nyaralás babával

Nyaralás babával – tanulságaim

A nyaralás nem csupán utazás, hanem inkább az élethez való hozzáállás egy módja. Több mint puszta pihenés egy adott időszakban. Mindset.

nyaralás babával

Mikor még várandós voltam, már gondolkoztunk azon, hogy menjünk-e nyaralni a nyáron a babával, de ezt akkor még nem tudtuk eldönteni. Aztán tavasz végén hirtelen jött a lehetőség, hogy a PowerBuilderes edzőstársakkal elmenjünk Szlovéniába egy rafting túrára, amit kihasználva úgy döntöttünk, hogy késznek érezzük magunkat rá, hogy ezt „bevállaljuk”, sőt mi tovább is maradunk és visszamegyünk a Bohinj-tó mellé oda, ahol az első közös nyaralásunkat töltöttük 2 éve és amit azóta is emlegetünk, mert annyira jól sikerült.

Szeretjük Szlovéniát. Gyönyörű vidék, barátságosak az emberek, finom a kaja, mindenki tud angolul.

Úgy voltam vele, hogy nekem már az is kikapcsolódás lesz, ha a napi rutin mellett más tájakat láthatok majd. Úgyhogy belevágtunk és az épp 4 hónapos babánkkal elmentünk külföldre nyaralni. De puszta kikapcsolódásnál jóval többet adott ez az egy hét. Ebben az egy hétben a baba nem volt kevésbé nyűgös mint általában, sőt az éjszakák alatt sokkal többször is ébredt. Mégsem éltem meg stresszként. Persze az első 2 nap nem volt azért egyszerű, nekem is kellett egy kis idő, hogy magam mögött hagyjam az otthoni, hetek óta tapasztalt stresszt és folyamatos igyekezetet. De aztán 2 nap után megnyugodtam és tényleg elkezdtem pihenni. Ezután ért a felismerés. Rájöttem, hogy ebből a hozzáállásból haza kell hozzak valamit a hétköznapjaimba is.

Csak egyszerűen

Ahogy szoktam mondani, én nem vagyok az a „sterilizálós” anyatípus: legkedvesebb barátnőm mondta is néhány hete, hogy nagyon tetszik neki az az egyszerűség, amivel az anyaságot csinálom. Az életünk nem steril, hanem “csak” tiszta és rendezett, de az nem csak kívül, hanem a lelkünkben is. Megoldani akarok helyzeteket, nem pedig felelősöket keresni; lehetőségeket látok korlátok helyett, mindig hajlandó vagyok tanulni és képes vagyok félelmekben való megrekedés helyett továbblépni. Ezt a hozzáállást pedig életem minden területén alkalmazom aktívan. Ez így éppen elég. Keep it simple.

Úgy érzem, hogy ahogy a várandósság alatt is kompetens voltam a saját életem felett, és amely kompetenciától a szülés során például megfosztottak, a baba gondozása során ismét a saját kezemben tudhatom.

A nyaralásunk alatt sokkal könnyebbek voltak a napok: egyrészt mert nem voltam egyedül és a férjemmel közösen sokkal könnyebb volt gondját viselnünk Eriknek. Jót tett persze a környezetváltozás is. Másrészt viszont én voltam az, aki elengedett egy csomó ragaszkodást, görcsösséget, hogy mindenféle dolgot megcsináljak, tevékenykedjek. Rájöttem, hogy otthon ez az, amivel sokszor nehézzé teszem saját magam számára a hétköznapokat. Erik nagyon jó baba. Kiegyensúlyozott, mosolygós. Ezt mások is mondják. Ebben pedig tudom, hogy hatalmas szerepem van nekem, hiszen az ideje 95%-át velem tölti. Mégis, én sokszor saját magam nem érzem ezt a kiegyensúlyozottságot.

Persze, mert természetes igényem, hogy jó lenne több időt szánni a munkámra, szeretnék sokkal több minőségi időt eltölteni a férjemmel és szeretnék sportolni is például. A baba születésével megszűntem „egy emberként” létezni és ez hatalmas változás a korábbi 31 évhez képest. De ez a néhány pihenéssel töltött nap segített, hogy átértékeljem a mindennapjaimat és kevesebb helyzetet éljek meg lemondásként a hétköznapokban.

A nyaralás egy hozzáállás, amit hazaviszek a hétköznapokba: rugalmasan, az élet természetes ritmusában alakítjuk a napjainkat. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat, tudjunk töltődni, pihenni. Feleslegesen ne nehezítsük meg a saját életünket.

Merjünk természetesek lenni

Élvezem, hogy az élet adta természetességgel tudjuk a gyerekünket gondozni, amit ebben az egy hétben még jobban megtapasztalhattunk. Igény szerint szoptattam (hogy én mit értek ezalatt, az a linkelt bejegyzésben olvasható) a nyaralás alatt is: hegytetőn, folyóparton, parkoló autóban, ahogy épp a lépés kijött. De volt, hogy a kocsiban adtam a babának vizet cumisüvegből, amikor épp nem tudtunk megállni és teljesen rendben volt ez így. Pelenkát cseréltem parkolóban, erre kialakított helységben, folyóparton, kalandparkban, mozgáskorlátozott mosdóban pelenkázó lap híján a babakocsin okosba’. Altattunk együtt pizzériában (tologattuk fel-alá a babakocsit), miközben felváltva ettük a vacsoránkat a férjemmel. Meg vacsoráztunk teljes nyugiban is. Ahogyan a Facebookon is írtam, a rafting persze kimaradt. A legextrémebb dolog, amit csináltam, hogy kipróbáltam a nyári bobot végre :-) Hatalmasakat sétáltunk: a hegyről le egészen a tóig majd vissza, miközben a kicsike a babakocsiban végigaludta mind a 10 kilométert. Vagy épp magunkra kötöttük és úgy kirándultunk egy szurdokban vagy épp a hegytetőn. Edzettünk is egyet, grilleztünk is. Hajókáztunk. Figyeltünk a babára és egymásra, nem pedig az okostelefonunkat görgettük, amire sajnos mindketten hajlamosak vagyunk.

Ez volt az egészben a legklasszabb: megtapasztalni, hogy a babával tökéletesen jól lehet együtt élni akkor, ha nem akarjuk ráerőltetni a modern világ mindenféle elvárásait: az éjszaka átalvását, a különalvást meg hogy a szoptatást csak etetésnek tekintjük. Ha hagyjuk létezni őt a maga ritmusában, amihez én mint szülő adom a kereteket (ez utóbbi azért fontos szerintem). Szóval aki gondolkodik, hogy nyaraljon-e együtt a pici – néhány hónapos – babával, annak bátran tudom javasolni!

Azt tapasztaltam meg most például, hogy a babával együtt aludni milyen nagyon kipihentető. A biztonságosságáról azért 100%-osan nem vagyok meggyőződve, hiszen akárki akármit mond, mindenkinek van olyan alvási periódusa (de nem általánosítok: nekem biztosan van), amikor nincs magánál és akaratlanul is történhet baj, ezért otthon továbbra is a babaöbölt használjuk majd. Ennek ellenére egy olyasfajta természetességet és egymáshoz való kapcsolódást tapasztaltam meg a babával, amit más körülmények között nem lehet és ez jó volt nagyon. Ahogy éjszaka picit megébredt és ezzel együtt én is, rögtön tudott szopizni néhány kortyot és vissza is aludt hamar. Mint egy igazi kis majmóca :-)

Boldoggá tesz, hogy látom a férjemet, ahogy egyre nagyobb mosollyal és őszintén képes kimondani, hogy mennyire szereti a fiát. Ez az együtt töltött idő (ami a hétköznapokban sajnos rettenetesen redukált) hihetetlen sokat segített ebben és tényleg összekovácsolta a kis családunkat.

nyaralás babával – mi a tanulság?

Szeretem, amikor az élet „életszagú”, „életszerű”, azaz az életből fakadó természetességgel zajlik. Amikor nem tagadjuk meg a biológiai, fiziológiai mivoltunkat és trenírozás helyett csak hagyjuk, hogy a baba baba legyen, az anya meg anya, apa pedig apa. Ez a kötődés egyik alapja számomra. Amit a szülés- és születésélmény által egyikőnk se kaphatott meg, azt ezekből a dolgokból tudjuk építeni. Ez volt a legfontosabb tanulságom a héten. Meg hogy ne görcsöljek annyit. :)

Ha tetszett, oszd meg!
Share on Facebook0Pin on Pinterest0Share on Google+0Share on Tumblr0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>