott ez a mai 5 nehéz sorozat, ilyenkor kétségeim szoktak támadni, hogy a maradék gyakorlataimat hogyan tudom befejezni. Ma sem volt ez másként, a 3 sorozat 8 ismétléses guggolás előtti melegítéskor azt éreztem, hogy nincs energiám rájuk. A sima 40 kilót is nehéznek találtam. De meg akartam csinálni. Nem lovaltam magam bele ebbe az érzésbe, persze mondtam (picsogtam egy sort) Kedvesemnek, hogy azért több kajával jobb lenne… aztán szépen lassan, ahogy egy-két perc eltelt, a testem elkezdett megnyugodni. Nagyon sok sikerélményt adtak mostanában ezek a guggolós szériák és most is össze akartam szedni minden erőmet hozzá. Össze is szedtem. A 3 sorozatot a köztes 2-3 perces szünetekkel hiba nélkül csináltam végig! Jól mentek, örültem nagyon :)
A másik dolog pedig a kaja. A Zsolt féle étkezési program és az, hogy tudom tartani is, nagyon  (egyre jobban) meghálálja magát… Az egyik legjobb dolog, ami mostanában történt velem. Állítólag alakulok is :) Apróságokat én is észrevettem, de ez nyilván hetek alatt fog jobban látszódni. Egyelőre az erőmmel is rendben vagyok. 
A héten még egy utolsó edzésem lesz ebből a programból, aztán pár nap szünet következik majd. Végül pedig valamiféle felkészülés a decemberi 1. Power Builder Kupára :) Poén lesz, várom!