IMG_1075

UST …és bírom a mindennapi gyűrődést!

Nagyon-nagyon szeretem az új edzéseimet, most kezdem az újabb hónapot. Az elmúlt hetekben nem mindig tudtam heti 3x menni, hol elfoglaltság, hol fáradtság miatt, de mozgásban így sem volt hiányom, köszönhetően a kutyás életnek :)
Bármilyen rendszeresen végzett mozgásnak kell idő ahhoz, hogy beérjen. A test, az idegrendszer és az elme is folyamatosan tanul. Most 4 hét után kezdem azt érezni, hogy egyre jobban megy a dolog. Néhány napja, amikor ezt posztoltam facebook-ra, épp egy edzés után voltam:

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = “//connect.facebook.net/en_GB/sdk.js#xfbml=1&version=v2.3″; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, ‘script’, ‘facebook-jssdk’));

Közel 3 éve a sport keltett életre. A mai edzés után pedig azt tudom mondani, hogy a sport tart életben. Elmondhatatlanul jó érzés megélni hétről hétre a fejlődést. :)
Nagyon jól ment minden gyakorlat: már az egymást követő 3. héten fejlődtem az elölguggolásban, 52,5 kg-nál tartok – jövő héten meglesz a saját testsúly! Az 5×5 evezést 40 kg-val csináltam! Alig hittem el :) A sima húzódzkodások, amit 4 hete kezdtem el, szintén egyre jobban mennek. Vannak gyakorlatok, ahol a kezdeti 8kg-s bellt már 16 kg-sra, sőt van, amelyik gyakorlatban 20-asra cseréltem. A könnyű gumiszalagot nehézre.
Sosem értettem azokat, akik hetekig-hónapokig ugyanolyan súllyal dolgoznak – ők nem akarnak fejlődni vagy csak nincsenek tisztában azzal, hogy mitől is fejlődnek? Ha látszólag nem okoz nekik nehézséget egy-egy gyakorlat, akkor miért nem próbálnak meg többet és jobban teljesíteni? Valószínűleg fejben nem tartanak ott egyébként. Nálam, az első dolog, amit az életmódváltásom kezdetén megértettem, hogy kemény munka nélkül nincs fejlődés. Engem ez vitt előre.

Az állóképességem annyit fejlődött  2-3 hét alatt, hogy már meg se emelkedik a pulzusom, ha egy hosszabb lépcsőn kell felmenjek. Az általános közérzetemen is sokat javított a dolog… Nálam ugye a fáradékonyság, az alulműködő pajzsmirigy miatt, bármikor befigyelhet – az állóképességi edzések ezen is rengeteget segítenek. 
Reklámszövegszerűen azt mondhatnám: “UST …és bírom a mindennapi gyűrődést!
Szóval úgy tűnik ez jó választásnak bizonyult most. 
Akik viszont nem ismerik még az UST (avagy Underground Strength Conditioning) edzéseket (még nem is mutattam be itt a blogon), azoknak elmesélem, hogy miből is áll egy-egy óra.
Az óra első felében erőgyakorlatot biztosan végzünk, a mostani ciklusban ez elölguggolás, deadlift, floor press (fekvenyomás földön) katonai nyomás (vállból nyomás). Emellett még van evezés, húzódzkodás (felső fogással – pull-up).

Az erőgyakorlatok után jönnek a pörgetősebb köredzések. Sokszor csinálunk goblet guggolást, 40 másodperc aktív munka – 20 másodperc pihi felosztásban, ebből legutóbb 6 kört csináltunk. Ekkor kezdjük érezni, hogy jön a móka.

Mert ezt követően általában jön egy 2-3 gyakorlatból álló köredzés, amikor aztán tényleg a tüdőnket is kiköpjük. Viszont ettől fejlődünk is nagyon sokat :)
Itt kettlebell-es gyakorlatok vannak, mint swing, dupla swing, clean&press, felváltva pl. sétálós kitörésekkel, kötélmászással, állatjárásokkal, TRX-es gyakorlatokkal, ugrálásokkal.

Az adott edzésnaptól függően a köredzés után vagy van valami levezetős pörgetés (legutóbb 2 perc sprint oda-vissza), vagy aznapra végeztünk is.

Hamar elmegy az 1 óra, rövid de nagyon intenzív. Tényleg nincs se ideje, se ereje gondolkodni az embernek, csak küzd, hogy végigcsinálja becsülettel a kitűzött adagot.

Az biztos, hogy ide megfelelő alapokkal kell jönni, mert a nagyobb létszám miatt nem mindig van lehetőség arra, hogy az esetleges rosszabb forma javításra kerüljön. Hasonlóképp, nekem a kettlebell-es gyakorlatokat még órán kívül kéne gyakorolnom, tervezem majd saját magamat videóra is venni, hogy lássam a kritikus pontokat.

Még nem vagyok túl pl. életem első 1000 swingjén, ezért most kell megnézni, hogy jó úton járok-e bennük. Néha érzem már, hogy miről szól, de csiszolnom kell a technikát.

Úgy érzem, hogy a PWB-vel eltöltött majd másfél év elképesztően jó alapot ad mindenhez. Ott nem volt lehetőség érdemben az állóképességem fejlesztésére, az elmúlt hónapokban nem is volt már változatos az edzés, a versenyfókusz miatt, szóval az UST egy igazi kis játszótér most nekem, ahol élvezek minden egyes órát és percet, és hangosan felröhögök, amikor az izzadtság a homlokomról a padlóra csöppen… :-)

Zsenike talált reggel egy PWB-s edzésterv-darabot az utcán 😀

Ha tetszett, oszd meg!
Share on Facebook0Pin on Pinterest0Share on Google+0Share on Tumblr0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>