palms-of-hands-001

Deadlift: 82,5kg, kétszer, mert ez volt a tervben

Múlt héten kiképzésen voltam a Magyar Honvédségnél. Erről sajnos részleteket nem nagyon tudok megosztani, de felejthetetlen élmény volt (életemben először repültem helikopterrel is, ráadásul úgy, mint az igazi katonák), viszont rettenetesen megterhelő is. 3 nap alatt az ÖSSZES fekvőtámaszt megcsináltuk. Inkább guggoltunk volna, abból végtelen mennyiséget képes vagyok megcsinálni saját testsúllyal… :) Fizikailag, mentálisan, érzelmileg, szóval mindenhogy lefáradtam. Rengeteget tanultam persze: időmenedzsmentről, együttműködésről, meg persze saját magamról. Az immunrendszerem kicsit meg is adta magát, begyulladt a torkom, benáthásodtam. Másfél nap intenzív pihenés valamelyest segített, de még ma sem gyógyultam meg teljesen. Hétfőn emiatt ki is maradt az edzés, viszont nem akartuk tovább halogatni az eheti adagot, úgyhogy tegnap lementünk, kivételesen este.
Utolsó hét van az edzéstervben, deadlift volt a tegnapi menüben a főétel. Új zoknit húztam az edzéshez, jó kis neonsárga focis térdzoknit, a Decathlon gyerekosztályán vettem, hihi. Imádok jó ruhákban edzeni, hozzáad az élményhez :))
Elkezdtem bemelegíteni, és a betegség megint kezdett rajtam kijönni, de fejben már eldöntöttem, hogy nincs előttem megállás. Végül is mi volt a cél? Kétszer felemelni 82,5 kg-t. Kétszer. Az az én szótáramban azt jelenti, hogy azon hamar túl lehet esni :) Az nem olyan mint 4×10 ismétlés hip-thrust mondjuk, hiszen 2 ismétlés hamar megvan :) Mert hogy kétségem nem volt, hogy ezt a súlyt én márpedig fel fogom húzni a földről.
Aztán mikor felpakoltam a tárcsákat realizáltam: még soha ennyit nem húztam fel, a 80 kilónál az elmúlt hónapokban mindig megakadtunk. Hirtelen tehát 2 ismétléses PR-ra készültem fel. Szóltam is egyből Zsoltnak, hogy ezt ugyan nézze már meg, hiszen történelmi pillanat. 
Odaálltam, és felhúztam a 82,5 kg-t. Aztán még egyszer. Ment is a pacsi, végre sikerült!!! Fejlődtem ebben is :) Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Nem is éreztem ennél többet, csak tettem a dolgom. Aztán arra gondoltam: lám-lám, teljesítmény nem csak ideális körülmények között születik. Hiszen beteg voltam, kicsit fáradt is, de mégis megcsináltam. Elég erős voltam hozzá már fejben és testben is. Büszke vagyok magamra!
Örülök, hogy végre megint lehet építkezni tovább. Például én is elkezdhetek készülni az év végi házi erőemelő bajnokságra :)
10408665_659007537527850_2737121291025701377_n

Az alvó oroszlán felébresztése

Akik rendszeresen követik a blogomat, azok számára feltűnt, hogy most már egy ideje nem csak saját magamról vannak itt fényképek, illetve egyre több bejegyzésemben az E/1-ből T/1 lett :) Ennek az az oka, hogy egy olyan emberrel terelt minket össze a sors, illetve vonzottuk be egymást, akivel osztozunk az edzés, a sport és különösképp az erőemelés iránti szenvedélyünkön. Ő az az ember az életemben, aki pontosan érti, hogy mi az, amit szeretek a nagy súlyok világában, az erő megélésében, ő látja a legközelebbről, hogy mennyire sokat adott nekem az erőemelés mentálisan és fizikálisan egyaránt. Mindez pedig azért van, mert ő is ebben a világban mozog, él és fejlődik általa hétről hétre.


Kapcsolatunk egyik különlegessége, hogy hasonló utat tettünk meg mindketten, nagyjából egy időben indulva. Az egészségünkért való aggódás indított el minket a változás felé, míg végül egymás mellett kötöttünk ki, hogy ezután együtt csinálhassuk tovább nem csak a sportot, hanem a közös életünket is. :)


Szeretném nektek bemutatni tehát Horváth Zoltánt, akinek a története 95 kg-ról indul és jelenleg ott tart, hogy egy átlagos napon ő a legerősebb ember a Decathlon áruházban 😀 
Mert a túlsúlytól megszabadulni hasznos és jó dolog, de egy idő után mindketten rájöttünk, hogy ennél nekünk több kell, fejlődni akarunk testben, lélekben egyaránt, aminek az alapját az jelenti, és amihez a legtöbbet az adja hozzá, hogy ha szimplán a külsőnk helyett azzal foglalkozunk, hogy erősek legyünk.


A többit pedig ő meséli el nektek…. :)


Örömedzünk :)



De ki is az a Horváth Zoltán?

A történetem 2011 októbere magasságában indult, 95 kilóról, tán még fölötte is volt, nem mertem mérlegre állni. Éltem a napjaimat minimális mozgással, otthonról dolgoztam, nem nagyon mentem sehova. Az életemet a World of Warcraft és a munka tette ki, gyakorlatilag 16 órát ültem a gép előtt. Nem, erre nem vagyok büszke. Arra viszont igen, hogy sikerült változtatnom. A kezdő lökést számomra DagadtKöcsög bemutatkozó postja adta meg, ami röviden arról szólt, hogy ha nem akarok 50 évesen szívinfarktusban meghalni, akkor jó lenne foglalkozni az egészségemmel. Én kezdetnek a diétát és a futást választottam.
Fussunk! Hogyan? Mivel informatikus vagyok, mindenre kellett egy kütyü, telefonnal gyakoroltam a Couch to 5k programmal. Segít abban, hogy felkészültség nélkül, “kanapékrumpli” üzemmódból indulva eljuss odáig, hogy le tudsz futni 5 kilométert. Fuss 20 mp-t, sétálj 40-et! Fuss 30 mp-t, sétálj 30-at! És így tovább. Nagyjából egy hónap után képes voltam hazafutni az utca végéről, ami kb. 1 km-t takart. Le sem tudom írni mekkora örömöt jelentett ez nekem! Megállás természetesen nem volt, decemberre megvolt az 5 kilométer, átlagban heti 3-4x futottam, szépen mentek le a kilók, talán túl gyorsan is.

Futás után általában gyümölcsturmixot ittam vacsora gyanánt, ami lássuk be nem a legoptimálisabb választás, ha a fogyás a cél. Az egész diétámat az egészség határozta meg: kiiktattam a cukros dolgokat, a junk foodot, a magasabb GI-jű szénhidrátokat teljesen, illetve a mennyiségen is csökkentettem. A reggeli és a vacsi volt az, ahol igazán megfogtam a kalóriabevitelt, de nem volt túl tudatos a megfelelő ismeretek hiányában, csak úgy érzésre csináltam. Nem volt önsanyargatás, nem éheztem, és nem volt fogyókúra. Nem kúra! Változás, elhatározás, fegyelem, kitartás.
Mindezzel együtt, a diétának és a rendszeres mozgásnak volt egy nagyon kellemes folyománya is: rámjöttek végre a konfekció méretek. 38-as farmerből 32-es lett, L, XL-es pólókból M-es. Egy év és kb. 200 lefutott kilométer után 20 kilóval voltam könnyebb, de sajnos gyengébb is. Bár lefogytam, utólag már tudom, hogy nem ez lett volna a legoptimálisabb módja a test rekompozíciójának, de sebaj. Megtanultam a saját bőrömön, neked már nem kell!

Nagyjából 1 év alatt végül sikerült lefogynom 67-68 kilóra, ez így több mint 25 kiló fogyás, természetes, hogy izomból is ment. Eléggé satnyának néztem ki, kellett valami testmozgás… Mivel nem voltam nagyon otthonról eljárós ember, így az otthon űzhető dolgok között mazsolázgattam, amíg rá nem akadtam a fegyencedzésre. Az első 3-4 szint megvolt, tudtam már húzódzkodni szabályosan 2-3-at, de számomra iszonyatosan unalmas volt, így kerestem tovább. A P90X kipróbálás szinten megvolt két hétig, de az nem fehér embernek való, gyakorlatilag egy “Norbi Update on steroids”:)

A történetem 2012 őszén folytatódott, amikor a kollégáimmal egyszer elmentem “gyúrni”. Mit nekem, szakközépben nyomtam rendesen, biztos menni fog – gondoltam. Nem ment. Iszonyatosan gyenge voltam a régi énemhez képest. Az első nap után olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam megmozdulni, de ha már elhatároztam, hogy járok, eldöntöttem, hogy nem fogom abbahagyni. Sokáig folytattam a konditermi edzést, de nem nagyon láttam semmilyen változást, nagyon lassan történt bármi is, így ismét csak elkezdtem olvasgatni a neten: mégis mi lenne a helyes út? Hogyan tudnék fejlődni? Így bukkantam rá az Emelj! blogra, ezt két srác írja saját tapasztalat alapján, elég érthetően leírták, hogy miért lenne érdemes erőemeléssel foglalkoznom. Ezzel egy időben bukkantam rá Elliott Hulse-ra aki szintén irányt adott nekem: dolgozz azért, hogy erős legyél! (Egy későbbi írásban foglalkozom majd azzal, hogy ez mit is jelent számomra.)
Megtanultam azt is, hogy a komplex és jó edzés alapja a megfelelő programozás és periodizáció, az erőedzéseket én a Stronglifts 5×5-tel kezdtem (természetesen volt hozzá iPhone app). Ezzel el is voltam fél éven át, amikor meg már nem nagyon ment úgy a dolog, ahogy szerettem volna, átváltottam a Wendler féle 5/3/1-re, hol boring but big kiegészítőkkel, hol saját kútfőből kiötlött gyakorlatokkal (húzás-nyomás). Erősödtem, de valami még mindig nem volt az igazi: egyedül edzettem, nem felügyelt rám senki, fekvenyomni például nem mertem igazán nagy súllyal, spotter nélkül.
2013 közepén látogattam először a Thorba, szintén az Emelj-es srácok írásának köszönhetően. A régi terem, ahova jártam, nem volt túl ideális az erő alapú edzéshez, bár szerencsére nem szóltak rám, hogy halkabban deadlifteljek. A Thorban reggelente edzettem, néha együtt egy sráccal, aki gyakran elismerő szavakkal illetett, illetve beállt spottolni, ha megkértem rá. Később Facebookon beszélgettünk erről-arról, itt derült ki, hogy ő akkortájt kezdett el edzősködni. Az biztos, hogy furcsa dolgokat csinált a csoportja: fél órán át bohóckodtak az edzés előtt, nem is értettem teljesen. Egyszer rászántam magam, hogy egy személyi edzés keretein belül felmérjen. Megdöbbentő volt. 
Mondanom sem kell, egy hétre rá, 2014 márciusában már együtt bohóckodtam a többiekkel. Amit értelmetlennek láttam előtte, most tartalmat nyert: mobilizáció, nyújtás, bemelegítés, technikázás. Wittmann Zsolt gondosan megírt edzéstervvel állt neki a közös munkának, a deadliftet felépítettük nulláról, a fekvenyomáson technikáztunk rengeteget, a guggolással nem volt szerencsére komolyabb probléma, de a megfelelő mobilizációra például mindig hangsúlyt fektettünk. Most ott tartunk, hogy év eleje óta a fekvenyomásra rádobtunk 30 kilót, a guggolásra 20-at, a deadlift pedig már könyvbe illő formával megy stabilan. Hogy tétje is legyen a dolognak, 2014 őszén készülök az első erőemelő versenyemre, Wilks formulával összemérjük az erőnket a többiekkel.

Igyekszem példát mutatni mindenkinek aki ismer, célom erősnek lenni mind fizikailag, mind szellemileg, érzelmileg. Az erő a célom. Vagy az eszközöm valami máshoz? Később kiderül…

2014 július, saját testsúlyom duplájával guggolás
(1×150 kg @ 75 kgBW)
BP-45kg

Fekvenyomás @ 45 kg

Az elmúlt 2 napom egy rövid betegség jegyében telt, kedden ugyanis arra ébredtem fel többször éjszaka, hogy szédültem. Ez nem múlt el később sem, gyakorlatilag az ágyból is alig bírtam felkelni, a vérnyomásom ingadozásától mindig visszahuppantam. A háziorvosom tanácsára aztán vettem be vitamint meg gyógyszert, meg persze pihentem. Másnap reggelre jobb lett, de tudtam, hogy ilyenkor kell még egy nagyot pihenni, így aztán nem mentem edzeni se, aludtam napközben és csak pihengettem tovább. Ma reggelre már teljesen jól is éreztem magam. Valószínűleg megfáztam egy kicsit és ez jött így ki rajtam. (Valószínűleg vasárnap-hétfőn is már bujkálhatott bennem, azért éreztem magam edzés közben gyengének)
Nekem se kellett több, ma reggel le is mentem edzeni. Úgy voltam vele, hogy óvatosan, de azért megpróbálok edzésterv szerint haladni, de ha valami nem megy, akkor nem erőltetem.
Minden ment úgy, ahogy a tervben szerepel! :-)
Fekvenyomás volt ma a fő erőgyakorlatom, amiben életemben először végre kinyomtam a 45 kg-t, mindjárt háromszor is! Nagyon örültem neki, ezzel már régóta (konkrétan március vége óta..!) tartoztam magamnak, az elmúlt hónapokban ugyanis a sok megszakítás miatt a fekvenyomásnál nem tudtam soha a 45 kg-s küszöböt átlépni.
új rudak a Thorban! :) persze, hogy egy ilyennel edzettem.
Úgyhogy: benchpress@45 kg, az enyém vagy muhahaha!!!! :))
Guggoltam még utána 5 sorozatot 55 kg-val, ezzel sem volt gondom.
Aztán húzódzkodásaim voltak párban fogantyús fekvőtámasszal, ezekkel küzdöttem, de mindent megcsináltam.
Levezető gyakorlataim a lábemelés rúdhoz (ebben jó lenne erősödni) és a haskerekezés voltak. Mindent megcsináltam legjobb tudásom és erőfeszítésem szerint.
Nagyon elégedett voltam a mai edzéssel, mert nagyon jól éreztem magam, mindent megcsináltam és időben is végeztem. Tervben van egyébként, hogy a heti 3 powerbuildert kiegészítjük heti 1 örömedzéssel (aka szabadfoglalkozás), mert van egy csomó dolog, amit szeretnék kipróbálni, meg különben is jó érzés úgy sportolni, hogy nincsenek különösebb elvárások, csak pusztán az élvezetből szenvedés jut :)) Nekem többek között ilyen a saját testsúlyos gyakorlatok fejlesztése, a mobilizáció, a hajlékonyságom fejlesztése, a bal oldalam fejlesztése, a gyorsaságom fejlesztése, mozgáskoordinációm fejlesztése, állóképességem fejlesztése. Szóval terület az van bőven és szabad/játékos keretben szeretnék ezekkel foglalkozni egy kicsit :) 
IMG_0891

Az erő: elengedés

Hétfőn nem ment az edzés, szerdán akartam menni edzeni, de végül fontosabb dolog jött közbe, ma reggel viszont végre lementem edzeni. Aggasztott, hogy hétfőn nem ment, hiányzott, hogy szerdán bár készültem, de nem tudtam lemenni, zavart, hogy már megint megszakad egy edzésciklusom. Ezért arra gondoltam, hogy nem baj, ma elkezdem elölről ezt a hetet (3. hét az edzésciklusban), hogy bepótoljam, ami elmaradt, pihentem is, bíztam benne, hogy menni fog.
Jól aludtam, jókedvűen, kipihenten, frissen ébredtem. Okosan akartam csinálni, nem elsietni, ezért fokozatosan kezdtem bemelegíteni a guggoláshoz. Mentek a húzódzkodások is közben. VÉGRE. Csináltam ún. “légzős dead bug” gyakorlatokat is. Aztán ahogy közeledett a munkasorozat súlya, megint kezdtek előjönni bennem a félelmek, hogy minden odafigyelésem és fokozatosságom ellenére nem fog menni. Erre egy nagyon szép szó van: teljesítménykényszer. Ezt éltem meg. Felraktam a 65 kg-ra és a 3. ismétlést már nem tudtam megcsinálni. Ott ültem a földön zokogva. 
El kell fogadnom, hogy nem megy. Csinálom azt, ami megy. Fel kell adnom ezt most így ebben a formában. Elfáradtam, el kell távolodnom ettől az egésztől egy kicsit. A minimum az, hogy vissza kell venni a terhelésből és csak játszásiból kell edzenem, a többi meg, hogy még kevesebb ilyen edzést kell csináljak és egyszerűen más sportot, mozgást kell végezzek (séta, futás, falmászás, úszás, jóga – végtelen a választék :), ha mozgáshiányom támad. Ami viszont úgy érzem, hogy megy: az egészséges étkezési rendszer fenntartása.
Szimbolikája van ennek most az életemben. Én legalábbis így élem meg a dolgot. Le kell dobjak magamról súlyokat, amik terhelnek és el kell távolodjak tőlük. El kell engedjek egy-két fontosat, le kell dobjam magamról a teljesítménykényszert.  
Sokat gondolkozom azon, hogy mi is az erő pontosan. Amikor felemelek 80 kilót, abban egyértelműen tudom azonosítani, hogy mi az erő: felemelni a nehezet, felvállalni a nehéz döntéseket az életben, nekimenni valami fontos feladatnak. Van azonban az éremnek egy másik oldala, és épp ezt élem meg most nehézségként. Erő kell ahhoz, hogy el tudjunk engedni dolgokat. Máskor ez ment könnyen, de kifejezetten nehéz ez nekem most azért, mert kitartó vagyok és szívós, bízom magamban és ezért nehezen vállalom fel, hogy néha nekem is segítségre van szükségem, nehezen is fogadom azt el. Változást akarok, de ez így nem fog menni. 
Az életem egyéb területeinek rendezéséhez el kell engedjem például a sportot, el kell engedjem, hogy az erőemelésben való fejlődés most nem megy. Most szar. Azt hittem jó, jól esik, imádom csinálni, de hiába erőltetem, nem megy. Elfogadom, hogy szar, és meg is élem. Mert az segít megérteni és továbblépni is. Sosem szégyelltem sírni mások előtt. Ahogy ma reggel is ott ültem a földön, jól esett végre, hogy kijött ez a feszültség belőlem. Meg még azóta vagy háromszor sírtam el magam. Pihenésre, levegő- és környezetváltozásra van szükségem. 
Imádom az erőemelést. Épp ezért fáj elengedni most ezt. Amellett, hogy nálam mélypont van, végtelenül boldoggá tesz, hogy a kedvesem épp szárnyal: a héten minden gyakorlatban megdöntötte az egyéni csúcsát. 
Ha valami miatt különleges számomra ez a sport, akkor az például ez: a PR. Az 1 RM. (1 rep max, 1 ismétléses csúcs) Amikor valami annyira különleges, hogy csak 1 van belőle. Azzal a súllyal csak egyszer tudod megcsinálni az ismétlést, megismételhetetlen. Aztán fejlődsz és egyre többet tudsz. Beleborzongok, annyira jó volt ott lenni és látni :) 
Nálam most a fejlődés bizonyosan a visszalépésben lesz, nem a csúcsok döntögetésében. Bár egy kicsit szomorú vagyok miatta, de elengedem ezt is.
Az élet ciklikus: az ébredő, virágzó tavasz és a gyümölcsöző nyár után nálam most kurvára beköszöntött az ősz meg a tél egy-két területen. Elfogadom, időt hagyok a dolgoknak, megélem most ezt ebben a formában, mert tudom jól, hogy aztán megint jobb lesz. Teret adok a télnek, hogy aztán jöhessen újból a tavasz. Mert ebben 1000%-ig biztos vagyok, hogy így lesz, mert én ilyen vagyok. 😉 I don’t worry….:) 
egy gyenge mosoly a bőgés után és a Társ az erőemelésben… is :)
fókusz, célok, vágyak, önismeret

Change your thoughts

Gondolatilag nagyon termékenyek mostanában az edzéseim, ennek pedig valószínűleg az az oka, hogy változás van a levegőben. Változom. Change your thoughts and you will change your life. 


Prioritások. Fontosság. A mai “edzésnek” ezek voltak a kulcsszavai számomra. Azért írom idézőjelben, mert ma gyakorlatilag nem sikerült edzeni. A testem egy hatalmas STOP táblát rakott ki nekem. Talán az egyetlen és legpozitívabb dolog, amit az edzésben ma azonosítani tudtam, hogy guggolásban annyival melegítek már, mint ami a korábbi maximumom volt. Gyakorlatilag saját testsúly alatti plusz súlyt – kis túlzással – meg se érzek. A 65 kg-s sorozatok viszont nem mentek. De tanulva a múlt hetiből, illetve korábbi tapasztalataimból, már félelem nélkül mentem bele minden ismétlésbe. Kétszer le is dobtam a súlyt magamról a p.csába, mert nem sikerült. Elfogadtam. Objektíve 2 dologra tudok gyanakodni: fáradtság, alváshiány (hajnalig tartó esküvői buli szombaton:) és az, hogy a testem nem funkcionál 100%-osan. Utóbbival kapcsolatban mostantól napi szinten kell foglalkozzak és SMR-nyújtás kombót minden este csinálnom kell, mert érzem, hogy a fejlődésem gátja lesz, ha nem hozom rendbe magam. Ha állandóan panaszkodom, hogy fáj itt meg ott, annak egyrészt nincs értelme, másrészt pedig jelzi, hogy valóban nem vagyok rendben, mert én nem szoktam egyébként panaszkodni. 
Amikor nem megy az edzés, akkor persze mindig elkezdem keresni az okokat. Mindig keresem az egyensúlyt, és gyakorta az az első kérdés, ami felmerül bennem, hogy ha ennyire fontos az edzés és az edzéssiker, akkor megtettem-e mindent azért, hogy megteremtsem a megfelelő körülményeket hozzá, hogy jól menjen. Sportoló vagyok, meg nő, meg projektmenedzser, meg barát, meg rokon, meg ezer dolog. Ember. Sok szerepben keresem az egyensúlyt. Az élet sokszínű, az aktuálisan fontos dolgok előtérbe kerülhetnek, de a személyes prioritások sokkal stabilabbak. Magammal szemben kell őszintének lennem és eldöntenem, hogy mi a fontos hosszú távon. Van hatalmam a saját életem felett, hogy aszerint alakítsam, olyan irányba, ahogyan én szeretném. Ha az életmódról van szó, akkor tudom és ismerem már azokat a dolgokat, amiktől alapvetően jól érzem magam, jó a közérzetem. Pihenés, regenerálódás, jó étkezés, az örömteli dolgok megélése például egyszerre fontosak számomra és ezek együtt támogatják a sikeres edzésmunkát is. A mai edzés számomra irányt mutatott ebben is és az életem más területein is. Szeretném, ha jól mennének az edzések, ez tényleg nagyon fontos számomra, mert az edzés, az erőm és az állóképességem növelése olyan szinten fejlesztenek testben és lélekben, amire kevés más dolog képes így, és az edzésben elért sikerek révén és mindaz amit nyerek általuk, az életem összes többi területén is sikeresebb lehetek.
Életem sporttal, edzéssel kapcsolatos része olyan új színt kapott, ami kerek egésszé teszi végre az életem egészét is. Swole-mate-em, Zoltánom, a héten maxol minden gyakorlatban, én pedig érte drukkolok és támogatom. Büszke vagyok rá, mert hihetetlen, amit eddig elért, és amit még el fog érni. Ma például 75 kg saját testsúly mellett 150 kg-t húzott fel, ami nagggggyon jó eredmény és hatalmas fejlődés számára. 

Így kell ezt csinálni :)

Első számú inspirálómmá lépett elő az elmúlt hetek alatt: elképesztően motiváló az a munka, fegyelem és erő, amit ebbe az egészbe, az erőemelésbe beletesz. Sokszor úgy érzem, mintha ez az oldalam nem lenne elég erős, az ő példája viszont erősebbé tesz engem is. Minden mozdulatából és gyakorlatából átjön az intelligencia, a testtudat, az az élethez való hozzáállás, a subconscious mindami ő maga, és ami segíti őt, hogy menjen előre ezerrel, és egyre erősebb legyen. Példamutató, és ez teszi őt különlegessé. Csodálatos érzés ezt látni és megtapasztalni. Boldog vagyok, hogy együtt csinálhatjuk ezt az egészet :)
IMG_0840-001

Akkor is tanulok belőle, amikor nem megy

Nehezen indult a reggel, a fél 6-os ébresztő kicsit bezavart az alvási ciklusomba, a szokásosnál is álmosabb voltam. Egy kávé, egy fél adag fehérjeturmix és egy koffein tabletta volt az edzés előtti adagom, bár gondolkozom azon, hogy beruházok valami komplexebb pörgetőre is a közeljövőben. A teremben szokás szerint nagyon meleg volt és állt a párás levegő, de bekapcsoltam a zenét és az segített kicsit felpörögni, össze tudtam magam kapni. Éreztem az erőt magamban, pozitív voltam és lelkes :)
Speed guggolással kezdtem, 6 gyors sorozatot nyomtam le 52,5 kg-val, bár lehet, hogy 7 sorozat lett belőle, kicsit elvesztettem a fonalat :)) Jól ment, nem volt problémám vele.
Aztán jött a deadlift, amitől “féltem”, már előző nap is ráparáztam, ugyanis a deadlift most az a gyakorlat, ami a legnehezebben megy, nem ebben fejlődök most a legjobban, bár inkább mentális mint fizikai gátjaim vannak már megint (ez általában a guggolásnál szokott nálam jellemző lenni egyébként).
Bemelegítettem 60, 70 majd pedig 75 kilóval, ami után kezdődött a munkasorozatom: 80 kilót kellett volna felhúznom, csupán háromszor, hát íme az eredmény:
2 ismétlés ment és 1 próba, ami már nem sikerült… és talán valamennyire látszik a videón is, hogy deadliftnek én már rég örültem ennyire… :) Hogy miért is?
Ebben az utolsó próbálkozásomban visszanyertem a magamba vetett hitet, mert végre elég bátor és erős voltam fejben, hogy legalább megpróbáljam felhúzni. A múltkorihoz képest, amikor meg sem próbáltam az utolsó ismétlést, számomra ez nagyon nagy siker volt és előrelépés. Fontos lecke ez számomra, amely arról szól, hogy miként lehet megélni egy kvázi “kudarcot”, ami talán kudarc a sport szempontjából (sikertelen kísérlet), de egyértelmű siker számomra: szívben, fejben, lélekben. Eszméletlen sokat adott ez ma reggel nekem.
Van egy pár kérdés az életemben, amiben keresem a fejlődés és előrelépés lehetőségét, de úgy érzem az a bajom, mintha mástól várnám a megoldást, miközben pontosan tisztában vagyok azzal, hogy kizárólag én lehetek az, aki a problémáimat megoldja. Félek, le vagyok fagyva, nem érzem merre kéne induljak és hasonló érzéseim vannak. Ez a ma reggeli deadlift lecke pedig azt mutatta meg, hogy nem szabad félni, meg kell próbálni és bármi is legyen a végeredmény (sikerül-e vagy sem), én épülni fogok általa, és elmondhatom a végén, hogy rajtam nem múlott. Ha most nem, akkor később sikerülni fog. 
Mentális-lelki erő és hit. Ezt tapasztaltam meg ma reggel. Ami a legcsodálatosabb pedig és cseresznye a torta habján, hogy a swole-mate-em és egyben soul mate-em a végén odajött és felhúzta azt a 80-ast, mert hát az még benne volt a felpakolt rúdban, ne maradjon benne:) Ez a törődés és szeretet, amit ez az egy mozdulat jelentett, számomra felbecsülhetetlen értékű és fontosságú. Köszönöm neked Életem:)
Mit tanulok belőle? EZ a lényeg, nem pedig a siker vagy a sikertelenség ténye maga. Az élethez való alapvető hozzáállás kérdése, hogy egy-egy sztoriban, változásban, eseményben a korlátokat látjuk-e vagy képesek vagyunk mindenben a lehetőséget látni. Én erre az utóbbira szavazok. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy én miben hiszek, mi az én hitem. Nagyon egyszerű a válaszom erre: az ÉLET-ben hiszek. Az életben, amely mint tudjuk “mindig utat tör magának”. Ha egy ajtó bezárul, ott mindig fog nyílni új. Ami viszont fontos, hogy ezeket az új ajtókat mi magunk tudjuk csak meglátni és nyitni. Közhelyes szar, de igaz. 
Szóval ilyen volt a ma reggeli edzés. Katarzis és eufória, egy újabb lecke magamról. Arról, hogy mennyire éltet engem a folyamatos tanulás, és hogy az edzés felébreszti a testben lévő intelligenciát és sokkal többet tanít, mint amit könyvből valaha is meg lehet tapasztalni. Ösztönös és mélyről jövő tudás ez, más módon pótolhatatlan.
A gondolatok mellett persze ott a kőkemény racionalitás is, hogy sikerült meghúznom/túlfeszítenem egy mozdulat közben a gluteus maximusomat és most járni is alig tudok, eléggé fáj, pihentetnem kell, a pörgetőket is kihagytam ma, csak súlyátpakolást csináltam. Volt ma öröm és boldogság is, például a fogantyún fekvőtámaszozás közben jött egy újabb kis kudarcélmény, mikor a 4. sorozatban a 6. ismétlés nem sikerült. Aztán megpróbáltam másodszor is, és másodszor sem sikerült. Ez volt az a pont, amikor majdnem kicsordult a könnyem, majdnem elsírtam magam. Ezt mondjuk betudom a női hormonoknak, de tény, hogy ez is ma volt :) Aztán mit csináltam? Hát harmadszor is megpróbáltam, minden erőmet összeszedtem és MEGCSINÁLTAM.
A hétfői 40 kilós fekvenyomás, amibe beleb.sztam 3×5 ismétlést nem adott ekkora élményt, mint a mai deadlift, pedig tényleg nagyon élveztem és örültem neki. Ez azért van, mert tudom, hogy a fekvenyomás az a gyakorlat aktuálisan, amiben épp felszállóágban vagyok és megy nekem, mindenféle kétségek nélkül. Ami a csodálatos volt ma reggel, hogy ismét megmutatta magát az, amit szeretek az erőemelésben, amit adni képes nekem és amit ki tudok hozni magamból általa. 
ez az én győzelmem, dicsőségem és glóriám :)
palms-of-hands-001

A deadlift művészet

Tegnap deadlift day volt, avagy megkezdődött az utolsó hét, amikor csúcsra járatjuk a súlyok nagyságát.
Előző este kajáltam (CH-t is), reggelire is ettem egy kis tál zabkását fehérjével, hogy legyen energiám. Volt is.
A HFSW blokk nagyon jól ment, főleg a guggolás része: 65 kg-val nyomtam az ismétléseket, ami tekintve azt, hogy 70 kg volt a legtöbb, amennyivel valaha guggoltam, elég jó kis súly. Nem volt vele problémám.
A húzódzkodásokkal ezúttal viszont spóroltam, mert a jobb karomban, vállamban és lapockámban némi fáradtságot észleltem és nem akartam túlerőltetni.
A fekvenyomás 42,5 kg-val ment – itt egyszer volt egy sikertelen 45kg-s kísérletem jó pár héttel ezelőtt, szóval ebben a gyakorlatban is maxhoz közeli súlyokkal dolgozom a héten. Odatettem magam teljes testből, nem volt gond ezzel sem.
Aztán jött a 
Elkezdtem a bemelegítést 50 kilóval, aztán jött a 60, 70, 75… végül felpakoltam 80 kg-ra. Korábban az 1 ismétléses maxom volt 80, úgyhogy volt bennem egy kis para. Aztán beraktam a fülembe a zenét, ahol épp a a Gnarles Barkley féle Crazy szólalt meg, amitől hirtelen tök jó kedvem lett, így belevágtam a kitűzött 3 ismétlésbe, és SIKERÜLT is. Nem mondom, hogy könnyű volt, de hát ez a lényege a dolognak 😀 Büszke voltam magamra! Aztán a 2. sorozatban szintén megvolt mindhárom ismétlés, bár továbbra sem lett könnyebb a dolog 😀 
A deadlift művészet. Úgy éreztem, megint kijött minden hiányosságom (mind technikában és erőben, mind fejben) meg a gyakorlat komplexitása, hogy mennyi mindenre kell figyelni ahhoz, hogy összejöjjön szépen. Fenék, hát, has, törzs, kéz, láb, váll, lapocka… és akkor folytathatnám a sort az egész testem felsorolásáig :) 
A deadlifttel azért csak óvatosan. Amiért 9 ismétlés helyett csak 8-at csináltam, azért volt, mert az utolsó ismétlésemnél már éreztem, hogy nincs meg a teljesen jó forma és nem akartam kockáztatni, hogy megerőltetem magam. Nem voltam ott fejben. A jelenlegi edzéskörülményeim amúgy se teszik nagyon lehetővé, hogy rendesen fókuszáljak, ez az állandó sietség kicsit frusztráló (és erről főleg a HFSW tehet :P). Szerencsére már csak két ilyen edzésalkalom, aztán jöhet az új edzésterv :)
Egyéb gyakorlatokra már nem maradt idő. Viszont hosszú hetek után az edzés napján és másnapján is érzem azt a fajta fáradtságot, amit a deadlift tud adni. Ráadásul még izomlázam is van. Úgyhogy egy kiadós alvás a terv mára :)
DSC_0005-001

Aztamindenségit

Akkorát edzettem, hogy arra szavak sincsenek 😀 Már edzés közben izomlázam volt :)))
Bloggerként, az edzés utáni rutinom az alábbi kérdések körül forog, variálódik:

  • Előbb megírjam a beszámolót vagy egyek?
  • Előbb egyek vagy fürödjek?
  • Előbb fürödjek vagy megírjam a beszámolót?
  • Előbb egyek, aztán fürödjek, aztán aludjak és csak másnap írjam meg az élményeimet?
Őrület. :)
Szóval, ma akkora b….tást rendeztem edzés címén, hogy holnap szerintem egy tollat se fogok tudni felemelni 😀 Már most is nehézséget okoz a billentyűzet nyomogatása is.
Az egész persze úgy kezdődött, hogy kb. fél órával azelőtt, hogy elindultam volna edzeni, még azon vaciláltam, hogy aludjak-e inkább helyette. Aztán kaptam egy kis biztatást, meg eszembe jutott, hogy ma sumo deadlift day van, végre felvehetem az új térdzoknim :) Sikerült egy “”őrületesen szexis”” láb-selfie-t is csinálni, hogy lássa mindenki (koszos a tükör, tudom… :)
HFSW:
  • Guggolás 55 kg
  • Fekvőtámaszok +7,5kg
  • Deadlift 65 kg
  • Húzódzkodások.
A guggolások nagyon jól mentek, pörgettem az edzés elejét a fekvőkkel párban. Végre ért egy kis sikerélmény guggolásban, már hiányzott. Hajlamos vagyok benne elveszteni az önbizalmam időről időre, de most megjött megint.
Aztán a deadliftnél lassult a tempó, több pihenő kellett egy picivel, de jól ment ez is. A húzódzkodásokhoz viszont már alapból izomlázam volt, szóval azokból egyet-egyet csináltam csak a sorozatok között.
Erőgyakorlat: SUMO DEADLIFT
60 kg-val kezdtem, de az könnyen ment, szóval felpakoltam 62,5 kg-ra. A cluster-eket pedig 67,5 kg-val (+2 kiló a szorítók súlya :P) csináltam, és volt benne munka a javából. Nem okozott hihetetlen nagy nehézséget, de oda kellett tenni magam testben és fejben is és ez eszméletlen jó volt. 3 clustert nyomtam végig, és két cluster között nagyjából 5 perc szünetet kellett tartsak. Az egyik alkalommal azon méláztam, hogy miért is nem ettem ma többet? Holnap pótolok meg szerdán is, mert ehhez a héthez bizony kell az energia.
Levezető gyakorlatként 2×16 kg-val csináltam hátrafelé kitöréseket és rocky negatívok helyett L üléseket. Utóbbiakban szintén értek sikerélmények, mert az előző ciklushoz képest, ahol kb. 15-20 mp-ig tudtam max rendesen kitartani őket, most pedig már mentek a 30 mp-ek! Nem könnyen, de nagyon nagy nehézségek nélkül, viszonylag simán. Szóval erősödtem megint yeah :)
Ami a bosszantó, hogy edzés végére már elfogyott a fogáserőm és a kitöréseknél, főleg a bal kezemben, már nem bírtam rendesen tartani a súlyzót.. De ez sem akadályozott meg abban, hogy végigcsináljak minden kitűzött feladatot.
Szóval, bár aggódtam, hogy milyen lesz a mai edzés, mert fáradt voltam, összességében azt kell, hogy mondjam: KURVAJÓ volt :) Most viszont nagyon nagyon kell egy rendes pihenő és egy ALVÁS, hogy a befektetett munkának eredménye is legyen!
Emelj!

Új edzésprogram :)

Naggggggggyon fáradt vagyok. Komoly egyensúlytalanságok vannak az életemben, és továbbra is több fronton szívok. Ahogy azt kell. Az egyik dolog, amivel próbálok túlélni, hogy a saját utamból és a saját példámból próbálok erőt meríteni. Meg tudatosan keresem a motivációt – ez már máskor is bevált, érdemes néha elmerülni ilyen tevékenységekben is, nekem sokat ad. Most legalábbis megnyugtat. 
Abban az egyben nincs kétségem, ahogy így zajlanak a mindennapjaim, hogy nem állóvízben evezgetek, hanem megélek minden jót és rosszat intenzíven. Élek. Törekszem. Ez jó dolog.
Keveset tudok aludni mostanában és ez rá is nyomja a bélyegét a napjaimra. Az étvágyam se az igazi, bár ma a korábbiakhoz képest egész jól sikerült ennem. A megszokott pihenőnap-edzésnap bontást most egyáltalán nem működtetem, nem is ez a fontos. Az étkezéseim alapvetően továbbra is egészségesek, bár tény és való, hogy többször ettem olyasmiket, amiket amúgy nem szoktam (CSOKI, diós guba /kár, hogy nem volt elég jó/, GYÜMÖLCS NAPKÖZBEN, túró rudi). Ezzel egyébként egyáltalán nem frusztrálom magam, tehát egyik sem okozott egy percig sem lelkiismeret furdalást, ilyen baromság eszembe se jutna. Utolsó erőmből ma szerencsére azért el tudtam ugrani vásárolni, úgyhogy feltöltöttem a hűtőt és a kamrát csupa csupa jó dologgal (túró, zab, tojás, csirkehús, zöldségek, stb.) Nem vettem olyan dolgot, ami nem fér bele az étkezési rendszerembe. Össze akarom magam szedni, mert az edzésteljesítményem is – a lelkiállapotommal összhangban – a béka segge alatt van, és ez nem olyan jó érzés. Persze, akadnak fontosabb dolgok is, amikkel foglalkoznom kell, így az edzésben sem a teljesítményhajhászásra gyúrok, leginkább csak élvezettel szeretném csinálni, már azzal is bőven elégedett lennék. De jelenleg még ez sem megy igazán.
Ma szerencsére eljutottam a Thorba, hosszú kihagyás után ismét Zsolttal nyomattuk együtt. Megnyugtató volt, és az “edzés” végére még jobban is éreztem magam, mint mikor lementem, szóval ez pozitívum.
Átvettük az új edzésprogram elemeit, és a januárihoz hasonlóan megint HFSW-zni fogok! Fő a változatosság. Új gyakorlatok is jönnek az edzésbe: sumo deadlift, elöl guggolás (jut eszembe ezt meg se néztük), de megmarad a nyomás meg a fekve nyomás is, aminek örülök.
Megcsináltam életem első húzódzkodását. Megküzdöttem érte ilyen fáradtan, de hivatalosan is úgy ítéltük meg mindketten, hogy igen, ez végre megvolt. B.sszameg, hogy ilyen fáradt vagyok, hogy még örülni se tudok neki, pedig 1 évig dolgoztam rajta.
Forrás: Tumblr
Erőfejlesztés

Deadlift siker

Tegnap a deadliftben összejött az, ami szerdán a guggolásban nem :)

De honnan is kezdjem. Eléggé hullámzó volt a kedvem egész nap, délután például volt egy pár óra, amikor egészen magamba is fordultam. Az biztos, hogy ilyenkor a legjobb, ha csak szimplán elfogadom, hogy ilyen a lelkiállapotom és nem kezdek el gondolkodni rajta. Szerencsére ebben megerősítést is kaptam, ami segített is túljutni ezen. “Picsogásom” tárgya volt például, hogy le akartam menni edzeni, és aggódtam, hogy ilyen állapotban milyen teljesítményt fogok nyújtani – főleg a szerdai élményem után. 1+-os deadlift volt a cél, tehát az, hogy a kitűzött súllyal legalább 1 ismétlést, meg amennyi még megy, csináljak meg. Arra gondoltam, hogy akár még a rosszkedvemből is megpróbálhatok erőt meríteni meg ilyenek. Aztán jött a kedv-hullámvasút és mire az edzés elérkezett, visszarepített egy elfogadható kedv-szintre, szinte még jó kedvem is volt! 
Kajával is készültem, de szénhidrát helyett most fehérje dús pre-workout ételt ettem, edzés előtt kb 2 órával. Jobban is esett egyébként, nem éreztem annyira lassúnak magam vagy hogy is mondjam. Közvetlenül indulás előtt pedig bedobtam egy kávét, ami az üres gyomromból aztán hamar fel is szívódott, már az edzés legelején éreztem a hatását, beindult a pörgés :)
Nagyon sokan voltak a teremben egyébként, de nekem úgy tűnt, mintha kb mindenki csak bicepszezne.. 😀 Bemelegítés után rögtön a deadlift következett. 50 kilóval húztam párat kezdésnek, aztán elkezdtem a munkaszériákat. A szerdai instrukciók és a technikámon történt javítások egyértelműen pozitívan hatottak a teljesítményemre, jobb érzés is volt csinálni a gyakorlatokat. Aztán 57,5 kg majd 67,5 kg után elérkezett a célsúly: 77,5 kg. Ott álltam és csak annyit éreztem, hogy ezt. most. meg. akarom. csinálni. Úgyhogy megcsináltam!!!!!! :) Katartikus élmény volt, 5 db felhúzást hoztam össze 77,5 kg-val!!:)

Deadlift technika helyretétele

Az edzés további részét is szinte már hősiesen lenyomtam. A szerdai edzés után tegnapra jött ki az izomlázam, főleg a hátamban, vállamban. Tegnapra a guggolás mellett fej fölé nyomás jutott még, ezt 30 kg-val csináltam. A legeslegutolsó ismétlést már nem is bírtam megcsinálni, a többiben pedig küzdöttem többször is, sikerrel!, ami szintén sok pozitív megerősítést ad nekem a későbbiekhez is. Jó élmény volt.

Ami az elmúlt 2 nap tanulsága számomra, és ami miatt annyira szeretem csinálni ezt az egész sport meg életmód dolgot: ezeket az élményeket, a megélt dolgokat, nem veheti el tőlem senki. Amiket véghez viszek, átélek, megélek, ahogy fejlődöm és erősödöm, vagy épp  ahogy küzdök, vívódok, szenvedek, kiutat keresek, már mindig is az enyémek lesznek, a részemmé válnak.